Igen késő van már, de arra gondoltam, még egy kicsit körülnézek a neten. Erre mit találok? Egy enigmát.

Gondoltam, írok egy bejegyzést arról, milyen jó, hogy Tőkés László közzétette egy csomó szekus listáját. De mire nekiláttam volna, már el is ment a kedvem tőle.
Ugyanis Tőkés néhány órával később már megint egy akkora kamuzással hallatott magáról, amivel ezúttal lenullázta az egészet, börleszket csinálva a szekusügyből, a leleplezésekből, az igazságtételből, magából. Sőt belőlünk, mindenkiből, aki húsz éve folyamatosan híve a szekusmúlt feltárásának és értékeli, várja, elvárja, támogatja az ilyesmit.

Jó rég tudni lehet ugyanis, hogy Tőkést lényegében elhagyta a felesége, a férje házasságtörései és marconáskodásai miatt. De a hír még csak most, késéssel jutott a román bulvársajtó fülébe, s az egyik tabloid meg is kereste az EP-képviselőt, hogy mondjon véleményt az egészről. Hát mondott. Olyat, hogy minket meg a józan ész hagy el tőle.
Oké, román sajtó, meg bulvársajtó, szenzációhajhászok, bleah, persze. Ám a Tőkés reakciója legalább annyira bulváros volt, ha nem méginkább. Nézzük, miről van szó.

( Figyelmeztetés: nana!)

Legutóbb, amikor megpróbáltam strandon úszni, a szó szoros értelmében szar vége lett. Éppcsak kinéztem magamnak egy útvonalat, ahol majd nem ütközöm bele senkinek a semmijébe, s pont nekilendültem volna, amikor megdöbbentő ómen állta utamat: a vízből felbukkant, s érzékeny, oszladozó-foszladozó lebegésbe, varázslatos sziréntáncba kezdett, majd fenyegető haláltáncba váltott az orrom előtt a víztükrön egy közepes darab emberi ürülék.

S amint az első villanó szemkontaktus után megpróbáltam kikerülni, bekeményített: ha jobbra mozdultam, balról próbált rámúszi és megérinteni, ha balról kerültem volna meg, ő jobbról lendült támadásba.
Kábé olyan sebességgel menekültem ki a medencéből, mint ha a habokból egy cápa bukkant volna fel. Egy kis, barna, büdös cápa.

Ide akartam keresni majd valami illusztrációt,
de szerintem inkább maradjunk ennyiben

Nagyon tart az átállás nemcsak Magyarországon, de például Erdélyben is. Már mindenki készül a budapesti rezsimváltásra, a Fidesz áprilisi eljövetelére.
Nyilván azonban sokan lesznek, akik megint csalatkozni fognak (a szavazók derékhadát adó, állandóan valami "tisztességes politikai csoport" szerű abszurdumokban hívő átlagpolgároknak már csak ez a sorsuk), hiszen semmi messianisztikus nem lesz az eljövetelben. Egyszerűen a maszopos - és régente szadeszes - limuzinok helyett most a fideszes úthenger fog mindent maga alá gyűrni.
Hogy ideje az átfogó váltásnak, az tény.
De az is, hogy az embernek végülis mindegy, hogy mi áll a nyakán, ha több tonna.

Szóval azért érdekes megfigyelni, ahogy rengeteg más területhez hasonlóan a médiában is folyik az átrendeződés. Erre is annyi példa van, hogy épp csak párat villantanék fel az utóbbi napok történései közül.

Újabb nagyívű projekt készül Nagyváradon - amelynek kapcsán már megint meg sem nyikkan az a párt, amelyik pedig állandóan úgymond a magyar érdekképviseletet vindikálja magának (persze csak kampánycélokból és pénzalapok megszerzésének, kezelésének, majd eltapsolásának céljából).

Arról van szó, hogy kiderült: Várad főterén - azaz a Szent László (Unirii) téren - új szobrokat állítanának fel. Egyből hármat is. Ám mindegyik alkotás kizárólag román személyiségeknek állítana emléket, magyar vonatkozású egy sem lenne.

Maga sem tudja, hogy került ide, de rövidesen jöhetnek a társai is:
Mihai Viteazul áll a Szent Lászlón

Megkaptam tegnap egy kedves embertől a vonatkozó iratot, amelyik bizonyítja, hogy ilyesmi készül. Ötletbörzét hirdetnek ugyanis a Ferdinánd tér és a Szent László tér "restauratív rendezésére, felújítására és fejlesztésére". És a tervezőmérnököknek szóló kiírásban már eleve szerepel, hogy az új látványtervekbe lehetőleg iktassanak be három felállítandó köztéri szobrot is.
A Román Ortodox Egyház ugyanis "határozottan kérte", hogy a Holdas templom előtt legyen szobra Roman Ciorogariu néhai ortodox püspöknek, a görög-katolikusok a saját egyik volt püspökük, Valeriu Traian Frenţiu szobrát állítanák fel a templomuk előtt, ugyanakkor visszaállítanák a főtérre a Ferdinánd királyt és Mária királynét ábrázoló alkotást is.
Tessék, itt vannak a vonatkozó részek - meg még pár érdekesség - az építészeknek szétküldött kiírásból.

A romákat már akkor is szájbarúgják nálunk, ha segíteni akarják.
Itt van rá egy újabb példa, ami bár végülis eléggé súlyos, mégis inkább nevettetően blőd. Egy anyagot idézek, amit ma küldtek szét mailen Csíkszeredából. Azóta is ezek vihogok, ha eszembe jut.

“Írástudatlan felnőtt romákat képeznének

Ezt a nagyszerű kordokumentumot egy váradi vendéglátóhelyen fotóztam.
Jellemző a tény, hogy nyilván azok sem olvasták el, akik megírták és kiragasztották. És ahogy az illemhely állapotát néztem, azok sem, akiknek szól.

Vannak témák, amik egyszerűen azt eredményezik, hogy az ember valahányszor rájuk gondol, a lelki tányérjait vagdossa a lelki falához, és lelki haját lelki kezeivel tépi ki.
Egyszerűen ilyen ez az ország: ha a lakosa nyitott szemmel jár, akkor szinte minden nap hülledezhet és felháborodhat valamin.

S ugye vannak ezen belül visszatérő témakörök is - a rothadás ama furcsa gócpontjai, amelyek bár folyamatosan rothadnak, sosem tűnnek el, nem bomlanak le végül, hanem maguk körül bomlasztanak le mindent, ami normális. Ilyen például a tanügy, az igazságszolgáltatás és az egészségügy.
Rengeteg a gond velük, s mégis érinthetetlenek.

Csak a mocskos, nyugati, szemét audiovizulális álkultúrára, a lélekölő virtuális csavargásra, a szörnyű imperialista szellemi posványban fetrengésre különösképpen fogékony, cizellált galamblelkeket szólítom, amikor megsúgom: kint van egy ideje a Bioshock 2.

Kicsit rosszul időzítette a megjelenést a forgalmazó, hiszen már vége a téli ünnepeknek, amikor még intenzívebben lehetet volna gémezni, de azért így is jó. Valahogy elmulasztottak egyeztetni a játék-hackerekkel is, hogy mikor kellene feldobni a feltört verziókat a netre, s velem is, hogy mikor veszem ki a téli szabadságomat, hogy megfelelő elkötelezettséggel játszhassam a 2. részt.

Nem újdonság a Teleshop orbitális baromságain csámcsogni, de nekem az. Ugyanis nem szoktam nézni, nem fogyasztok ilyen maszlagot. Ma viszont, miközben porszívóztam, valahogy egy olyan adón maradt a tévé, ahol tádáám, jött is a Teleshop, elkerülhetetlenül, mint az elmebetegség.
És ugyanazt az egy reklámot ismétlik újra és újra és újra és újra és...

A motorzajon át is hallom, hogy megint valami olyan van eladó, ami mivel készült? Úgy van: nanotechnológiával.
Fuáj. Leköröztük a Jetson famíliát, de még a jövőt is: itt már minden nanotechnológiával készül - majd mindjárt meg is fogom nézni tüzetesebben a vécépapírt és a szemetesvedret is. De most éppen speciális tárolóeszközökről van szó az adásban. Mégpedig olyanokról, amelyek "a különleges frissesség funkció segítségével" tartják frissen az ételt, ráadásul nyilván laboratóriumban teszteltek, és - mint bevillantottam már - nanotechnológiával készülek.

Hadd lássam már, mi ez az újabb forradalmi eszköz: odapillantok.

Édes dolgok ezek. Amúgy nem igazán szeretem a Gyerekszáj rovatokat, meg az egész kvázi műfajt, mivel eléggé idejétmúlt, elcsépelt, s sokszor - a gyerekeket idézgető felnőttek miatt - idétlen is. Viszont van itt egy kis "Gyerekkéz" rovat.
Kitűnő dolgok találhatóak lejjebb, amelyeket 12 éves gyerekek a saját kezükkel vetettek papírra.
Friss az anyag, épp tegnap kérték meg őket az egyik környékbeli iskolában, hogy írják le a jó és a rossz tulajdonságaikat. Íme, milyen kedves - máskor meg szemet szúró - dolgok születtek.
Nem húzok alá, nem emelek ki semmit, csemegézzen mindenki magának, rengeteg finomság van. :)

Megfagy az ember ereiben a vér, ha azt nézi, mit művelnek a pártok Romániával, az országgal, velünk. Ez nem újdonság.
Az újdonság az, hogy a nagyobbik kormánypárt székhelyén szó szerint is megfagyhat, miközben ezt nézzük.

A PD-L Bihar megyei székhelyén ugyanis lényegében nem fűtenek. Amióta tart a tél, fagyos ülésteremben didereghetjük végig a sajtótájékoztatóikat. Elérték, amit akartak: már a sajtó is reszket tőlük, ha csak meghallja a nevüket. Nagykabátban ülnek az újságírók, a prezídium tagjai meg jól alágarbóznak az öltönyeiknek.

“A pénteki kormányülésen Emil Boc miniszterelnök aláírta Sarkady Zsolt Csaba kinevezését Bihar megye alprefektusi tisztségébe” – így szól a mai keltezésű rövid hír. Nem kell megdöbbenni, hiszen már régóta tudni lehetett, hogy ez lesz.
Eme nagyszerű fejlemény mai hivatalos bejelentésével együtt aztán nyilvánosságra hozták az illető önéletrajzát is. Így szokták hasonló kinevezések alkalmával.

És bár egyet-mást – sőt, sok-sok mást is – tudunk már a nevezettről, azért elolvastam én is, mit ír magáról.

Milyen dolgok vannak...

Kár, hogy hazugságból indult, de jó, hogy mindenképpen alapigazságok megfogalmazása lett a vége.

Vita alakult ki ugyanis abból, hogy Tőkés László valóban letiltotta-e a holdudvarába tartozó Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium táncosainak fellépését egy nagyváradi RMDSZ-es zsúron. Nyílt levelek formájában dúl azóta is a vihar a biliben. Mert ennek a kereteit nem haladja meg, még a peremén sem csap át.
De a téma már nem az állítólagos tiltás (amit kár volt lehazudni, hiszen megtörtént, sőt, szerintem még abszolút érthető is, csak egy kicsit csúnya), hanem ennek kapcsán a nagyváradi magyar kulturális élet.
Szerintem a fő kérdés már csak az, hogy van-e élet ennek halála után. És bizony nem nagyon hallani semmi kopogást a koporsóból...

Azt hiszem, nem szabad kertelni. Árt. És épp a valóság elkendőzését segíti, eredményezi.
Inkább egyenesen: kifejezetten bunkónak kell lenni ahhoz, hogy az embernek tetsszen az, ami a nagyváradi magyar kultúrát jelenti ezekben az években-évtizedekben.

Van abban valami, hogy karácsony elmúltával kicsit visszaesik a szeretet-mutatónk. "Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég" - ugye. Bennem épp kialudt.
Mert ma lett világos például, ami már régebben gyanús volt: a kertben éldegélő fenyőfák egyikének tetejét egyszerűen ellopták. Valaki levágta, s szent karácsony ünnepe alkalmából hazavitte karácsonyfának.

Innen is pont rálátok, ahonnan ezt írom most: már régebben nézegettem azt a fát, hogy elég hülyén végződik. De nem volt világos, hogy mi történt vele.

Nem egy rendkívüli film szerintem, sőt, reklámozni meg semmi ilyesmit nem szándékom. Ám amit ma találtam - Alexandru Şereştől kapva az éceszt -, azzal a kis alkalmazással jól el lehet szórakozni egy kicsit.
Oké, evidens, hogy ez is az Avatar promóciós kampányának része, de legalább ügyesen csinálják, jó ötlet.
Szóval megnéztem, milyen lennék az Avatar világában, azaz a Pandorán, a na’vi nép egyik tagjaként.
Ilyen:

És ha már itt tartunk, nézzünk meg még néhány embert átdizájnolva. Megalkottam pár olyannak az avatarját, aki hirtelen eszembe jutott. Nézzünk először - találomra - pár helyi jómadarat:

Éjszaka van, fáradt vagyok, beszállok taxiba.

A sofőr kis srác. Biztosan szerelmes, érzelmesen mobilozik éppen. De attól elindul. Valamerre. Megyünk, s egy idő után leteszi a telefont, majd érdeklődik: "hova?" Mondom.
Pont nem arra indult, de elkanyarodunk.

A biztonsági övet nem lehet becsatolni, mert egy könyöklő akadályozza a csatlakozó elérését. Próbálom azért. Azt mondja, hagyjam csak, nem kell öv. Mondom, dehogynem, bár annak idején én is nehezen szoktam hozzá. De nem találok bele. Feladom.

Beszédes kedvében van. Hülyeségeket kérdez. Emberére talált, mert nem szeretek embertelenül viselkedni, úgyhogy válaszolok. Hülyeségeket.

Bizonyára sokan Washingtonból, illetve Brüsszelből várták a hírt, itteni vonatkozásban meg Bukarestből - mégis én hozom. Még nem jelentették be hivatalosan, de már birtokában vagyok az információnak és a bizonyítéknak: vége a gazdasági válságnak.
Az első jeleket ma tapasztaltam a spájzban.

Van egy olyan hír, hogy a bukaresti parlamenti épületét (az egész világon a második legnagyobb kormányzati épület a Pentagon után, meg minden) egyszerűen hátrahagynák a honatyák. Elköltözne onnan a törvényhozás, s a monstrumot átadnák valami befektetőknek, akik plázát üzemeltetnének benne. Ez lenne Európa legnagyobb plázája.

Minimál-változat, maketten

Van itt egy kis ajándékom azon zuggonoszok, hobbifröcsögők és konyhawoodoosok örömére, akik esetleg már rég vágytak valami hasonlóra velem kapcsolatban. Immár ugyanis papírom van róla, hogy egy csepp kultúra sem szorult belém. ;)

Pedig csak azért mentem be a laborba, mert nyár óta vissza-visszatérően fáj a torkom... De végül sokkal többet mutattak ki, mint a baktériumok esetleges jelenlétét. Kivettem ma az eredményt, s ez áll rajta:

:) Szóval a páciensnél - azaz nálam - a kultúra negatív.
Megvizsgálták a kultúrámat, műszerekkel is rákerestek, próbálták mikroszkóppal is, s egyszerűen az jött ki, hogy negatív.

Na, szóltam? Hát ja, szóltam éppen. De persze szólhatna itt már akár maga Mammon is, fejét ingatva, s cöcögve, hogy ekkora mérvű romboló kapzsiság már neki is túlzás, ezeket már akkor sem lehetne leállítani.

Sőt, van fejlemény is.

Emlékszem, az államfőválasztás után - amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a PD-L és az RMDSZ mégis összeborul, s kormányra megy - kaján vigyorral jött egy másik laptól, egy román nyelvű kiadványtól egy kolléga, s azzal élcelődött, hogy "na majd meglátjátok, Sarkady Zsolt lesz a prefektus". Vettük a lapot páran, nevettünk.

A boldog új év már jó ideje azzal kezdődik itt a megyében, Bályokon, hogy egy csomó mágnásmiska jön Európából és az országból is, s halomra lövi a vadászbirtokon addig épp e célból tartott vaddisznókat.
Egy részük (nem a vaddisznóké) tegnap érkezett - összesen három kisgéppel - a váradi reptérre. Ezekben a percekben meg már az első idei vadászat után épp ejtőznek a Nagyvárad melletti Bályokon (nem a vaddisznók).

Ez (nem a vaddisznók) minden évben kiváltja a sajtó érdeklődését, hiszen a nagyvilági élet ikonjai jönnek ide. Idén például Boris Becker és Goran Ivanišević teniszlegendák, Klaus Mangold, a Chrysler elnöke, Wolfgang Bernhard, a Wolksvagen vezetőtanácsának elnöke, George Marson, Monte Carlo polgármesere, Tonniens Clemens vállalkozó, a Schalke 04 labdarúgóklub tulajdonosa, Wolfgang Porsche autógyáros, Franz Rauch üdítőgyáros, vagy éppen az RMDSZ egyik dúsgazdag háttérfigurája, Sárkány Árpád is lövöldöz, nem messze innen.

Szóval egy részük (nem a vaddisznók) elé kimentünk tegnap a váradi repülőtérre.

Hülyéskedik itt nekem az óév. Így búcsúzunk egymástól.
Harmincadika, azaz a tegnap csupa botladozó, bukdácsoló dologgal telt.

Igaz, hogy a váradi tömegközlekedési vállalat nem hajlandó rendet tenni az alkalmazottai között - nem is erről akarok most megint beszélni -, de akaratlanul is színesíti a palettát. És persze mindig meg tud lepni. Ám ezúttal igazán kellemes volt a meglepetés, meg derűs, sőt, egyenesen festői. (Oké, azért egyúttal olyan tipikusan romániai is.)

Mint két tojás: ő nem a szóban forgó buszvezető, hanem Lali a Bahrtalo!-ból.
Aki még nem látta, nézze meg, erősen jópofa. A film is, meg az is, amikor a hasonmása buszon dolgozik.

Úgy tudom, pár hete több tíz új járművezetőt alkalmaztak. És igaz, hogy a saját bizniszeiken kívül lényegében nem törődnek szinte semmivel - de mint ma kiderült, ha már nem figyelnek oda, akkor legalább nem is diszkriminálnak.

Várom ugyanis a buszt ma délelőtt, jön is, s mit látok? Egy sukár csávó ül a kormánynál. Lali vezeti a buszt, a Bahrtalo! című filmből. Vagy majdnem. Egy roma sofőr. És nem is akármilyen roma, hanem igazi gábor.

Jó, jó, már megígértem magamnak, hogy nem idézek több hírt 1989-ből. Kész, mindjárt befejezem.
De előtte még utoljára megteszem, nah. Úgyis csak egyszer van két évtizedes évfordulója az akkori eseményeknek.

Szóval ma december huszadika van - s a húsz évvel ezelőtti december huszadikán épp ott tartottunk a forradalommal, hogy halottnak hittük Tőkés Lászlót.

Nem pont arra haladtunk, amerre akartunk: 1989-ből származó képekkel díszített villamoson
ülnek utasok Temesváron, az idei megemlékezések időszakában

Ez a nap volt a mindenféle álhírek dömpingjének napja. Előtte és utána is különböző rémhírek keringtek sokféle témakörben, de ez a nap volt az, amikor úgy érezhettük, most már biztosan hiába minden, minden a régiben marad - annyi újdonsággal, hogy még nagyobb és még általánosabb terror jön.
Hiszen akkor ezen a napon még egyáltalán nem volt világos, hogy végigmegy-e a rendszerváltás, vagy Ceauşescu vérbe fojtja a megmozdulásokat, s utána az egész országot. (Legalábbis számunkra nem volt világos, akik itt éltünk az országban, továbbá nem vettünk részt semmiféle puccs előkészítésében.)

Nos akkor itt van - napra pontosan húsz évvel ezelőttről - pár olyan hír, amit akkor hallhatunk, s amitől megállt bennünk az ütő. Mint később kiderült, mind álhír.

Van egy olyan érzésem, hogy Verespataknak vége. És a sorsa a mai napon pecsételődött meg. Közösen fogja elpusztíttatni, és a zsákmányt széthordani a PD-L és az RMDSZ.
Ennek a felismeréséhez elég volt csak ma egy kicsit figyelni, hogy hol mi történik. Nézzük a furcsa, véletlen egybeeséseket, mozgásokat.

Karácsonyi rajzpályázatot hirdettünk a szerkesztőségben. Sok munkát küldtek be a gyerekek, én meg szeretem az ilyesmit átnézegetni. S odabent ugyan nem az alábbi lett a nyertes végül, nálam viszont igen.

Nagyon tetszenek azok az érdeklődő állatok a háttérben. Lehet, hogy hozzám hasonlóan ők is díjazzák a rajz kettős interpretációs lehetőségét.

Ugyanis első körben, ha közelebbről megnézzük, akár a következőt is láthatjuk: az odakint dúló kozmikus vihar közepette két népviseletbe öltözött görög paraszt a tenyésztelepre beosonva megpróbálja ellopni a gyalupadról egy vigyorgó, kopasz törpe múmiáját, miközben az elkövetők által óljaikban meglepett csücsöri marhák és édeske nyúl-szamarak őszinte csodálkozással várják a további fejleményeket.

Nem tudom, mit izgulnak és sápítoznak egyesek, hogy "jaj, megint Boc lesz a miniszterelnök". Na és?
Szerintem nyugodtan hátra lehet dőlni, s nézni a show-t. Irtó szórakoztató. Ezen túl meg úgysincs semmi.