Váratlan reveláció ért ma. Aztán kimentem, átgondolni azt, amit annyi év után csak most tudtam meg.

Hm. Nicsak. Mementó. És aktualitása van.

Kezd nagyon eldurvulni a helyzet Nagyváradon, a Cantemir-szobor mögötti részen. Vagy csak a megelőzés ölt egyre nagyobb méreteket. Még pontosabban a Făgărașului utcán zajlik a küzdelem.

Hivatalosan még nincs választási kampány, de máris beértek az első szép hülyeségek. És gondolom, lesz még, mivel az ilyesmiből minden szezonban többször is van mit szüretelni. Íme az első csodálatos installációk tehát, Nagyváradról.

Ez most van, a legkártékonyabb romániai párt, a PSD Bihar megyei székházának bejáratánál, Nagyváradon.

Ez ennyike. Most, egy lakótelepen./Cam atât. Acum, intr-un cartier...

WOW, am găsit asta, primul, în vitrina unui magazin desființat recent. Iar restul în zona gării.

Az ilyen humortól tényleg úgy érzem, mintha megvertek volna. :)

Na jó, háromban. Mert végül hármat is felteszek a ma, Nagyváradon készített sorozatomból.

Bombasérült ház bérebadó. Ne feledjük: itt még nem sokkal vagyunk a Második Világháború után. Apróhirdetések következnek, zömmel 1949 januárjából és februárjából – azaz épp most hetven évesek ezek a hirdetések. Ezek a korlenyomatok. De betettem még párat melléjük az 1949-ig tartó időszakból is.

Nincs arcátlanabb bank jelenleg Nagyváradon, mint az OTP. Azt hiszem legalábbis.

Hónapra pontosan hetven éves a legtöbb: itt vannak reklámok és hirdetmények a Fáklya és az Új Élet című egykori, nagyváradi napilapokból. A legnagyobb részük az 1949 januári és februári kollekcióból való, de vannak köztük 1948-asok, illetve 1946-ból valók is.

Mármint nem ér a nevük. Többszörösen is igaz ez erre a kis hülye sztorira, amit most megmutatok. Amúgy ismerem az ügy mindkét szereplőjét. Az ügyvéd az én ügyvédem is volt egyszer, a másik tag meg itt lakik, nem messze, és egyszer agyon akart lövetni. Akkor még nem tudtam, hogy tényleg elmebeteg, azt hittem, hogy simán csak szemét alak.

Megnyílt ma Nagyváradon a térségbeli – magyarországi és romániai – fotóriporterek idei kiállítása. Tehát nemzetközi is a tárlat, mivel Bihar megyei, illetve Hajdú-Bihar megyei sajtósok képei vannak kiállítva, a kurrens termésből szüretelve.

Az ilyesmiknek mindig kellemes hangulatuk van, jó ezeket nézegetni. "A Nagyváradi Napló olvasóinak emlékül" - írja annak a százöt éves kiadványnak az első lapján, ami ugyan már megvan egy ideje, de most ismét rátaláltam, és mutatok is belőle néhány reklámot.

Elég sokat tévézik is a legtöbb ember karácsonykor. De ez a fajta nézés ma már nem csak a tévéadókat jelenti, hanem filmeket, külső forrásból, netről, Youtube-ot, és például akár Netflixet, miegymást. Lássuk akkor a karácsonyi nézés fokozatait.

A kari lényegében, ugye, a fény megszületésének ünnepe. Ezt is köszöntik a városok a decemberi díszkivilágításokkal, meg amúgy is vagány az, hangulat, látvány, lóvé, üzlet, közpénz, meg minden. Nincs ez másként itt, Nagyváradon sem. Na most akkor a következők jutnak eszembe, így, hirtelen, spontánul, ahogy jövök hazafelé, és épp esteledik, nemsokára kigyúlnak a fények, szenteste.

Néha, amikor egészen mást keresek, többek között ezt szoktam megtalálni, és mindig rácsodálkozom. 1961 április 12-i különszáma egy bukaresti újságnak. Összesen egyetlen óriási lapnyi az egész. Arról szól, hogy aznap járt először ember a világűrben.

Ó, jaj. Ez most van. Egy órája fényképeztem, Nagyváradon.

Helyenként bámulatos, miféle gyönyörű, fantáziadús, szépséges síremlékeket emeltek maguknak, családjaiknak azok a zsidó nagypolgárok, akiknek egy része amúgy ezt a várost is kiépítette. Ám már nem sokáig lehet bámulni ezeket a bámulatos emlékeket. Az ő emlékük is a végét járja, és a hagyatékuk is pusztul, bár ez utóbbi talán még menthető. Benéztem ma a nagyváradi zsidótemetőbe.

Hát, így valahogy. (A képek kattintásra kinagyított formában láthatóak, és bizony úgy az igazi.)

Mintha ezt üzenné a Nagyvárad mellett lévő Félixfürdő központja.

Ez mindig meglep. Meg elgondolkodtat. Vagy nem is tudom, mit csinál, nem találom most rá a pontos kifejezést.

Persze sok halott zóna van, a világban, is, az országban is. De érdekesebb, ha például egyben nyaralóövezet is. Volt, amikor még prosperált – és ami furcsa jellemző, hogy most is az. Nyaranta mostanság is tömve van – csak már lepukkantabb egy része. A Nagyvárad melletti két híres fürdőhely közül (az egyik Félixfürdő, a másik Püspökfürdő) a kisebbikről van szó. Tehát ez Püspökfürdő: nyaralók, tündérrózsás tó, hullámfürdő, volt idősek otthona. Mindegyik halott. Itt jártam most.

De tényleg: jönnek. És tényleg: ez a bejegyzés csak erről fog szólni.

Van vita arról, régóta, hogy a naiv festészet, de tágabban a naiv művészet igazán művészet-e. És van is róla véleményem, de ez most mindegy, mert nem erről akarok. Hanem arról, hogy ez az alábbi viszont igazán művészet. :D

Ez megy most Nagyvárad központjában, a főtéren. :)

Egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy mások nemzeti ünnepein fanyalogjunk, sőt, ironizáljunk és/vagy hőbörögjünk. Nem, még akkor sem, ha azok a mások adott esetben pont a románok, és olyasmit ünnepelnek, ami nekünk történelmi veszteség. Az egészet – az összes ilyesmit – még véletlenül sem nemzetiségi alapon kell megközelíteni. Hanem empátia-alapon. És akkor máris látható a dolog másik oldala, akkor egyből ott a tükör előttünk.