Voltam a pincében. Meg a padláson is. Az utóbbi helyen találtam ezt-azt. Igazából a kincsesládát, amelyből a legtöbb padláson szokott lenni egy.

Persze az egész nem tűnik már olyan hatalmas mennyiségű és elképesztően izgalmas kincsnek, mint gyerekkorban. De azért így is meg tud lepni. Főleg, hogy nagyjából tízévente találom csak meg újra, meg újra. Úgyhogy kipakoltam. És a köznek csak egy dolgot akartam most mutatni ebből. De aztán találtam még néhány további érdekességet, úgyhogy hozzácsapom annak egy részét is. Azért csak egy részét, mert végül meguntam fotózgatni a poros leleteket, főleg, hogy most a gyakorított kézmosás idényében minden félvétel után kezet kell törölni, ami csökkenti a műélvezetet.

Na, de itt van akkor az aktuális megtalálásból a legfurcsább, legviccesebb lelet. Ez egy nagyváradi kicsengetési lap, 1993-ból. Furcsa, hogy a város és a megye legjobb román iskolájának egyik osztálya tudott összehozni ilyet.

Magam sem hittem a szememnek, bár jól láttam én is, önök is jól látják, mégis rákerestem, hogy biztos legyen – és igen, a Gojdu Líceum 1993-ban végzett XII. D osztálya az A nyolcadik utas: a Halál című könyvből készült film plakátját tette a kicsengetőjére. Egyszerűen lemásolták az Alien egyik reklámját, az amúgy jó, bár ide egyáltalán nem illő reklámszöveggel együtt.

Az nagy szó volt akkoriban, hogy színes a kicsengetési kártya, de ez az egyetlen komoly pozitívum, amit el lehet mondani erről. A többi a hihetetlen és a humoros között inog folyamatosan. Szóval egy idegen tojás, ami már épp repedezik, mellette a bölcs idézet, hogy „Az űrben senki sem hallja a sikolyodat”. Oké, mi is egyszerre voltunk megrendültek ballagás környékén, meg kerestünk valami sokatmondó idézetet (a mienk például az volt, hogy „Jaj, Istenem, a világ...”), de igen erős kozmikus fenyegetésként és galaktikus tragédiaként felfogni a középiskola befejezését, és az élet többi részének indulását.

Ezt akartam tehát, ez a legjobb – vagy inkább a legfurább – kicsengetési lap, amit eddig láttam. De a kincsesládában egy egész zacskónyi ilyen volt, úgyhogy mutatok még három borzasztót, ugyanebben a műfajban, bár más felhangokkal. Mindegyik régebbi a fentinél, és a kommunista diktatúra rengeteg perverziójának egyik apró megnyilvánulását mutatja.

Az első 1963-ból való. Nagyon vagány lenne amúgy, valóban kártya formátumú, de szétnyitható, nem túl vékony, nem túl vastag, barátságos kartonon, szolid, kellemes díszítéssel, jó betűtípusokkal. Aztán persze sikerült elrontani az egészet, az idézettel.

Érdekesség, hogy aki épp ballag az iskolájából, később az itt, a közelben működő iskola igazgatója lett, és sok éven át, még a rendszerváltás után is az maradt.

A kommunizmus kései időszakából való aztán a következő kettő, mégpedig Marosvásárhelyről. 1980-at, illetve 1983-at írunk. Ekkor már odáig nőtt az őrület, hogy nem költőkkel írattak a rendszert dicsőítő szöveget a kicsengetési lapokra, hanem egyenesen a rezsim főszereplőjének idézeteit tették rá. Így tönkretenni a diákok ballagását, ilyen emlékkel bocsátani el őket, és arra kényszeríteni őket, hogy ilyeneket osztogassanak – hát, nem hiszem, hogy igazán hozzájárult ahhoz, amiről a kártyákon lévő Ceaușescu-idézetek szólnak.

Érdekes lehetett amúgy épp 1990-ben, vagyis az első szabad évben tartani az első érettségi találkozójukat, amikor olyan fejlemények voltak még frissek, amelyekre nem is számíthattak a ballagáskor, és még egy évtizedig utána sem.

Még a ballagás előtti évekre vitt vissza az a románnyelvtan-könyv, amely az eddigieknél régebbi, bár évszámot nem találtam rajta, de mindenképp az 1940-es évek előttire tenném a megjelenését. Nézzék, mit tartottak akkor a nyelvtanulás során legfontosabb szavaknak.

Remélnénk, hogy ez mára már nincs így, de tévedünk: például Európában minél keletebbre megyünk, annál inkább hasonló a helyzet még ma is.

És ha már vallás, újra megtaláltam több református kalendáriumot is, a sötét ötvenes évekből. Itt van egy, abból az évből, amikor Romániában is zajlott az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc megtorlása. De ettől függetlenül is így néztek ki az ilyen egyházi kiadványok első lapjai abban a korszakban. Meg ugye ne feledjük, hogy az egyház egyszerre volt áldozat és kollaboráns is, hiszen a hátsó kijáraton hurcolták el a rendszer számára kellemetlen igazibbakat, közben a fő bejáratokon masíroztatták be a rezsim által gondosan kiválogatott, őket kiszolgáló békepapokat.

Ezeken az első lapokon a pofátlan nyomulás és a magabiztos pöffeszkedés a legszörnyűbb, ám sajnos azt kevesebben veszik észre, hogy mostanság újra nagyon is összefonódik a politika és az egyház, mégpedig a legtöbb esetben nem a közösség javára, és ugyanolyan sötét módokon, mint régebben, csak jóval sokrétűbben és sokkal inkább önként. Bár ami az államot, a pártokat illeti, a nyomásgyakorlás, a lefizetés, a zsarolás, a csapdába ejtés módszerei ma is működnek. Nálunk, a romániai magyarság egyházainak és pártjainak viszonyrendszerében is.

Mivel pedig a gazdaságot is érintő ügyet említettem, folytassuk ilyesmivel: ismét előástam a sok régi pénzt is. Ebből is csak néhányat villantok.

Itt egy osztrák-magyar bankjegy 1917-ből.

Ez meg már a felszabadító és egyből elnyomó orosz gépezet által nyomatott magyar pénz, 1944-ből.

Jött aztán a fantasztikus mérvű pénzromlás – ilyen bankjegyek még sokunknál vannak, de így is minden alkalommal érdekes rácsodálkozni a címletekre. Az évszám 1946.

Természetesen a román lej sem menekült meg akkoriban sem az inflációtól: egy tízezres 1945-ből, és egy egymilliós, 1947-ből.

Megjegyzem: tizenöt éve volt Romániában a legutóbbi denominálás, vagyis az elszabadult infláció miatt akkor vágtak le négy nullát a pénzekről, és bocsátottak ki teljesen újakat, így lett például a tízmillióból ezer – de most is vannak még, akik milliókban számolnak: tegnapelőtt láttam egy parkolóban eladó gépkocsit, ablakában a felirattal, hogy 48 millióba kerül. Érdekes: a legtöbben 48 millió lejjel most meg tudnánk oldani az egész életünket.

Nos, végül nem is lett annyira összefüggéstelen ez a bejegyzés, mint gondoltam. Egész jól megoldottam az átkötéseket, nem? Főleg, hogy nem is akartam átkötéseket. Kár is, hogy nincs több anyag. A kincsesládát meg kicseréltem, a leleteket leporoltam, új dobozokba és zacsikba helyeztem, és az egészet leragasztottam. Úgyhogy folytatás körülbelül tíz év múlva.

Na de az az alienes kicsengetési lap, hát az valami fenomenális...