Már nem csak én mondom, meg nem pusztán itt látjuk még jópáran, s nem is csak nyugati politikusok (pl. az EP egyes tagjai) hangoztatják bizalmasabb beszélgetésekkor régóta - hanem immár a román államfő védelmi tanácsadója is jelezte, nyíltan: csak kamuznak nekünk, magyaroknak a politikusaink, hazudnak a szemünkbe.

Tegnap Váradon járt Iulian Fota, Traian Băsescu elnök védelmi szakértője. Elég sok általánosságot mondott a sajtótájékoztatón - következésképpen elég kevés használható, rendes anyaggá formálható témát érintett -, úgyhogy a román sajtó például megpróbált magának egy kis gumicsontot előszedni. De még ez sem sikerült.

Előhozakodtak ugyanis azzal, aminek az üres duma voltáról már itt is tettem említést, nevezetesen, hogy Tőkés László nemrégiben ráijesztett a tunya RMDSZ-re, bejelentve, hogy kész új párt alapításába kezdeni, amely úgymond "az autonómia ügyét képviselné".
Ha valakinek még mindig illúziói lennének, az most újabb szemüveget kaphatott. A román kolléga ugyanis kis írnivalót akart magának összehozni azzal, hogy felvetette a román honvédelmi szakértőnek: ez az állítólag autonomista magyar párt nem jelent-e nemzetbiztonsági fenyegetést. Iulian Fota azonban nem segédkezett sem a román médiának a témagyártásban, sem Tőkéséknek az álságos manővereiknek a reklámozásákban. Az elnök tanácsadója lazán elmondta: "Tőkés akcióinak tárgyalása hamis probléma. Az ilyesmi nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot." Majd hozzátette a légyeget: "Tőkés lépései csak egy politikai játék részei."

Ritkán van nézhető film a multiplexben. Jó: a multiplex már csak ilyen, eleve a formátuma, a koncepciója is meghatározza ezt.
Csakhogy nálunk még ez sem ilyen egyszerű: itt a multiplexek néha kicsit jószolgálati vonzatú vetítéseket is felvállalnak, amelyek viszonylag kevesebb pénzt hoznak. Így került most a moziba valami nézhető.

Úgy nézem, végül egy lyukas garast sem adok az iszapkatasztrófa károsultjainak.
Nem mintha nem akarnék segítséget nyújtani, de egyszerűen nem hagyják az illetékesek. Sőt, valójában közömbösek az egész iránt, még kormányszinten is.

Eleve azzal töltöttem a múlt hét utolsó napjait, hogy nyomoztam, hogyan lehet adakozni.
Emelt díjas telefonszám hívásával, vagy SMS küldésével sehogy, ilyesmi külföldről nem működik.
Nyitottak viszont olyan bankszámlákat, amelyekre elvileg külföldről is lehet pénzt utalni. Ilyet hozott létre például Devecser önkormányzata, meg a Magyar Vöröskereszt, sőt, a magyar kormány is (az egyik előző bejegyzésemben ott vannak a konkrétumok).
Csakhogy egyik sem használható lényegében.

Ma megint leszereltette az önkormányzat Nagyvárad központjában azt az öt magyar nyelvű utcanévtáblát, amit már máskor is levettek, s amit pár napja rakott vissza Tőkés és az EMI.

A komédia szereplői közül mindenkinek érdeke, hogy ez így menjen. És senkinek nem érdeke, hogy rendeződjön.

Végre őszinteségi rohama volt valakinek a politikában. S ennek nyomán megerősítést nyert az is, amire tippeltem: Tőkésék igazából csak ijeszgetik az RMDSZ-t és az MPP-t azzal, hogy új pártot alapítanak. Nem akarnak ők sem semmit, csak egy asztalnál dorbézolni azokkal, akik régóta ott híznak.
Tényleg azért dobták be ezt a pártalapítást, hogy könnyebben zsarolhassák, fenyegethessék az RMDSZ-t és az MPP-t. És fenyegetik is: immár egyenesen atombombával! Ha nem kapják meg, amit akarnak, robbantani fognak.

Persze az utóbbi kettőt sem kell félteni, hiszen az ő politikai eszköztáruknak is régi, kedvelt eleme a zsarolás és a fenyegetőzés. De most Tőkésék átmentek terroristába, sőt, öngyilkos merénylőbe.
A hadüzenetet ma írta alá Tőkés sok jobbkeze közül az egyik: Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Toró mai internetes sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott a pártalapítási szándékukról, hogy "a helyzet atombomba birtoklásához hasonlít". El is magyarázta: Hirosima óta egyetlen nagyhatalom sem használt ugyanis ilyet, de csak az foglalhat helyet egyenlő félként a tárgyalóasztalnál, akinek van.

Na, ez már döfi!
Már csak annyi hiányzott, hogy valami faliszőnyeg előtt ülve, gépkarabélyt ölelgetve, fekete maszkban jelentse be Toró, hogy atombombájuk van, s nem félnek használni, ha nem teljesülnek a követeléseik. S közben Tőkés a Koránból idézgethetett volna a homályos VHS-felvételen. (Amikor még keresztyén harcos volt, akkor úgyis előszeretettel hadonászott, csapkodott a Bibilával is.)

Sőt, hogy az EMNT szokatlan őszinteségétől igazán leessen az állunk, Toró még olyat is mondott, hogy készek ejteni a pártalapítás ötletét, ha az RMDSZ-től és az MPP-től "értelmes ajánlatokat" kapnak.

Na összegezzük akkor ezeket a párjukat ritkító bejelentéseket.

Hallhatóan is nagy baj van Devecseren és Kolontáron. Felhívtam az előbb a két, vörösiszap-katasztrófa sújtotta magyarországi település vezetőit (több településre is betört az ár, de csak e kettőt sikerült most elérnem). A kis életképekből is kitűnik, hogy igazi tragédia zajlik, napok óta, folyamatosan. S még nagyon sokáig.

Az átszakadt gát: egymillió köbméter vörösiszap szabadult rá a lakott
területekre

Mindkét település esetben azt akartam megtudni, milyen módon segíthetnek a romániai magyarok, léteznek-e innen is hívható telefonvonalak, SMS-számok, valamint melyek a vonatkozó bankszámlaszámok, továbbá van-e más lehetőség. Mindezeket ugyanis közölni akarom a sajtóban.

Itt nálunk már elég késő van, fél tíz körül járt, amikor az előbb Devecserrel kezdtem.

Átvillant az agyamon, hogy már megint miféle fejés van ennek is a hátterében, de aztán már másra figyeltem: amikor Tőkés László vasárnap Nagyváradon tartott tájékoztatót, s bejelentette, hogy az EMNT úgynevezett "demokráciaközpontokat" hoz létre mindegyik (?!) romániai megyében, rögtön azt a puzzle-t kezdtem el fejben kirakni, hogy most épp miféle Fidesz-pénzek leszippantása, majd eltapsolása is lesz ez valójában. Ám akkor nem volt sok időm rakosgatni, mivel más téma jött, meg ugye amúgyis épp munka volt.

Aztán még néhányszor eszembe jutott, de sosem olyankor, amikor rendesen végig tudtam volna csinálni, hogy összeálljon a kép. Annyira jutottam, hogy biztosan Budapesten lesz valami ilyen pénzdobálás, s abból átgurul majd pár köteg ide is.
S íme, most megvan: nem is kell nekem kiraknom végig, hiszen a másik oldaláról meg elkezdte más, s összetalálkoztunk.

Újabb romániai magyar párt alakulhat. Legalábbis újra erről beszélt ma Nagyváradon Tőkés László. Azt persze még mindig nem tudni, hogy valóban meglépik-e ezt, vagy amikor időnként erről beszélnek, akkor csak beijesztenek, belengetnek az RMDSZ-nek és az MPP Szász-vonulatának is, hogy így szerezzenek jobb pozíciókat az ügyeikben, machinációikban.

Minden esetre jelenleg egyre többen vannak, akik szívesen látnák szívni az RMDSZ-t. Oké, jogos, egyre jogosabb - ám gondoljunk bele, mi lenne a fincsi orgia után, reggel.
És nem arról az elcsépelt butaságról beszélek, hogy "jaj, a megosztás kiejtené őket a parlamentből, s ez baj". Kiejthetné éppen, olyan nagy baj nem is lenne amúgy, megosztás pedig nem lehetséges, mert egység eleve nincs - de ilyesmiről nem lesz szó, odáig nem mennek el Tőkésék sem soha, az nem érdekük.
Ehelyett arról beszélek, hányszor csalták lépre a választókat csak az elmúlt húsz év során, mindenféle "alternatíva" és "változás" ígéretével. A Demokrata Konvenciótól Băsescuig terjednek a példák országos szinten. Romániai magyar vonatkozásban pedig sokáig az RMDSZ-től csak az RMDSZ-ig terjedtek - aztán amikor bejött az MPP is, akkor még nagyobbakat csalatkozhattunk azon, hova jutott ez is. És most Tőkés jön azzal, hogy pártot alapítanának.

Ez a zsidó dilemmája: disznóhús ingyen.

Szerénység és tipográfia szempontjából is gyönyörű ennek a kiadványnak a fejléce. Egy parlamenti képviselő hírlevele: igazi kis gyöngyszem. Ha az ember nem látott még gyöngyöt. Nézegetem már pár lapszám óta e hetyke-önsztároló fejlécet.

Ám az igazi báját az adja, ahogy lenullázza az alatta található összes szöveget.
Valóban fölösleges is a sok szép szöveg. A két kép önmagában mutat mindent: helyzetet, viszonyrendszert, alapállást és hozzáállást.

Felemásra sikeredett a Rövid Dráma Fesztiválja, ha az olyan magyar produkciókat tekintjük, amelyek érdekesebbnek ígérkeztek.
Alapvetően most is román nyelvű előadások jellemzik ezt a váradi eseménysorozatot, amely a maga nemében egyedi az egész országban - s a román társulatok többsége általában erős is. Ami a program magyar részét illeti, két olyan produkció volt, amely igazi csemegének ígérkezett. Gianina Cărbunariu mady-baby című darabját a temesvári magyar színház művésze, Borbély B. Emília adta elő, egy mikrobuszban, amely a nézőkkel és a színészel együtt a városban körözött közben. A másik Hobo műsora, a Csavargók tízparancsolata volt. De biza mindkettő másfajta meglepetéseket is okozott, mint amire számíthattunk.

Visszakerültek a helyükre azok a váradi magyar utcanévtáblák, amelyeket pár napja szereltetett le az önkormányzat. Ez nagyon helyes. És ennyi számít.

A többi meg szánalmas, de törekedjünk arra, hogy ez ne vigyen tévútra minket, ne zavarjon be. Hiszen láthattuk: Tőkés László is fontosnak tartotta, hogy villogjon egyet, ezúttal a táblákkal. Mint ahogy máskor meg az RMDSZ próbál mindenféle szemfényvesztéssel emelni egyet az egyre súlyosabb népszerűségi indexén. Ez már csak így megy: minél kevesebbet oldanak meg a közösségük számára, annál többet kell szoláriumozniuk a rivaldafényben. Hogy nagyon tetszetősnek tűnjenek.

De jobb, ha ilyenkor oda sem nézünk. Ne hagyjuk a szimbolikus - és ezért fontos - ügyeinket lejáratni azok által, akiknek valójában rendezniük kellene az összeset. Attól, hogy az RMDSZ vagy Tőkés fotóztatja magát egy-egy ügy társaságában, még igenis lényegesek maradnak szegény ügyek.

Ahogy sok tízezren kapnak ilyen és ehhez hasonló hazug üzeneteket időnként, most végül megkaptam én is. Ezúttal épp a Voda nevével élnek vissza, az ő nevükben hazudva várják, hogy felhívjam a megadott számot, s leterhelhessék a számlámat, meg kidumáljanak belőlem valami "kezelési költséget" a pénz átutalásához.

Kicsit már zavar. Mivel ilyen random SMS-ek az én telefonomon is fennakadtak már régebben is. Voltak már a vonal másik végén virutális prostik, üzleti ajánlattal kecsegtetők, meg egyszerűen hülyeségeket írogatók, hiszen minél több szöveges üzenet, annál több bevétel nekik, bármiről is szóljon az az SMS.
Szerintem legjobb elintézni ennyivel (vagy méginkább ennyivel sem) - én legalábbis most ezt válaszoltam az illető bűnözők által megadott számra.

Aha, ahogy én azt elképzeltem...

Szűk négy hónapot bírtak ki Nagyváradon azok a legújabb magyar utcanévtáblák, amelyeket az EMI nevű szervezet helyezett ki május 26-án. Ma az önkormányzat küldött néhány munkást egy határozattal, na meg csavarhúzókkal, s egyszerűen leszereltette a névtáblákat. Szám szerint ötöt kaptak le, mégpedig egyházi és magántulajdonú ingatlanok falairól.

Ezzel újra eszünkbe is idézte a városvezetés: a magyar elnevezések ügye máig nincs megoldva Nagyváradon. Igaz, a románoké sem, de azzal nem vacakolnak, az rendben, maradhat ahogy van.

S ennek a magyar ügynek a rendezetlensége mögött sem kizárólag román kerékkötés áll, ó, dehogy.

Örömmel vehettük tudomásul annak idején, hogy megszűnik a barbár csörtetés két műfaja is Nagyváradon.
Az esküvőkkor felálló konvojok nem dudálják szét többé - kültelki, ámde urbánusan mániákus balkáni paraszt módjára - a várost. Emellett a gázoskocsik érkezését sem jelzik többé úgy, hogy az utcákon, tereken jól megkongatják a palackokat, olyan hangulatot teremtve, mintha a csorda érkezne haza a legelőről. Sőt, még bónuszként azt is remélni lehetett, hogy vége szakad az ötvenes évek rémes köztéri "hírközlését" idéző gyakorlatnak, amely szerint hangszórókból kell üvöltenie valami szövegnek, autókra szerelt hangosbemondók vonszolják végig a városon és az idegszálainkon a reklámszöveget.
Szóval üdvözölhettük ezen zajforrások elnémítását - mivel az önkormányzat tudatta a sajtóval, hogy immár helyi tanácsi határozat van a tiltásukra, s azt alkalmazni is fogják.

Azóta eltelt kábé egy év. S ismét egyre gyakrabban hallhatjuk városszerte, ahogy a sok king kongat, számos kolompár kolompol, s tulkok tülkei is intenzíven szólnak e zsibvásár közepén.
Mintha lett volna pár hónapnyi viszaesés (többekkel beszéltük, másoknak is úgy tűnt), ám most behozzák a lemaradást.

A szerkesztőség ablakából ki is szóltam már a gázosoknak, hogy hagyják abba a rendszeres zajongást, mert helyhatósági döntés tiltja. (Ha már az ép ész nem.) "Jó, jó, tudjuk, igaz" - volt a válasz.
Ám mint végül kiderült, nekem nincs is igazam, ők meg rosszul tudják.

A kezembe került a nagyváradi börtön kivonatos történelme. Ezt maga a börtönigazgatóság adta ki, egy belső személyzeti tréning munkaanyagának részeként - s jellemző a jelenkor "tudományosságára", hogy bár az egész történeti rész egyetlen oldalas csupán, ők monográfiának nevezik.

No, de így is találni benne megmosolyogtató kuriózumot.

Szerepel ugyanis benne, hogy a Magyar Királyi Locumtenentiális Tanács [(lat.): helytartótanács] 1846 június 12-én érdekes határozatot adott ki. Ez arról rendelkezett, hogy "a váradi börtönben ezentúl csak olyan fogvatartottakra lehet bot-, illetve korbácsütéseket mérni, akik kibírják ezt a büntetési formát, s ezt orvosi okmány is igazolja".

Gyászos a tömegközlekedés állapota Váradon - talán ezért is van, hogy egyre több temetkezéssel kapcsolatos vállalkozás kap rá arra, hogy villamosokon reklámozzon.
Persze eddig egyikük sem tudta überelni azt, amikor néhány éve az a cég kezdett el (utolsó) utat törni ezen a téren, amely vállakozásnak a neve: Az út végén kft. Még ma is látni olyan szerelvényket, amelyeken öles betűkkel, román és magyar nyelven ez áll: Az út végén.
Eléggé reszkethettek annak idején azok, akik tényleg valamelyik végállomásig utaztak, mehetett a para, hogy ki, mi várja ott őket.

Azóta még próbálkozott ilyesmivel pár hasonló cég. Ma a legújabb ilyen ötletet fotóztam le egy villamos oldalán.

Jó kis nézettségizmosító botránnyal indíthatja az őszi idényt a hazai média. Hogy lekapcsolták Sorin Ovidiu Vântut, a rendszerváltás utáni Románia számos nagy pénzügyi átverései egyikének karmesterét, aki amúgy az egyik vezető "hírcsatorna" tulajdonosa is.
És ahogy látom, sokan vevők is erre az újabb porhintésre. Vagy ez egyik oldalnak drukkolnak ebben a szappanoperában, vagy a másiknak. Mert valahova mindig muszáj állni, mindig fel kell sorakozni valaki mögé, ugye? Hiszen ha az egyik rossz, akkor a másik csakis jobb lehet, nemdebár?
Két reklámblokk között ismét nagy izgalmakkal telik hát az idő.

Pedig igazán nevetséges ilyenkor olyasmikért aggódni, mint az igazság. Vagy esetleg az etika, netán épp a sajtószabadság. Hiszen maga Vântu is élő példa azokra, akik rég kiirtották már a sajtójukból az igazságot, az etikát, a szabadságot.

Régi kedves hagyomány tájainkon a történelemhamisítás.
Illetve a mi vidékünkön is, hiszen az ilyesmit a világ számos részén előszeretettel gyakorolják. Szinte mindenki ferdítget néha, kiindulva abból is, hogy szegény történelem a legtöbbször szubjektív megközelítéseknek, szemléletnek esik áldozatul már indulásból.

Régebben csak dühönghettünk azon, hogy mások hogyan hazudják el a valót (s persze attól a mi egyes magyarjaink is megtették-megteszik a magukét, valahányszor alkalmuk nyílik rá, valljuk csak be). Újabban azonban érdekes mellékága is kinőtt a műfajnak: a konzumhazudozás, a reklámkamuzás, a PR-vetítés, a marketingfüllentés.
A fogyasztói társadalom, a mindenki felé - érdekből - nyitó kapitalizmus, valamint a befelé forduló, az előzőket ráadásul sokszor megvető, elutasító morc nacionalizmus érdekes szimbiózisa ez.

Erre a legfrissebb példa a temesvári sör reklámpohara.
Jobb helyeken ilyen exkluzív poharakból nyelhetjük le a hazugságokat.

Mivel foglalkoznak egyes EP-képviselők? Nos - sok más furcsa húzás és látszattevékenység mellett - gyermekeik illegális ügyleteit próbálják segíteni. A befolyással való visszaélés aktuális példáját Tőkés László mutatta be.

Azt már jó ideje tudni lehet, hogy az egyik fia - amúgy a kedvenc gyereke -, Máté bizniszel: olyan klubot nyit rövidesen itt Nagyváradon, amelynek nincsenek rendben az engedélyei. (Nem újdonság ez, sokan tesznek így. Például a Tőkés által életre hívott Partiumi Keresztény Egyetemnek is vannak olyan alkalmazottai, akik hasnoló ivó működtetésével tesznek szert egy kis mellékesre).
Tőkés legújabb ügye azonban csak most kapott médianyilvánosságot. Időközben ugyanis a váradi önkormányzat ellenőrei is megtalálták a Máté-féle klubot, amelyet barátjával, Liczek Attilával hozott tettő alá és fog üzemeltetni - ám nem a betérő ellenőrök fizettek, hanem az engedélyek hiánya miatt 3000 lejes büntetést róttak ki. Nem sokkal később - láss csodát! - az Európai Parlament alelnöke hívta fel telefonon a város önkormányzatát.

Épp arról beszélgettünk tegnap este, hogy mennyire keveset lehet félretenni. Hogy ha az ember megnézi időnként, hogy állnak a megtakarításai, akkor nem érti, hogyhogy 16 éve dolgozik már. Ennyi idő alatt jóval többnek kellene már lennie az egyenlegeken. Ha normális országban élnénk.
És épp azt olvasom aztán ma reggel, hogy az El Pais című spanyol napilap riportot közöl erről a kis nyomott helyről, megállapítva: "Románia nem sok esélyt ad a polgárainak".

Estére aztán nagyot változik minden: már látom a fényt az alagút végén. Itt a kilábalás a válságból. Legalábis nekem - már bocs.

Mert igen! Sőt: yess!
Ilyen még nem történt velem, alig hiszek a szememnek. Az összes számomat kihúzták a hatoslottón! AZ ÖSSZESEEEEET!

Láttam már ilyet valahol. Kezdetben nem jutott eszembe, hogy hol, de aztán beugrott. A külvárosban, elszánt lúzerek részéről.

Nagy izgalomban van a közvélemény egy része ugye, hogy fuáj, kormányátalakítás lesz, egyes miniszterek mennek majd, sőt az is lehet, hogy kormánybuktatás lesz, s az egész kormány megy. Vannak, akik szurkolnak is, hogy menjen is már a sok hulladék, a vakabbak pedig egyenesen azért drukkolnak, hogy jöjjenek a többiek.
Ez vajon miért van? Mire számítanak, hogy ki fog jönni helyettük? Esetleg mi jövünk? Hát dehogy. Mindig ők jönnek.
És ha később ők is mennek, visznek is magukkal valamit mindig. Aztán jön a másik. Helyet cserélnek csupán.

Pár hete egy este épp a szakadó nyári záporban álldogálltam Pesten, egy peremkerületben. Valamiért ki kellett vergődnünk oda, s most várom, hogy indulhassunk vissza, a főváros boldogabbik felébe.
Ott szobrozok a külvárosi buszmegállóban, nézem, ahogy szinte elsüllyedő terepjárók szelik az utca közepén kialakult méteres tavat, s közben gyanús sötétség kúszik be a táj minden szegletébe. Egyedül vagyok a környéken, csak autók húznak el, én meg várok valakit. De egyelőre nem jön.
Érkezik helyette egy kis srác.

Megint egy tipikus romániai magyar perverzió - mégpedig ezúttal olyan, kedvező végkifejlettel, amely a román állam irányából jön.

Úgy döntött ugyanis a román ügyészség, hogy nem indítanak bűnvádi eljárást azon önkormányzati képviselők ellen, akik az erdélyi Makfalva polgármesteri hivatalának homlokzatára kitűzték a székely zászlót. Az ügyészségi határozat ráadásul megállapítja, hogy a lobogó "egy történelmi közösség" jelképe.
Na, ez igen! Örömmel és meglepetten vehetjük tudomásul ezt a szokatlan fejleményt.
Ám azonnal el is röppenhet az öröm, ha felidézzük, hogy egyáltalán ki tett annak idején feljelentést a székely zászló kitűzése miatt.

Fogyasztana Ön olyan ételt, ami bevallottan veszélyes és félelmetes? Beülne egy olyan helyre, ahol eleve ezzel várják?
Nos, ha az ember betér egy vendéglőbe és azt mondja, "hozzanak nekem valami szörnyűt és olyat, ami megbetegíthet", akkor furcsán fognak ránézni. A legtöbb helyen persze kapható ilyesmi, naná - csak épp nem szívesen vallják be. Most ebben is van változás: létezik olyan vendéglátóhely, ahol már egyenesen kérkednek vele.
Van egy étterem - mégpedig Szatmáron -, ahol saját maguk szerint csapnivalóan főznek. De lagalább őszinték.
Sőt, az ételeik egyenesen kockázatot jelentenek és elrettentőek. Ők mondják, nem én. Így nem csoda, ha reklámra van szükségük. :)

Fogalmam sincs, ki Schmuck Andor kampányfőnöke, de érzésem szerint az illető hibázott, amikor a korteshúzásaikhoz a Kretén Magazinból merített ötleteket.
Hogy ez volt a forrása, az nyilvánvalóvá válik, ha megnézzük, mit hozott össze ez a budapesti főpolgármesterjelölt kampányvideóképp.
Itt vannak a sokkoló képsorok (a legelején feltűnő 18-as karikát javallott komolyan venni, tényleg borzalmak következnek.)
Schmuck egyébként a Tisztelet Társasága nevű kamuszervezet ügyvivője is.
Ez a filmje is mutatja, mennyire tiszteli az embereket. Például önmagát.

Régóta el-elnézegettem, de nem tetszett igazán. Leginkább meg csak úgy átnéztem rajta. Pedig eléggé régóta itt van a látóteremben. És mégsem tartottam érdemesnek különösebb figyelemre. Most azonban valami változott, valami megpendült bennem.
Már kezdem másképp látni.

Néha a régi orvosságok is jó hatással lehetnek az emberre.
Időkapszulát találtak a nagyváradi színház felújításakor. Jöttek is rögtön a város egyes magyar percemberei, hogy villogjanak egyet a száztíz éve elhelyezett fémhengerrel, kikapva azt a helyéről, a sajtó előtt pózolva, fotózkodva, kamerák elé állva a lelettel. De ez csak a szokásos PR-nyomorúság.

Itt már van kesztyű is.
A henger felnyitásának egyik pillanata az egyik hivatalos fotón

Ami elgondolkodtatóbb, az az, amennyire aktuális még ma is az üzenet a múltból. A színház felavatásának napján, 1900 október 15-én helyezték el az időkapszulát az előcsarnokbeli lépcső alatt - nyilván az akkor még igazán magyar város akkori magyar vezetői.
A henger mai kiemelésekor aztán kérdem a Körösvidéki Múzeum román igazgatójától, Aurel Chiriactól, meglepő-e ez a lelet. Szerinte teljesen az, hiszen "nem lehetett tudni a létezéséről". Aztán kérdem Péter I. Zoltán egykori kollégámtól, várostörténésztől is ugyanazt. Aki jelzi: egyáltalán nem meglepő, "hiszen lehetett tudni, hogy elhelyezték ott annak idején" (csak azt nem, hogy ott van-e még annyi impériumváltás és kommer dúlás után).
Van ebben valami. Hogy ki tudja és ki nem.

No, ahogyan azt sejteni lehetett, mégsem fogunk Kossuth apánknál lakni - még formailag sem. Egy nap sem telt el az utóbbi elmélkedésem óta, s máris itt a fejlemény.
S már nem csak én mondom, hogy itt valami nem lett volna oké.
Nem szaporítom a szót, ez van tehát...

Speciel én az ajándék lónak is mindig nézem a fogát.
Aztán persze elmélkedem azon, hogy jól teszem-e - de ez már legyen az én gondom.

Itt van ez a Monok-ügy is, amelyet az előbb tárgyaltam. Az ötlet nagyon tetszetős, de őszintén szólva minden nappal erősödnek a kétségeim, hogy lesz-e belőle valami. Jogilag és politikailag is több ponton támadható.
És támadható a kiötlője is, a monoki polgármester, sőt, támadják is. Nem hallgathatom el, hogy mi minden kapcsán. Nem tiszta személy, az biztos. Három dolgot azonban le kell szögezni elöljáróban:

Még nem világos, hogy ez most valamiféle manőverezgetés, vagy tényleg az, aminek látszik. De mindenképp figyelemreméltó fejlemény.
A hír az, hogy állandó lakcímet kaphatnak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Monokon a kettős állampolgárságért folyamodó határon túli magyarok. Erről döntött a település képviselő-testülete. A határozat szerint az igénylőket a község önkormányzata Kossuth Lajos szülőházába jelenti be.

Válasz a kérdésre: ott van ni, jobbra fent

Ó, jaj, olyan nehezen szokom vissza a szabi után az itteni butaságba valóságba.

Most például körülnéztem a neten, hogy mi történt itt. Egy ilyet is találok: "Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófőnöke elmondta, az EMNT üdvözli Kövér László azon kijelentését, miszerint az EP-alelnök az erdélyi magyar együttműködés pillére." Maga a mondat is pompás, persze, néhányszor el kell olvasni, annyira mély. De ami még mélyebb, az a jelentése.