Ez volt tegnap, azaz március 15-én: Nagyvárad román alpolgármestere, Gheorghe Carp is magyar kokárdát viselt, s úgy koszorúzott. Ezen akadhatott meg a szemünk tegnap (s olyasmiken gondolkodtam közben, hogy amennyire ritka szép gesztus az ilyesmi, annyira hiteltelen közben egyes magyarokon az önreklámozás céljából kitűzött kokárda.)

Ez viszont már március 16-án van, azaz ma. Ez a mai nap helyi híre: leragasztották a magyar nyelvű feliratokat néhány környékbeli település helységnévtábláin. Íme tehát a magyar ünnep másnapja:

Eléggé szimptomatikus események történnek az idei március 15-i ünnep kapcsán is. Maguk, ezek a történések mutatják, hogy igazából hol is tart a magyarság - nem pedig az ünnepekkor elhangzó sok süket (és sokszor kifejezetten félrevezető szándékú) duma.

Most csak kettőt emelek ki ezek közül a jellegzetes események közül: egy erdélyi magyar ügyet és egy összmagyart.
Mindkettőnek van március 15-i vonzata, de valójában egészen másról szól mindegyik. Rólunk. Arról, hogy mennyire nem ott vagyunk, ahol hisszük magunkat.

Magyar elidegenedés

Napok óta nézem, hogy mi zajlik Kézdivásárhelyen.
A lényeg ugye, hogy a Korrupcióellenes Ügyosztály őrizetbe vette Kézdivásárhely polgármesterét, Rácz Károlyt. Akiről tudni kell, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) egyik kulcsfigurája: azon tisztségviselők egyike ugyanis, akiket az MPP színeiben választottak meg - azaz ő a párt egyik “eredménye” a kevésből.
Csakhogy korrupt ő is: hónapok óta csúszópénzt vett át egy vállalkozótól, akivel beszállítási szerződést kötött a város részére. Ez a megvesztegető vállalkozó jelentette fel végül - aki viszont érdekes módon épp RMDSZ-közeli pénzember…
És további pikantériát épp az ad az egésznek, hogy a feljelentés és a polgármester őrizetbe vétele pont most történt: amikor az MPP pont Kézdivásárhelyen tartotta a volna a kongresszusát, holnap. Holnapután pedig ugyanott lettek volna az MPP központi megemlékezései március 15-e alkalmából.
Úgyhogy egy RMDSZ-közeli vállalkozó feljelentése alapján most lekapcsolták az MPP-s városvezető-házigazdát, s az RMDSZ lemondásra is felszólította a polgármestert. Az MPP pedig az előbb közleményt küldött, hogy a történtek miatt elhalasztja a kongresszusát.

Tessék: így megy a romániai magyar erők közötti küzdelem. Ennyire jelent megtisztulást, alternatívát az egyik a másikhoz képest. Vagy ennyire jelent bármit is.
Ilyen az érdekvédelem: mindegyik oldal a saját érdekeit védi, s a legsötétebb módszerekkel irtja a másikat.
Mondom: a romániai magyar politikának már régen nincs semmi köze a romániai magyarsághoz. Szemfényvesztés. Üzlet, pozícióharc, vállalkozás, továbbá néha összefonódás, máskor meg leszámolás az egész.
A március 15-ök, s a hasonlók pedig csak reklámrendezvények a pártok részéről.
Itt ugye van egy másik példa is: gondolhatunk akár Nagyváradra is, ahol a város vezetésben helyet foglaló RMDSZ már tavaly ősszel lefoglalta az összes magyar emlékhelyet az idei március 15-i megemlékezésekre PR-akcióikra, hogy a Tőkés-oldalnak ne jusson fórum a saját pártos rendezvényeihez.
Majd pedig ugyanez az RMDSZ gyorsan hozatott egy olyan városi tanácsi hározatot, amely alapján Tőkésék nem foglalhatnak le jövő ilyenkorra sem közterületeket a megemlékezéseikhez, mert “mostantól csak a folyó évben tartandó akciókra adható ki területfoglalási engedély”.
Szánalmas, s nem apparatcsik-szemszögből, hanem polgári szemmel nézve felháborító is.

Megvan az ítélet Tőkés László sajtóperében, amelynek során komoly összeget, 70.000 lejt követelt: alapfokon vesztett.

Maga az ítélet itt megtekinthető, az ítéletet alátámasztó bírósági indoklás pedig néhány nap múlva készül el.

A lényeg tehét megvan - s bár a per másodfokon folytatódik (mivel Tőkés nem adja fel), néhány lényegi következtetési leszűrhetünk már most, függetlenül attól, hogy mi lesz a fellebbezés után. Részünkről ezzel úgymond le is záhatjuk az ügyet.

Az van, amit jeleztem: nem derül ki, hogy Tőkés Lászlónak van-e szekusmúltja és/vagy magyar titkosszolgálati kapcsolatai, vagy pedig teljesen tiszta ilyen szempontból. És még sokáig nem is fog. Ahogy például számos RMDSZ-esről sem, vagy épp Tőkés egyes közeli munkatársairól sem. Nem is derülhet ki, hiszen ez a per sem erről szól.
Mindezt csak azért fontos legelső következtetésként jeleznem, mert ahogy észrevettem, sokan nem voltak tisztában az egész ügy lényegével, s a pár órája meghozott ítéletet úgy kommentálják: “na, megint nem derült ki Tőkésről, hogy sáros-e“.
Ez alapvető tévedés, hiszen ennek az eljárásnak a során sem azt kérték a bíráktól, hogy Tőkés múltját vizsgálják. Még jó, hiszen a pert maga Tőkés indította. Sőt az újságcikk, amely miatt a per indult, szintén nem közvetlenül Tőkést vádolja ügynökmúlttal, hanem egy érdekes feltevést bont ki - mégpedig egy volt szekus visszaemlékezése alapján. Nevezetesen azt a tézist, hogy annak idején azért helyezték Temesvárra Tőkést, mert ez a titkosszolgálat érdeke volt - s mivel pont oda helyezték, hát onnan indult végül az 1989-es változás, pedig már meg volt szervezve a “forradalom” egy másik helyszínre, Jászvásárra.
(Emlékeztetőül: itt megtalálható Tőkésék mostani keresete, alatta pedig az eredeti újságcikk - románul kell tudni az olvasásához.)

A második következtetésem az, hogy Tőkés Lászlót túlságosan nem foglalkoztatja a saját múltja, sőt, ezt a pert is leginkább arculati célzattal indította.

Ejsze ünnep van?
Hát, egy kisebb éppen lehet azoknak a székelyeknek - és általában romániai magyaroknak -, akik erősen fogékonyak a mindenféle jelképes kis molyozgatásokra. És valljuk meg: sokan vannak ilyenek közöttünk.
Sőt, egy kicsit mind ilyenek vagyunk. Csak eltérő mértékben.

Én speciel eltérő vagyok - ugyanis semmi tetejét nem láttam például annak az európai mérvű internetes szavazásnak, amelynek a tétje az Év fájának kiválasztása volt.
Minden esetre ez a kemény mozgósítással járó voksolás véget ért, s ma nyilvánosságra kerültek az eredmények is.
Így a csíkszentléleki hárs lett az Év fája Európában.

Oké, gratula, fantasztikus. Most akkor van egy győztes fánk.

És van továbbra is sokezer vesztes. Velünk együtt.
Ugyanis nekem valahogy egészen más jut eszembe a Székelyföld és a fa párosáról. Nevezetesen az, hogy miközben egy székely kisvárosnyi szavazat érkezett erre a fára, amíg tízezrek izgultak egyetlen fa miatt, addig is zavartalanul, ezerszámra lopják a fát, irtják az erdőket a Székelyföldön. Is. Természetesen illegálisan, nyilván nagyüzemi szinten, evidens módon magyar maffiózók irányításával, köztudottan romániai magyar politikai körökig elérő (sőt, onnan eredő) érdekhálózatban.

Úgyhogy ha már egy fa jelképezi most itt a magyar büszkeséget, akkor szerintem egy hűlt hely jelképezhetné közben a valóságot. Ez utóbbi lehetne mondjuk a jobb sorsra érdemes Székelyföld szimbóluma. Vagy az egész romániai magyarságé.

Akartam egy bejegyzést írni arról, hogy hamarosan döntés születhet első fokon abban a perben, amelyet Tőkés László indított Florin Budea nagyváradi újságíró és a Ghimpele de Bihor hetilap ellen. A tét 700 millió régi lejnek megfelelő összeg.
Tegnap volt az utolsó tárgyalás itt, Nagyváradon, elmentem oda én is, s volt alkalmam szóbaállni mind Tőkés ügyvédjével, mind Budeával. (Maga Tőkés nem volt ott, épp a tárgyalás végén érkezett haza - őt az ügyvédje, Kincses Előd képviselte.)
És Florinnal még az előbb is lenyomtunk egy epikus SMS-beszélgetést a témáról. Meg van sértődve (rám is, mert szerinte túl kevés teret kapott az újságcikkemben), s tart is a per végkimenetelétől. Ehhez képest nem tudom eldönteni, hogy heroikus, vagy furcsa az, hogy nem fogadott magának ügyvédet, s saját magát képviselte a tárgyalásokon…
Kincses Előd meg azt fejtegette, magabiztosan, de nem fennhéjázóan, hogy szerinte csak ők nyerhetnek.

Florin Budea

Az ügy lényege: az újságcikk szerint a Securitate érdeke volt, hogy Tőkést annak idején Temesvárra helyezzék lelkésznek - sőt, egyenesen a román titkosszolgálat neveztette ki oda. S ha nem oda helyezték volna, akkor a “forradalom” nem Temesvárról indul annak idején.
Erről az a volt szekus vall a lapban, aki állítólag magát a döntést meghozta. Azt is állítja, hogy Tőkés közben a magyar titkosszolgálatok ügynökévé lépett elő.

Itt egy reklám. Pár napja látom fel-feltűnni.
Jó, persze: tudunk rajta szórakozni.

Minket így lehet meggyőzni: “Ugye elege van? Akkor húzzon innen - ha tud!”
Igen, a reklámozás egyik alapszabálya: a célrétegnek éreznie kell, hogy neki szól az üzenet. És hogyne érezné az, aki Romániában él, hogy elege van? Ez maga az ország leglényege, a kohéziós ereje, a szellemisége.
A címerben is meg kellene jeleníteni, valami heraldikai mesterkedésel: mondjuk a háromkezű polgár, amit az egyikkel a haját tépi, a másikkal legyint, a harmadikkal a villanyt oltja le - miközben a sas épp lopja a jogart, a kardot és a keresztet.

Nem mintha a másik két jelölt igazi alternatíva lett volna. Csak (egészen) más, de nem jobb lehetőség volt a két másik.

Nem szaporítom a szót, papírforma szerint Kelemen Hunor lett az RMDSZ új elnöke ma este.
Egy jelképértékű fényképpel köszöntsük, amelyet az RMDSZ-kongresszusnak helyt adó épület bejáratánál készítettem.

Találtam pár régi fotót. Az RMDSZ I. kongresszusa alkalmával készítettem ezeket, a helyszínen, Nagyváradon, 1990-ben.
Most, hogy a jubileumi, X. kongresszust ugyancsak Váradon tartják, holnap és holnapután (mégpedig ugyanabban az épületben, a szakszervezetek művházában), van aktualitása a dolognak.

Igen, összesen ennyi fotóm van, és az is csak kívülről.
Mivel akkor még teljesen kívül voltam az egészen. Kívülállóként ott, kívül álltam. De mégis nagyon közel állt hozzám ez az egész.
Sőt, belső késztetés vitt oda: egyszerű - ám annál lelkesebb - szimpatizánsként úgy éreztem, rólam is szól mindaz, ami zajlik. Sőt, értem is van, a romániai magyar polgárért. Ma már fura: önkéntesként éjjelente kutyákkal kergettettem magam, miközben plakátokat ragasztgattam, szórólapoztam, nappal pedig okos beszélgetéseken arról győzködtem magyar polgártársaimat, mennyire fontos ügy ez mindannyiunk számára.

A budapesti kormány nem akarta az RMDSZ-kongresszus előtt felavatni a felújított kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot. Azért nem, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök-jelölt ne kampányolhasson még ezzel is.
Hunor mondta is, hogy á, dehogy, nem akart ő ott kampányolni, ugyanmár.

Na, hosszas huzavona után megyegyeztek végül, hogy április elején lesz az avatás.
Erre holnapra - azaz richtig közvetlenül a kongresszus előttre - “megemlékezést” szerveztek a szoborhoz. Amin - mint az előbb tudatta - Kelemen Hunor is részt vesz.

Nem, és nem bírják ki az áprilist. Hirtelen nagyon ápolni kell Mátyás emlékét. Meg bármit, ami ebben az időszakban az ember keze ügyébe akad. Választások előtt mindig nagyon ápolni szoktak valamit. Utána a választók szorulnak ugyanerre.

Teljesen le van kötelezve…

Csalóka lehet az érzés, de néha úgy látom, hogy tényleg jobban működik valami a választások óta Magyarországon. Oké, mondjuk inkább azt, hogy szervezettebben.
Vannak kellemes meglepetések is - legalábbis a polgár és a politikum kapcsolatrendszerében. És emiatt is van egy olyan érzésem, hogy az adminisztrációba bekerült fiatalok egy része tényleg a munkáját végzi.
De ez valahogy már régebben is gyanús volt nekem: hónapok óta figyelem, s igen sanszosnak tűnt, hogy valami oknál fogva rendes embereket is alkalmazott az új adminisztráció.
Fura. Azért fura, mert szokatlan.
Most van egy újabb jele annak, hogy igazam lehet, s ez egy létező trend.

Pár napja írtam egy szösszenetet a Fácséra arról, hogy érdeklődtem a budapesti Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál (BÁH) az állampolgársági kérvényem állása felől - de nem tudtak információt adni. Ugye a hírek szerint március 15-én tehetnék le az állampolgársági esküt/fogadalmat az elsők azok közül, akik kedvezményes honosítással lettek magyar állampolgárok. Nos, az érdekelt, hogy én is beleesem-e ebbe, hiszen már a legelső napon beadtam a kérvényemet. Elvégre március 15-én esküt tenni, az az igazi (hiába, no, ahogy öregszik az ember, úgy lesz szentimentális bolond is).

“A lakosság üljön a seggén” - tessék, ezt üzeni a hatalom.
És így old meg ügyeket és így dolgozik egyáltalán. Alapvetően: így viszonyul.

Szívunk. A szó szoros érelmében, s átvittben is.
És szívatnak. Sőt, mit mondják, ez így is marad.
Nem vicc: erre már az egészségünk megy rá. S nem csak a mentális.

Még sosem láttam akkora szennyezést Nagyváradon, ami mára virradóra érte a várost. Szinte megfeketedett a hó mindenütt.
Úgy jött az egész, mint a filmeken: baljós előjelei voltak. Napok óta nézegettem már munkába menet és jövet is, hogy valami változik. A havon látszott a legjobban: napról napra egyre szürkébb lett, egyre sötétedett. És ha új réteg hullott rá, az sem volt fehér. Valami hosszabb ideje van a levegőben…

És most jut eszembe: az utóbbi napokban a szerkesztőség hatalmas panorámaablakán is többször csodálkoztam kifelé, azon révülve, hogy micsoda sosem látott módon sötét, baljós, nyomott, átláthatatlan a tér - és épp ezért érdekesen szép az idei tél.

Ma reggel aztán arra ébredtünk, hogy lényegében fekete minden odakint.

Készítettem erről pár fotót az előbb a környéken.

Kontrasztanyagnak egy fehér papírlap a havon, hogy ne feledjük el, milyen is a fehér.

Példátlan módon szinte fekete hó borítja a tájat. És az emeletről messzire ellátni: minden kert, minden háztető ugyanolyan.
És jönnek az ismerősök, s megjegyzik: “Itt is ilyen? Hát nálunk is.” És hívok más ismerősöket, akik mondják: a város más részein is ezt tapasztalják. Csak a távolabbra eső negyedekben nem: a város túlsó fele megmenekült.
Az van tehát, hogy Nagyvárad államhatár felé eső részét beborította valami mocsok. Időnként pedig valami égett műanyagra emlékeztető szag terjeng a levegőben.

Azta! Sietni kell, mert leginkább a havon látszik, mi zajlik itt - márpedig épp olvadás van.
Ha elolvad a bizonyíték, akkor a nyomában maradó feketeségre ráfogják majd, hogy sár - s azzal kész, le fogják hazudni az egészet.

Hát nézzük: az alábbiakból kiderül, hogy alármilyen (környezeti) katsztrófa érhetné - és éri is! - a várost, azt még bejelenteni sem lehet rendesen, nemhogy a felelősöket mozgásra bírni. Nyogodtan elemészthet itt bennünket bármi. Elképesztő!

Levelet kaptam Hódmezővásárhely önkormányzatától.
És ebből is újra, egyértelműen kiderül, hogy - a nálunk zajló diverzióval szemben - mi kell a magyar állampolgárság igényléséhez. A szándékos zavarkeltés és félretájékoztatás helyett itt van ez is: ebből is világos például, hogy a fordítások igenis kellenek.

Azért épp Hódmezővásárhelyről jött a levél, mert ennek a településnek - valamint Csopaknak és Esztergomnak - tiszteletbeli polgára vagyok. (Tiszteletbeli, s nem díszpolgára, az más.) Úgyhogy most biztosan előszedték az adatbázisukat, s minden hasonló polgáruknak felajánlották a segítségüket.

Ez - politikai háttér és érdekek ide vagy oda - jól esett, köszönöm.
A levél első oldala főleg meskete - ám néha az ilyen jellegű szöveg is kell, tud egy kicsit szívhez szóló lenni. Arról nem beszélve, hogy ebben is vannak érdekes konkrétumokról szóló részek. Például az, hogy majdnem húszezren csatlakoztunk. Ami a város 48.000 fős lakosságáhioz mérve nem rossz... (Kiemelések tőlem, mindkét oldalon.)

No és itt van akkor a második oldal, a lényeg.
Még egyszer, sokadszor, sokadik forrásból.
Azok kedvéért is, akik saját érdekeiket követve az utóbbi hetekben igyekeztek minél nagyobb káoszt teremteni a téma kapcsán. És főleg az áldozataik kedvéért.

Úgy szeretem azt, amikor időnként már annyira nem szeretnek minket, magyarokat, itt, Romániában, hogy azt is sérelmezik, ha elkülönülünk. Hogy szegregálódunk, szeparálódunk, saját intézményeket alakítunk, mi, rohadékok.
Vagyis: annyira nem szeretnek, hogy inkább mindenáron maradjunk együtt.
No, megint ez az abszurdum üli örömünnepét, ezúttal itt, Nagyváradon.
 

Némi kis tüntetés volt ma este a városban - meg még lesz ricsajozás, magyarellenes felhangoktól sem mentesen. De egyelőre úgy tűnik, majdcsak elhalkulnak, s kész - hacsak a prefektus keresztbe nem tesz.
Az az igazság, hogy ezt most jól csinálta az RMDSZ: egy olyan bizniszt bonyolított le - szokás szerint főleg a saját érdekében -, amelyből ezúttal azért a közösségnek is származhat némi előnye.
 

Nagyobb a füstje, mint a lángja.
Az egyik legdühödtebb román újságíró kolleginám épp rágyújt

Jó sok hónapnyi háttérbeli manőverezgetés után pár napja keresztülvitték azt a döntést, amelynek nyomán külön-külön intézménnyé vált Nagyváradon a magyar és a román színtársulat. Pontosabban két nagyobb, összetettebb intézmény alakult. Igen, etnikai alapon.
 

Emlékeztettem már itt, valamelyik ősrégi posztomban arra a pompás tényre, hogy annak idején, az RMDSZ legelső honlapján áperté ott állt a következő: LINKEK.
 

Hát azok. Akkor is gyanítottuk már, hogy ez bizony így van - azóta pedig számtalanszor bebizonyították, hogy pont azok. Csak akkoriban még vállalták is, hiszen kezdő politikacsinálók voltak, úgyhogy egy-egy elszólás belefért.
 

A jelenlegi honlapon már valahogy így szerepel ez:
 

Nos, ez is helyes. Hiszen ha valamiféle gyűjtőszervezetnek fogjuk fel ezt a tömörülést, akkor az bizony sok-sok elemében valóban nem más, mint tároló, azaz LINKTÁR.
 

Azóta azonban változott a politikai és a nettel kapcsolatos trend is. Most az előbbiben a pártalapítgatás, az utóbbi estében pedig a Facebook a divat.
Eme új valósághoz illeszkedően meg is található a Fácsén a frissített politikai helyzetkép. Tömören, tényszerűen. Az Erdélyi Magyar Néppárt küldetése, egy szóban.
 

MEGOSZTÁS.
Jaja, azért ebben is van ám valami...
 

(Ez a poszt egy másik blogfelületre vonatkozik, onnan jöttem át ide is.)

Nem, nem az új médiatörvény volt a ludas, de poénnak nem volt rossz. Nem is a gyűlölködő és hiú politikum, de még csak nem is az utóbbi napok torokfájása fojtotta belém a szót. Hanem a szerver vágott a szavamba.
 

Az utóbbi napokban azért volt ez a blog is elérhetetlen, mert egy - tudtommal Ausztriában lévő - szerverünket informatikai támadás érte. S ettől "bedugult". Minden szolgáltatás, tartalom, miegymás behalt, amit az a szerver szolgált ki. Mostanra sikerült kitakarítani.
 

Hogy tudnak hiányozni a drága olvasók! Most megláthattam. Hát keblemre, csillagcsücsörik, folytatjuk - nincs mese, továbbra sem.
 

Minden esetre az utóbbi 2-3 év során nem ez volt az első ilyen hosszabb és váratlan, technikai okból bekövetkezett leállás.
Ezért úgy döntöttem, hogy klónozom magam. S klónjaim révén nemzetközi jelenlétemet is erősítem.
A következőkben összecuccolok itt, s más országokban lévő más szerverekre is átterjedek.

Apró újdonság. Az új váradi buszokon látható ez az új felirat.

A Solaris buszokról van szó, amelyek pár hete közlekednek a városban.

Emlékezhetünk, hány és hány éve téma - a rengeteg kis stresszelő romániai abszurd apróság, az élettartamunkat pici harapásonként kurtító balkáni rágódások egyikeként - az is, hogy mi a helyzet a közszállítási járművek fűtésével. Évtizedeken át újra meg újra fellángolt a vita.

Wohooo! Ni!
Itt a legnagyobb biglájk hülyeség, amióta ismerem a Facebookot!
:D Pedig nem viccnek, nagyonis komolynak szánta az illető.

A Fácsén megkereste és lazamagyarosan lehányta a Fácse alapítóját.

Itt van egy nagyítás is a hülyegyerek hozzászólásával, ínyenceknek:

Hát ez óriási! A magyar hülye világszínvonalú, versenyképes, s bárhol, bármilyen szinten megállja a helyét, nemzetközileg is. És a magyar hülye mindig hozza a formáját - ezzel viszi a hírünket is.

Állampolgárság-ügyben azt tudatta az előbb a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság, az erdélyi magyar sajtónak is szétküldött közleményében, hogy "Folyamatosan nyújtják be a kérelmeket a határon túli magyarok, hetente annyi kérelem érkezik, mint a tavalyi év egészében. Csütörtökön délelőtt érkezett be a tízezredik egyszerűsített honosítási kérelem, és a péntek 14.00 órás adatok szerint 11.889 kérelmet fogadtak be a külképviseletek, az anyakönyvezetők és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkatársai. Szabadkán, Csíkszeredán, Kolozsváron a legnagyobb az érdeklődés, de további 47 külképviseleten is adtak már be kérelmet. A kérelmeket körülbelül fele-fele arányban nyújtják be a külképviseleteken és Magyarország területén. (...)"

Milyen szép ez.
És milyen borzalmasan ronda, sőt, embertelen, arcátlan az, ami ezzel is visszaélve itt, nálunk a háttérben zajlik közben.
A leginkább kritikán aluli a helyzet éppen Bihar megyében. Skizoid helyzet van a kettőssel kapcsolatban. Vagyis egyesek ezt a látszatot szeretnék kelteni.
 

De mi épp ezért megnézzük, hogy mi is van itt valójában, ok?
 

Az egész ott kezdődött, hogy a Fidesz-hatalom eldöntötte: beindítja a kedvezményes (vissza)honosítást. Egyszersmind eldöntötte, hogy ebben nem akarja partnerének az RMDSZ-t Romániában - sőt, kifejezetten a Tőkés László-féle EMNT-t akarja.
 

Huh! Átküzdöttem magam a magyarországi médiatörvényen.

(Enikő, te jelentetted az utolsó löketet.)
De igazából előtte(d) is nagyon sokan beszéltek már a magyar médiatörvényről. És nemcsak egyszerűen beszéltek, hanem szentenciáztak, megmondták a tuttit, kifejtették, kétséget kizáróan leszögezték.
Hazafiasan megvédeték, vagy forradalmilag elutasították. És nyomják azóta is, mindenhol: neten, tévében, rádióban, társaságban. Sőt, immár olyanok is, akikkel csak pár pillanatra összefutok azt utcán.
Persze a túlnyomó többség úgy száll síkra, hogy teljesen sík - hiszen egyáltalán nem olvasta azt, amiről beszél. Dehát ez így szokott lenni rengeteg más témában is.

Meguntam ezt most, átnéztem tehát magát a jogszabályt.
Elsőre határozottan kijelenthetem, hogy a magyar médiatörvény igenis borzasztó. Sőt, kriminális.
Azért, mert apró, 12 pontos betűkkel szedve is 107 oldal. És eleve azért, mert törvény - azaz nem valami kellemes olvasmány.

De most komolyan: nézzük akkor a lényeget. (Még szerencse, hogy aláhúzogattam, mert amúgy nem sok ragad meg az ember fejében egy ilyen extenzív agyradírozás után. Az enyém még most is kóvályog kicsit.)

Cenzúráról természetesen nincs szó benne. (Majd hülyék is lennének a 21. században, az EU-ban tételesen belefoglalni ilyesmit bármilyen normatívába.)

Készítettem egy példát. De ők persze nem ilyen eszközökkel dolgoznak.

Ellenben biza nagyonis szó van benne ellenőrzésről: arról, hogy a média fölött a (jelenlegi) hatalom gyakorolja a kontrollt. Ami ugye minden hatalom minenkori jellemzője és törekvése. Csak a mostani még egy kicsit is tovább is ment ebben.

Hiszen nem lehet nem aggályosnak tekinteni azt, hogy a miniszterelnök emberei ellenőrzik a sajtót a január 1-én hatályba lépett előírás szerint. Egyfajta piramist alakítottak ki, amelynek a csúcsán trónolót a kormányfő nevezi ki, a kinevezett személy pedig az összes többit.
A törvényben ez ilyenformán van:

Pakkot kaptam - csak úgy.
A budapesti Mantra Porno zenekar küldte. Elpostázták a legújabb albumukat, meg bónusznak az előzőt is. S mellette a levél, benne a felkéréssel hogy "mellékelten küldöm a CD-ket, a lemezkritikákhoz".
 

Ők

Bár nem volt szó kritikaírásról, azért köszi. Én nem bánom, akkor legyen.
 

(A bejegyzés végén bakancs-reklámmal, taposóknak.)

Minden egyes alkalommal, amikor Pesten vagyok, tervezem, hogy elmegyek egyszer a West Balkánba is. Amely a számomra releváns források szerint jó hely - dacára annak, hogy most egy többes tragédia kapcsán hallanak róla még többen.
Három lány halt meg pár órája (egyikükről emlékvideó itt, amíg még elérhető) ezen a szórakozóhelyen.

Eddig azonban nem jutottam el oda.
Ám sajnos az ottani katasztrófát okozó tömegpszichózis máshol is utolérheti az embert. Például a mostanihoz hasonló nagyobb koncertek mellékhatásaként is.
Ezt a magyar fővárosban is, meg máshol is volt alkalmam már megtapasztalni. És olyankor tényleg senki sem tudja, pontosan mi történik - mégis mindenki aktív részese a történéseknek. Ha akarja, ha nem.

Az egyik emlékezetes saját példám erre a tavalyi budapesti Die Antwoord-koncert. Volt pár futó pillanata, ami örökkévalóságnak tűnt. Amikor semmit sem láttunk, csak egy idő után már a saját épségéért küzdött mindenki. Mindenki ellen.
Így, pontosan így alakulnak ki azok a tömegjelenetek, amelyek mára virradóra a Balkánban is okozták a tragédiát. Ismerős érzés.
Nézzük meg kicsit, milyen ez belülről.

Jönnek a hiú ábrándok napjai. Ismét egy szép, sokak egyetértését kiváltó - és teljesen fölösleges - polgári akciócska. Hogy hétfőn, kedden és szerdán ne tankoljunk.

Jól van, legyen. Magam is csatlakozom ehhez a forradalmi nyomásgyakorló akcióhoz.
Nem esik nehezemre. Ugyanis én speciel már három hónapja nem tankoltam. Sőt, az autót sem hoztam ki a garázsból (csak egyszer, egy körre, hogy az aksija nehogy behaljon).

Nem bojkottnak szántam ezt, hanem anyagi megfontolások késztettek rá. De a lényeg ugyanaz: hónapok óta nem tankoltam.
Ennek ellenére azt vettem észre, hogy valamiképpen mégsem lett olcsóbb az üzemanyag. Sőt, mintha drágult volna. Nemde?

Szabad képzettársítás. Benzinről. És önégetésről fellángolásról.
Mert a képzettársítás valóban szabad.

Na de most! Most! Most biztosan össze fog jönni!
Ha összefogunk, ha együtt csináljuk, ha elég sokan nem veszünk üzemanyagot most hétfőn, kedden és szerdán, akkor... Hát, izé... Akkor lesz három könnyebb napjuk a kutasoknak.
Ez is valami. Emberbaráti akciónak elmegy. Sőt, ha úgy vesszük, szolidaritási akció a benzinkutasokkal.

Nyakon kellene már vágnom a prófétát. Mert megint ő szólt belőlem. S nem örülök neki.

Ugyanis egy helyütt a következőt találtam írni, még tavaly július 5-én a kultúra, a showbusiness és a politikum összefüggéseiről, valamint az európai hírű Sziget Fesztivál jövőjéről.
"Mindemellett a politikai háttér sem mellékes: a legnagyobb magyarországi szervezőiroda - amely Romániában is egyre komolyabb érdekekkel és rendezvényekkel bír - nem örülhet a hatalomváltásnak. Eddig ugyanis épp az ellekező oldal felé növesztett indákat. Amelyeket most a Fidesz le fog nyesni - vagy megpróbálja az egészet ellehetetleníteni, vagy pedig (mivel az előző nagyon nehéz lenne), fölözni akar majd a bevételekből. Úgyhogy nem kizárt, hogy idén lesznek utoljára olyan formátumú fesztek, amilyeneket megszerethetett ez a generáció. Legalábbis ami a legnagyobb ilyen happeningeket illeti. Fokozatosan megváltozik az egész. Lesz majd valamiféle új kaptafa helyettük, persze."

No, erre rímeltetve alább pedig idézek egy friss, mai, alig három órája érkezett MTI-hírt. (Kiemelések tőlem.)

"Sziget-fesztivál - A főváros területhasználati díjat kér

A főváros vezetése úgy döntött, a jövőben nem biztosítja ingyen a Sziget fesztiválnak a területet, hanem közterület-használati díjat kér; a fesztivál szervezői viszont bíznak abban, hogy a főpolgármester korábbi ígérete ellenére nem akarja ellehetetleníteni a fesztivált. György István városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes kedden sajtótájékoztatón elmondta: a fővárosi költségvetési koncepció készítésekor figyelembe vették azt az elvet, hogy a főváros minden olyan bevételéről, amely rendeletéből vagy vagyona hasznosításából származik, csak indokolt esetben mondhat le. Ezért a közterület-használatokra az a generális döntés, hogy az ebből származó díjakat a főváros be kívánja szedni - mondta György István.

Végül azzal győztem meg magamat is, hogy már megint valami konteó az egész, ezért eleve nem érdemes vele foglalkozni. Pedig addig nagyon arra hajlottam, hogy Románia schengeni csatlakozását valójában nem a hivatkozott nemzetbiztonsági okok miatt akarja kitolni Franciaország és Németország - hanem nagyonis gazdasági csoportérdekek, befektetői konfliktusok miatt maradhatunk ki a bővítésből.
Most meg - mire beláttam volna, hogy ez utóbbi tévedés lenne - ismét olyan hírek jönnek, amelyek ezt erősítik.

Érteni nem értem, viszont megértem azokat az embereket, akik még mindig úgy gondolják: elszigetelt eseteken túlmenően is léteznek olyan politikusok, akiknek fő célja nem a biznisz és a hatalommal való visszaélés, hanem a köz szolgálata.
Úgy látom, nagy néptömegek hiszik a mai napig, hogy lényegében mégis róluk szól, az ő érdekeiket, a lakosság, meg az ország céljainak elérését is szolgálja a politika, s a korrupció és a visszaélések pedig csak kisebb hányadát jelentik az egésznek. Sokan gondolják azt, hogy létezik olyan párt, csoport, amelyet végülis érdemes támogatni, mert nem a saját érdek és a pénz motiválja a fő manővereit. És mindig is lesznek ilyen hívő néptömegek.
Ezen mítosz híveit tehát nem értem. Hiszen nap mint nap, a saját életük alakulásán is láthatják, hogy amiben hisznek, annak épp az ellenkezője igaz. Ugyanakkor azért megértem e naiv jószándékúakat - hiszen akinek nincs elegendő információja, bepillantása, az könnyen bedől.

Nos, nekik szól leginkább, újabb ébresztőként Alexandru Solomon filmje, a Kapitalism - Reţeta noastră secretă (Kapitalizmus: a titkos recept).
Tegnap láttam. Könnyed, emésztehő, még a legfélősebb, szemüket csukva tartóknak is átlátható. Nem is dokumentumfilm. Ismeretterjesztő.

Hogy lehet úgy visszatérni a csúcsra, és ott ácsorogva egyre izgalmasabbá lenni, hogy közben nem is adsz ki semmit? Ennek a mestere a Limp Bizkit. (Amely egyébként is semmiről szóló, de ügyesen megdurvított számokkal lett hatalmas.)
A csapat már megint jó hosszú ideje fárasztja a közönségét - s ma egy érdekes kis fejleményre leltem ezzel kapcsolatban.

Néha a bulvárra is oda kell ám figyelni. Főleg, ha jókat lehet röhögni rajta. Na meg szörnyülködni.
Na jó, végülis eleve e kettő miatt van. De tud néha kiemelkedően mélyet hozni.

Mert oké, nagyon nem vicces maga a tény, hogy betörők kirabolták és megkínozták Dopeman nagyszüleit. De ami utána jön... wááá, az gigaaaa!
Dopeman, azaz Pityinger - gengszter - László ugyanis az erkölcsi magtartást kérte számon.
Hogy mit?!