Nagyon tart az átállás nemcsak Magyarországon, de például Erdélyben is. Már mindenki készül a budapesti rezsimváltásra, a Fidesz áprilisi eljövetelére.
Nyilván azonban sokan lesznek, akik megint csalatkozni fognak (a szavazók derékhadát adó, állandóan valami "tisztességes politikai csoport" szerű abszurdumokban hívő átlagpolgároknak már csak ez a sorsuk), hiszen semmi messianisztikus nem lesz az eljövetelben. Egyszerűen a maszopos - és régente szadeszes - limuzinok helyett most a fideszes úthenger fog mindent maga alá gyűrni.
Hogy ideje az átfogó váltásnak, az tény.
De az is, hogy az embernek végülis mindegy, hogy mi áll a nyakán, ha több tonna.
Szóval azért érdekes megfigyelni, ahogy rengeteg más területhez hasonlóan a médiában is folyik az átrendeződés. Erre is annyi példa van, hogy épp csak párat villantanék fel az utóbbi napok történései közül. Budapesten például vagy negyven embert küldenek el a szocik vezető nyomtatott propagandagépétől, a Népszabitól.
Erdélyben viszont közben már tréningezteti is udvari médiáját az érkező új hatalom. Kiképzésekre járnak, egyeztetnek, ötletbörzéznek. Felkészültnek kell lenniük, amikor a Fidesz kinyitja a pénzcsapokat, s a Tőkés Lászlón átfolyó árból néhány csermely hozzájuk fut majd. És persze nagyon meg kell nézniük, rostálniuk addig is, hogy ki is juthat majd pénzközelbe egyáltalán. Ki méltó arra, hogy udvari sajtós legyen - méltó voltát úgy nyerve el, hogy nem volt az RMDSZ-es körök udvari sajtósa.
Nincs is ebben semmi meglepő, de sajnos már elítélendő sem, ha megnézzük, hogyan strukturálódott az erdélyi magyar média is.
Adott ugye az RMDSZ házisajtója. Online termékek, rádiók, helyi tévéadók, meg az országosnak elképzelt pénznyelő, az Erdélyi Magyar Televízió is, továbbá rengeteg újság. Ez utóbbiak között számos olyan lap, amelyet ők indítottak, s számtalan, amelyet menet közben kenyereztek le, vagy alapítványi támogatásokkal zsaroltak/édesgettek magukhoz, míg másokat büntettek, vagy elérték a megszün(tet)ésüket. A pártmédia - legalábbis mennyiségileg - igazán kiteljesedett az utóbbi jópár évben itt is.
Ezenközben a másik oldal is dolgozott a saját médiájának építgetésén. Ugyanígy megvannak a lapjaik és a portáljaik, továbbá övék az általánosan buta és szürke romániai magyar médiában amúgy vezető "központi" napilap. Csak míg az RMDSZ-termékek általában több pénzből semmilyenek, addig a Tőkés-MPP vonalhoz köthető média jelenleg kevesebből érdektelen.
Most ez változni fog. Mármint nem lesz jobb az erdélyi magyar sajtó, erről szó sincs. A változás abban fog állni, hogy erőre kap az RMDSZ ellenzékének számító média. De nem kell lelkendezni, hiszen az is pártos lesz. Csak a másik oldal fog neki fütyülni.
A polgár ezentúl is lényegében csak azt választhatja meg, hogy melyik oldal sajtója révén szeretné bedoktrinálni magát. Meg azt, hogy mit vesz komolyan és mit hisz el a hozzá kétfelől érkező manipulációból. Azaz semmi újság nincs.
Ilyen olvasatban érdemes tehát figyelni az aktuális hírekre is. Például tehát arra, hogyan készülnek Tőkésék a hatalomra jövetelükre médiaszempontból is.
Mert például a legfrissebb hírük szerint "médiapolitikai előterjesztések" kerültek napirendre az Erdélyi Magyar Eegyeztető Fórum keretében. "Az EMEF 2010. február 20-i ülésén külön napirend tárgyát képezte az EMNT Médiapolitikai Szakbizottsága által előkészített javaslatcsomag, amelyet Boros Zoltán televíziós szakember terjesztett elő".
Pár nappal előbb meg az volt a hír, hogy "Marosvásárhelyen ülésezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Médiapolitikai Szakbizottsága, amely azzal a céllal alakult meg, hogy kidolgozzon és képviseljen magyar és román környezetben egy, a romániai magyar közösség sajátosságainak és szükségleteinek legjobban megfelelő médiapolitikát. A bizottság célja továbbá kidolgozni egy olyan kívánatos és remélhetőleg lehetséges médiahálózat (sajtó, rádió, televízió, internet) tervezetét, amely felhasználva a ma már létező intézményeket, gyümölcsöztetve a felsőfokú szakmai képzésben részesült fiatalok munkáját, hatékonyabbá tudná emelni az erdélyi magyarság tájékoztatását, nem feledkezve meg a média mindenkori közszolgálati feladatairól sem (értékmegőrzés, értékteremtés, hídszerep, szórakoztatás stb.)".
Tiszta sor. De azért - mivel ez a bejegyzés azoknak is szól, akik talán nem vágják a mindenféle szervezetek hátterét - tisztázok pár alapfogalmat.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Tőkés László ernyőszervezete. Ő nyitotta ki az ernyőt, s ő is áll alatta. Sokáig a halódó látszatszervezetek egyike volt ez az EMNT. Pár hónapja azonban elkezdték megerősíteni, kiépíteni. Jogilag is rendezték a státusát, s területi, regionális szervezeteit is hamar összedobták. Hogy miért? Egyszerű: mert a Fidesz úgy döntött, hogy amikor hatalomra kerül, akkor az EMNT-n keresztül fogja osztogatni a pénzeket Erdély - bocs, helyesebben Tőkés Lászlóék - irányába. Mindenféle célra szánt támogatások formájában. Ezért kellett hamar kicsit komolyabb látszatúvá tenni az EMNT-t, meg azért is, hogy az ügyvitelt intézni tudja majd.
Nem nagy újdonság végülis ez sem. Hiszen ahogyan az MSZP úgy dobált át a határon jópár milliárdnyi forintot, amíg hatalmon volt, hogy az az RMDSZ zsákjában landolt, úgy fog most a Fidesz az EMNT-ébe bankókötegeket hajigálni.
(Kizárólag a határon túli magyarság támogatására. Naná.)
S az amúgy továbbra is aprócska EMNT-nek ugye van mindenféle "szakbizottsága", meg más ilyen hülyeségei, többek között Médiapolitikai Szakbizottsága is. Ez fog tehát az erdélyi Fidesz-Tőkés-MPP-sajtónak szánt összegekkel varázsolgatni majd. S ennek előkészítésére gyűltek össze tanácskozni - mint az a fent idézett hírekben is szerepel.
És hogy jelenleg kik azok, akik az RMDSZ-szolgasajtó ellenében a Tőkés fő sajtósainak kínálkoznak fel, vagy legalábbis gesztusokat tesznek az új hatalom erdélyi tribünje felé? Nos, leszek olyan kedves, hogy most csak az EMNT közleményéből idézem be a neveket, s csak azokét, akik az EMNT-kiképzésen részt vettek: Boros Zoltán (tévés EMNT-alelnök), Makkay József (MÚRE, írott sajtó alelnök), Mosoni Emőke (Román TV Magyar adása, Bukarest), László Edit (Marosvásárhelyi Rádió, MÚRE audiovizuális alelnök), Kovács Csaba (Erdély.ma internetes portál), Csép Sándor (Janovics Jenő Alapítvány, médiaszakember), Jakab Endre (Székelyudvarhely, Székelyföldi Regionális Stúdió), Ambrus Attila (Brassói Lapok, MÚRE elnök).
Ezt csak a tájékoztatás kedvéért. Mert amúgy nincs olyan nagy baj ezekkel az emberekkel. Ahogy például az RMDSZ szolgamédiájában is dolgozik pár ügyes. Csak épp maga a sajtó, ami "végterméke" az egésznek, valóban nem több pártszagú végterméknél.
S készül közben ám a magyarországi hatalomváltásra az RMDSZ is. Sokféle módon.
Tudja, hogy neki most nem lesz épp olyan jó, mint eddig. Épp ezért legutóbb ők más módon próbálták meg kiváltani azokat a budapesti pénzeket, amelyektől a Fidesz hatalomra jutása révén esetleg elesnek egy időre. Egyszerűen lezsíroztak és felmarkoltak egy kis kiegészítő támogatást.
Eddig is kaptak ugyan központi pénzt, ami a pártoknak jár (bár ugye közben állandóan azt hangoztaják, hogy ők nem pártként vannak bejegyezve és nem is tekintik magukat pártnak, hanem a magyarság képviseleti szövetségének, kérem), de erre az évre az RMDSZ-nek a román kormány (amelynek ő is része épp) főtitkársága 15.000.000 új lejt, azaz majdnem négymillió eurót fog juttatni.
Eddig az RMDSZ úgy zsebelte be az egyébként hivatalosan "a magyar kisebbség támogatására" szánt bukaresti pénzeket, hogy létrehozott egy alapítványt, Communitas néven, amelynek átutalták a román állami támogatást. Ennek a támogatásnak egy töredékét az alapítvány kiosztotta, a többit meg az RMDSZ egyszerűen zsebrevágta. Csakhogy a korrupcióellenes hatóság elkezdett vizsgálódni a Communitasnál is. Erre jött a mostani fejlemény, hogy a pénzt most már leplezetlenül közvetlen módon egyből az RMDSZ kapja, nem az alapítványuk.
Ez ám a megoldás!
Nos, ilyen mozgások is zajlanak épp mostanság.
A leköszönő magyarországi kormánypárt itteni kitartottjai is manőverezgetnek tovább, és az érkező új kormányerő klientúrája is ügyeskedik. Építi, betonozza befelé mindegyik a saját hatalmát, sajtóját, mindenét.
Ha legalább ezt következetesen művelnék, akkor a végén mégis a magyar közösség örülhetne. Amikor majd megköt a beton.
De sajna ez az örömködés nem fog bekövetkezni. Mert sokan nem is veszik észre, hogy lényegében ránk építenek.
Mi vagyunk az alap. A hivatkozási alap. És semmi több.
