Szavakon lovagolni fölösleges - viszont néha nagyon szórakoztató.
Igazán viccesre sikerült például a mai este Budapesten, amikor a választások lezárultával egyes vezető politikusok mondtak zöldeket.
Nézzük!

Az első helyezett nálam ezúttal is az örök kedvencem, a Jobbik. Ők mindig kitűnő poénokat tudnak megereszteni, mégpedig halálosan komolyan, olyan faarccal, hogy az már önmagában véve is mosolyra fakasztó.
Vona "Népnevében" Gábor tehát ma is nagyon alakított. Olyat szólt például, hogy a Jobbik révén "végre megjelenik a parlamentben a nép hangja és akarata".
(Ehhez annyit, hogy tudtommal eddig is a nép választott, megjelent a nép akarata. Sőt, amikor ma este Vona épp a nép hangját vélte hallani valahonnan, az semmiképpen nem az ő környezetükből jött. Ugyanis a Jobbik nem is hívott senkit a ünnepelni, csak újságírók előtt beszélt a néphez kamerákba a főmagyar - viszont ezzel egyidőben épp a Vörösmarty téren gyülekeztek ezrével az amúgy 68%-nyi szavazatot besöpört, kétharmadot elért Fidesz hangos éljenzői...)

Az igazi viszont nem is ez volt, hanem a terveikről szóló következő csodálatos Vona-szózat viszi a pálmát: "hajlandóak vagyunk rákényszeríteni az akaratunkat a kormányzatra".
(Felülmúlhatatlan! :-D Hajlandóság a kényszerítésre, ah... Az érzékeny, nüanszált konzumfasizmus értelmiségi megnyilvánulása, finom, arisztokratikus rezdülése.
Már látom is, ahogyan a Fidesz rohan tárgyalni a Jobbikkal, s Viktorék így indítanak: "te Gábor, bármit megadnánk, ha cserébe hajlandóak lennétek kényszeríteni". Főleg, amikor az agresszív sündisznócska olyan kicsi maradt, hogy egyik sem merül fel. A hajlandósága egyelőre senkinek nem kell, kényszeríteni meg nem igazán lehet azt, akinek a térdéig sem ér. Fantasztikusan tömör karikatúra saját magukról.
Annyira jobbikosan skizoid ez, mint ahogyan pont e marcona süni szokott beszélgetni a segítségére sietőkkel a viccekben.
"Gödörbe estél, süni? Várj, segítek." "Nem várok!"
"Süni, teljesítem a kívánságodat. Mi legyen az?" "Dögölj meg!")

Vona a belső hangokra figyel
és népszagot érez

Az ezüstérmet érő helyre az MSZP volt miniszterelnök-jelöltje Mesterházy "Nyuggerpuszi" Attila szólta be magát. A szocialisták katasztrofális vereségének második körét azzal zárta, hogy "mindenek előtt köszönjük a sok szavazatot".
(Őt teljesen megértem. Matekből én sem voltam jó soha. Sőt, amikor a múlt héten egy hivatalban váratlanul megkérdezte egy román hivatalnok az életkoromat, azt is csak harmadik nekifutásra tudtam helyesen megmondani.)

Mesterházy koncentrál
és fejben számolja meg a szavazóikat

Bronzérmes a Fidesz zászlóvivője, Orbán "Kedvesbarát" Viktor, aki így kezdte, "forradalom történt a szavazófülkékben", "olyan nagy horderejű változást tudunk véghezvinni, amelyet régen csak a forradalmak nyújthattak egy országnak", "világra szóló sikert aratott Magyarország", majd így folytatta: "szerényen és alázattal azt üzenjük Magyarország polgárainak, hogy megértették és diadalra vitték a magyarok történelmi álmát".
(Na igen: az igazi szerénység a nagyszerű, zseniális, páratlan, isteni emberek csodálatos erénye. Az alázat is módfelett fontos - főleg amikor az ember az őt ünneplő tömeg előtt a főváros központjában pont azt közli, hogy ő a király, de akkora ám, amekkorát még nem látott a világ.
És egy dolgot utálhatunk ösztönből fakadó mélységekből, gyűlölhetünk tiszta szívből, hihetetlenül, elviselhetelenül, orbitálisan, őrületesen: a túlzást.)

Orbán kézben tartja a dolgokat
és visszafogottan próbál hozzáállni önmagához

Különdíjas Kósa "Főnix" Lajos, aki nem bírta cérnával.
Ő is segített bemelegíteni a Vörösmaty téren gyülekező Fidesz-hívőket, tartott nekik egy kis beszédet Viktor érkezéséig. De mire eljött a nagy pillanat, elfáradt. Amikor a vezérkar végül felvonult az emelvényre, ő beállt pontosan Orbán mögé, jól látható helyre - s majdnem bealudt. Miközben Fidesz-elnök ma esti győzelmi beszédében épp elérte a katarzist, Kósa ásított egy ügyeset mögötte.
Dakotánk épp ott tartott, hogy a hívek ujjongása közepette vázolja: "olyan rendszer lesz, amelyben egymást fogjuk segíteni, és egymást fogjuk biztatni, hogy merjünk nagy célokat kitűzni, és azokért közösen dolgozni". Na ekkor volt az, hogy Kósa nem bírta tovább, s a Viktor háta mögött diszkréten félrepillantott, elnézett a sok narancssárga magyar reménykedő arca fölött, s harcba szállt az ásítással. Csukott szájjal sikerült abszolválnia az álommanók támadását.
Az még nem világos, hogy a "merjünk nagy célokat kitűzni", vagy a "közösen dolgozni" kulcsszavak nyomták-e meg benne az off gombot - de az időzítés minden esetre pompás, jelképes volt.
Ha úgy vesszük, az ünneplők tömege előtt, a kamerák kereszttüzében metakommunikációs nyelvre fordította tehát - egyetlen gesztussal - a leendő miniszterelnök egész beszédét.
Úgy látom, a Fidesz valóban őszintén és közérthetően indít...

Kósa a parlamentben már készült
a Fidesz választási győzelmére