Az Napfogyatkozás ugyan tegnap volt, de a sötétség napja ma van.
És mindkettőből ugyanannyit láthatunk: szinte semmit. Sőt, azt jó nagy fényben.

Történetesen a Napfogyatkozás utáni napra hirdették meg ugyanis a magyarországi médiatörvény elleni tiltakozásképpen azt az akciót, amelynek lényege, hogy minden résztvevő sötétítsen. Az elképzelés, a felhívás szerint ma, 24 órán át elsötétített nyitólappal tiltakozik az összes olyan honlap, portál, miegymás, amelyik nem ért egyet a médiatörvény megszorításaival.
És az akciót nemzetközinek álmodták meg.

Hát, úgy látom, max félsiker. Mert valóban vannak nemzetközi vonzatai is, ám felemásak.

Tószt után máris itt a teszt: alighogy eljött az új év, kipróbáltam, milyen magyar állampolgárságot igényelni. Hát, nem rossz. De egyelőre nem is élmény - mivel még nincs bejáratva a rendszer.

Ma van az év első munkanapja, úgyhogy az első nap első óráiban az elsők között folyamodtam magyar állampolgárságért. Mégpedig a hozzánk legközelebb eső legelső magyarországi településen.
Ám még így sem sikerült elsőnek lenni. :)
Ártándon ugyanis kiderült, hogy már az anyakönyvi hivatal ma reggeli nyitásakor érkezett pár ügyfelük, dossziét benyújtani. Úgyhogy ők épp előttem szakították át a célszalagot.

De aki nem akar, annak amúgy nem is kell sietnie (engem is a kíváncsiság, meg az ügy jelképes töltete vitt oda ilyen hamar): mától ugyanis elvileg korlátlan ideig, bármikor be lehet nyújtani az iratokat.
Számunkra, itt a határszélen a legkényelmesebb és legkézenfekvőbb valamelyik magyarországi település anyakönyvvezetőjénél (ezen irodák a magyarországi települések polgármesteri hivatalaiban működnek). S ezek közül is Ártánd van a legközelebb.

Ennyire közel

Szerintem minden váradinak és környékbelinek ez a legjobb megoldás. Tessék: Polgármesteri Hivatal, Ártánd Rákóczi u.28. 4115. Telefon/fax: (54) 431-710; email:phartand@freemail.hu. (Más régiók lakóinak a magyar külképviseletek állnak rendelkezésére, illetve Magyarország területén még a bevándolási hivatalok is.)

Különös ismertetőjelei

S hogy mit tapasztaltam?

Mondanék még valamit, mielőtt nemsokára kellemesen buliba fulladunk, s magunkkal rántjuk ezt az évet is.

Hallottam tegnap egy jó szöveget.
Egyik püspökünk mondta - történetesen nekünk, a munkahelyi évbúcsúztató összejövetelünkön. De mindenkinek szól ám. Valami olyan volt, hogy: "Akinek tiszta a lelkiismerete, annak soha, semmilyen esetben nincs, és nem lesz oka különösebben félni, kétségbeesni".

Jó, persze eddig is tudtuk ezt. Kis, kompakt bölcsesség, elfér a belső zsebünkben. De nem árt, ha emlékeztetnek rá időnként.

Kulturált, civilizált, mértéktartó, rendes karácsonyunk van. Ehhez az is hozzájárul, hogy idén először sehol nem futottam bele, s egyetlen ismerősöm sem linkelte be sehova a Last Christmast a Wham!-től.
Köszi, köszi.
Végre megértettük, hogy úriember nem tesz ilyet.

Úgyhogy akkor belinkelem én. :)

De nem kell aggódni, ezt a változatot már nyugodtan meg lehet nézni, hallgatni. Sőt, erősen ajánlott is.
Itt van tehát a link (a listában első videó lesz az - katt rá, s érdemes megvárni, amíg elindul).

Csodás, nemde?
Literal. Így hívják ezt az új majdnem műfajt - amire a fenti alkotás pompás példa. A lényege, hogy az adott klipről, a látványról szól az átköltött szöveg, önmagát "kommentálja" az "előadó". És szuper humorforrás.
Következik még néhány élvezetes illusztráció.

Mindig az a nyűglődés megy ilyentájt az utóbbi években, hogy a karácsony is áldozatául esett az anyagiasságnak.

Ugyan! Óriási tévedés. Elegendő cáfolat erre, ha megnézzük, miként látják az ünnepet a gyermekek. A gyerekrajzokból megérthető a logosz - az ártatlan, megrontatlan, befolyásolatlan gyermeki lélekben ott csillog a lényeg.
Karácsonyi gyermekrajz-pályázatunk volt idén is a szerkesztőségben. A beérkezett munkák jó példák arra, hogy a lelkeket nem fertőzte meg a pénzorientáltság, nem férkőzött be a karácsonyi képzeteik, képzettársításaik közé a merkantilizmus. Nem és nem!
Mutatom is az egyik karácsonyi rajzot.

Összevetettem idén a különféle "hivatalos ajándékcsomagok" tartalmát.
Szokás ugyanis, hogy év végén a legtöbb hivatalban, pártnál stb., az évzáró sajtótájékoztatón megszórják az újságírókat egy kis ezzel-azzal. (Hogy ez milyen szokás, arról az a véleményem, hogy minimum aggályos, ellentmondásos. Ám ha már a kezünkbe nyomják, én is elfogadom, nem tagadom.)

Szóval ilyenkor aztán a kollégák mindenféle kis csomagokkal térnek vissza a szerkesztőségekbe terepről, attól függően, hogy ki milyen eseményen volt épp.
Nos, én például a legtöbb helyről olyasmiket szüreteltem, mint jegyzetfüzetek, golyóstollak, pezsgő, csoki, asztali naptár, kártyanaptár, falinaptár.
Ma aztán a nagyobbik kormánypárt megyei székhelyén zárult az osztogatás. Ki is tettek magukért, ők viszik a prímet - ahogy az országot is.

Civilet kezdeményeztem. Úgyhogy azzal kimentem tegnap este egy 1989-es megemlékezésre Váradon. Nem dolgozni, hanem simán megemlékezni. Szentimentális vagyok néha, azért. Ma már ez annak tűnik legalábbis.
Meg főleg azért, mert még mindig, 21 év után is eufóriagombóc van a a torkomban, ha az 1989-es furcsa események a téma. Na meg ököl a kezem helyén.

Gerillaakció volt. A szervezők néhány illegális falragaszon hirdették meg városszerte az illegális megemlékezést.
Néhány nagyon fiatal jött el, pár középkorú, egy öreg, meg sok rendőr. És pár más újságíró, ők dolgozni. Voltunk vagy húszan összesen.

Az ünnepi készülődés hatja át a lelkeket ezekben a napokban. Ugye? Na azért!

Néhány perc leforgása alatt több festői példáját is láttam ennek ma a városban. A központon áthaladva, alig pár száz méter megtétele során egymás után jöttek az ünnepi benyomások.

A Teleki utcán halad végig épp a Mikulás. Jó, az túlzás, hogy halad. Ugyanis tökrészeg.
Piros ruhája a háta közepéig felcsapva sárral, s úgy dűlöngél, mintha földrengés lenne. Hatalmas (ál)szakálláról valami érdekes csepeg, folydogál hangulatosan.
A szájából csikk lóg ki. S vélhetően nem ez az első cigije, mióta ő a Mikulás, ugyanis - a hagyomány szerint fehér - szakálla a szája körül már megsárgult.
Jó nagyot pök a járdára, ahogy a mellette elhaladók félénken nevetgélnek.

Kicsit odébb egy fejkendős nénike szánkót vonszol a latyakban.

Szelektív hulladékgyűjtés.
Ugyanolyan szép, nagy, hangzatos cél, mint mondjuk a bürokrácia elleni harc, a központosítás lebontása, az autonómia, vagy épp az egészségügy mondernizálása. Meg még ezernyi ilyen van.
Sok-sok éve beszélnek róla, ugyanakkor jó arra is, hogy kampányoljanak vele, sőt, hatalmas pénzeket szippantsanak le arra, hogy konferenciázgassanak róla jó nagyokat.

Magam is híve vagyok mindegyik nagy célnak. A szelektív hulladékgyűjtésnek is.
De persze miközben az elmúlt években a rengeteg szöveget hallhattuk róla, addig is tudhattuk: majd csakis akkor lesz ebből is valami (akárcsak a többi említettből és társaikból), ha valaki üzletet lát meg benne, s rámozdul e bizniszre, s meg is győz döntéshozókat arról, hogy támogassák.

Most látott, rámozdult, s meggyőzött Váradon. Megépült a hulladékválogató, s indul az előválogatás. Ezt a lakoságnak kell végeznie, mostantól.
Azaz kellene, ha tudna róla. Mert oké, megnyitották a válogatóállomást, s tartottak egy sajtótájékoztatót. De ebben ki is merült a lakosság tájékoztatása.

Elmondom, hogy néz ki ez a lakosság szemszögéből.

Az ilyenek miatt (is) szeretjük például az Indexet: a stílus, az attitűd az, ami viszi az ilyen jellegű sajtót.
Itt is posztoltam már párszor arról, hogy miként öli a Fidesz a sajtószabadság kicsiny maradékát is, különféle módszerekkel. Magyarországon ugyancsak különféle módszerekkel tiltakoznak ez ellen (amúgy persze hiába): vannak, akik fekete ruhában mentek be dolgozni a szerkesztőségükbe, vannak, akik sírkövet állíttattak a médiának, ma meg például (épp az új médiatörvény parlamenti megszavazásának napján) üres transzparensekkel tüntettek, s voltak olyan lapok is, amelyek üres címlappal jelentek meg. A legtöbben viszont csak csöndesen átkozódnak otthon.

Mindehhez képest megint az Index volt a legkreatívabb - a mai napon feltöltött cikkei mindegyikébe ezt a boxot vágta be:

Jobb, ha bevallom (előbb-utóbb úgyis kiderülne): néztem a Megasztár döntőjét az este.
Bocs, tudom, tudom - de így jártam.

Azzal mentem a dolgot, hogy ugye nagyváradi lány volt a fináléban.
Aki meg is nyerte. Kicsikét a mi segítségünkkel is. Mert - hogy méginkább rontsam a helyzetet - elárulom: még szavazatot is leadtunk rá.
Előszedtem a telefont és átnyomtuk a RENATA tartalmú SMS-t a megadott számra. Mint fegyelmezett droidok.

Kis lokálpatriotizmus, nah. Működik ez, befigyel ez - akármennyire is tudjuk közben, hogy az egész műsor szemfényvesztés, s önként ragadunk fel ilyenkor a légypapírra.
És valóban az történt végül, hogy még a szavazgatás kapcsán is újra bebizonyosodott, mennyire hamis, csakis pénzről szóló műmájerkedés volt ez az egész show.

Így fest az állampolgársági eskü, amit majd letehetünk jövőre.
(Aki akar, az eskü helyett fogadalmat tehet. A kettő jogilag egyenértékű. A fogadalom szövege annyiban más, hogy az "esküszöm" helyett a "fogadom" szó szerepel benne, az utolsó mondat pedig elmarad. Azaz nem keresztényeknek, meg ateistáknak való megoldás.)

Tűrhető kis szöveg, nemde?

Szegény, ha tudná, mennyi neki is ellentmondó, piszkos politikai játszma zajlik vele kapcsolatban a háttérben - itt is, mindkét oldalon, nemkülönben Magyarországon...
Abba is érdekes belegondolni, hogy a játékosok közül hányan és hányan teszik majd le ezt, mondják el ezt a szöveget - azaz esküsznek majd eleve hamisan.

Irtó durva az, amit a Fidesz most - az amúgy Erdélyben és a Partiumban is nagy penetrációval bíró - közszolgálati médiával (is) művel. Konkrétan erre gondolok.

Persze lehetett tudni, hogy ilyesmi jön, de most, hogy eljött, mégiscsak újra döbbenet.
Ugyanakkor az is igaz, hogy ilyen a sajtószabadság: nem létező.
Hiszen minden esetben az történik, hogy alig húzza ki az öklét az egyik hatalom a sajtó szájából, máris igyekszik beletaposni a csizmájával másik. Alig távozik az egyik csapat, amelyik folyton elhallgattatni akar, és a saját szolgálatába állítani, azonnal érkezik a másik, amelyik a saját képére akarja formálni a sajtót. Külön igaz ez a közszolgálati médiára.

No, ami most Magyarországon zajlik, annak a lényege az, hogy a jövőben központosítva akarják működtetni az egész közszolgálatit (Duna TV, MTV, Magyar Rádió, MTI).
S létrehoznak egy hírgyárat, amelyik ezen orgánumok számára gyártja a leadandó "híreket", "tartalmakat".
Ez a gyár a Magyar Távirati Iroda (MTI) lesz.

Az alábbi butaság kezdetben csak a neten terjedt, ám nemrégiben már hírügynökség is átvette, hiszen megjelent az MTI napi hírfolyamában.
Valójában azonban nem is butaság ez - annál sokkal több: jól átgondolt kamuzás. Eleve manipulációnak szánták. Szerintem meg nagyon nagy vicc lett belőle.

Szóval a "hír" maga így hangzik: "Általános tájékozatlanság és érdektelenség övezi a kettős állampolgárság megszerzésével kapcsolatos eljárást a romániai Bihar megyében. Több vidéki településen tett körútja során az RMDSZ karavánjának képviselői azt tapasztalták, hogy csak mintegy markonyi magyar idős ember érdeklődik az új okirat iránt."

Na ja. Facebookon már jeleztem: azt elhiszem, hogy érdektelenek az emberek.
Csakhogy szerintem az érdektelenség nem a kettős állampolgárságnak szól.

Úgy látszik, másnak is tetszik, ami épp most zajlik kint.
Az előbb kaptam el ezt egy váradi villamosmegállóban.

Aki szeret bedőlni, s látszatmegoldásokkal elkendőzni a nehezen elfogadható valót, annak itt az újabb alkalom az önbutításra: új párt alakul, Tőkésék égisze alatt. Dűlöngélni, ide-oda csapódni mindig jó - már ha nem merünk egyenesen menni, kilábalva a kabátujjainkat rángató álnokok tömegéből.

Tagadhatatlan: zseniális húzás. Egyre hatalmasabb tömegeknek lesz elegük az RMDSZ-ből - s ezt a felhajtóerőt nyilván kihasználják majd mások arra, hogy felülkerekedjeknek. Csak épp ezzel fölénk is fognak kerekedni. Azaz keretlegények őrségváltása jön. Semmi más.

A Tőkés-párt lényege a revans, a bosszú, a Birodalom visszavágása - s főleg mindannak a gesztenyének a megkaparintása, amit az RMDSZ eddig kikapart magának. Nem nekünk, nem a magyar közösségnek - csakis magának.

Így szól a hír: "az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) december 4-i országos küldöttgyűlése után, Székelyudvarhelyen ünnepi megemlékező műsorral zárja a Trianon gyógyítása évet".

Nocsak: ott már zárják is az egész gyógyítást. Közben meg itt - nekem például - éppen ugyanúgy és ugyananolyan mértékben fáj Trianon, mint amennyire épp eddig fájt, ha fájt. Ugyanúgy érzem magam. Megkérdeztem másokat is: nekik is pont annyira fáj, mint eddig, s ugyanúgy érzik magukat.
Pedig nemcsak gyógyítottak állítólag, hanem egy egész évig nyomták ezt a kuruzslást.
Mi meg semmit nem vettünk észre az egészből, a hatását tekintve. Mert maga a külsőség, az eljárás azért érzékelhető volt: a kézrátétel.
Rátették a kezüket erre is. A magyarság sebeire. Azt hiszem, az ilyesmi csak jobban fáj.

Olyan szépen mutatja a nagyváradi december 1. is, hogy mennyire nincs semmiféle képviselete valójában a romániai magyarságnak, s azt is, hogy mindegyik szekértábor csakis a saját érdekei szerint politizálgat erre-arra.

Sokszor zavart eddig is, hogy a Google túl kedves akar lenni.
Belövi, detektálja ugyanis, hogy ki honnan megy fel rá, s az adott ország aloldalát hozza be automatikusan, az adott nyelven.
Azaz én például mindig kénytelen vagyok átállítani a google.ro-t google.hu-ra. Mert én így szeretem.

Ma azonban minden eddiginél bájosabb a romániai Google nyitóoldala.

Nesze! Nemzeti ünnep. Ez azért érdekes, mert ilyesmibe még sosem folyt bele a Google - általában csak politikailag korrekt ünnepeken és világnapokon szoktak arculatot váltani egy-egy napra.
De nem baj, na: itt legalább rá tudnak keresni azok, akiknek még mindig nem világos, hogy miben is áll számunkra december 1., mit jelentett magyar szempontból. Remélem, az RMDSZ és az MPP politikusai is szorgosan gulegeznek e témában, legalább most. (Persze valójában tudjuk, hogy nem.) Mert az elmúlt években úgy tűnt, fogalmuk sincs, miket ünnepelgetnek meg. Mint ahogy az év összes többi napján arról sincs, milyen közösség milyen jövőjével játszadoznak folyton.
Nem ártana persze, ha a most közzéjük betörő EMNT is nyomna pár keresést. Hogy ne csak üres szólamai legyenek, miközben ugyanazt próbálja folytatni, csak kiszorítva az eddigi ellenfeleit.

Lehet, hogy a keresések alkalmával kivételesen ránk is találnának mondjuk - a romániai magyar közösségre.

Kölcsönt akart felvenni a háza felújításához 2006-ban Ion Gavrilă Ogoranu. A közismert egykori antikommunista harcos a Raifeissennél igényelte meg az összeget - ám ehhez erkölcsi bizonyítványt kellett kérnie.
Amikor kiváltotta (azaz 17 évvel a kommunista rendszer formai bukása után), még mindig az szerepelt rajta, hogy rovott múltú: 15 év kényszermunkára ítélték, valmint halálos ítéletet is hoztak ellene, az államrend megbontására irányuló szervezkedés miatt.
Bement hát a kiváltott irattal a kölcsönért - de a bankfiók vezetői az erkölcsi bizonyítványa láttán úgy döntöttek, nem kaphtat hitelt. A Raiffeisen helyi vezetője, aki erről határozott, a Securitate tisztje volt előzőleg...
Nem sokkal később Ion Gavrilă Ogoranu úgy halt meg, hogy a házát sem tudta felújítani, mert egy szekus ebben is megakadályozta - ráadásul soha nem lett jogilag "tiszta", mivel a kommunista rendszer által ráaggatott ítéletek ügyében nem rehabilitálták.

Oprea régészkedik is: a kommunista terrorbrigádok által kivégzetteket kutatja fel.
Itt éppen az 1949-ben agyonlőtt egyik ellenálló, Simion Mureşan koponyáját találta meg

Februárban RMDSZ-kongresszus lesz (mégpedig Váradon, ahol a legelső kongresszus is volt), s itt új pártelnököt is választanak. Most úgy néz ki, hogy Markó (kivételesen) nem indul - ellenben a jobbkezét, Kelemen Hunort indítják. És bejelentkezett még Eckstein-Kovács Péter is, aki jelenleg (távolról sem) mellesleg Băsescu államfő kisebbségügyi tanácsadója.

Akit egy kicsit is érdekel az egész, az mindezt már tudja.

Ám sokan nem tudják azt, milyen cselek mennek a háttérben.

Hogyan lehet egy jó kezdeményezést romániai módra becsődöltetni?
Körbetelefonálgattam ma a kulcsembereket, s egy anyaggá összeállt a kép: így.

Ismét megkínzott minket Ceauşescu. Huszonegy évvel később mégegyszer kimutatta a foga fehérjét.
A legutolsó vetítésen néztük meg ma Váradon a Nicolae Ceauşescu önéletrajza című filmet.

És alapvetően rossz - de mégis jól sült el.
Mivel a vetítés is a kommunizmust idézte - maga film pedig olyan jellegtelen és céltalan, mint a hétköznapok voltak az Aranykorszakban.
Jelenet a filmből múltunkból

Gondolt*m, posztolok egyet *z utóbbi n*pok két új*bb szán*lm*s és szomorú történéséről.

Igaz ugyan, hogy amint hazaértem, ismét az iparnegyedből áradó obligát bűz fogadott, rögtön a határátlépés után, s a város is a maga széteső képét mutatta - de látom, az álmodozás legalább tart még itthon.
Visszatért ugyanis Nagyváradra Angelina Jolie.

Eldőlt, hogy a Nagyvásártér környékén nemrég létesített nagy körforgalom közepére szökőkutat fognak építeni. S mint a nyilvánosságra került terveken látszik, itt is az amerikai színésznő fog sétálgatni.
Mégpedig ugyanazzal a fogadott fiával, ugyanabban a ruhában, sőt, ugyanolyan lépésekkel sasszézik majd végig itt is.

Először ugyanis tavaly augusztus végén bukkant fel a bihari megyeszékhelyen Jolie, karján a gyerekkel.
Mint akkor jeleztem, Mudura Sándor Alexandru Alexander akart óriási komplexumot építtetni a szintén általa emeltetett Lotus Center szomszédságába - s a megbízott tervezőcég Jolie-t és egyik gyermekét álmodta Nagyváradra, a majdani épületek melletti leendő sétányra. Így néztek ki akkor a látványtervek - a lazán bemásolt járőkelők között Hollywood sztárjával:

Ujra Svedorszagban vagyok epp.

Amikor Varadon felszalltam a buszra, ami kivitt Ferihegyre, meg csak harman voltunk rajta - s ketten maris svedul kezdtek beszelgetni.
Egy vekony, fekte fiu es egy vastag, fehar lany.

Láttam ma agyat az aszfalton. Baleset volt, egy nyergesvontató gázolt halálra valakit.

Sok bámészkodó szenvtelenül nézi. És tulajdonképpen én is. Előbb megállok, s arra gondolok a letakart testet nézve, hogy vajon hol lehet most belőle az, ami a halál után lehet máshol is - s főleg egyáltalán van-e ilyen.
De utána végülis ott járkálok mellette én is.

Elnéztem ma az úgynevezett állami egyetem székháza előtt: kivágtak egy öreg, odvas fát, mert annyira elkorhadt belül, hogy már szinte üres volt.

És mit találtak benne?
Ezt.

Olyan ez, mint a különféle termékmintás marketingakciók: kapunk valamit, cserébe meg többnyire csak az adatainkat kell megadnunk. Ez általában csodás üzlet - főleg annak, aki megajándékoz bennünket. A megadott információkból ugyanis adatbázist épít, amit vagy saját marketingcéljaira használ fel, vagy kemény pénzekért elad, vagy mindkettő.

Szóval van egy ilyen vonulata a kettős állampolgárságnak is. Mégis, eddig ez utóbbi a legjobb ilyen üzlet.

Régóta át-átvillan már az agyamon, hogy a Fidesznek listaügyekben is nagyon jó lesz az, ha tömegesen magyar állampolgárokká válunk. Amellett ugyanis, hogy ha akarja, majd megadhatja a szavazati jogot is, potenciális támogatók százezreit állítva hadrendbe ezáltal, még nyilvántartásba is vesz mindannyiunkat.
Igen, konkétan az elhíresült Kubatov-féle lajstromokra gondolok itt.

Mindig szeretem az ilyesmiket. Márpedig ilyesmik nagyon régóta, szinte folyamatosan vannak. Ez csak egy újabb közülük.
Már rég nem dühítenek, sokkal inkább megmosolyogtatnak.

Sőt - mint láthatjuk -, egyenesen előrelépés tapasztalható az etnikumközi kapcsolatok területén. Mert igaz, hogy lerománozzák - viszont végre hibátlan magyarsággal írják le ennek a románnak a nevét.