Fú, de komoly!
A szlovák kormány és a parlament ma nagyon odapakolt a magyaroknak. Reggel az előbbi, délután az utóbbi tartott rendkívüli ülést. Aztán - ha már ott voltak a barikádokon - a törvényhozás külön határozatban rótta meg Magyarországot a kettős állampolgárság ügye miatt. És persze erőteljesen be voltak füvezve gorombulva, amitől meg nagyon hardokat vizionáltak.
A magyarok keze tényleg mindenben benne van. (Én Szlovákiában nemrégiben.)
Például Anna Belousovova, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke olyat delirált, hogy őt "a második világháború előtti Németországra emlékezteti a mostani Magyarország". A jó öreg Vladimír Mečiarnak, a Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökének az a flashe volt, hogy "valahogy így kezdődött a második világháború". Robert Fico miniszterelnöknek meg azt susogta vissza az átlényegült, pajkos ki tudata, hogy "a magyar parlamentből barna pestis terjed". És ugyancsak neki még olyan tripje is volt, hogy "ami a Magyar Köztársaságban történik, az Szlovákia számára életveszélyt jelent".
Sőt, hogy a show nemzetközi legyen, Miroslav Lajcak szlovák külügyminiszter ezenközben átpattant Hágába, ahol találkozott és az EBESZ kisebbségügyi főbiztosával, s panaszkodott neki is egy kereket.
Fúáj, hát ez is húdekomoly! Hogy az EBESZ. Az igen! Mert az EBESZ aztán arról híres, hogy nagyon nagy tényező, befolyásos is, meg minden. Vannak persze olyan arcátlan felületesek, akik szerint csak egy kirakatszervezet a rengeteg hasonló közül - tele van a padlás ilyen huncut kis komolykodó semmikkel, a FUEN-től az Európa Tanácsig -, de az ilyen kötekedők nem számítanak.
Szóval ma egész nap nagyon dudorgott a szlovák politikum egy része.
És szerintem tényleg, de tényleg nincs mit háborognia annak a magyar lelkünknek amiatt, ami a pozsonyi parlamentben hangzott el pár órája. Hiszen a legtöbb ország parlamentjében a legtöbbször hülyeségeket szoktak beszélni.
S persze nem is egymásnak, hanem az ilyesmit nagykanállal bekajáló széles (és lapos) néptömegeknek.
És a szlovákiai kormányoldal már rég a magyar ügyre építi a választási kampányát (az ellenzék meg az egész ülésezést fölöslegesnek tartja, ő ugyanis mással kampányol). Június 12-én választ Szlovákia. Néhányuk örök ösztönein túlmenően ezzel magyarázható az egész gajdolás.
Nos - kétszeresen magyarként, hiszen ugye a kisebbségi sors miatt mi kétszeresen testvéreik vagyunk a szlovákiai magyaroknak, meg ilyenek - magam sem nézhetem tétlenül ami zajlik. Ezért azonnal két intézkedést is foganatosítottam - természetesen hasonló gigantikus súllyal és vérkomolysággal, mint ők.
Egyrészt levelet küldtem az előbb a szlovák kormányhivatalba mailen és postán (Cím: Úrad vlády Slovenskej republiky, Námestie slobody 1, 813 70 Bratislava, Slovak Republic. E-mail: urad@government.gov.sk).
Ebben romániai magyarként tájékoztatást és jogszabályi keretbehelyezést kértem arról, hogyan vehetném fel a szlovák állampolgárságot is.
Ugyanakkor köszönetemet fejeztem ki Robert Ficónak, amiért a kettős állampolgárság kérdésében segít példátlan egységet teremteni a magyarság berkeiben. Vázoltam, hogy az anyaországi magyarok számottevő része - félretájékozottság és felületesség miatt - idegenkedik attól, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgárok legyenek, de a Szlovákiából érkező jelzések egyértelműen segítenek leküzdeni ezeket a határokat, ritka egységbe kovácsolva magyart és magyart. Pozsony hozzáállása nagyban hozzájárul a megosztottság megszüntetéséhez, a magyar ügyek egységes képviseletéhez.
Utaltam rá, hogy hasonló most a helyzet Trianon kapcsán is. Ezzel összefüggésben is régóta megoszlanak az attitűdök magyar és magyar között, de éppen ezekben a napokban e témában is kivételes egység jelei érzékelhetőek. Benyújtották ugyanis az Országgyűlésnek a trianoni békeszerződés megkötésének napját a Nemzeti Összetartozás Emléknapjának nyilvánító jogszabály-tervezetet is (a kettős állampolgárságé mellett), amelyet - legalábbis elvben, nagy vonalakban - minden magyarországi erő támogat jelenleg.
Mindezek fényében - magánemberként, jóhiszemű polgárként - arra is kértem a szlovákiai kormányoldalt, hogy a jövőben is hasonló lendülettel dolgozzanak a magyar-magyar összetartozás erősítéséért, a maguk eszközeivel munkálkodjanak tovább a nemsokára hivatalban lépő új magyar kormányzat szimbolikus céljainak eléréséért.
Külön köszönet illeti azért is, mert akcióival vélelmezhetően hozzájárul a szlovákiai magyarok választási mozgósításához.
Végezetül udvariasan érdeklődtem, mi a helyzet például azzal a volt szomszédunkkal, aki szlovák nemzetiségű, de román állampolgár - s pár éve (alanyi jogon) számos joggal járó szlovákigazolványt kapott, majd szlovák állampolgárságot.
(Remélem, a mindet leuraló szlovák sejtjeik túlburjánzása ellenére tudnak még angolul a pozsonyi miniszterelnöki hivatalban, különben hiába vacakoltam a beadvánnyal.)
A második súlyos intézkedésem az volt, hogy eldöntöttem: ha a választásokon jó eredményt érnek a Ficóék, akkor nem fogom - az egyébként persze obligát, naná - rokonszenvvel nézni a szlovák válogatott meccseit a Labdarúgó-világbajnokságon. Sőt, ha Pozsony nem hagy fel a provokációval, akkor ellenük fogok szurkolni.
Ez is juj de durva, mi? Hiába no, a jelképes politizálás ideje lejárt. Konkrétumokra - s adott esetben szankciókra - van szükség. Amelyek - láthatóan - épp annyira szeriőz vétetésűek, mint amit Pozsony művel. Fú, de komoly.
*
Later edit
Pár órával e bejegyzés kelte után el is fogadta az Országgyűlés a kettős állampolgársággal kapcsolatos törvénymódosítást. Mégpedig 344 igen, 3 nem szavazattal, 5 tartózkodás mellett hozták meg a döntésüket. Nemmel csak Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor voksolt. Néhány MSZP-s és LMP-s tartózkodott. Úgyhogy tényleg igen egybehangzó volt ez a voksolás.
És ezek szerint az MSZP nagyrésze is támogatta ezúttal a dolgot. Ami azért érdekes, tekintve a közelmúltat... Igaz persze, hogy az ő politikai érdekeik változtak főleg időközben, s nem az idők.
Emlék 2004-ből
