Blogosz

MESE NINCS.

Tükör által világosan

2011. január 10. 23:00 - BlogoszEditor

Érteni nem értem, viszont megértem azokat az embereket, akik még mindig úgy gondolják: elszigetelt eseteken túlmenően is léteznek olyan politikusok, akiknek fő célja nem a biznisz és a hatalommal való visszaélés, hanem a köz szolgálata.
Úgy látom, nagy néptömegek hiszik a mai napig, hogy lényegében mégis róluk szól, az ő érdekeiket, a lakosság, meg az ország céljainak elérését is szolgálja a politika, s a korrupció és a visszaélések pedig csak kisebb hányadát jelentik az egésznek. Sokan gondolják azt, hogy létezik olyan párt, csoport, amelyet végülis érdemes támogatni, mert nem a saját érdek és a pénz motiválja a fő manővereit. És mindig is lesznek ilyen hívő néptömegek.
Ezen mítosz híveit tehát nem értem. Hiszen nap mint nap, a saját életük alakulásán is láthatják, hogy amiben hisznek, annak épp az ellenkezője igaz. Ugyanakkor azért megértem e naiv jószándékúakat - hiszen akinek nincs elegendő információja, bepillantása, az könnyen bedől.

Nos, nekik szól leginkább, újabb ébresztőként Alexandru Solomon filmje, a Kapitalism - Reţeta noastră secretă (Kapitalizmus: a titkos recept).
Tegnap láttam. Könnyed, emésztehő, még a legfélősebb, szemüket csukva tartóknak is átlátható. Nem is dokumentumfilm. Ismeretterjesztő.

És nem ás mélyre, nem feszeget semmit, hanem egyszerűen - kicsit talán túl lájtosan, s túl felszínesen is - bemutat néhány releváns példát. Arra, hogy az országot még mindig, túlzás nélkül a volt szekusok és barátaik vezetik, meg arról, hogy a politikus nem politizál soha igazából. Hanem védi és gyarapítja azt, amit összeharácsolt.
Ennyi? Igen biza: pont ennyi.

Csak sajnos épp azok nem fogják megérteni, akiknek különösen szólna. Vagy ha megértik, nem hiszik el.
Mert sokan egyszerűen félnek úgy álomra hajtani a fejüket, hogy nem mesélik be maguknak: valaki azért mégis van, aki dolgozik az ő érdekükben. Így aztán folyamatosan altatják is őket. Főleg, hogy készségesen segítenek is ebben.
Ezeknek a naiv, jólelkű, de szerencsétlen tömegeknek a képviselői maguk is feltűnnek a filmben: természetesen mellékszereplőkként, ahogy a saját választott "képviselőik" számára is egész életükben azok. Azt láthatjuk, ahogy kampánycélú tömegfürdőzést vévő politikusokat ölelgetnek, s közben a saját ügyeik megoldását kérik TŐLE. Ő pedig persze meg is ígéri, hogy mindent megold. Már hogyne ígérné meg?
Aztán schnitt, s már otthon is vagyunk, NÁLA. Ahol már szóba sem kerül semmi ilyesmi.

Nem, nem demagóg film ez. Ha valami "demagóg" lenne itt, akkor az maga a valóság - már ha a realitás lehetne ilyen minőségű.

Amúgy érdekes, hogy egyáltalán miként forgathatta le ezt a filmet Alexandru Solomon. Mert ha a benne készségesen szereplő Dan Voiculescu, Dinu Patriciu, Gigi Becali, Dan Diaconescu és a többi díszpéldány tudta volna, hogy miféle műhöz állnak modellt, akkor biztosan nem lettek volna benne. Vagy legalább utólag pereskednének - ahogy a potentátok mindig szoktak, ha az igazságnak csak az árnyéka is rájuk vetül.

Az is fura, hogy ez az egyéként kis trendi stílusban öszedobott természetfilm mennyire hajaz a műfaj nagy öregjének, Michael Moore-nak a világára. Ugyanolyan élőlényeket mutat be, a maguk természetes életterében (a luxuslakásaikban, valamint a hülyített rajongóik körében). Nemcsak eszközeiben és szerkesztésében, de még tematikájában, sőt a címében is nagyon hasonlít a két cucc.
Sőt, a Kapitalism - Reţeta noastră secretă (Kapitalizmus: a titkos recept) fél évvel azután jelent meg, hogy Michael Moore elkészítette legújabb filmjét, mégpedig Capitalism: A Love Story (Kapitalizmus: Szeretem!) címmel...
Ami még tovább bonyolítja az egészet, az éppen az, hogy Solomon mozija mégsem tűnik koppintásnak. Leginkább valamiféle fura egybeesésről lehet itt szó.

Az is érdekes részlet lehet, hogy miként járt el a filmezésekkor. Ugyanis amikor a példáknak kiválasztott egyedek a saját birodalmaikban - néha egészen meglepő - nyilatkozatokat tesznek, akkor mindig két tükör van a hátuk mögött.
S nemcsak az érdekes, hogy miként hurcolta a két óriási tükröt a rendező a helyszínekre, s mivel okolta meg a jelenlétüket. Hanem az is, hogy ezekbe a tükrökbe hiába is néznénk bele, nem magunkat látnánk. Ezekben mindig a valóság látszik: Gheorghe Copos, Dinu Patriciu, Gheorghe Pădure és a többiek. Románia. Olyannak, amilyen.
S amit sok leszegett fejű ember még megpillantani is fél, nemhogy megkérdőjelezi.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr752638181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása