Blogosz

MESE NINCS.

Nem hiszek a fülemnek... aztán a szememnek: tolvaj, akcióban

2021. február 06. 18:00 - BlogoszEditor

Elbűvölő, vagyis inkább lebilincselő, hogy milyen nyíltan és könnyedén beszélik meg a lopást. Ekkor még csak a fülemnek nem hiszek, de még nem tudom, hogy később már a szememnek nem fogok hinni, amikor majd azt látom, milyen játszi könnyedséggel megy maga a kivitelezés is.

Mintegy felvezetésképpen azt látom, hogy nehézkesen száll fel a buszra az első tag. Majdnem hanyattesik, szinte visszazuhan a lépcsőről, a mögötte érkező másik emiatt már óvatoskodva kapaszkodik fel a nyomában. Láthatóan mindketten valamilyen könnyebb drog hatása alatt állnak. Szinte üres a jármű, mégis pont mögém ülnek le, így minden szavuk hallható. Nagyjából ez a beszélgetés zajlik le.

– Akkor csinálsz egy cigit?

– Igen, csak el kell menni anyagért. Előtte még bemegyünk a boltba, lopni valamit.

– De kell anyag. Csinálsz hát egy cigit?

– Jó, csak előbb be kell menjek a boltba, lopni. Majd utána.

– Én nem megyek be, én nem lopok. De ha adsz anyagot, odaadom érte a dzsekimet.

– Adjad. Annak jó nagy belső zsebei vannak. Vegyed már lefele.

– Még nem. Hideg van. Majd ott leveszem. De utána visszaadod, és adsz egy kis anyagot is.

Kiderül még a beszélgetésükből, hogy a Nagypiaccal szembeni boltba mennek. Az pedig nem lehet más, mint az Oradea Plaza üzletházban lévő Carrefour. Érdekes, én is épp oda tartok. Úgyhogy ezt az akciót meg fogom nézni.

Valamiért hirtelen úgy döntenek, hogy egy megállóval hamarabb leszállnak. Mondja is az ötletgazda a másiknak, hogy innen gyalog mennek egy megállót, azzal ugranak is le a járműről. Én viszont nem szállok le, úgyhogy hamarabb érek oda. Meg is várom őket a pláza bejáratánál. De csak az egyikük érkezik, a másik tényleg nem jön lopni – már ha egyáltalán jól hallottam, hogy tényleg ezt beszélték meg, ilyen nyíltan. Mindjárt kiderül. És végül dzsekit sem cseréltek, mert ugyanaz van az érkezőn, ami eddig volt rajta.

Ahogy belép a plázába, elmegy mellettem: rácsatlakozom, innentől kötelékben haladunk, kicsit távolabbról követem, mint valami titkosügynök. A Carrefour bejáratánál elhaladunk az őr mellett, aki ügyet sem vet ránk. A célszemély határozottan, szaporán lépdel, én meg utána. Mentében alig áll meg, épp csak pár fejmozdulatot tesz, azt is inkább az esetleges figyelem elterelésére, mintha nézelődő vásárló lenne – de igazából egyenesen a felvágottas hűtőpultokhoz megy. Ott megáll, körülnéz, azt mérve fel, figyeli-e őt valaki. Kevesen vagyunk idebent, úgyhogy egy pillanatra elfordulok, hogy ne tűnjek fel neki. Mire visszafordulok, csupán néhány szempillantásnyi idő telt el, de már nincs sehol. Járkálok a polcok között, nem találom. Ekkor beugrik, hogy a pénztáraknál lesz jó megvárnom, mert csak ott tud kimenni, tehát ott lesz az akció sikeres csúcspontja, vagy a botrány. Mert a kijáratnál lopásdetektorok is vannak, meg egy külön őr is mindig figyeli a távozókat.

És tessék, már elő is bukkant, érkezik a kasszákhoz. Ugyanolyan gyors, határozott léptekkel megy kifelé, mint ahogy bejött, és ahogy bent mozgott. Mint aki ezúttal nem vásárolt semmit, elhalad az egyik pénztár előtt, ahol épp fizet valaki, aztán át a detektoros kapun..., amelyik néma marad, nem jelez. Utána egyenesen szembemegy az őrrel, aki szemből megnézi őt is..., és semmi.

Már kint is van a boltból, megy a pláza kijárata felé. Csak én nézek utána – úgyhogy csak én látom, hátulról, hogy a dzsekije háta hogy dudorodik. Ki van tömve: főleg a dereka fölötti résznél púpos a belerejtett árucikkektől. Legfeljebb harminc másodpercig veszítettem szem elől az üzletben – és ezalatt így be is spájzolt. Ez szuper kép lenne – jut eszembe, de olyan rutinosan és gyorsan halad, még felpakolva is, hogy a telefont előrántani sincs esélyem, mire ő már kint is van a plázából, a széles főúton is átment, és eltűnik a tömegben.

A jelek szerint nem először volt itt beszerzőúton. Tudja, hogy itt például úgy lehet lopni, hogy az sem a készülékeknek, sem az embereknek nem fog feltűnni. Legfeljebb egyszer majd a beltéri kamerák buktathatják le, már ha vannak ilyenek itt – bár most ez is nehezebb lenne, mert maszk is volt a tagon.

Én meg nem szólok az őröknek. Ez nem az az eset. Ez most mozizás volt, valósághű technológiával. Meg szociológiai terepmunka. Tanulmányút. Ja, várjál, az nem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr6916418158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása