Megérkezett Váradra is ez a műanyagból készült zavaró tényező, a vuvuzela.
Ma a szerkesztőségben végeztünk röpke nyálcserét ennek apropóján, mivel kipróbáltuk a zümmögőt.

Meglepett, hogy nincs benne semmiféle síp, vagy ilyesmi. Lényegében egy műanyagcső. Amit úgy kell fújni, mintha az ember csalódottan puttyogtatna egyet.
Ha nem ezt a módszert alkalmazzuk, hanem rendesen belefújunk, akkor semmilyen rendes hang nem jön belőle, előjön viszont a trombita-effektus. Azaz úgy megnő a nyomás a fejünkben, mint amikor trombitán próbálunk játszani, de nem tudunk. Vagy amikor egyszuszra fújunk fel egy lufit.

Még mindig remélem, hogy ez a vuvuzela is csak egy lufi, amelyik kipukkan hamarosan, amint vége a tornának. A legutóbbi EB alkalmával már kaphattunk belőle előzetest, hogy lássuk, milyen lesz a dél-afrikai VB-n. Hát most látjuk, halljuk. Főleg ezt halljuk.
Oké, nyilván jó üzlet. De ahogy a videobíró bevezetése is egyre sürgetőbb, a mérkőzésekbe bezavaró egyéb elemeket is ki kellene iktatni. Pedig sajnos jelenleg még ezzel ellenkezőnek tűnik a trend.

Romániában például a vébé kezdete óta többezer vuvuzelát adtak el. A kolozsvári vasutas csapat elnöke ma be is jelentette, hogy kitiltja a stadionukból ezt a vackot. Viszont időközben egyenesen hazai klubcsapatok rendeltek hasonlókat, nagyobb tételekben.

Akárhogy is legyen, határozottan emlékszem, hogy a VB előtt többször is bejelentették, hogy a vuvu ki van tiltva a stadionokból. De azóta is ott szól.
Valahogy olyan ismerős ez a tempó.