Bizonyára sokan Washingtonból, illetve Brüsszelből várták a hírt, itteni vonatkozásban meg Bukarestből - mégis én hozom. Még nem jelentették be hivatalosan, de már birtokában vagyok az információnak és a bizonyítéknak: vége a gazdasági válságnak.
Az első jeleket ma tapasztaltam a spájzban.

Dübörög a gazdaság, helyreállt a termelés, sőt, egységnyi termék már több nyersanyagból áll. És ami külön kedves kis gesztus, hogy erről nem nagy díszdumákban szólnak, hanem csak kis, finom kacsintásokkal érzékeltetik a termelők, közvetlenül a fogyasztókkal, az árucikkek révén.

Tessék, itt van, erről van szó: ezt a gazdasági barométert találtam a kamrában.
Két palack víz, ugyanabból a hatos kiszerelésű csomagból.

A baloldalit épp befejeztem, kiürült, a jobboldalit meg - amelyik ugyanabban a hatos rekeszben az utolsó darab - épp elővettem. És meglepett. Ne higgyünk a szemünknek: ezek egyformák. Ugyanis mindkettő ugyanolyan, másfél literes víz.

Csak épp a jobboldali a jó hír hozója, a jövő jelképe.
Ismeretlen okból nőtt ekkorára, de mindenképp üdvözlendő az ipar, a gyártás fellendülésének eme bizonyítéka. A palack egyébként bontatlan. Azért van benne csupán annyi víz, amennyi látszik, mert egyelőre csak a csomagolóanyag hízott meg, a tartalma ugyanúgy másfél liter, mint a többinek.
Megfigyelők szerint (vagyis szerintem) ez - a termelés fellendülésének vonatkozásában - óvatos derűlátásra ad okot, ugyanakkor azt jelzi, hogy egyelőre mértéktartással szükséges kezelnünk a gazdaság felfelé ívelő tendenciáját, hiszen a fogyasztók látni már láthatják, hogy több van, de fogyasztani egyelőre csak ugyanannyit fogyaszthatnak.

(De az is lehet, hogy egyszerűen csak elbaltázták a palackot a gyárban.
Ebben az esetben nem szóltam, s marad a krízis. Majd szólok.)