Aki szeret bedőlni, s látszatmegoldásokkal elkendőzni a nehezen elfogadható valót, annak itt az újabb alkalom az önbutításra: új párt alakul, Tőkésék égisze alatt. Dűlöngélni, ide-oda csapódni mindig jó - már ha nem merünk egyenesen menni, kilábalva a kabátujjainkat rángató álnokok tömegéből.

Tagadhatatlan: zseniális húzás. Egyre hatalmasabb tömegeknek lesz elegük az RMDSZ-ből - s ezt a felhajtóerőt nyilván kihasználják majd mások arra, hogy felülkerekedjeknek. Csak épp ezzel fölénk is fognak kerekedni. Azaz keretlegények őrségváltása jön. Semmi más.

A Tőkés-párt lényege a revans, a bosszú, a Birodalom visszavágása - s főleg mindannak a gesztenyének a megkaparintása, amit az RMDSZ eddig kikapart magának. Nem nekünk, nem a magyar közösségnek - csakis magának.

Így szól a hír: "az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) december 4-i országos küldöttgyűlése után, Székelyudvarhelyen ünnepi megemlékező műsorral zárja a Trianon gyógyítása évet".

Nocsak: ott már zárják is az egész gyógyítást. Közben meg itt - nekem például - éppen ugyanúgy és ugyananolyan mértékben fáj Trianon, mint amennyire épp eddig fájt, ha fájt. Ugyanúgy érzem magam. Megkérdeztem másokat is: nekik is pont annyira fáj, mint eddig, s ugyanúgy érzik magukat.
Pedig nemcsak gyógyítottak állítólag, hanem egy egész évig nyomták ezt a kuruzslást.
Mi meg semmit nem vettünk észre az egészből, a hatását tekintve. Mert maga a külsőség, az eljárás azért érzékelhető volt: a kézrátétel.
Rátették a kezüket erre is. A magyarság sebeire. Azt hiszem, az ilyesmi csak jobban fáj.

Olyan szépen mutatja a nagyváradi december 1. is, hogy mennyire nincs semmiféle képviselete valójában a romániai magyarságnak, s azt is, hogy mindegyik szekértábor csakis a saját érdekei szerint politizálgat erre-arra.

Sokszor zavart eddig is, hogy a Google túl kedves akar lenni.
Belövi, detektálja ugyanis, hogy ki honnan megy fel rá, s az adott ország aloldalát hozza be automatikusan, az adott nyelven.
Azaz én például mindig kénytelen vagyok átállítani a google.ro-t google.hu-ra. Mert én így szeretem.

Ma azonban minden eddiginél bájosabb a romániai Google nyitóoldala.

Nesze! Nemzeti ünnep. Ez azért érdekes, mert ilyesmibe még sosem folyt bele a Google - általában csak politikailag korrekt ünnepeken és világnapokon szoktak arculatot váltani egy-egy napra.
De nem baj, na: itt legalább rá tudnak keresni azok, akiknek még mindig nem világos, hogy miben is áll számunkra december 1., mit jelentett magyar szempontból. Remélem, az RMDSZ és az MPP politikusai is szorgosan gulegeznek e témában, legalább most. (Persze valójában tudjuk, hogy nem.) Mert az elmúlt években úgy tűnt, fogalmuk sincs, miket ünnepelgetnek meg. Mint ahogy az év összes többi napján arról sincs, milyen közösség milyen jövőjével játszadoznak folyton.
Nem ártana persze, ha a most közzéjük betörő EMNT is nyomna pár keresést. Hogy ne csak üres szólamai legyenek, miközben ugyanazt próbálja folytatni, csak kiszorítva az eddigi ellenfeleit.

Lehet, hogy a keresések alkalmával kivételesen ránk is találnának mondjuk - a romániai magyar közösségre.

Kölcsönt akart felvenni a háza felújításához 2006-ban Ion Gavrilă Ogoranu. A közismert egykori antikommunista harcos a Raifeissennél igényelte meg az összeget - ám ehhez erkölcsi bizonyítványt kellett kérnie.
Amikor kiváltotta (azaz 17 évvel a kommunista rendszer formai bukása után), még mindig az szerepelt rajta, hogy rovott múltú: 15 év kényszermunkára ítélték, valmint halálos ítéletet is hoztak ellene, az államrend megbontására irányuló szervezkedés miatt.
Bement hát a kiváltott irattal a kölcsönért - de a bankfiók vezetői az erkölcsi bizonyítványa láttán úgy döntöttek, nem kaphtat hitelt. A Raiffeisen helyi vezetője, aki erről határozott, a Securitate tisztje volt előzőleg...
Nem sokkal később Ion Gavrilă Ogoranu úgy halt meg, hogy a házát sem tudta felújítani, mert egy szekus ebben is megakadályozta - ráadásul soha nem lett jogilag "tiszta", mivel a kommunista rendszer által ráaggatott ítéletek ügyében nem rehabilitálták.

Oprea régészkedik is: a kommunista terrorbrigádok által kivégzetteket kutatja fel.
Itt éppen az 1949-ben agyonlőtt egyik ellenálló, Simion Mureşan koponyáját találta meg

Februárban RMDSZ-kongresszus lesz (mégpedig Váradon, ahol a legelső kongresszus is volt), s itt új pártelnököt is választanak. Most úgy néz ki, hogy Markó (kivételesen) nem indul - ellenben a jobbkezét, Kelemen Hunort indítják. És bejelentkezett még Eckstein-Kovács Péter is, aki jelenleg (távolról sem) mellesleg Băsescu államfő kisebbségügyi tanácsadója.

Akit egy kicsit is érdekel az egész, az mindezt már tudja.

Ám sokan nem tudják azt, milyen cselek mennek a háttérben.

Hogyan lehet egy jó kezdeményezést romániai módra becsődöltetni?
Körbetelefonálgattam ma a kulcsembereket, s egy anyaggá összeállt a kép: így.

Ismét megkínzott minket Ceauşescu. Huszonegy évvel később mégegyszer kimutatta a foga fehérjét.
A legutolsó vetítésen néztük meg ma Váradon a Nicolae Ceauşescu önéletrajza című filmet.

És alapvetően rossz - de mégis jól sült el.
Mivel a vetítés is a kommunizmust idézte - maga film pedig olyan jellegtelen és céltalan, mint a hétköznapok voltak az Aranykorszakban.
Jelenet a filmből múltunkból

Gondolt*m, posztolok egyet *z utóbbi n*pok két új*bb szán*lm*s és szomorú történéséről.

Igaz ugyan, hogy amint hazaértem, ismét az iparnegyedből áradó obligát bűz fogadott, rögtön a határátlépés után, s a város is a maga széteső képét mutatta - de látom, az álmodozás legalább tart még itthon.
Visszatért ugyanis Nagyváradra Angelina Jolie.

Eldőlt, hogy a Nagyvásártér környékén nemrég létesített nagy körforgalom közepére szökőkutat fognak építeni. S mint a nyilvánosságra került terveken látszik, itt is az amerikai színésznő fog sétálgatni.
Mégpedig ugyanazzal a fogadott fiával, ugyanabban a ruhában, sőt, ugyanolyan lépésekkel sasszézik majd végig itt is.

Először ugyanis tavaly augusztus végén bukkant fel a bihari megyeszékhelyen Jolie, karján a gyerekkel.
Mint akkor jeleztem, Mudura Sándor Alexandru Alexander akart óriási komplexumot építtetni a szintén általa emeltetett Lotus Center szomszédságába - s a megbízott tervezőcég Jolie-t és egyik gyermekét álmodta Nagyváradra, a majdani épületek melletti leendő sétányra. Így néztek ki akkor a látványtervek - a lazán bemásolt járőkelők között Hollywood sztárjával:

Ujra Svedorszagban vagyok epp.

Amikor Varadon felszalltam a buszra, ami kivitt Ferihegyre, meg csak harman voltunk rajta - s ketten maris svedul kezdtek beszelgetni.
Egy vekony, fekte fiu es egy vastag, fehar lany.

Láttam ma agyat az aszfalton. Baleset volt, egy nyergesvontató gázolt halálra valakit.

Sok bámészkodó szenvtelenül nézi. És tulajdonképpen én is. Előbb megállok, s arra gondolok a letakart testet nézve, hogy vajon hol lehet most belőle az, ami a halál után lehet máshol is - s főleg egyáltalán van-e ilyen.
De utána végülis ott járkálok mellette én is.

Elnéztem ma az úgynevezett állami egyetem székháza előtt: kivágtak egy öreg, odvas fát, mert annyira elkorhadt belül, hogy már szinte üres volt.

És mit találtak benne?
Ezt.

Olyan ez, mint a különféle termékmintás marketingakciók: kapunk valamit, cserébe meg többnyire csak az adatainkat kell megadnunk. Ez általában csodás üzlet - főleg annak, aki megajándékoz bennünket. A megadott információkból ugyanis adatbázist épít, amit vagy saját marketingcéljaira használ fel, vagy kemény pénzekért elad, vagy mindkettő.

Szóval van egy ilyen vonulata a kettős állampolgárságnak is. Mégis, eddig ez utóbbi a legjobb ilyen üzlet.

Régóta át-átvillan már az agyamon, hogy a Fidesznek listaügyekben is nagyon jó lesz az, ha tömegesen magyar állampolgárokká válunk. Amellett ugyanis, hogy ha akarja, majd megadhatja a szavazati jogot is, potenciális támogatók százezreit állítva hadrendbe ezáltal, még nyilvántartásba is vesz mindannyiunkat.
Igen, konkétan az elhíresült Kubatov-féle lajstromokra gondolok itt.

Mindig szeretem az ilyesmiket. Márpedig ilyesmik nagyon régóta, szinte folyamatosan vannak. Ez csak egy újabb közülük.
Már rég nem dühítenek, sokkal inkább megmosolyogtatnak.

Sőt - mint láthatjuk -, egyenesen előrelépés tapasztalható az etnikumközi kapcsolatok területén. Mert igaz, hogy lerománozzák - viszont végre hibátlan magyarsággal írják le ennek a románnak a nevét.

Persze ez már a bőr lehúzogatása a döglött borzról - épp ezért meg is ígértem magamnak, hogy nem veszek részt benne. Azaz egy szóval sem népszerűsítem azt, hogy mostanra elkészült és tüstént megjelenik a Kispál sokak számára emlékezetes búcsúkoncertjéről szóló rendhagyó búcsúfilm. Akármennyire is jó kis moziélménynek ígérkezik ez, akkor is már csak lecsupaszított üzlet, a lenyúzása annak, ami a nyáron kimúlt, amitől elbúcsúztunk - s mint ilyen, méltatlan.
Ám váratlan kis érdekesség jött közbe. Még nem sokan tudnak róla, de kémeim már jelentették: Nagyváradon is lesz egyetlenegy vetítés.

Jeleztem már, hogy az RMDSZ csak az ürügyet keresi ahhoz, hogy ebből a kormányból szépen eltűnjön - megpróbálva a maradék népszerűségét összesepregetni. (Hátha ez a söpredék elég lesz még nekik a parlamentbe való újabb bejutára.)

Most újabb ürügyük van:

Némi kis fenntartással, de elfogadható épp, ha valaki azt mondja: a kettős állampolgárság a közeledést szolgálja.
Ehhez képest ma a kettős állampolgárság kapcsán kerestem egy információt - s azt látom, távolodunk.

Nem írom ide a nevét, mert annyira nem jó hely. Ellenben a poén kitűnő.
A lényeg, hogy száz százalékot ugrott az adott váradi lokál humor-együtthatója - a kézszárító piktogramjának műfordítása miatt.

Nagyon helyzetben van Ákos, a Fidesz leghíresebb dalnoka. Most úgy adhat ki új lemezt, hogy az ő csillaga jött fel, s végre nem ellenzékből kell megénekelnie az általa megváltásnak tartott jövőt, hanem már itt is van.

Furcsállom ezt az egész Ákos-botrányt.

Egyesek szerint románok, mások szerint nemváltók, vagy épp állatok. :)
Mindre volt ma példa.

Hívom a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságát. Egy anyag készül, ahhoz gyűjtök információkat. Kedves is a hölgy a vonal másik végén. Szolgálatkész, operatív, profi. És a végén meg is adja a főnöke számát. Mégpedig a következő szavakkal teszi ezt a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság (!) munkatársa:
- Önöknek, románoknak a következő előhívószámot szükséges még tárcsázniuk...

Az teljesen mellékes, hogy megbukott-e ma a kormány, hiszen jobb nem jönne helyette. Sőt.

Ami viszont sokkal érdekesebb volt, az szerintem az, hogy a Bukarestben tüntető, hatalmas méretűre ígért, felbőszült tömeg kábé akkora volt, mint amekkora a rég cikinek számító, kiégett Guns N’Roses első romániai koncertjén volt a román fővárosban, egy hónapja.

Azt mondja az MTI: "A Transparency International ma ismerteti 2010-es nemzetközi Korrupciós Érzékelési Index (CPI) adatait."
Majd előzetesként felidézi a hírügynökség a tavalyi korrupciós listát, s a helyezések okait is - többek között így: "Szlovákiában a korrupciós botrányok eredményezték a komoly visszacsúszást."

Azért ez fantasztikus, nem?
A felismerés lobogó lángész fényénél születhetett: a korrupciós ügyek döntik el azt, hogy a korrupciós listán hova kerülsz...

Nem ártott volna erről a frissen felfedezett összefüggésről szólni Romániának is, amelyik - az előbb végül közzétett friss adatok szerint - megint Európa egyik szégyenfoltja.

Egy 5. ligás vidéki focimeccs végkimenetelébe akart ezúttal beleszólni az Európai Parlament alelnöke. Nem vicc, bár nevetni lehet rajta: egyenesen a Rév-Partium ESK mérkőzés újrajátszását akarta elérni Brüsszelből.
(Ha meg az UEFA tudomására jut ez, akkor az érintettek végképp megtudják, mennyire nem vicc amit tettek...)

Ki más lehetne az illető, mint az EP-alelnökként láthatóan nagyon elfoglalt Tőkés László?
Levelet küldött ugyanis a Bihar Megyei Labdarúgó Egyesületnek, amelyben azt kérte, játsszák újra a 2-2-re végződött meccset. És nemhogy igyekezett volna legalább nem belekeverni az EP-t az ilyen kis bundagyanús játszadozásokba, ellenkezőleg: egyenesen ő maga írta a levelében, hogy az Európai Parlament alelnökeként szorgalmazza ezt. Mi több, arra is hivatkozik, hogy ezen posztján a sportügyekért is felelős.
Na persze valójában nem a felelősségérzet hajtja ismét ilyen tévutakra. Sokkal inkább azért érdekli ennyire az összecsapás sorsa, mert az egyik csapat, a Partium éppen az ő Máté nevű fiáé.

Találtam egy újabb bájos kis kordokumentumot.
Annyira jellemző.

"Kérjük, ne ragasszanak hirdetményeket az ablakra.
Az előcsarnokban van erre a célra hirdető."

Itt van a Fidesz államfője, nem messze tőlünk: Schmitt pár száz méterrel odébb már nyomja valahol, a nagyváradi látogatása során - de nekünk semmi dolgunk vele.
Sőt, más dolgunk van a városban. Állunk a villamosmegállóban, jó sokan. Köztük egy kolléganőm egy másik laptól, meg én. Mellettünk egy hatéves forma kisfiú ül a padon, lógatja a lábát és érdeklődően vizsgálgat mindent. Az édesanyja pedig megállás nélkül nevelgeti:
- Mit csinálsz? Hova nézel? Minek forgolódsz? Most mit akarsz? Viselkedj jól! Legyél rendes! Csak szépen, ügyesen!
A srác egy szóval sem reagál.

Na mindegy, közben mi beszélgetünk a kolléganővel. S felvetem:
- Hallottad, miket mondott Schmitt Pál az autonómiáról Bukarestben? A hölgy nincs elemezgető hangulatában, ellenben szókimondóban igen:
- Ja. Tulajdonképpen azt üzente minden magyarnak, hogy kuss.

Erre a kisfiú felkapja a fejét, s odafordul az anyukájához, kedves, érdeklődő, csengő-bongó hangon:
- Anyaaa! Mit jelent az, hogy kuss?

Dacára az összes eddigi jelnek és ténynek, egyre több konkrét tartalmat látszik kapni a kettős állampolgárság.
Eddig ugye főleg amiatt volt divat fanyalogni a fanyalgóknak, hogy "persze, magyar útlevelet biztosan nem adnak", meg "ugyan, hiszen még vacak szavazójog sem jár vele".

Hát, figyu: nem így lesz.

Schmitt Pálnak nem áll jól, ha mosolyog.
És nekünk sem áll jól, ha ő mosolyog.

Minthogy a Fidesz-úthenger hónapok óta megállíthatatlanul robog, most az MR2 - Petőfi - rádiót is eléri, és pillanatokon belül begyűri maga alá.
Ami kijön majd az úthenger végén, az pedig ugyanaz a lapos, szürke, érdektelen semmi lesz, mint amilyenek a kereskedelmi rádiók.

Arról van szó ugye, hogy a Fidesz épp ezekben a hetekben teljesíti be a média leuralását. És ennek egy epizódjaként még a héten kinevezik az MR2 új vezetőjét. Akinek az első intézkedése az lesz, hogy kinyírja és a földbe döngöli azt, ami most az MR2.

Az szerintem is igaz, hogy jó vitatéma, mennyire volt köszszolgálati a mostani formátumával az egész nap zenét sugárzó magyar kettes. De amíg ezen vitatkozgattunk, addig is mehetett a háttérben ez az egészen jó, alteros zenéket nyomató adó.
Szerintem amúgy a megoldás az, hogy a kereskedelmi rádiók közül ez volt a leghallgathatóbb közszolgálati csatorna.

Megint maszkot fog váltani az RMDSZ: már készülnek arra, hogy egy jól kiválasztott pillanatban szépen megpattanjanak a kormányból. Ez azért fontos nekik, mert a mostani kormányzásuk során annyira zuhant a népszerűségük (ha ezt még egyáltalán népszerűségnek lehet nevezni), amire még nem volt példa a történetükben.

Úgyhogy ügyesen kilépnek majd valamikor, bízva abban, hogy mire eljön a következő voksolás, választóik nagyrésze nemcsak az felejti el, hogy mit tettek a kormány tagjaiként, hanem azt is, hogy egyáltalán már megint kormányon voltak.
S akkor az amnéziások ismét beszavazzák őket a parlamentbe - aholis újra elkezdhetnek helyezkedni azért, hogy megint kormányra kerüljenek.
Sőt, az is lehet, hogy nem is kell várniuk addig, hanem - ha a mostani csapat megbukik - egy felálló új kabinetbe is be tudják majd lopni magukat, álljon az akárkikből.

No, de most még ott tart a dolog, hogy ha egyáltalán akarnak még maguknak választókat, akkor hamar feledtetniük kell mindazt amit eddig tettek, illetve azt is, amit nem tettek. S a nyomok eltüntetésének legjobb módja, ha jó messzire elhúznak a tetthelytől, s ellenzékben ártatlankodnak egy keveset.