Állampolgárság-ügyben azt tudatta az előbb a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság, az erdélyi magyar sajtónak is szétküldött közleményében, hogy "Folyamatosan nyújtják be a kérelmeket a határon túli magyarok, hetente annyi kérelem érkezik, mint a tavalyi év egészében. Csütörtökön délelőtt érkezett be a tízezredik egyszerűsített honosítási kérelem, és a péntek 14.00 órás adatok szerint 11.889 kérelmet fogadtak be a külképviseletek, az anyakönyvezetők és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkatársai. Szabadkán, Csíkszeredán, Kolozsváron a legnagyobb az érdeklődés, de további 47 külképviseleten is adtak már be kérelmet. A kérelmeket körülbelül fele-fele arányban nyújtják be a külképviseleteken és Magyarország területén. (...)"

Milyen szép ez.
És milyen borzalmasan ronda, sőt, embertelen, arcátlan az, ami ezzel is visszaélve itt, nálunk a háttérben zajlik közben.
A leginkább kritikán aluli a helyzet éppen Bihar megyében. Skizoid helyzet van a kettőssel kapcsolatban. Vagyis egyesek ezt a látszatot szeretnék kelteni.
 

De mi épp ezért megnézzük, hogy mi is van itt valójában, ok?
 

Az egész ott kezdődött, hogy a Fidesz-hatalom eldöntötte: beindítja a kedvezményes (vissza)honosítást. Egyszersmind eldöntötte, hogy ebben nem akarja partnerének az RMDSZ-t Romániában - sőt, kifejezetten a Tőkés László-féle EMNT-t akarja.
 

Huh! Átküzdöttem magam a magyarországi médiatörvényen.

(Enikő, te jelentetted az utolsó löketet.)
De igazából előtte(d) is nagyon sokan beszéltek már a magyar médiatörvényről. És nemcsak egyszerűen beszéltek, hanem szentenciáztak, megmondták a tuttit, kifejtették, kétséget kizáróan leszögezték.
Hazafiasan megvédeték, vagy forradalmilag elutasították. És nyomják azóta is, mindenhol: neten, tévében, rádióban, társaságban. Sőt, immár olyanok is, akikkel csak pár pillanatra összefutok azt utcán.
Persze a túlnyomó többség úgy száll síkra, hogy teljesen sík - hiszen egyáltalán nem olvasta azt, amiről beszél. Dehát ez így szokott lenni rengeteg más témában is.

Meguntam ezt most, átnéztem tehát magát a jogszabályt.
Elsőre határozottan kijelenthetem, hogy a magyar médiatörvény igenis borzasztó. Sőt, kriminális.
Azért, mert apró, 12 pontos betűkkel szedve is 107 oldal. És eleve azért, mert törvény - azaz nem valami kellemes olvasmány.

De most komolyan: nézzük akkor a lényeget. (Még szerencse, hogy aláhúzogattam, mert amúgy nem sok ragad meg az ember fejében egy ilyen extenzív agyradírozás után. Az enyém még most is kóvályog kicsit.)

Cenzúráról természetesen nincs szó benne. (Majd hülyék is lennének a 21. században, az EU-ban tételesen belefoglalni ilyesmit bármilyen normatívába.)

Készítettem egy példát. De ők persze nem ilyen eszközökkel dolgoznak.

Ellenben biza nagyonis szó van benne ellenőrzésről: arról, hogy a média fölött a (jelenlegi) hatalom gyakorolja a kontrollt. Ami ugye minden hatalom minenkori jellemzője és törekvése. Csak a mostani még egy kicsit is tovább is ment ebben.

Hiszen nem lehet nem aggályosnak tekinteni azt, hogy a miniszterelnök emberei ellenőrzik a sajtót a január 1-én hatályba lépett előírás szerint. Egyfajta piramist alakítottak ki, amelynek a csúcsán trónolót a kormányfő nevezi ki, a kinevezett személy pedig az összes többit.
A törvényben ez ilyenformán van:

Pakkot kaptam - csak úgy.
A budapesti Mantra Porno zenekar küldte. Elpostázták a legújabb albumukat, meg bónusznak az előzőt is. S mellette a levél, benne a felkéréssel hogy "mellékelten küldöm a CD-ket, a lemezkritikákhoz".
 

Ők

Bár nem volt szó kritikaírásról, azért köszi. Én nem bánom, akkor legyen.
 

(A bejegyzés végén bakancs-reklámmal, taposóknak.)

Minden egyes alkalommal, amikor Pesten vagyok, tervezem, hogy elmegyek egyszer a West Balkánba is. Amely a számomra releváns források szerint jó hely - dacára annak, hogy most egy többes tragédia kapcsán hallanak róla még többen.
Három lány halt meg pár órája (egyikükről emlékvideó itt, amíg még elérhető) ezen a szórakozóhelyen.

Eddig azonban nem jutottam el oda.
Ám sajnos az ottani katasztrófát okozó tömegpszichózis máshol is utolérheti az embert. Például a mostanihoz hasonló nagyobb koncertek mellékhatásaként is.
Ezt a magyar fővárosban is, meg máshol is volt alkalmam már megtapasztalni. És olyankor tényleg senki sem tudja, pontosan mi történik - mégis mindenki aktív részese a történéseknek. Ha akarja, ha nem.

Az egyik emlékezetes saját példám erre a tavalyi budapesti Die Antwoord-koncert. Volt pár futó pillanata, ami örökkévalóságnak tűnt. Amikor semmit sem láttunk, csak egy idő után már a saját épségéért küzdött mindenki. Mindenki ellen.
Így, pontosan így alakulnak ki azok a tömegjelenetek, amelyek mára virradóra a Balkánban is okozták a tragédiát. Ismerős érzés.
Nézzük meg kicsit, milyen ez belülről.

Jönnek a hiú ábrándok napjai. Ismét egy szép, sokak egyetértését kiváltó - és teljesen fölösleges - polgári akciócska. Hogy hétfőn, kedden és szerdán ne tankoljunk.

Jól van, legyen. Magam is csatlakozom ehhez a forradalmi nyomásgyakorló akcióhoz.
Nem esik nehezemre. Ugyanis én speciel már három hónapja nem tankoltam. Sőt, az autót sem hoztam ki a garázsból (csak egyszer, egy körre, hogy az aksija nehogy behaljon).

Nem bojkottnak szántam ezt, hanem anyagi megfontolások késztettek rá. De a lényeg ugyanaz: hónapok óta nem tankoltam.
Ennek ellenére azt vettem észre, hogy valamiképpen mégsem lett olcsóbb az üzemanyag. Sőt, mintha drágult volna. Nemde?

Szabad képzettársítás. Benzinről. És önégetésről fellángolásról.
Mert a képzettársítás valóban szabad.

Na de most! Most! Most biztosan össze fog jönni!
Ha összefogunk, ha együtt csináljuk, ha elég sokan nem veszünk üzemanyagot most hétfőn, kedden és szerdán, akkor... Hát, izé... Akkor lesz három könnyebb napjuk a kutasoknak.
Ez is valami. Emberbaráti akciónak elmegy. Sőt, ha úgy vesszük, szolidaritási akció a benzinkutasokkal.

Nyakon kellene már vágnom a prófétát. Mert megint ő szólt belőlem. S nem örülök neki.

Ugyanis egy helyütt a következőt találtam írni, még tavaly július 5-én a kultúra, a showbusiness és a politikum összefüggéseiről, valamint az európai hírű Sziget Fesztivál jövőjéről.
"Mindemellett a politikai háttér sem mellékes: a legnagyobb magyarországi szervezőiroda - amely Romániában is egyre komolyabb érdekekkel és rendezvényekkel bír - nem örülhet a hatalomváltásnak. Eddig ugyanis épp az ellekező oldal felé növesztett indákat. Amelyeket most a Fidesz le fog nyesni - vagy megpróbálja az egészet ellehetetleníteni, vagy pedig (mivel az előző nagyon nehéz lenne), fölözni akar majd a bevételekből. Úgyhogy nem kizárt, hogy idén lesznek utoljára olyan formátumú fesztek, amilyeneket megszerethetett ez a generáció. Legalábbis ami a legnagyobb ilyen happeningeket illeti. Fokozatosan megváltozik az egész. Lesz majd valamiféle új kaptafa helyettük, persze."

No, erre rímeltetve alább pedig idézek egy friss, mai, alig három órája érkezett MTI-hírt. (Kiemelések tőlem.)

"Sziget-fesztivál - A főváros területhasználati díjat kér

A főváros vezetése úgy döntött, a jövőben nem biztosítja ingyen a Sziget fesztiválnak a területet, hanem közterület-használati díjat kér; a fesztivál szervezői viszont bíznak abban, hogy a főpolgármester korábbi ígérete ellenére nem akarja ellehetetleníteni a fesztivált. György István városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes kedden sajtótájékoztatón elmondta: a fővárosi költségvetési koncepció készítésekor figyelembe vették azt az elvet, hogy a főváros minden olyan bevételéről, amely rendeletéből vagy vagyona hasznosításából származik, csak indokolt esetben mondhat le. Ezért a közterület-használatokra az a generális döntés, hogy az ebből származó díjakat a főváros be kívánja szedni - mondta György István.

Végül azzal győztem meg magamat is, hogy már megint valami konteó az egész, ezért eleve nem érdemes vele foglalkozni. Pedig addig nagyon arra hajlottam, hogy Románia schengeni csatlakozását valójában nem a hivatkozott nemzetbiztonsági okok miatt akarja kitolni Franciaország és Németország - hanem nagyonis gazdasági csoportérdekek, befektetői konfliktusok miatt maradhatunk ki a bővítésből.
Most meg - mire beláttam volna, hogy ez utóbbi tévedés lenne - ismét olyan hírek jönnek, amelyek ezt erősítik.

Érteni nem értem, viszont megértem azokat az embereket, akik még mindig úgy gondolják: elszigetelt eseteken túlmenően is léteznek olyan politikusok, akiknek fő célja nem a biznisz és a hatalommal való visszaélés, hanem a köz szolgálata.
Úgy látom, nagy néptömegek hiszik a mai napig, hogy lényegében mégis róluk szól, az ő érdekeiket, a lakosság, meg az ország céljainak elérését is szolgálja a politika, s a korrupció és a visszaélések pedig csak kisebb hányadát jelentik az egésznek. Sokan gondolják azt, hogy létezik olyan párt, csoport, amelyet végülis érdemes támogatni, mert nem a saját érdek és a pénz motiválja a fő manővereit. És mindig is lesznek ilyen hívő néptömegek.
Ezen mítosz híveit tehát nem értem. Hiszen nap mint nap, a saját életük alakulásán is láthatják, hogy amiben hisznek, annak épp az ellenkezője igaz. Ugyanakkor azért megértem e naiv jószándékúakat - hiszen akinek nincs elegendő információja, bepillantása, az könnyen bedől.

Nos, nekik szól leginkább, újabb ébresztőként Alexandru Solomon filmje, a Kapitalism - Reţeta noastră secretă (Kapitalizmus: a titkos recept).
Tegnap láttam. Könnyed, emésztehő, még a legfélősebb, szemüket csukva tartóknak is átlátható. Nem is dokumentumfilm. Ismeretterjesztő.

Hogy lehet úgy visszatérni a csúcsra, és ott ácsorogva egyre izgalmasabbá lenni, hogy közben nem is adsz ki semmit? Ennek a mestere a Limp Bizkit. (Amely egyébként is semmiről szóló, de ügyesen megdurvított számokkal lett hatalmas.)
A csapat már megint jó hosszú ideje fárasztja a közönségét - s ma egy érdekes kis fejleményre leltem ezzel kapcsolatban.

Néha a bulvárra is oda kell ám figyelni. Főleg, ha jókat lehet röhögni rajta. Na meg szörnyülködni.
Na jó, végülis eleve e kettő miatt van. De tud néha kiemelkedően mélyet hozni.

Mert oké, nagyon nem vicces maga a tény, hogy betörők kirabolták és megkínozták Dopeman nagyszüleit. De ami utána jön... wááá, az gigaaaa!
Dopeman, azaz Pityinger - gengszter - László ugyanis az erkölcsi magtartást kérte számon.
Hogy mit?!

Az Napfogyatkozás ugyan tegnap volt, de a sötétség napja ma van.
És mindkettőből ugyanannyit láthatunk: szinte semmit. Sőt, azt jó nagy fényben.

Történetesen a Napfogyatkozás utáni napra hirdették meg ugyanis a magyarországi médiatörvény elleni tiltakozásképpen azt az akciót, amelynek lényege, hogy minden résztvevő sötétítsen. Az elképzelés, a felhívás szerint ma, 24 órán át elsötétített nyitólappal tiltakozik az összes olyan honlap, portál, miegymás, amelyik nem ért egyet a médiatörvény megszorításaival.
És az akciót nemzetközinek álmodták meg.

Hát, úgy látom, max félsiker. Mert valóban vannak nemzetközi vonzatai is, ám felemásak.

Tószt után máris itt a teszt: alighogy eljött az új év, kipróbáltam, milyen magyar állampolgárságot igényelni. Hát, nem rossz. De egyelőre nem is élmény - mivel még nincs bejáratva a rendszer.

Ma van az év első munkanapja, úgyhogy az első nap első óráiban az elsők között folyamodtam magyar állampolgárságért. Mégpedig a hozzánk legközelebb eső legelső magyarországi településen.
Ám még így sem sikerült elsőnek lenni. :)
Ártándon ugyanis kiderült, hogy már az anyakönyvi hivatal ma reggeli nyitásakor érkezett pár ügyfelük, dossziét benyújtani. Úgyhogy ők épp előttem szakították át a célszalagot.

De aki nem akar, annak amúgy nem is kell sietnie (engem is a kíváncsiság, meg az ügy jelképes töltete vitt oda ilyen hamar): mától ugyanis elvileg korlátlan ideig, bármikor be lehet nyújtani az iratokat.
Számunkra, itt a határszélen a legkényelmesebb és legkézenfekvőbb valamelyik magyarországi település anyakönyvvezetőjénél (ezen irodák a magyarországi települések polgármesteri hivatalaiban működnek). S ezek közül is Ártánd van a legközelebb.

Ennyire közel

Szerintem minden váradinak és környékbelinek ez a legjobb megoldás. Tessék: Polgármesteri Hivatal, Ártánd Rákóczi u.28. 4115. Telefon/fax: (54) 431-710; email:phartand@freemail.hu. (Más régiók lakóinak a magyar külképviseletek állnak rendelkezésére, illetve Magyarország területén még a bevándolási hivatalok is.)

Különös ismertetőjelei

S hogy mit tapasztaltam?

Mondanék még valamit, mielőtt nemsokára kellemesen buliba fulladunk, s magunkkal rántjuk ezt az évet is.

Hallottam tegnap egy jó szöveget.
Egyik püspökünk mondta - történetesen nekünk, a munkahelyi évbúcsúztató összejövetelünkön. De mindenkinek szól ám. Valami olyan volt, hogy: "Akinek tiszta a lelkiismerete, annak soha, semmilyen esetben nincs, és nem lesz oka különösebben félni, kétségbeesni".

Jó, persze eddig is tudtuk ezt. Kis, kompakt bölcsesség, elfér a belső zsebünkben. De nem árt, ha emlékeztetnek rá időnként.

Kulturált, civilizált, mértéktartó, rendes karácsonyunk van. Ehhez az is hozzájárul, hogy idén először sehol nem futottam bele, s egyetlen ismerősöm sem linkelte be sehova a Last Christmast a Wham!-től.
Köszi, köszi.
Végre megértettük, hogy úriember nem tesz ilyet.

Úgyhogy akkor belinkelem én. :)

De nem kell aggódni, ezt a változatot már nyugodtan meg lehet nézni, hallgatni. Sőt, erősen ajánlott is.
Itt van tehát a link (a listában első videó lesz az - katt rá, s érdemes megvárni, amíg elindul).

Csodás, nemde?
Literal. Így hívják ezt az új majdnem műfajt - amire a fenti alkotás pompás példa. A lényege, hogy az adott klipről, a látványról szól az átköltött szöveg, önmagát "kommentálja" az "előadó". És szuper humorforrás.
Következik még néhány élvezetes illusztráció.

Mindig az a nyűglődés megy ilyentájt az utóbbi években, hogy a karácsony is áldozatául esett az anyagiasságnak.

Ugyan! Óriási tévedés. Elegendő cáfolat erre, ha megnézzük, miként látják az ünnepet a gyermekek. A gyerekrajzokból megérthető a logosz - az ártatlan, megrontatlan, befolyásolatlan gyermeki lélekben ott csillog a lényeg.
Karácsonyi gyermekrajz-pályázatunk volt idén is a szerkesztőségben. A beérkezett munkák jó példák arra, hogy a lelkeket nem fertőzte meg a pénzorientáltság, nem férkőzött be a karácsonyi képzeteik, képzettársításaik közé a merkantilizmus. Nem és nem!
Mutatom is az egyik karácsonyi rajzot.

Összevetettem idén a különféle "hivatalos ajándékcsomagok" tartalmát.
Szokás ugyanis, hogy év végén a legtöbb hivatalban, pártnál stb., az évzáró sajtótájékoztatón megszórják az újságírókat egy kis ezzel-azzal. (Hogy ez milyen szokás, arról az a véleményem, hogy minimum aggályos, ellentmondásos. Ám ha már a kezünkbe nyomják, én is elfogadom, nem tagadom.)

Szóval ilyenkor aztán a kollégák mindenféle kis csomagokkal térnek vissza a szerkesztőségekbe terepről, attól függően, hogy ki milyen eseményen volt épp.
Nos, én például a legtöbb helyről olyasmiket szüreteltem, mint jegyzetfüzetek, golyóstollak, pezsgő, csoki, asztali naptár, kártyanaptár, falinaptár.
Ma aztán a nagyobbik kormánypárt megyei székhelyén zárult az osztogatás. Ki is tettek magukért, ők viszik a prímet - ahogy az országot is.

Civilet kezdeményeztem. Úgyhogy azzal kimentem tegnap este egy 1989-es megemlékezésre Váradon. Nem dolgozni, hanem simán megemlékezni. Szentimentális vagyok néha, azért. Ma már ez annak tűnik legalábbis.
Meg főleg azért, mert még mindig, 21 év után is eufóriagombóc van a a torkomban, ha az 1989-es furcsa események a téma. Na meg ököl a kezem helyén.

Gerillaakció volt. A szervezők néhány illegális falragaszon hirdették meg városszerte az illegális megemlékezést.
Néhány nagyon fiatal jött el, pár középkorú, egy öreg, meg sok rendőr. És pár más újságíró, ők dolgozni. Voltunk vagy húszan összesen.

Az ünnepi készülődés hatja át a lelkeket ezekben a napokban. Ugye? Na azért!

Néhány perc leforgása alatt több festői példáját is láttam ennek ma a városban. A központon áthaladva, alig pár száz méter megtétele során egymás után jöttek az ünnepi benyomások.

A Teleki utcán halad végig épp a Mikulás. Jó, az túlzás, hogy halad. Ugyanis tökrészeg.
Piros ruhája a háta közepéig felcsapva sárral, s úgy dűlöngél, mintha földrengés lenne. Hatalmas (ál)szakálláról valami érdekes csepeg, folydogál hangulatosan.
A szájából csikk lóg ki. S vélhetően nem ez az első cigije, mióta ő a Mikulás, ugyanis - a hagyomány szerint fehér - szakálla a szája körül már megsárgult.
Jó nagyot pök a járdára, ahogy a mellette elhaladók félénken nevetgélnek.

Kicsit odébb egy fejkendős nénike szánkót vonszol a latyakban.

Szelektív hulladékgyűjtés.
Ugyanolyan szép, nagy, hangzatos cél, mint mondjuk a bürokrácia elleni harc, a központosítás lebontása, az autonómia, vagy épp az egészségügy mondernizálása. Meg még ezernyi ilyen van.
Sok-sok éve beszélnek róla, ugyanakkor jó arra is, hogy kampányoljanak vele, sőt, hatalmas pénzeket szippantsanak le arra, hogy konferenciázgassanak róla jó nagyokat.

Magam is híve vagyok mindegyik nagy célnak. A szelektív hulladékgyűjtésnek is.
De persze miközben az elmúlt években a rengeteg szöveget hallhattuk róla, addig is tudhattuk: majd csakis akkor lesz ebből is valami (akárcsak a többi említettből és társaikból), ha valaki üzletet lát meg benne, s rámozdul e bizniszre, s meg is győz döntéshozókat arról, hogy támogassák.

Most látott, rámozdult, s meggyőzött Váradon. Megépült a hulladékválogató, s indul az előválogatás. Ezt a lakoságnak kell végeznie, mostantól.
Azaz kellene, ha tudna róla. Mert oké, megnyitották a válogatóállomást, s tartottak egy sajtótájékoztatót. De ebben ki is merült a lakosság tájékoztatása.

Elmondom, hogy néz ki ez a lakosság szemszögéből.

Az ilyenek miatt (is) szeretjük például az Indexet: a stílus, az attitűd az, ami viszi az ilyen jellegű sajtót.
Itt is posztoltam már párszor arról, hogy miként öli a Fidesz a sajtószabadság kicsiny maradékát is, különféle módszerekkel. Magyarországon ugyancsak különféle módszerekkel tiltakoznak ez ellen (amúgy persze hiába): vannak, akik fekete ruhában mentek be dolgozni a szerkesztőségükbe, vannak, akik sírkövet állíttattak a médiának, ma meg például (épp az új médiatörvény parlamenti megszavazásának napján) üres transzparensekkel tüntettek, s voltak olyan lapok is, amelyek üres címlappal jelentek meg. A legtöbben viszont csak csöndesen átkozódnak otthon.

Mindehhez képest megint az Index volt a legkreatívabb - a mai napon feltöltött cikkei mindegyikébe ezt a boxot vágta be:

Jobb, ha bevallom (előbb-utóbb úgyis kiderülne): néztem a Megasztár döntőjét az este.
Bocs, tudom, tudom - de így jártam.

Azzal mentem a dolgot, hogy ugye nagyváradi lány volt a fináléban.
Aki meg is nyerte. Kicsikét a mi segítségünkkel is. Mert - hogy méginkább rontsam a helyzetet - elárulom: még szavazatot is leadtunk rá.
Előszedtem a telefont és átnyomtuk a RENATA tartalmú SMS-t a megadott számra. Mint fegyelmezett droidok.

Kis lokálpatriotizmus, nah. Működik ez, befigyel ez - akármennyire is tudjuk közben, hogy az egész műsor szemfényvesztés, s önként ragadunk fel ilyenkor a légypapírra.
És valóban az történt végül, hogy még a szavazgatás kapcsán is újra bebizonyosodott, mennyire hamis, csakis pénzről szóló műmájerkedés volt ez az egész show.

Így fest az állampolgársági eskü, amit majd letehetünk jövőre.
(Aki akar, az eskü helyett fogadalmat tehet. A kettő jogilag egyenértékű. A fogadalom szövege annyiban más, hogy az "esküszöm" helyett a "fogadom" szó szerepel benne, az utolsó mondat pedig elmarad. Azaz nem keresztényeknek, meg ateistáknak való megoldás.)

Tűrhető kis szöveg, nemde?

Szegény, ha tudná, mennyi neki is ellentmondó, piszkos politikai játszma zajlik vele kapcsolatban a háttérben - itt is, mindkét oldalon, nemkülönben Magyarországon...
Abba is érdekes belegondolni, hogy a játékosok közül hányan és hányan teszik majd le ezt, mondják el ezt a szöveget - azaz esküsznek majd eleve hamisan.

Irtó durva az, amit a Fidesz most - az amúgy Erdélyben és a Partiumban is nagy penetrációval bíró - közszolgálati médiával (is) művel. Konkrétan erre gondolok.

Persze lehetett tudni, hogy ilyesmi jön, de most, hogy eljött, mégiscsak újra döbbenet.
Ugyanakkor az is igaz, hogy ilyen a sajtószabadság: nem létező.
Hiszen minden esetben az történik, hogy alig húzza ki az öklét az egyik hatalom a sajtó szájából, máris igyekszik beletaposni a csizmájával másik. Alig távozik az egyik csapat, amelyik folyton elhallgattatni akar, és a saját szolgálatába állítani, azonnal érkezik a másik, amelyik a saját képére akarja formálni a sajtót. Külön igaz ez a közszolgálati médiára.

No, ami most Magyarországon zajlik, annak a lényege az, hogy a jövőben központosítva akarják működtetni az egész közszolgálatit (Duna TV, MTV, Magyar Rádió, MTI).
S létrehoznak egy hírgyárat, amelyik ezen orgánumok számára gyártja a leadandó "híreket", "tartalmakat".
Ez a gyár a Magyar Távirati Iroda (MTI) lesz.

Az alábbi butaság kezdetben csak a neten terjedt, ám nemrégiben már hírügynökség is átvette, hiszen megjelent az MTI napi hírfolyamában.
Valójában azonban nem is butaság ez - annál sokkal több: jól átgondolt kamuzás. Eleve manipulációnak szánták. Szerintem meg nagyon nagy vicc lett belőle.

Szóval a "hír" maga így hangzik: "Általános tájékozatlanság és érdektelenség övezi a kettős állampolgárság megszerzésével kapcsolatos eljárást a romániai Bihar megyében. Több vidéki településen tett körútja során az RMDSZ karavánjának képviselői azt tapasztalták, hogy csak mintegy markonyi magyar idős ember érdeklődik az új okirat iránt."

Na ja. Facebookon már jeleztem: azt elhiszem, hogy érdektelenek az emberek.
Csakhogy szerintem az érdektelenség nem a kettős állampolgárságnak szól.

Úgy látszik, másnak is tetszik, ami épp most zajlik kint.
Az előbb kaptam el ezt egy váradi villamosmegállóban.

Aki szeret bedőlni, s látszatmegoldásokkal elkendőzni a nehezen elfogadható valót, annak itt az újabb alkalom az önbutításra: új párt alakul, Tőkésék égisze alatt. Dűlöngélni, ide-oda csapódni mindig jó - már ha nem merünk egyenesen menni, kilábalva a kabátujjainkat rángató álnokok tömegéből.

Tagadhatatlan: zseniális húzás. Egyre hatalmasabb tömegeknek lesz elegük az RMDSZ-ből - s ezt a felhajtóerőt nyilván kihasználják majd mások arra, hogy felülkerekedjeknek. Csak épp ezzel fölénk is fognak kerekedni. Azaz keretlegények őrségváltása jön. Semmi más.

A Tőkés-párt lényege a revans, a bosszú, a Birodalom visszavágása - s főleg mindannak a gesztenyének a megkaparintása, amit az RMDSZ eddig kikapart magának. Nem nekünk, nem a magyar közösségnek - csakis magának.

Így szól a hír: "az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) december 4-i országos küldöttgyűlése után, Székelyudvarhelyen ünnepi megemlékező műsorral zárja a Trianon gyógyítása évet".

Nocsak: ott már zárják is az egész gyógyítást. Közben meg itt - nekem például - éppen ugyanúgy és ugyananolyan mértékben fáj Trianon, mint amennyire épp eddig fájt, ha fájt. Ugyanúgy érzem magam. Megkérdeztem másokat is: nekik is pont annyira fáj, mint eddig, s ugyanúgy érzik magukat.
Pedig nemcsak gyógyítottak állítólag, hanem egy egész évig nyomták ezt a kuruzslást.
Mi meg semmit nem vettünk észre az egészből, a hatását tekintve. Mert maga a külsőség, az eljárás azért érzékelhető volt: a kézrátétel.
Rátették a kezüket erre is. A magyarság sebeire. Azt hiszem, az ilyesmi csak jobban fáj.

Olyan szépen mutatja a nagyváradi december 1. is, hogy mennyire nincs semmiféle képviselete valójában a romániai magyarságnak, s azt is, hogy mindegyik szekértábor csakis a saját érdekei szerint politizálgat erre-arra.

Sokszor zavart eddig is, hogy a Google túl kedves akar lenni.
Belövi, detektálja ugyanis, hogy ki honnan megy fel rá, s az adott ország aloldalát hozza be automatikusan, az adott nyelven.
Azaz én például mindig kénytelen vagyok átállítani a google.ro-t google.hu-ra. Mert én így szeretem.

Ma azonban minden eddiginél bájosabb a romániai Google nyitóoldala.

Nesze! Nemzeti ünnep. Ez azért érdekes, mert ilyesmibe még sosem folyt bele a Google - általában csak politikailag korrekt ünnepeken és világnapokon szoktak arculatot váltani egy-egy napra.
De nem baj, na: itt legalább rá tudnak keresni azok, akiknek még mindig nem világos, hogy miben is áll számunkra december 1., mit jelentett magyar szempontból. Remélem, az RMDSZ és az MPP politikusai is szorgosan gulegeznek e témában, legalább most. (Persze valójában tudjuk, hogy nem.) Mert az elmúlt években úgy tűnt, fogalmuk sincs, miket ünnepelgetnek meg. Mint ahogy az év összes többi napján arról sincs, milyen közösség milyen jövőjével játszadoznak folyton.
Nem ártana persze, ha a most közzéjük betörő EMNT is nyomna pár keresést. Hogy ne csak üres szólamai legyenek, miközben ugyanazt próbálja folytatni, csak kiszorítva az eddigi ellenfeleit.

Lehet, hogy a keresések alkalmával kivételesen ránk is találnának mondjuk - a romániai magyar közösségre.

Kölcsönt akart felvenni a háza felújításához 2006-ban Ion Gavrilă Ogoranu. A közismert egykori antikommunista harcos a Raifeissennél igényelte meg az összeget - ám ehhez erkölcsi bizonyítványt kellett kérnie.
Amikor kiváltotta (azaz 17 évvel a kommunista rendszer formai bukása után), még mindig az szerepelt rajta, hogy rovott múltú: 15 év kényszermunkára ítélték, valmint halálos ítéletet is hoztak ellene, az államrend megbontására irányuló szervezkedés miatt.
Bement hát a kiváltott irattal a kölcsönért - de a bankfiók vezetői az erkölcsi bizonyítványa láttán úgy döntöttek, nem kaphtat hitelt. A Raiffeisen helyi vezetője, aki erről határozott, a Securitate tisztje volt előzőleg...
Nem sokkal később Ion Gavrilă Ogoranu úgy halt meg, hogy a házát sem tudta felújítani, mert egy szekus ebben is megakadályozta - ráadásul soha nem lett jogilag "tiszta", mivel a kommunista rendszer által ráaggatott ítéletek ügyében nem rehabilitálták.

Oprea régészkedik is: a kommunista terrorbrigádok által kivégzetteket kutatja fel.
Itt éppen az 1949-ben agyonlőtt egyik ellenálló, Simion Mureşan koponyáját találta meg