Ezt a nagyszerű kordokumentumot egy váradi vendéglátóhelyen fotóztam.
Jellemző a tény, hogy nyilván azok sem olvasták el, akik megírták és kiragasztották. És ahogy az illemhely állapotát néztem, azok sem, akiknek szól.

De legalább ki van ragasztva, mint az atom, ötvenezer méternyi ragasztószalaggal, jó rondán. Cellux van minden felületén, hogy ne tudják összefirkálni. Vagy, hogy el ne lopják ezt is.
Az ilyesmit védeni kell. Ez az országimázs pazar leképeződése.

A lényeg, hogy nagyon szépen kérnek mindenkit. Úgy, hogy maguk sem figyelnek oda ara, amit mondanak. A címzettek pedig végképp rá sem hederítenek. Például az 5. és a 7. pontnál így duruzsolnak a vendégeknek: "Kérjük, a Toalett nyilvános hely"; illetve: "Kérjük, nem Ön az egyetlen használója." Hát igen, a másolás és beillesztés átka...
De az is édes, hogy az egészben két dolog van nagybetűvel kiemelve. Én és a Toalett. Igazán megtisztelő ez. Nekem. Vagy inkább a Toalettnek? Kösz.
Olyan jó minden esetre, hogy még a mellékhelyiségben is láthatom a tanújelét annak, hogy Romániában vagyok. Sőt, ott látom és érzem át igazán. Hát kérem...