Ezt még 2015-ben fotóztam a szentendrei HÉV-en. Azóta egyre csak aktuálisabbá lett, és egyre elviselhetetlenebb az, amit művelnek. A bal oldalt lévő delikvens a saját országával is. Persze megvoltak ennek az előjelei. Láttam is azokat. Mégsem gondoltam, hogy idáig jutunk. Pedig még messzebbre is fogunk.

Már az első Fidesz-kormány 1998-2002 idején is megvoltak azok a felhangjaik is, amik minden megszólalásukkor sértették a fülemet, pedig akkor még – bevallom, és persze bánom – magam is a támogatójuk voltam. Mégis kiláttam már egyes intézkedéseikből, hogy hajlanak az önkényeskedésre, a túlkapásokra, illetve kihallottam a megnyilatkozásaikból azt, amivel a fél magyarságnak tele már a hócipője: a pimaszságot, arroganciát, pofátlan, impertinens stílust. Azóta ezt is tökélyre fejlesztették, akárcsak az önkényeskedést. Undorító volt az is, és rossz jelekkel tele, ahogy a "Rosszabbul élünk, mint négy éve"-kampányt végigvitték, akkor, amikor végül el is vesztették a választást. A váratlanul rájuk köszöntött négy év ellenzékiség lehetett az, amikor eldöntötték, hogy ha még egyszer megszerzik a hatalmat, akkor foggal-körömmel ragaszkodni fognak hozzá, minden áron, semmitől vissza nem riadva, mindent bevetve, és mindent megkaparintanak, és bárkivel, bármivel együttműködnek annak megtartása érdekében. Ekkor dolgozhatták ki azt a nagyon összetett és a mai napig mesterien működő tervet, amelynek lényege a teljes ország megszerzése és markukban tartása, bármi áron, úgy gazdaságilag, mint politikailag. Bármilyen manőverek révén, de leválthatatlanná téve magukat. Az pedig már az őszödi beszéd kiszivárogtatása utáni, Gyurcsány-ellenes zavargásokkor is világos volt számomra, hogy ezeket az erőszakos akciókat – a dühöt meglovagolva – biza a Fidesz szervezi a háttérből, hogy már valami szörnyű forgatókönyv alapján a totális hatalomhoz próbál közelíteni, már működik az ellenséggyára, ami később szavazatmaximálásban fog megmutatkozni. És ez már rémes volt, mégsem tudtam magam sem eléggé eltávolodni tőlük még ekkor sem. Pedig épp ekkor kellett volna végleg. Nekem is, a többségnek is. Ehelyett ekkor alapoztuk meg a pusztító, kártékony kétharmadukat, amit aztán a legelső választáson meg is szereztek, és azóta is arra használnak, hogy egy mélyen embertelen, antidemokratikus, kártékony, korrupt rezsimet építsenek ki, a hatalom megtartása érdekében bebetonozva magukat. Voltak előhangjai annak is, hogy az Európai Uniót is megpróbálják majd kikezdeni, szétfeszegetni és zsarolni, és az oroszok bábjává is lesznek. Már az első kétharmad előtt voltak olyan vékony politikusi hangok, amelyek arra figyelmeztettek, hogy Orbán kész akár az Unióból is kivezetni Magyarországot. Ezt sem hallotta meg a többség, és bár biztos vagyok benne, hogy kiszivárgott, konkrét információn alapult, mégsem volt pontos, hiszen nem azonnali kiléptetés a cél, hanem inkább az, hogy Magyarország újabb hintapolitikába kezdett. Pedig soha nem hozott ez jót neki, sőt. Viszont a Fidesznek jót hoz. És nekik semmi más nem számít immár. A szemem, a szemünk előtt zajlott az egésznek az előjátéka, sok jelet láthattunk is belőle, és mégsem hittük el: magam például aggódva néztem, mi zajlik, de egyszerűen nem gondoltam volna, hogy ennyire gonoszak és galádok bírnak lenni. Azt hittem, én túlzok.

Egyértelműnek tartom, hogy nagyon óvatosan kell bánni a – mindenféle populista és demagóg hőzöngések divatba jövetelével együtt érkezett – hazaárulózással is. A legtöbb esetben nem áll meg a vád azzal kapcsolatban, akire használják. Mert egyébként mindenki szokta már mindenkire. Úgyhogy én kerülöm. Az egyetlen eset azonban, amikor egyre kevésbé tudom kerülni, az a Fidesz. Hiszen

A szintén általuk bevezetett elmúltnyolcévezést rájuk alkalmazva: épp nyolc éve most, hogy gyakorlatban is működtetik a hihetetlen tervüket a hatalom totális megragadására, teljes bebetonozására. Nyolc év során elképesztően sokat változott Magyarország, és ha majd ennek valahogy vége lesz egyszer, még nagyon sokáig fog tartani a minden szintig hatoló károk orvoslása. Persze nemzetközi konjunktúrában is gondolkodni kell, hiszen közben kívül is sok változik – mostanság szintén romlik, ezzel is számolnak ezek, ebben is reménykednek, ez is a kezük alá dolgozik –, tehát a Fidesz dúlása előtti állapotok már visszaállíthatatlanok lesznek. Valami máshoz kell majd feljavítani az egészet – és nem is tudjuk, mihez, hiszen a nemzetközi romlásban is nagyon tevékeny aktor a Fidesz.

Az a Fidesz, amelyik most persze a választást is elcsalja. Alap ez azoknál, akik autoriter rendszert építenek és működtetnek. Hiszen persze, minden párt igyekszik trükközni a maga érdekében a választások kapcsán is – csakhogy a Fidesz ebben is rég felrúgta a viszonylagos egyensúlyt, ahogy minden másban is, sőt, az egyensúly maradványainak leépítésére is törekszik, minden téren, e téren is. A legelső igazán nagy lépése az volt, hogy saját magára szabta a választási törvényt, úgy rajzolva át a körzeteket, hogy azok neki kedvezzenek. Ott van persze közben a mocskos módon megszerzett médiagépezete, és a kampány összes elemét csakis a maga érdekébe átfordító összes intézkedése. Sosem állnak le abban sem, hogy bármilyen jogszabályt még korrigáljanak, még jobban magukhoz igazítsanak, ha netán bárhol kapu nyílik másnak, azonnal zárva azt. Az igazán erős csapás aztán az volt, hogy egyfordulóssá tették a voksolást. Eddig ugyanis kétfordulós volt, és helyzetbe kerülhetett, sőt, sokszor került is más is, megfordítva az eredményt. Ott vannak még a kamupártok, amelyek eddig is léteztek persze,  de mostanra ezeket is megtalálta és felkarolta a Fidesz, ott vetve be a zavar növelésére és az ellenzéki szavazatok szétforgácsolására, ahol csak kell. És persze ma már az sem véletlen, hogy az igazi ellenzéki pártok sem igazi ellenzékiek már, pontosabban mindegyikben ott van Orbánéknak pár téglája, amelyik gátolja az egységesülést. Kell az ellenzék a Fidesznek, de épp így, erőtlenül, kirakatban. Alternatívát magam is nehezen találnék most a Fideszre, ügyesen dolgoznak tehát. Ám ez semmiképp nem jelenti azt, hogy a Fidesz egy pillanatra is alternatíva lenne. Sőt. Nem beszélve aztán a határon túliak szavazásáról, ahol a rájuk szavazó közösségeket (pl. Erdély, Kárpátalja) hozták helyzetbe, és nagyon gyanúsan bánnak a levélszavazataikkal is, a nyugati magyarságot pedig ahogy lehet, távol tartják a voksolástól.