Összevetettem idén a különféle "hivatalos ajándékcsomagok" tartalmát.
Szokás ugyanis, hogy év végén a legtöbb hivatalban, pártnál stb., az évzáró sajtótájékoztatón megszórják az újságírókat egy kis ezzel-azzal. (Hogy ez milyen szokás, arról az a véleményem, hogy minimum aggályos, ellentmondásos. Ám ha már a kezünkbe nyomják, én is elfogadom, nem tagadom.)

Szóval ilyenkor aztán a kollégák mindenféle kis csomagokkal térnek vissza a szerkesztőségekbe terepről, attól függően, hogy ki milyen eseményen volt épp.
Nos, én például a legtöbb helyről olyasmiket szüreteltem, mint jegyzetfüzetek, golyóstollak, pezsgő, csoki, asztali naptár, kártyanaptár, falinaptár.
Ma aztán a nagyobbik kormánypárt megyei székhelyén zárult az osztogatás. Ki is tettek magukért, ők viszik a prímet - ahogy az országot is.

Pezsgő, maxi Toblerone, háromféle további csoki, kávé, kuglóf díszcsomagolásban, s nem is jut eszembe, mi minden volt még a pakkban, amiket Nyilas Misikként átvettünk. Úgy nagyjából egy százas értékben, minden egyes személynek.

Hm. Köszi, köszi. Valahogy mégis úgy érzem: tőlünk vették el azt is, amit most ideadtak.

És ha minden egyes lakosnak átnyújtanának egy-egy csomagot az épp aktuális kormánypártok - na meg az ellenzék is -, évente egyszer, még akkor sem lennénk kvittek. Hiszen amit eddig kihúztak a zsebünkből, annak a nagyrésze még mindig náluk van, s ott is marad. Nem, nem az államnál, nem az ellátórendszerekben, nem a különféle struktúrákban, hanem a legvégén mindig kifejezetten az ő magánvagyonukat gyarapítja, miután áttételekkel oda kerül.
Tehát gyakorlatilag most megajándékoztak minket, a saját számlánkra. Megleptük magunkat.

Gyorsan szét is osztottam a cuccot, több embernek. Így nehezebben tudják majd visszavenni.
Mert, hogy továbbra is ezen ügyködnek, amint elmúlnak az ünnepek, az biztos.

*

Frissítés

Hasonló visszaélés az ünneppel, meg velük - és végsősoron blaszfémia is -, hogy ma, szenteste előtt pár órával egy politikustól kaptam képeslapot. Persze nem csak én: százszámra dobálják be a postaládákba ezeket a nagy példányszámban legyártatott kis képeslapokat reklámanyagokat.

Hát, kedves feladó, szeva, s neked is.
De hogyhogy eszedbe jutottam? Ja, végülis tudom: te, a politikus néha gondolsz rám, a választópolgárra. Vannak időszakok, amikor egyenesen vágyakozva gondolsz rám. De ezt a lapozást mégsem kellett volna. És ezt nem udvariasságból mondom, hanem ellenkezőleg: komolyan.
Arról nem is beszélve, hogy csak nem megint én, a válsztópolgár fizettem végső soron azt a lapot is, amivel te akarsz nekem hízelegni?
S egyáltalán: mióta vagyunk ilyen bensőséges viszonyban?

Csak miheztartás végett: karácsony van. Nem bolondok napja.