Elnéztem ma az úgynevezett állami egyetem székháza előtt: kivágtak egy öreg, odvas fát, mert annyira elkorhadt belül, hogy már szinte üres volt.
És mit találtak benne?
Ezt.
Üzenet az elmúlt évekből: pillepalackok, műanyagzacskó, csikkek s egyéb szemét. Bent a fában.
Na, pont ezt jelenti nálunk a környezetbarát hulladékgazdálkodás.
Ki tudja, még hány meglepő helyen várnak ránk hasonló kincsek. Még szerencse, hogy hagyományosan sok fát vágnak ki Váradon, így legalább hamar végigellenőríztetik az összes. Amelyikben szemét van, az úgyis megérdemelte. Amelyikben nincs, az meg mit számít.
Ovis koromban hetekig tervezgettük, hogy az óvoda udvarán álló odvas fát egy éjjel - titkos akció keretében - kivágjuk. Úgy hallottuk ugyanis, hogy úgy hallotta valaki, hogy valaki azt mondta, hogy valaki úgy értesült, kincs van a törzsében. A küldetést alaposan, részletekbe menően megtárgyaltuk, számtalanszor egyeztettük a vérprofi forgatókönyv minden egyes részletét. Aztán sosem hajtottuk végre. Egyrészt azért, mert éjjelente aludtunk, másrészt meg azért, mert egyszercsak befejeződött az ovi.
De íme, most, évtizedekkel később feltárult a titok: nálunk ilyesmit rejtenek az öreg fák.
Valahogy nem is olyan meglepő e végkifejlet. Lehet, hogy azért, mert azóta némileg elfásultunk.
Viszont a sok fafejű fanyűvő nem fásul. Nekik favicc csak az olyan szöveg, hogy környezetvédelem. Falra hányt borsó. Az a baj, hogy az ő környezetük az enyém is. FAsza.