Tószt után máris itt a teszt: alighogy eljött az új év, kipróbáltam, milyen magyar állampolgárságot igényelni. Hát, nem rossz. De egyelőre nem is élmény - mivel még nincs bejáratva a rendszer.

Ma van az év első munkanapja, úgyhogy az első nap első óráiban az elsők között folyamodtam magyar állampolgárságért. Mégpedig a hozzánk legközelebb eső legelső magyarországi településen.
Ám még így sem sikerült elsőnek lenni. :)
Ártándon ugyanis kiderült, hogy már az anyakönyvi hivatal ma reggeli nyitásakor érkezett pár ügyfelük, dossziét benyújtani. Úgyhogy ők épp előttem szakították át a célszalagot.

De aki nem akar, annak amúgy nem is kell sietnie (engem is a kíváncsiság, meg az ügy jelképes töltete vitt oda ilyen hamar): mától ugyanis elvileg korlátlan ideig, bármikor be lehet nyújtani az iratokat.
Számunkra, itt a határszélen a legkényelmesebb és legkézenfekvőbb valamelyik magyarországi település anyakönyvvezetőjénél (ezen irodák a magyarországi települések polgármesteri hivatalaiban működnek). S ezek közül is Ártánd van a legközelebb.

Ennyire közel

Szerintem minden váradinak és környékbelinek ez a legjobb megoldás. Tessék: Polgármesteri Hivatal, Ártánd Rákóczi u.28. 4115. Telefon/fax: (54) 431-710; email:phartand@freemail.hu. (Más régiók lakóinak a magyar külképviseletek állnak rendelkezésére, illetve Magyarország területén még a bevándolási hivatalok is.)

Különös ismertetőjelei

S hogy mit tapasztaltam?

Nos, először is azt, hogy nem két perc az ügyintézés. Legalábbis most, az elején még nem. Még akkor sem, ha az ember azt hiszi, hogy teljes, kész dossziéval érkezett.
Ugyanis az anyakönyvvezető - Ártándon például Madarász Anita - alaposan átnéz mindent, s jelzi is, ha valami hibás és/vagy hiányos. S szerintem ez nagyonis helyénvaló így, még akkor is, ha időigényes. Szóval nem dolgozik futószalagon, ellenkezőleg: alapos munkát végez. Bár még neki is lényegében új ez az egész.

Madarász Anita anyakönyvvezető alaposan vezeti az anyakönyvet

Ehhez kapcsolódó téma továbbá, hogy nagyfokú nyitottságot, kulturált, sőt, kedves (!) közalkalmazotti hozzáállást, segítőkészséget tapasztaltam még az ártándi anyakönyvi hivatalban. Egyébként pedig most, a legelején egyszerre tanul még bele az ügymenetbe az ügyintéző és az ügyfél. Együtt jövünk rá, egészen pontosan akkor mit is, s hogyan. Ez is látható, de ez is természetes. Madarász Anita is részt vett például egy előzetes felkészítőn, amit debreceni arcok tartottak - de maga gyakorlat ugye csak gyakorlat révén sajátítható el. Mégpedig épp a mai naptól.

Konkrétumként, viszonyítási alapként: úgy terveztem, hogy a telefonon előre egyeztetett időben megérkezve, kábé tíz perc alatt otthagyom a dossziét, és azzal szevasz, anyaország! Ehhez képest összesen vagy négy órát töltöttünk ott...
És lám, mégsem lehet semmilyen kifogásunk, igazán nem. Mivel minden olajozottan és ügyfélorientáltan működik. Csak még idő kell, amíg annyira felpörög, hogy ötösbe lehet kapcsolni.

Nincs kecmec: kedvesen, de rendesen intézi

És persze végül lezártuk a dossziét, hiányosságok nélkül. A ma beérkezettek például kábé öt nap múlva kerülnek onnan tovább. Az anyakönyvi hivatal addig maga is számítógépbe viszi az iratokon szereplő adatokat, majd az aktacsomókat Debrecenbe továbbítják.
Innen jutnak el Budapestre. Onnantól már az ottani hivatalok az illetékesek, amelyek majd ki is értesítenek mindenkit arról, hogy mikor teheti le az esküt vagy a fogadalmat. (Meg előtte arról is, ha valakinek esetleg hiánypótlást kell eszközölnie.)

Szóval az is bebizonyosodott ma, hogy még egyetlen elemében sem igazán bejáratott a gépezet - de egyik szinten sem ám. Hiszen az útmutatót követve kitölti az ember otthon a papírokat, s beszerzi, ami még kell - de Váradon már eleve mást mondanak bizonyos elemeiben, ha megvizsgáltatja az iratait a leadás előtt. Aztán a benyújtáskor, az anyakönyvi hivatalban még jön pár kisebb változás. Sőt, időközben kormányszinten is változtattak az előírásokon.
De nem kell megijedni: minden változtatás a könnyítés, a még egyszerűbbé tétel felé haladt eddig. Csak éppen maga a teljes rendszernek kell még összeállnia, minden egyes működtetője számára, egységes egésszé.

A kezdeti hibákra íme egy másik példa. Ezt épp a kedvezményes honosítás honlapján találtam.

Aranyos, nem?

Azt hiszem azonban, mindezt a pár apró csorbát hamar kiköszörüli majd maga az ügyintézés, amely ma indult. Alapvetően, a legfontosabb elemeiben pedig már most elmondható, hogy jól megy az egész.

Ja, és még valami: az is bizonyosságot nyert ma, hogy tökfölösleges az iratok benyújtása előtt elmenni nemcsak az RMDSZ-hez, de akár még a Demokrácia Központba is (bár ez utóbbi helyen kedvesek, felkészültek és segítőkészek az alkalmazottak, szó nem érheti a ház elejét). Legalábbis azoknak elkerülhető a témában nem illetékes RMDSZ, de akár a Demközpont is, akik minimum alapszinten tudnak írni és olvasni.
Hiszen nem jelenthet igazi gondot itt elolvasni a szükséges infókat, s azok szerint összeállítani egy egyszerű dossziét. És azért is fölösleges az iratokat a benyújtás előtt bevizsgáltatni, mert a benyújtáskor is eleve ellenőrzik azokat, s akár helyben is korrigálható, ha hiba van. Tehát immár tapasztalatból is jelezhetem: kétszer, két helyen csak az ellenőríztesse, akinek a kényszeres cselekvés a hobbija (vagy a keresztje).
Arról nem is beszélve, hogy - mint megtudtam - a magyarországi anyakönyvvezetők még csak nem is kaptak tájékoztatást semmiféle Demokrácia Központról, azt sem tudják, hogy vannak ilyenek Románia területén. És igazuk van: az ügyintézés szempontjából tényleg teljesen ki is hagyható elem.
Egy esetben érdemes csak oda is kerülőt tenni az iratcsomóval, a leadás előtt: ha az ember tényleg nem tudja maga összeállítani a dossziéját. Na akkor tessék felkeresni a Demokrácia Központot, segítenek. És azért tény, hogy jópár honfitársunknak biztosan kell ebben segítség. De csak úgy, biztonsági ellenőrzésképp fölösleges őket terhelni, s magunkat is...

Arról nem is beszélve, hogy az EMNT-vel azon marakodik a témában Budapestről (az ottaniak nagyonis átmeneti, saját érdekei miatt) ignorált RMDSZ, hogy melyikükhöz menjenek a kettős állampolgárságért folyamodó romániai magyarok - holott egyikőjükhöz sem kötelező menni. Törvényesen és teljesen kihagyhatók ők ebből, s bárki benyújthatja maga is a papírjait, vargabetűk - és valamelyik politikai oldalhoz való kenődés - nélkül, ha akarja.

Szóval egyszerű az egész. És tulajdonképpen egészen jól működik.
BÚÉK, s ezúttal tényleg hőzöngésmentesen koccinthatunk így is, örömmel: "a magyarokra"!