Surran a kikelet.
Már bontogatják is rügyeiket a romlás virágai, újabb sok kis hajtást hoz a nemtörődömség, zsengén izél a tuskóság. A város lerázza magáról a téli dermedtséget, s - nagyot nyújtózva - viseltes rongyaiban pompázik.
Itt van hát az ideje, hogy a bátortalan napsugarak simogatása közepette szorgos kezek még tovább csúnyítsák szegényt.

Télen nem tudták folytatni a munkát, de most, a tavasz elérkeztével sajnos igen. Úgyhogy végül elkerülhetetlenül megkaptuk mi, váradi magyarok is az adagunkat a városi labdarúgó-stadionon díszelgő szörnyűségből.
Fél évvel ezelőtt már írtam róla, hogy akkor a románokat érte hasonló csapás. Most pedig a román nyelvű mellé felgányolták a magyar párját is. Ott szúrja az arra járók szemét pár napja. Így néz ki:

Fél évet reménykedhettünk tehát abban, hogy eme közszemlére tett esztétikai káromkodás elkövetői közül valakinek megjön a látása, s végül kicserélik a feliratot. Ígérték is időközben, hogy majd tavasszal magyar feliratú tábla is kerül oda. Azt hihettük, hogy nyilván leszedik majd a románt is, ha úgyis újabb szerelgetés kell, s utána majd egyszere raknak fel valami kétnyelvűt, de egyben normálisat.
Ehelyett otthagyták a régi barkácsolt vackot is, s mellé egy ugyanolyan improvizált randaságot pöktek oda.

Nagyon köszi. Így már egészen más. Ha a magyar is ugyanolyan gáz, mint a román, akkor politikailag korrekt az egész, s kész. A minimális szépérzék meg le van ejtve, örüljünk, hogy nem analfabétákkal fújatták oda a feliratot, rózsaszín spray-jel.

Sőt, egyes magyar illetékesek még akkor sem csuklanak, amikor a sajtóban megvalósításként propagálják is ezt a hulladékot. Rájuk vall. Meg persze annyira elfoglaltak, hogy nem érnek rá holmi részletekkel foglalkozni. Teljesen be vannak táblázva.