Azt hiszem, a húsvéti nyuszi is olvasta az előző bejegyzésemet. Ó, bár ne tette volna!
Hiszen amikor rájött, hogy őt is kihasználják, vele is visszaélnek holmi politikusok, borzalmas és megdöbbentő tettre ragadtatta magát.
Kérem, csak erős idegzetűek olvassák tovább!

Ízléstelennek tartom, ahogy a politikusok a fő ünnepeket is arra használják fel, hogy előtérbe tolakodjanak, álszent vigyorokat erőltessenek magukra, s a saját arculatukat fényezgessék még ilyenkor is. Lényegében az ünnep bemocskolása az, ahogy karácsonykor s most, húsvétkor is a lapokban hirdetik magukat. Amúgyis közhelyes fordulatokkal úgymond kellemes ünnepeket kívánnak.
Már miért? Kik ők? A rokonaik talán? Szeretőink, barátaink, jó ismerőseink? Vagy egyházi méltóságok? Ha meg nem, akkor mit dumálnak még vallási ünnepekkor is? És egyáltalán kit érdekel, hogy mit kívánnak ilyenkor, miközben amúgy nyomát sem látom, hogy eszükbe jutnánk?
Na ja, ezzel azt akarják mutni, hogy mennyire odafigyelnek a válaszóikra. Igen? Én speciel akkor érezném úgy, hogy odafigyelnek ránk, ha két ünnep között többet dolgozni s kevesebbet lopni látnám őket. És mivel ez nem következik be, még visszatetszőbb, ahogy tömegesen pózolnak itt nekünk az újságok címlapjain.

Itt lamentáltam az előbb kedélyesen arról, hogy miként múlik el például a Kispál, és hogyan oszlik fel az idő. S hogy ez milyen ambivalens reflexiókat indukál efemer egzisztenciánk kontextusában.

Erre időközben - szintén idegennyelven - jött egy másik jel is: mert amikor az ember már komolyabb díjat kap, az szintén jel. Akkor megintcsak elgondolkodhat az eddigieken, az eltelt időn. Szóval ilyen levelet küldött az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok (MIDAS) főtitkára:

"Dear Ors,
I have the honor to announce that your application has been selected and you are this year's Midas Prize winner. Midas is inviting you to the Prize award on Friday, 7 May in Vilnius. I hope that you will be able to participate."

Annyi dolgom van ma, hogy nem érek rá egy kicsit szomorkodni, mélázni most. Pedig legalább ennyit megér a dolog. Sajnos ugyanis az első tippem jött be azok közül, hogy ki fog feloszlani...

Na nem baj, majd este igyekszem egy kis morc reflektálással elköszönni én is.
Mert ugyan nincs semmi melodráma - helyette csak melódráma van épp -, de akkor is az egyik kedvencünk, az elmúlt évetizedeink meghatározó zenekara döntött úgy, hogy immár hátradől és élvezi is egy kicsit intenzívebben az összegyűjtött zsét.
Kezdem empatikusan is átlátni, mit jelent, amikor idősebbek valahova a távolba merednek egy pillanatra, s valami olyasmit mondanak egy-egy banda kapcsán, hogy "a fiatalságunk zenakara volt". És amikor ezt már kezdi megérteni komolyabban - azaz empirikusan - is az ember, az... hmmm... nem valami jó érzés.

Na mindegy, szóval az van, hogy végül ez a hír jött az előbb mailen a fesztivál sajtófőnökétől:
A Sziget mínusz egyedik napján, augusztus 9-én, egy egyedi megakoncert keretében búcsúzik közönségétől a Kispál és a Borz zenekar. Az elmúlt 23 év legnagyobb slágereivel, a zenekar kedvenc Kispál dalaival, vendégfellépők sorával. Goodbye, Kispál!

Olyan laza nálunk minden. De nem az igazán jó, nyugodt, laid back módon. Nálunk azért olyan laza minden, mert sokszor olyan rendezetlen is.

Például az nagyon király volt, hogy tegnap újra lövöldözhettünk a csendőröknél, sportlövészeti sajtókupa apropóján. (Itt, valamint itt a női versenyzők akcióban, majd a találatok összesítése, majd pedig az eredményhirdetés.)
Éles lőszerrel nyomtuk, így volt az igazi.
De az csak később ugrott be, milyen igazi, kőkemény élmény lett volna, ha valakinek épp akkor kattan be valami. Vagy csak nem tudja, hogy a élessel van csőre töltve, s rossz irányba hülyül egy jót. Sőt, ahogy elnéztem, hamis adatokat megadva akárki érkezhetett volna - például azért, hogy így próbáljon meg egy fegyvert szerválni magának, s - akár a használata révén is - elhúzzon vele. Az más kérdés, hogy azért figyeltek a fiúk, úgyhogy az illető nem jutott volna ki egy darabban onnan.

Minden esetre – bár már itt van az ilyesmi, a környezetünkben is történnek furcsa dolgok, nemcsak a filmeken – ez inkább csak a képzelet sétája ezúttal. Viszont ami ma zajlott, az már nem.

Most majdnem azt mondtam, hogy ehhez fogható cinizmust még nem láttam az RMDSZ-től Bihar megyében. Ám tévedek, hiszen hogyne láttam volna. De azért ez is méltán kerülhet be a sorba, sőt, a kirakatba, mégpedig formalinban. Tegyük el, hogy későbbi korok emberei is megnézhessék, hogyan "működött" az új évezred elején a romániai magyar "érdekvédelem".

Összegezzük röviden: a helyi RMDSZ külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy rajtuk keresztül egy általuk preferált cégnél lehet jelentkezni azoknak, akik kétnyelvű (román és magyar) utcanévtáblákat akarnak felrakni a házukra. Történelmi magyar utcaneveket nem tüntetnek fel, azokat továbbra sem vállalják, hanem a mostani román elnevezések magyar fordítása szerepelhet a táblákon. Amiért persze annak kell fizetnie, aki ilyen táblát igényel.

Rövidebben: aki azt szeretné, hogy kiszúrják a szemét egy látszatmegoldásnak is gyenge kamuval, az az RMDSZ-hez fordulhat. Ahonnan majd elirányítják egy céghez, ahol a jámbor igénylő még fizethet is a szemének kibökéséért.
Ráadásul az amúgyis eleve szemtelenségszámba menő ötlet maga is lopott. Hiszen jópár hónapja épp a másik tábor, az EMI jött először valami hasonlóval. Olyasmivel, hogy kétnyelvű utcanévtáblákat rendeltetnek annak, aki akar.

Jók ezek a szigetesek marketingben. Mindig valami ügyes kis hülyeséggel jönnek.
Tavaly azzal harangozták be a Lovasi-féle Fishing on Orfű fesztivált, hogy az orfűi tóban lakozó szörny levadászása is programpont. Magyarázatuk szerint ugyanis egy évvel előbb azért nem sikerült a tóátugrás, mert a titokzatos szörny lehúzta a vízbe a próbálkozót.
Mert igen: 2008-ban meg az volt az egyik attrakció, hogy a nem épp sovány Rátgéber László kosárlabdaedző meg fogja próbálni átugrani az orfűi tavat. Csak így, lazán.
"Na, ezt meg kell nézni, már hogy lehet egy tavat átugrani?" - gyülekeztek a népek. Aztán láthatták, ahogy Rátgéber vesz egy svungot, nekifut, felugrik - és beleesik a tóba. Kész. Ezzel vége is. Elvégre az volt meghirdetve, hogy megpróbálja átugrani. Megpróbálta. Nem sikerült. Pá.
;)

Nos az ilyen jellegű teaser-marketinget folytatják most a szigetesek, akik megint egy kíváncsivá tevő dolgot dobtak fel.
Az előbb megérkezett ugyanis a meghívó az idei fesztet beharangozó budapesti sajtótájékoztatójukra.
Idézem: "Az idei Sziget »mínusz egyedik« napján, a fesztivál nagyszínpadán – több mint 20 éves aktív zenélés után - egy majd’ háromórás megakoncerttel, zenészbarátaik társaságában búcsúzik közönségétől a ......* zenekar. " Majd hozzáteszik: " * A pontozott részt kitöltjük, valamint a döntés hátterét és a koncert kulisszatitkait elmondjuk sajtótájékoztatónkon ". Ami április 1-én lesz.

Na ja, ügyes: ez az olyan házi feladat, amelyen szinte önkéntelenül dolgozik az ember, ez az olyan reklámfogás, ami megfog. Most pár napig lehet gondolkodni azon, hogy ki oszlik fel.

Szerintem sokan, a legtöbben a Kispálra tippelnek most. Sőt, szerintem én is rájuk tippelek. Bár még nem tudom, hogy pontosan mi van szerintem.

Emlékezhetnek még, milyen parázs és terjedelmes vita zajlott itt nemrégiben a hozzászólók között Tőkés László és Joó Edith válása kapcsán. Nem is arról, hogy ez magánügy-e, hiszen nyilván az. Hanem pont arról, hogy akkor minek kell a nyilvánosság elé hoznia ezt az egyik félnek, s miért kell rivaldafényben félrebeszélni a szent és sérthetetlen magánügyekről. Tehát főleg annak kapcsán is ment itt a disputa, hogy szabad-e az ilyesmit  a nyilvánosság előtt haugságokká formálni, szekusokra kenni, állítólagos besúgókat bugyolálgatni a magánéleti szennyesbe.

Annak idején Tőkés László munkatársa cáfolta azt, hogy a nej távozott volna, s arra hivatkozott, hogy a szekusok lejáratási kísérlete az egész. Nos, ezek a ronda szekusok immár tovább is mentek. A mocsadékok olyasmit műveltek, aminek bekövetkeztére a figyelmes olvasók már itt, e blogban is találhattak utalást, előrejelzést. Benyújtották ugyanis a válópert. A szekusok, hát persze.
Tudomásom szerint a feleség tett így valójában - de az alperes eddigi retorikája szerint a titkosszolgálatok. Ezek valóban mindenre képesek.

Valami furcsa oknál fogva eszembe jutott ma az SZDSZ. Az ember agyműködése jelentős részben még ma is megfejtetlen...

És benéztem hozzájuk, hadd lássam, milyen arculattal intenek búcsút. Hát, szoliddal.
Semmi nagy rongyrázás a honlapjukon, pedig a kampány hajrája van épp. Nemhogy a hiperaktív devianciában szenvedő Kovács Pistike nincs sehol (valszeg időközben felnőtt, meggyógyult és megjött az esze), de egyáltalán nem is reklámoznak a szabaddemokraták. Egyszerűen csak felsorolják az egyéniben induló jelöltjeiket, és kalap. (Apropó kalap: Dávid Ibolyáékra azért mutat egy link. Jajh! Antall József mégiscsak visszajön már előbb-utóbb, hogy kiosszon pár kiegyensúlyozott, mérsékelt frászt az utódainak, nyugodt erővel.)

Szóval úgy fest most az SZDSZ a neten is, mint non-virtuálban: csak halkan-halványan izél a periférián. A legújabbkor magyar történelmének titka marad egyelőre, mennyire van benne a keze a Fidesznek abban, hogy az SZDSZ öngyilkos lett, az MDF meg végelgyengül épp. Szerintem ezt a jövő generációi fogják csak megtudni - de őket meg rohadtul nem fogja érdekelni már néhány egykoron volt párt mocska.

Minden esetre az SZDSZ-től azért az nem vehető el, hogy mindig kicsit érdekesebb kampányokat nyomatott, mint mások. Eddig mindig harsány liberalizmussal kiáltotta szét a mondanivalóját. De most, az átlényegülése határán is szolgál még egy kis humorral. Igaz, már nem harsánnyal, hanem finom kis szolid, csöndes mosollyal. Mint amikor valaki a halálos ágyán azért még elmond egy viccet.

Lehet, hogy nincs is globális felmelegedés. Vagy ha van, akkor nem kizárt, hogy természetes folyamat és nem kellene buzerálni. De oké, az is lehet, hogy van, és fontos is matatni vele.
Ám akárhogy is van, az sosem árt, ha egy kicsit leoltjuk a villanyt. De nálunk még ez sem megy ám egyszerűen...

Mégiscsak lesz budapesti jelöltlistája Dávid Ibolyának az MDF-nek. Az Országos Választási Bizottság ugyanis ma megváltoztatta a Fővárosi Választási Bizottság elutasító határozatát, így a fővárosban is összejött a párt jelöltlistája.

Egy MDF-alkotás

Úgyhogy alkalmasint jöhet megint a régi nóta: Budapest felülírhatja a tendenciákat. Ezúttal abban, hogy ha nem figyel oda, akkor bejuttathatja megint a parlamentbe az MDF-et (és részben a jelöltlistájukon helyet kapott SZDSZ-t is). Budapest, Budapest, te csodás!

Pedig a miniszterelnök-jelöltjük, Bokros már épp azt művelte, amihez ért: csomagolt.
És Dávidra is ráférne egy kis konzervatív mélázgatás otthon, ahelyett, hogy "nemzetközi sajtótájékoztatókon" hisztizne állandóan.

Nagyon megtisztelő, ahogy fixálódott a mi utcánkra a város önkormányzata és a köztisztasági vállalat. Az már kevésbé, hogy a kosz is.

Megkaptuk ma az aktuális kimutatásukat arról, hogy miként halad a tavaszi nagytakarítás a városban. (Tényleg, nagytakarítás van? Abszolút nem tűnik fel. Nem látni a sok kosztól és portól. Ami ugyanott van, ugyanúgy kavarog. Amikor ilyen profelhőben kénytelen az ember járni az utcákon, vagy várni a buszt, vagy akármi, akkor lelki szemeim előtt látom is előtűnni magam a felhőből, kimért, ruganyos léptekkel, amint két kezemben egy-egy beélesített és maximumra kapcsolt pofozógéppel a városháza felé tartok... )

Nem tudom, mitől lettek ennyire szerelmesek az utcánkba, de tény, hogy háromszor is szerepel ugyanazon a listán.

Ahogy az várható volt, elkenték a nagyváradi megyei kórházban az orvosok gondatlansága miatt meghalt fiú ügyét. (Sőt, azóta - meg nyilván előtte - is volt haláleset a kórházban, de azokat is eltussolták, felelős egyik esetben sincs.) Most arról a 17 éves srácról van szó, aki egy balesetben a lábát törte, de csak napokkal később műtötték meg - majd meghalt. Felelőst azóta sem találtak. Ezért ma az elhunyt szüleinek szervezésében csendes tüntetés volt Váradon, amelyen a felelősök megbüntetését követelték.

Egy lábtörésből nálunk idáig lehet jutni. Az áldozat édesanyja a mai demonstráción.

Egyszerűen vérlázító, hogy itt tart az "egészségügy". Minimum gondatlanságból ölnek, ráadásul ahelyett, hogy a felügyeleti szervük és a szakminisztérium előállítaná és szankcionálná a vétkeseket, még a gyászoló családnak és támogatóiknak kell tüntetést szervezniük.
Aminek - borítékolhatjuk - semmiféle igazi eredménye nem lesz. Ahogy az ügyben megejtett eddigi "vizsgálatoknak" sem volt.
Mi pedig mind mantrázhatjuk a magunkét. És annyi.

Azért azt is mutatja ez az egész, mennyit ér egy szakminiszteri poszt mostanában. Nagy nullát.

Yes, yess, hell yeah, yesssss!
Olyan jó a káröröm - kár is lenne tagadni. Főleg, ha ok is van rá.

Kellemesebb lett a ma este például, mióta tudom, hogy az MDF közelebb került az Országgyűlésből való kieséshez, implicite a szakadék széléhez, amely körül eddig táncikált.
Hiszen az is valami, ha a galádok közül egy belebukik. Egyszerűen csak jobban érzi tőle magát az ember. Már aki követte az MDF disznóságait az elmúlt években.

Azt meghiszem...

Szóval a kárörömteli jó hír, hogy a többiek kitúrták Dávidékat. Ma délután ugyanis elutasították a Dávid Ibolyáék pártjának budapesti listáját. És mivel főleg Budapesten van szavazóbázisa az MDF-nek (ennek szociológiai megalapozása az, hogy a pestiek egy része kimutathatóan és következetesen idióta), kívül maradhat e párt a parlamenten, ha épp a fővárosban nem tud listát állítani. Olé!

A legfincsibb, hogy szinte mindenkinek elege lett már Ibolyáékból. A lista elutasítását ugyanis a Fővárosi Választási Bizottságban a fideszes delegált javasolta, de ezt a jobbikos és a szocialista képviselő is támogatta - így hozták össze kéz a kézben a nemleges döntést.
Mily' fesői! Most nézzük meg lassítva is a hátbaszúrást hivatásszerűen gyakorló Dávid Ibolya hátbaszúratását.

Már vártam a magyarországi választási kampányt, mivel itt nálunk most nincsenek ilyen állatkerti nyílt napok. Pedig mindig olyan páratlan lényekkel és pompás show-val szolgál az ilyesmi. És nem csalódtam most sem: igazán exotikus - sőt exobiológiai vétetésű - lények Földön kívüli kaladjait követhetjük.

A hét vadszamara persze megint a Jobbik, hiszen ők eleve erre specializálódtak. Annyira szórakoztatóan jellemző az a történet, ami a kampány teljében a szóvivőjük kapcsán zajlik épp. Király Andrásról van szó, aki a Jobbik dörgő szavát vitte. A fiatal tagról aztán váratlanul kiderült, hogy normális. Erre kirúgták.

A hideg is kirázott ma, amikor Nagyváradon felavatták a NATO egyetlen hírszerzőket továbbképző intézetét. Nagy volt a nemzetközi VIP-felhozatal, meg a katonáskodás, operatívan zajlott minden az elején a most átadott székházban.
A hibát ott követtük el, hogy néhány kollégámmal együtt a legnagyobb hóhullásban és szélfúvásban egyszercsak kimentünk a konferenciateremből a belső udvarra. Mert hát rövidesen érkezik Băsescu elnök is, a díszszázad meg már javában gyakorolja a fogadását odakint. Pár perc lesz csak az egész...
Amint elfoglaltuk stratégiai helyünket a placcon, szépen és gyorsan alakzatba fejlődött mellettünk egy hegyivadász-osztag, odébb egy nemtommilyen másik katonai különítmény állt össze, a parancsokra rángatózó díszszázad meg elzárta az udvarról kivezető utat. Túszul ejtett a NATO.

Egy kis összefoglaló a ma rengeteg helyen elhangzó beszédekből - egyben szamárvezető is azoknak, akiknek megint beszélniük kell, de nem készültek.

*

Magyar testvéreim, tisztelt egybegyűltek!

Március 15-e van. Emlékezzünk tehát a hősökre, akik nem hiába haltak meg. Hiszen ha nem haltak volna meg, akkor most nem tudnék rájuk hivatkozni.

Ne feledjük: a márciusi ifjak hittek egy célban és mi, a kései leszármazottaik azért gyűltünk ma itt össze, mert ma is szükség van a hitre. Kérem tehát, higyjenek nekem. Szükségem van rá, szükségem van Önökre. Ebből is láthatják, hogy szükségünk van egymásra.

Az ősök áldozathozatala ismét mutatja: jó úton haladunk. Amiért ők küzdöttek, az még ma is aktuális: témát ad az ilyen beszédekhez.
Merjünk nagyot álmodni! De azért közben persze a kis lépések politikáját kövessük.
Így lehetünk alvajárók.

Hogy mik derülnek ki a közelmúlt történetéről... Néha egészen fincsi kultúrtörténeti csemegék kerülnek elénk.

Már az év eleje óta hivatalban van az új kormány, de még mindig folytatódik a posztozkodás, azaz a tisztségek osztogatása a két koalíciós partner között. Ennek újabb fejleményeként még egy váradi RMDSZ-est tettek vissza a polcra, ahonnan nemrégiben lekerült. S most, hogy ismét igazgató lett, nyilvánosságra hozta az önéletrajzát.

Olvasgatom is. S a "Szakmai karrier" rovatnál egyszercsak ezt látom: "1971 szeptember – 1975 május, Nagyváradi Timföldüzem, gyakorló mérnök, diszpécser, túravezető-vegyészmérnök".
:) Hát ezt nagyon élvezem. Szóval túravezető volt. A saját munkahelyén. A gyárban kirándultak.

Írtam itt különféle esztétikai merényletekről, amelyek Nagyváradon pusztítanak. Van azonban ellenpélda is, amely egyből a körvonalazódó, parttalan jólétet is mutaja. Ezt a csodát tegnap fotóztam a városban.

A jelek szerint Audikkal dolgozik már a köztisztasági vállalat is. Lám, a tuning valóban csodákra képes. Sőt, ez a tuningnak is merőben új válfaja.
Eddig ugyanis világszerte az volt a trend, hogy egy adott márkájú gépkocsit spéciznek fel, zsírosítanak. Mint látom, a RER-nél, azaz a váradi köztisztasági vállalatnál páratlan újítást vezettek be: nem a járművet csinosítják, hanem nemes egyszerűséggel a márkáját változtaják meg. Ehhez nem is kellett más, mint egy Audi-jel valahonnan, amit a hűtőre pattinott fel az alkotó zseni.

Nézzük tehát részletesen, mit láthatunk a képen.

Ha valaki esetleg arra gondolt a cím olvastán, hogy valami vad orgiáról következik beszámoló, az tévedett nem tévedett.
Ugyanis valóban perverzió már az, amit a rendőrök csinálnak. A voyeurizmus pikáns csúcsa, hogy gyakorta lesben állnak, kukucskálnak. Leselkedve várják, hogy kire csaphatnak le. Lényegében már évtizedek óta téma ez is, a lakosokat zavarja a sok kukucsi, a rendőrök meg csak csinálják tovább. Mintha valami peep show-ban lenne vendégművész a közlekedés összes résztvevője. Az ablak másik oldalán pedig egyenruhások nyála folyik, s amikor már nem tudják visszatartani magukat, akkor rávetik magukat a lesből egy-egy áldozatukra. Annyi a különbség, hogy a végén nem ők fizetnek, hanem azok, akiket néztek.

Kicsit szíven ütött ma a hír, hogy Lovasi András (igen, a kispálos Lovasi) megkapja a Kossuth-díjat. Mert (hogy akkor én is adekvált szóval éljek) a munkássága - amikor még volt neki, mint olyan - abszolút nem ilyesmire predesztinálta. Hanem amolyan normálisan független értelmiségi lubickolásra és relaxált reflektálásra. Ezért szeretjük, vagy mi.

Persze azért ő már eléggé elsodródott a sodródástól, s rég lehorgonyozott. Már receptre él és alkot. És ilyenkor szokott jönni az amúgyis kicsit rossz csengésű (még 1948-ban a víresszájú és kezű komenisták által alapított) Kossuth-díj. Akkor adják, amikor a díjazandó személy (áldozat) már túl van a csúcson. Olyan ez a díj, mint a halál. Egy idő után nincs kizárva, hogy bekopog, ha rászolgáltál - ráadásul igen nehéz nemet mondani rá.

Surran a kikelet.
Már bontogatják is rügyeiket a romlás virágai, újabb sok kis hajtást hoz a nemtörődömség, zsengén izél a tuskóság. A város lerázza magáról a téli dermedtséget, s - nagyot nyújtózva - viseltes rongyaiban pompázik.
Itt van hát az ideje, hogy a bátortalan napsugarak simogatása közepette szorgos kezek még tovább csúnyítsák szegényt.

Kérem bekapcsolni a hangszórókat, üzenet következik a jövőből.
Pont egy hónap múlva, április 11-én este fog elhangzani a néptömegek számára Budapesten az a nagyívű bejelentés, amit most kiszivárogtatok. (Aztán újra el fog hangzani két héttel később, a választások második fordulója után is, picit újrakevert változatban.)

Hogy hogyan látok bele abba, ami még előttünk áll? Nos, a kínzó kultúréhségemnek és -affinitásomnak köszönhetem ezt is. Pár napja megjelent ugyanis a Bëlga új lemeze, s lecsaptam rá. Azon van rajta maga a jövő zenéje.
Gondoltam, fel is töltöm a Youtube-ra, de pont megelőztek, úgyhogy én már nem kettőzöm meg a tartalmakat. Szóval itt van, ez lesz pontosan egy hónap múlva - de pszt, nem tőlem hallották.
Csak akkor majd zene nélkül. És az előadó is más lesz, nevezetesen Orbán Viktor.

Aláírta ma Sólyom László magyar államfő a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvényt.
Érdekes. Eddig azt hittem, Sólyom a Fideszt szereti. Most meg - a kampány teljében, a hajrá indulásakor - a Jobbiknak adott ezzel egy nagy svungot.

Mert a jogszabály aláírásával egy hosszú vita végére tett pontot. És egy még hosszabbat indított el.
Jöhet majd Vona és a többi cizellált, s kezdhetik a nagy hőzöngést, hogy ugye, ők megmondták. Hiszen már a Holokausztot sem lehet büntetlenül tagadni. Uramfia, ezek a zsidók tényleg nagyon elszemtelenedtek. Úgyhogy a törvényt vissza kell vonatni (lehetőleg egy másikat kell alkotni helyette, amely kötelezővé teszi a tagadást), a lámpavasakat teherbírásra elő kell készíteni, a magyarságunkat még gettócsávósabban kell védeni. Hiszen itt a veszély, a zsidók már az államfő jobbkezét is irányítják, törvényeket gyártanak és íratnak alá maguknak, ajvé! És persze ki a legméltóbb, legjobb záloga az államfői szent jobb visszaszerzésének? Hát a Jobbik, csakis, naná, jóhogy.
Itt az idő, hogy a saját kezünkbe vegyük a jobb kezünket!
Továbbá: magyar zsidónak magyar holokauszttagadást!

Jeleztem itt már régebben is, hogy ha csak rajtuk múlik, akkor a két kormányerő a PD-L és az RMDSZ közösen fogja elásni Verespatakot. Pontosabban leradíroztani a föld színéről, s összeciánozni a helyét.
Mégpedig a milyen miniszternek a segítségével? Hát a környezetvédelmiével. Ez az igazi király: nálunk a környezetvédelemmel megbízott miniszter romboltatja a környezetet. Az illető tárcavezető Borbély László. Akiről már rég nem csak az én gyanúm, hogy aranyra fáj a foga, a mögötte álló két kormánypárttal együtt. Politikusok is felhívták már a figyelmet azóta arra, hogy Borbély enyhén szólva hajlik arra, hogy leokézza a verespataki ciános kitermelés megkezdését.

Csak előtte még egy kicsit játszik, színházosdit. Eljátssza, eljátsszák, hogy körültekintően járnak el, mielőtt lecsapnak a zsákmányra. Már kész is a kimagyarázási stratégia.

Kapni én üzenet ma egy kedves olvasómtól, aki menekült el sok hülyeség elől más országba innen, Váradról.
Üzenet szól így: "Bizonyára nem a te asztalod, de nemigen tudok utánanézni, és gondoltam, megkérdezem, foglalkozott-e már a lapotok vagy a nagyváradi magyar média azzal, hogy milyen botrányos a tömegközlekedés feltételeiről szóló tájékoztató magyar fordítása a buszokon, villamosokon. Mert olyan feliratok vannak, hogy még a kistestvérem is nevet egyiken-másikon."

Hát igen. Média foglalkozott ezzel eddig nem, viszont én (meg biztosan még sok ember) nézegette már szörnyülködve feliratok villamoson, buszon rajta. Lenni borzasztó, mit művelni magyar nyelvvel ott.
Annál borzasztóbb, hogy Helyi Közszállítási Vállalatnak már több mint egy éve lenni igazgató magyar nemzetiségű. És döntötte ő el, hogy magyar felirat is ki járművekre, a román mellé. De nézte meg ő nem, hogy mit ragasztani ki oda. (Remélem legalábbis, hogy nézte ő nem meg, mert ha még meg is nézte, s csak hagyta ragaszt, akkor gáz lenni még sokkal nagyobb.) Pedig régebben mondta ő sokszor, hogy lenni ő híve magyarság jogainak, például kétnyelvűségnek is. Aztán ez belőle lett.
Így végülis igazi magyar felirat nem lenni buszok, villamosok, hanem lenni csak marhaság sok.

Ez annál is szomorúbb, hogy mi, a sok magyar Romániában élő akarni már régen, hogy lenni minél több magyar felirat ország összes részén, ahol élni magyar közösség. S végül amikor lenni magyar vezető egyes hivatalok éle, akkor tenni ő magyar felirat helyett csúfság ki.

Mutat én meg most Önök, hogy milyen "magyar" feliratok lenni közszállítási járműveken. (Húzni én alá csak nagyobb, kirívó baromságok, de azért számolni össze mindet, s találni csak egyetlen feliraton 38 hiba, aminek van szarv.) Dobom agy el.

Egy óra múlva Oscar-gála. Általában nem érdekel.
De most kicsit érdekes volt, hogy pont ma este, pár órával a díjak átadása előtt nyomták le az egyik román tévéadón az egyik legesélyesebb filmet, a The Hurt Lockert (A bombák földjén). Megnéztem, épp az előbb lett vége. Hát, izé.

Egy ország csapott a homlokára ma este. És a leszakadt nemzetrészek is az országéra.
Mert az előbb bemondta a híradó: a Magyarok Nyilai azt is tervezte, hogy megtámadja - és lehetőség szerint kellemesen megveri - Lendvai Ildikót.
Végre eljött tehát a konszolidációs projektek ideje...

Ezek a balfékek meg idő előtt bekaszlizták az egész bandát.
Ó, te jószagú Internacionálé! Már megint mit csinált a magyar rendőrség?

Sokakban felmerül talán a kérdés időről időre, hogy mégis konkrétan mivel foglalkoznak az Európai Parlamentben a választottak. (A "válaszottjaink" kifejezést nem szeretem, mert azt a hamis képzetet indukálja, mintha komoly megbizatási és főleg képviseleti viszony lenne a delegáltak és a voksolók között).
És sokan nyilván sejtik is a választ, vagyis azt, hogy többségük lényegében semmivel. Amit viszont rendszeresen látszattevékenységgel próbál elkendőzni.

Minél Keletebbre tekintünk az EU-ban, annál inkább jellemző, hogy az EP-képviselők alig látszanak. Van persze kivétel, de általánosságban az a helyzet, hogy sem fajsúlyuk, sem szavuk, sem dolguk nincs. És igazán Keleten ilyen szempontból is Románia van. Ezen belül pedig fokozottabban áttetszőek, légneműek a romániai magyar EP-képviselők.

Sok olyan szemét landol nálunk, ami Európában már levetett, ócska, meghaladott, vagy ciki. Távolról sem csak tárgyakkal van ez így, hanem attitűdökkel, eljárásokkal, "megoldásokkal" is.
Most például a vizitdíjat importálják. Más államokban nem kellett, nekünk jó lesz. Itt ez is elmegy, a nagy káoszban és apátiában ez is simán bevezethető. Magyarország, de még - a sok szempontból a sötét ’90-es évek Romániájára emlékeztető - Szlovákia esetében is meghiúsult a vizitdíjnak nevezett sarc, itt viszont idén nyáron jön.