Megnéztem, s igaz mindaz, amint a legújabb lázról, a pormániáról állítanak. Létező a jelenség. Merthogy épp most kellett egész Romániát beborítania az izlandi vulkántól indult porfelhőnek. Állítólag 18 perce az egész ország fölött itt van már. Sőt, nálunk, a nyugati részen már reggel óta.
Zárva is van a reptér itt is, s ömlenek ránk a témával kapcsolatos információk. Elért minket a szennyeződés-felhő.

Szóval lecsekkoltam az előbb. Tényleg rohadt nagy por van. Elképesztő, apokaliptikus.
Viszont a tudomány ismét tévedett. Mert hiába mondták, hogy csak 7-9 kilométer magasságban halad el, itt az utcán már mindenfelé hullik száll, kavarog. Időnként pedig - amikor egy-egy nagyobb jármű húz el - nem is látni tőle, olyan sűrű rétegben terjeng szanaszét.

Porvihar Afganisztánban. Egy szokványos nap Nagyváradon.

Téves adat volt az is, hogy ma érkezett meg tájainkra a porfelhő. Mi már évek óta tapasztaljuk, hogy itt van.
Továbbá nagy hiba azt hinni, hogy egy izlandi természeti jelenség az oka. A saját kutatásaim szerint ugyanis az ökormányzat és a köztisztasági vállalat. És nem vulkánkitörés miatt lep be mindent a porfelhő, hanem úgynevezett pofátlanság, nemtörődömség és közöny okozza.
Mondják azt is, hogy 1821-ben például két évig szállt a por egy vulkánkitörés nyomán. Az semmi! Itt már legalább 7-8 éve van ugyanez. És egyre csak súlyosbodik.

Előállítása eleve mestermunka, maga a tökély. A fogyasztók számára a tökéletesnél is több. Aloe verás változatban is kapható. Igazi kényeztetés az érzékeknek. Finom az aromája.

A gyártó szerint ezek a fő tulajdonságai. Találják ki, mi ez a termék! Nos, mi is lehet?
Vegyük át újra, milyen ismérveit felsorolva hirdetik: mesteri, tökéletes, lehet aloés is, érzékeinket felkorbácsolja és aromavilága van. Akkor tehát mi ez?
Úgy van: vécépapír.

Aki másra gondolt, annak nyilván fogalma sem lehet arról, milyen világban él. Továbbá a saját érzékei sem működnek korszerűen.
Mert tényleg ezekkel hirdetik az egyik slozipapírt. Nem akarok itt reklámot csinálni, úgyhogy teljesen mellékes, melyikről van szó, nem is különösebben számít (,hogy a Milde nevűről, amelyet a bolgár Ficosota Sintez gyárt és hoz be Romániába is.)

Ha valakit esetleg zavar, hogy egy toalettpapírt az aromájával, az érzékeinkre gyakorolt hatásával és aloe verával reklámoznak, annak elárulom, hogy a Ficosota saját bevallása szerint gyárt ám élelmiszereket is ("food és non-food" előállításában is utazik, saját cégismertetője szerint).
Hát, azért úgy tűnik, valami egy csöppet összekeveredhetett a gyárban.
Nem biztos, hogy az élelmiszereiket megkóstolnám, amíg nem áll készenlétben egy mentő és egy belgyógyász. Meg egy pszichiáter.

Intim együttlét. A romantikus vacsorák kedvelt menüje

Külön csábító az is, ahogy a lágy, búgó női hang a fülembe súgja: "a legrafináltabb igényeket is kielégíti". Nyami! Ez már döfi! Nem bírom tovább, máris beindul a nyálelválasztásom.

Nem én szóltam nekik, komolyan. :)
Én csak megírtam itt, eggyel lejjebb, hogy államtitkár lehet Szőcs Géza a Fidesz-kormányban, azzal együtt, hogy régebbi, tisztázatlan pénzügyei vannak.
Amelyek a jelek szerint a mai napig nemcsak elfeledve nincsenek, hanem üldözik őt. Merthogy a legfrissebb hírek szerint azóta "sok negatív jelzés érkezett" Orbán Viktorékhoz Szőccsel kapcsolatban, s lehet, hogy emiatt máris elveszik tőle azt az államtitkári posztot, amit hivatalosan még meg sem kapott. Nem hivatalosan azonban már előzőleg megkapta a tisztséget.
Ám közben szóltak pár jó szót néhányan a Szőcs érdekében... S nem is biztos, hogy nem volt igazuk.

Erdélyi származású személy lehet az új magyar kormány kulturális minisztere. (* A téma frissítve a bejegyzés végén.) S közben napirenden van a kettős állampolgárság ügye is. Ez igen! Vagy nem?
Hát, ha jobban megnézzük, egy kicsit végülis azért igen...

Szőcs Géza és Fideszné Lévai Anikó

Még véget sem értek a választások, de máris irtó erős gesztuspolitikával indít irányunkba is a Fidesz. Szem nem marad szárazon a következő hetekben azon romániai magyar atyafiak körében sem, akiknek az ilyesmitől máris könnybe lábad. Mert a romániai magyarok jórésze változatlanul kedves, szentimentális politikai bolond: a 2004 december 5-i népszavazáson rágódik előszeretettel még ma is, duzzog, közben táposnak csúfolja és lenézi a szerinte őt lenéző anyaországiakat - de mégis azonnal a vállára borul bárkinek, aki hosszabb bajusszal érkezik Magyarországról, s Nagy-Magyarország matrica van az autóján, az Árpádsávon előz, és/vagy aszongya, hogy ő magyar, nem turista. Régebben ugyanez működött Dunakaviccsal és Amo szappannal is.

Mennyire más volt minden, amikor még az akkori MDF-elnök Lezsák Sándor kosztját ettük Lakiteleken - ahova akkor még szerényen érkezett meg aztán vendégségbe Orbán Viktor Fidesz-elnök is a családjával. Mindez 1996-ban volt - s most némi történelmi léptékű fordulatokról jutott eszembe.

Akkor még nagyon fiatalok voltunk (na jó, Lezsák már akkor sem), és éhesek. Doktrinális vitákra, elvi eszmecserékre, és ideológiai ütközésekre éhesek, fogékonyak. Na meg némi okításra is. Én például azért voltam ott abban az időben. Politológiai képzésre jártunk a lakiteleki MDF-főhadiszállásra.
És - szinte hihetetlen, valószerűtlen ma már az ilyesmi is - ez egyáltalán nem volt ciki. Nem feltételezett vonalasságot, nem támasztott kaján kis gyanúkat, nem ütött billogot senkire. Egyszerűen akkor még ilyenek voltak az idők, meg a politikai légkör. '96 tájékán még éppen el lehetett menni ilyen helyekre anélkül, hogy az embert valami párthadseregbe akarták volna egyből besorozni, vagy ilyesmivel gyanúsítgatták volna kívülről.

Amikor négy éve ilyenkorra kiderült, hogy a Fidesz már másodszor baltázta el a választásokat, sok hívük sci-fiket kezdett gyártani, ezzel nyugtatgatva magát. 2006-ban hetekig hallottam én is ettől-attól olyan "biztos helyről származó információt", hogy a Fidesz szándékosan vesztett most, eleve ez volt a célja. Ugyanis igazából majd 2010-ben akar nyerni, jóval nagyobb mértékben.

Kiugró eredmény

Ahogy akkor, pár nappal a vesztes választások után végignéztem az emígyen sebeiket nyalogatókon, s hallgattam a kompenzációnak is gyenge jövendöléseiket, felébredt bennem az apai ösztön. De nem akartam őket megsérteni, ezért úgy tettem, mintha az anyai ébredt volna fel.

Szeret nagyokat mondani Szász Jenő. Úgyhogy az ő stílusában én most azt mondhatom róla, véres szájjal csókolt kezet ma Orbán Viktornak. Kérdés, hogy A VIKTOR meddig tűri még, hogy az általa felnevelgetett, majd az ellenőrzése alól totálisan kikerült Szász a kedvére terpeszkedjen az MPP-ben. Amely pártot történetesen szintén Orbánék találták ki és hozták tető alá.

Na, csak bátran! Nem látja senki. (Pedig persze, hogy mindenki figyeli.)

Ezekben az órákban ér véget ugyanis Gyergyószentmiklóson a Magyar Polgári Párt (MPP) újabb látszatkongresszusa. Ami megint csak arra volt jó - s eleve azért hívták össze -, hogy megerősítse elnöki beosztásában Szász Jenőt.
Neki most azért volt szüksége erre, mert a legutóbbi elnökválasztáson illegálisan választatta meg magát. Ezt pár hete a bíróság is kimondta (amelyhez a párton belüli ellenfelei fordultak), s a döntés azt jelentette, hogy az előző tanácskozáson hozott döntések semmisek. Ezért Szász sietve új tanácskozást hívott össze mára, ahol egyedüli elnökjelöltként indult. Úgyhogy lényegében annyi nyert ma megerősítést, hogy az MPP még mindig nem létezik. És mindaddig nem is fog, ameddig Szász az elnöke.

Na, minden esetre Szász családias hangulatban lemészárolt ma maga körül mindenkit, aki - kölönféle, néha ravasz okokból ugyan, de - változást akart. A családias hangulat annak volt köszönhető, hogy az ellenzéke egy része eleve el sem ment a szemfényvesztő kongresszusodira. Úgyhogy Szász úgy választtatta újra magát, ahogy szereti: csak részleges reprezentativitással, haverek és lekötelezettek és sógorok keze által.
És ugyanazzal a mozdulattal be is vezették a diktatúrát az MPP-ben.

Valami kis emlék ugrott be az előbb. A végén majd elmesélem. Ha a babonaságoktól áthatott középkorban lennénk, most megkövülhetnénk.

Hihetetetlen ami ma történt. Lényegében a fél lengyel politikai elit pár pillanat alatt eltűnt a Föld színéről. Természetesen butaság arra gondolni, hogy Lengyelország elátkozott, Oroszország pedig valami sátáni erőtől van áthatva - de persze első pillanatban ilyen képek is megkörnyékezik az ember agyát. Mert a fejlemények annyira cinikus fintorát mutaják a sorsnak, hogy az elképesztő.

Lech Kaczyński és a felesége

Alig több mint két órával ezelőtt ugyanis Oroszországban lezuhant a Lengyelország rengeteg vezetőjét szállító gép és mindenki meghalt a fedélzeten. Vegyük át a dolog legperverzebb aspektusait.

Úgy járt a két lámer, törleszkedő romániai magyar párt is, mint én valamelyik nap.

Mert hát hazafelé tartok egy verőfényes délutánon - de amikor a villamosról leszállok, látom, ahogy épp elmegy a buszom. No, fél órát biztosan nem fogok várni a következőig, úgyhogy a közeli taxiállomáson elindulok az első autó felé.
Már majdnem ott vagyok, amikor hallom, ahogy mögém ér egy másik taxi, majd pont mellettem lassít és szinte meg is áll. Hát - gondolom - akkor nem fogok elmenni a legelső kocsiig, itt van ez. S rendesen oda sem nézve feltépem az ajtaját, beugrok az anyósülésre.
Már az is feltűnik, hogy amikor köszönök, a sofőr nem köszön vissza, csak furán mered rám. De semmi baj, mindegy, bemondom a címet. Erre sem reagál, nem indul. Bemondom mégegyszer. Semmi. Csak néz.
Kérdem, "van valami baj?" Azt mondja, "nincs". "Akkor meg nem megyünk?" Zavartan jelzi, hogy "mindjárt". És néz.
Ekkor veszem csak észre, hogy a hátsó ülésen már van egy utas. Egy nő, aki épp telefonál. És közben meglepetten pislog rám.

Így haladunk végül hármacskán tovább. Előbb elviszi a hölgyet oda, ahova tart.
Mert - mint menet közben végül kiderül - a taxi már rég foglalt volt, s nem azért lassított a megállóhelyükön, mert üres, hanem azért, hogy egy gyorsabb járművet elengedjen. Na ekkor ugrottam én be, váratlanul megjelenve addig nyugodt életükben, s új célt jelölve meg mit sem sejtő hőseink számára.

Hasonló most a helyzet. Ma megpróbált Markó Béla nyíltan is átülni abba a taxiba, amelyet a választások leendő győztese, Orbán Viktor vezet. És hasonlóval próbálkozott Szász Jenő is.
Csakhogy az Orbán limója is foglalt már: a hátsó ülésen terpeszkedő nő ezúttal nem más, mint Tőkés László.
Ő már régóta meseautózik Viktorral.

Olyan fílinges, ahogy már csak pár nap van, s ahogy közeledik a magyarországi választás. Hogy pontosabban milyen fílinges? Fogalmam sincs. Lényegében semmilyen. De azért olyan.
Mint amikor egy erős focidöntőt nézünk, amelyikben a mi csapatunk eleve nem is játszik. (Sőt, a pártpolitika sportágban nekünk eleve nincsenek is csapataink, nem létezik ilyen, sem itt, sem az anyaországban.) A dolog mégis lehet izgalmas mielőtt elkezdődik, s akkor is, amikor tart. De amikor vége van, az van, hogy na és akkor mi van?

Szóval ez is egy ilyen döntő lesz most. Lehet rajta agyalni, érdekes elemezgetni, izgi lesz majd a vasárnap esti kupaátadás is - mégis annyi az egészben a realitás, annyi a finalitása, mintha valaki azon elmélkedne, hogy mit csinálna Scarlett Johanssonnal, vagy a lottó főnyereményével.
A győztes már eleve megvan. A kisdöntőt meg négyen játsszák: az MSZP, a Jobbik, az MDF és az LMP. És ez utóbbi meccs most az érdekesebb. Ezen belül is a stupido-naiv Lehet Más a Politika (LMP) néven futó formáció szereplése.
A Lehet Másban szerintem mindössze egy dolog igazán ígéretes: úgy akarnak belépni a politikába, hogy a logójuk egyből a kijárat jele.

Na most be vagy ki?

Épp arról cseréltünk eszmét ma többekkel is, hogy a SZDSZ klónja-e az LMP vagy sem. Vagyis a Retkes nevéhez köthető szadesz-sírásók miatt a hatalomból és a pártból is kiszorult Kóka-félék burkolt, bábok segítségével való visszaszivárgási kísérlete-e ez, vagy tényleg egy új pártocskáról van-e itt szó. Azaz: ha a parlamentbe esetleg bejut az LMP, akkor az LMP jutott-e be, vagy az SZDSZ?

Egy kedves olvasómtól kaptam a következő fejtörőt, azzal a felhívással, hogy - az előző postom fényében vizsgálva - fejtsem meg, mi van a Fanta palackján látható képen. Elmúlt az ünnep, de akkor is.

Elmúlt a veszély, aki akar, ismét nyugodtan mehet akár a Carrefourba is vásárolni.
Lejárt ugyanis az üzletlánc legújabb promóciójának határideje, úgyhogy a pszichotikus vércsibék is visszahúzódtak ismeretlen helyen lévő szörnyűséges rejtekhelyeikre.

Mert az üzlethálózat az elmúlt hetekben kis pelyhes gyilkológépekkel riogatta a vásárlóit. A húsvét leghorrorisztikusabb reklámkampányát ők bonyolították le.

Világszenzáció! Sőt, lényegében a világon is túlmutató.
Az audiovizuális sajtó történetében az egész Földkerekségen páratlan teljesítménnyel írta be nevét a Nagy Könyvbe ma a román közszolgálati televízió, a TVR1.
És ez még semmi. Hiszen a mai közvetítésük nyomán az egész kereszténységet is elkezdhetjük újraértelmezni. Tehát lényegében minden meg fog változni hamarosan körülöttünk.

A TVR ugyanis a húsvét éjjeli ortodox szentmisét közvetítette - s amikor odakapcsoltam, a képernyőn előtűnő digitális programfüzetben a következő címmel jelent meg az épp aktuális adás: A Megváltó feltámadása - LIVE.

Hamarjában szavakat sem találok erre. Most vagy ennyire erős a feltámadásba vetett hitük, vagy ellenkezőleg, ennyire fogalmuk sincs az egészről.
Mindig is mondtam, hogy az ortodoxia önelletmondásokkal teli vallássá lett már, egyszerre van jelen benne a túlmiszticizálás, a félpogány túlbuzgóság és a profán, blaszfemikus elemek sokasága... De ezt még sosem vállalták be ennyire nyíltan és közszolgálatian.

Az igazság az, hogy nem is mertem végignézni a közvetítést. Az életem jelen szakaszában nem vagyok még ilysemire felkészülve.

Azt hiszem, a húsvéti nyuszi is olvasta az előző bejegyzésemet. Ó, bár ne tette volna!
Hiszen amikor rájött, hogy őt is kihasználják, vele is visszaélnek holmi politikusok, borzalmas és megdöbbentő tettre ragadtatta magát.
Kérem, csak erős idegzetűek olvassák tovább!

Ízléstelennek tartom, ahogy a politikusok a fő ünnepeket is arra használják fel, hogy előtérbe tolakodjanak, álszent vigyorokat erőltessenek magukra, s a saját arculatukat fényezgessék még ilyenkor is. Lényegében az ünnep bemocskolása az, ahogy karácsonykor s most, húsvétkor is a lapokban hirdetik magukat. Amúgyis közhelyes fordulatokkal úgymond kellemes ünnepeket kívánnak.
Már miért? Kik ők? A rokonaik talán? Szeretőink, barátaink, jó ismerőseink? Vagy egyházi méltóságok? Ha meg nem, akkor mit dumálnak még vallási ünnepekkor is? És egyáltalán kit érdekel, hogy mit kívánnak ilyenkor, miközben amúgy nyomát sem látom, hogy eszükbe jutnánk?
Na ja, ezzel azt akarják mutni, hogy mennyire odafigyelnek a válaszóikra. Igen? Én speciel akkor érezném úgy, hogy odafigyelnek ránk, ha két ünnep között többet dolgozni s kevesebbet lopni látnám őket. És mivel ez nem következik be, még visszatetszőbb, ahogy tömegesen pózolnak itt nekünk az újságok címlapjain.

Itt lamentáltam az előbb kedélyesen arról, hogy miként múlik el például a Kispál, és hogyan oszlik fel az idő. S hogy ez milyen ambivalens reflexiókat indukál efemer egzisztenciánk kontextusában.

Erre időközben - szintén idegennyelven - jött egy másik jel is: mert amikor az ember már komolyabb díjat kap, az szintén jel. Akkor megintcsak elgondolkodhat az eddigieken, az eltelt időn. Szóval ilyen levelet küldött az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok (MIDAS) főtitkára:

"Dear Ors,
I have the honor to announce that your application has been selected and you are this year's Midas Prize winner. Midas is inviting you to the Prize award on Friday, 7 May in Vilnius. I hope that you will be able to participate."

Annyi dolgom van ma, hogy nem érek rá egy kicsit szomorkodni, mélázni most. Pedig legalább ennyit megér a dolog. Sajnos ugyanis az első tippem jött be azok közül, hogy ki fog feloszlani...

Na nem baj, majd este igyekszem egy kis morc reflektálással elköszönni én is.
Mert ugyan nincs semmi melodráma - helyette csak melódráma van épp -, de akkor is az egyik kedvencünk, az elmúlt évetizedeink meghatározó zenekara döntött úgy, hogy immár hátradől és élvezi is egy kicsit intenzívebben az összegyűjtött zsét.
Kezdem empatikusan is átlátni, mit jelent, amikor idősebbek valahova a távolba merednek egy pillanatra, s valami olyasmit mondanak egy-egy banda kapcsán, hogy "a fiatalságunk zenakara volt". És amikor ezt már kezdi megérteni komolyabban - azaz empirikusan - is az ember, az... hmmm... nem valami jó érzés.

Na mindegy, szóval az van, hogy végül ez a hír jött az előbb mailen a fesztivál sajtófőnökétől:
A Sziget mínusz egyedik napján, augusztus 9-én, egy egyedi megakoncert keretében búcsúzik közönségétől a Kispál és a Borz zenekar. Az elmúlt 23 év legnagyobb slágereivel, a zenekar kedvenc Kispál dalaival, vendégfellépők sorával. Goodbye, Kispál!

Olyan laza nálunk minden. De nem az igazán jó, nyugodt, laid back módon. Nálunk azért olyan laza minden, mert sokszor olyan rendezetlen is.

Például az nagyon király volt, hogy tegnap újra lövöldözhettünk a csendőröknél, sportlövészeti sajtókupa apropóján. (Itt, valamint itt a női versenyzők akcióban, majd a találatok összesítése, majd pedig az eredményhirdetés.)
Éles lőszerrel nyomtuk, így volt az igazi.
De az csak később ugrott be, milyen igazi, kőkemény élmény lett volna, ha valakinek épp akkor kattan be valami. Vagy csak nem tudja, hogy a élessel van csőre töltve, s rossz irányba hülyül egy jót. Sőt, ahogy elnéztem, hamis adatokat megadva akárki érkezhetett volna - például azért, hogy így próbáljon meg egy fegyvert szerválni magának, s - akár a használata révén is - elhúzzon vele. Az más kérdés, hogy azért figyeltek a fiúk, úgyhogy az illető nem jutott volna ki egy darabban onnan.

Minden esetre – bár már itt van az ilyesmi, a környezetünkben is történnek furcsa dolgok, nemcsak a filmeken – ez inkább csak a képzelet sétája ezúttal. Viszont ami ma zajlott, az már nem.

Most majdnem azt mondtam, hogy ehhez fogható cinizmust még nem láttam az RMDSZ-től Bihar megyében. Ám tévedek, hiszen hogyne láttam volna. De azért ez is méltán kerülhet be a sorba, sőt, a kirakatba, mégpedig formalinban. Tegyük el, hogy későbbi korok emberei is megnézhessék, hogyan "működött" az új évezred elején a romániai magyar "érdekvédelem".

Összegezzük röviden: a helyi RMDSZ külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy rajtuk keresztül egy általuk preferált cégnél lehet jelentkezni azoknak, akik kétnyelvű (román és magyar) utcanévtáblákat akarnak felrakni a házukra. Történelmi magyar utcaneveket nem tüntetnek fel, azokat továbbra sem vállalják, hanem a mostani román elnevezések magyar fordítása szerepelhet a táblákon. Amiért persze annak kell fizetnie, aki ilyen táblát igényel.

Rövidebben: aki azt szeretné, hogy kiszúrják a szemét egy látszatmegoldásnak is gyenge kamuval, az az RMDSZ-hez fordulhat. Ahonnan majd elirányítják egy céghez, ahol a jámbor igénylő még fizethet is a szemének kibökéséért.
Ráadásul az amúgyis eleve szemtelenségszámba menő ötlet maga is lopott. Hiszen jópár hónapja épp a másik tábor, az EMI jött először valami hasonlóval. Olyasmivel, hogy kétnyelvű utcanévtáblákat rendeltetnek annak, aki akar.

Jók ezek a szigetesek marketingben. Mindig valami ügyes kis hülyeséggel jönnek.
Tavaly azzal harangozták be a Lovasi-féle Fishing on Orfű fesztivált, hogy az orfűi tóban lakozó szörny levadászása is programpont. Magyarázatuk szerint ugyanis egy évvel előbb azért nem sikerült a tóátugrás, mert a titokzatos szörny lehúzta a vízbe a próbálkozót.
Mert igen: 2008-ban meg az volt az egyik attrakció, hogy a nem épp sovány Rátgéber László kosárlabdaedző meg fogja próbálni átugrani az orfűi tavat. Csak így, lazán.
"Na, ezt meg kell nézni, már hogy lehet egy tavat átugrani?" - gyülekeztek a népek. Aztán láthatták, ahogy Rátgéber vesz egy svungot, nekifut, felugrik - és beleesik a tóba. Kész. Ezzel vége is. Elvégre az volt meghirdetve, hogy megpróbálja átugrani. Megpróbálta. Nem sikerült. Pá.
;)

Nos az ilyen jellegű teaser-marketinget folytatják most a szigetesek, akik megint egy kíváncsivá tevő dolgot dobtak fel.
Az előbb megérkezett ugyanis a meghívó az idei fesztet beharangozó budapesti sajtótájékoztatójukra.
Idézem: "Az idei Sziget »mínusz egyedik« napján, a fesztivál nagyszínpadán – több mint 20 éves aktív zenélés után - egy majd’ háromórás megakoncerttel, zenészbarátaik társaságában búcsúzik közönségétől a ......* zenekar. " Majd hozzáteszik: " * A pontozott részt kitöltjük, valamint a döntés hátterét és a koncert kulisszatitkait elmondjuk sajtótájékoztatónkon ". Ami április 1-én lesz.

Na ja, ügyes: ez az olyan házi feladat, amelyen szinte önkéntelenül dolgozik az ember, ez az olyan reklámfogás, ami megfog. Most pár napig lehet gondolkodni azon, hogy ki oszlik fel.

Szerintem sokan, a legtöbben a Kispálra tippelnek most. Sőt, szerintem én is rájuk tippelek. Bár még nem tudom, hogy pontosan mi van szerintem.

Emlékezhetnek még, milyen parázs és terjedelmes vita zajlott itt nemrégiben a hozzászólók között Tőkés László és Joó Edith válása kapcsán. Nem is arról, hogy ez magánügy-e, hiszen nyilván az. Hanem pont arról, hogy akkor minek kell a nyilvánosság elé hoznia ezt az egyik félnek, s miért kell rivaldafényben félrebeszélni a szent és sérthetetlen magánügyekről. Tehát főleg annak kapcsán is ment itt a disputa, hogy szabad-e az ilyesmit  a nyilvánosság előtt haugságokká formálni, szekusokra kenni, állítólagos besúgókat bugyolálgatni a magánéleti szennyesbe.

Annak idején Tőkés László munkatársa cáfolta azt, hogy a nej távozott volna, s arra hivatkozott, hogy a szekusok lejáratási kísérlete az egész. Nos, ezek a ronda szekusok immár tovább is mentek. A mocsadékok olyasmit műveltek, aminek bekövetkeztére a figyelmes olvasók már itt, e blogban is találhattak utalást, előrejelzést. Benyújtották ugyanis a válópert. A szekusok, hát persze.
Tudomásom szerint a feleség tett így valójában - de az alperes eddigi retorikája szerint a titkosszolgálatok. Ezek valóban mindenre képesek.

Valami furcsa oknál fogva eszembe jutott ma az SZDSZ. Az ember agyműködése jelentős részben még ma is megfejtetlen...

És benéztem hozzájuk, hadd lássam, milyen arculattal intenek búcsút. Hát, szoliddal.
Semmi nagy rongyrázás a honlapjukon, pedig a kampány hajrája van épp. Nemhogy a hiperaktív devianciában szenvedő Kovács Pistike nincs sehol (valszeg időközben felnőtt, meggyógyult és megjött az esze), de egyáltalán nem is reklámoznak a szabaddemokraták. Egyszerűen csak felsorolják az egyéniben induló jelöltjeiket, és kalap. (Apropó kalap: Dávid Ibolyáékra azért mutat egy link. Jajh! Antall József mégiscsak visszajön már előbb-utóbb, hogy kiosszon pár kiegyensúlyozott, mérsékelt frászt az utódainak, nyugodt erővel.)

Szóval úgy fest most az SZDSZ a neten is, mint non-virtuálban: csak halkan-halványan izél a periférián. A legújabbkor magyar történelmének titka marad egyelőre, mennyire van benne a keze a Fidesznek abban, hogy az SZDSZ öngyilkos lett, az MDF meg végelgyengül épp. Szerintem ezt a jövő generációi fogják csak megtudni - de őket meg rohadtul nem fogja érdekelni már néhány egykoron volt párt mocska.

Minden esetre az SZDSZ-től azért az nem vehető el, hogy mindig kicsit érdekesebb kampányokat nyomatott, mint mások. Eddig mindig harsány liberalizmussal kiáltotta szét a mondanivalóját. De most, az átlényegülése határán is szolgál még egy kis humorral. Igaz, már nem harsánnyal, hanem finom kis szolid, csöndes mosollyal. Mint amikor valaki a halálos ágyán azért még elmond egy viccet.

Lehet, hogy nincs is globális felmelegedés. Vagy ha van, akkor nem kizárt, hogy természetes folyamat és nem kellene buzerálni. De oké, az is lehet, hogy van, és fontos is matatni vele.
Ám akárhogy is van, az sosem árt, ha egy kicsit leoltjuk a villanyt. De nálunk még ez sem megy ám egyszerűen...

Mégiscsak lesz budapesti jelöltlistája Dávid Ibolyának az MDF-nek. Az Országos Választási Bizottság ugyanis ma megváltoztatta a Fővárosi Választási Bizottság elutasító határozatát, így a fővárosban is összejött a párt jelöltlistája.

Egy MDF-alkotás

Úgyhogy alkalmasint jöhet megint a régi nóta: Budapest felülírhatja a tendenciákat. Ezúttal abban, hogy ha nem figyel oda, akkor bejuttathatja megint a parlamentbe az MDF-et (és részben a jelöltlistájukon helyet kapott SZDSZ-t is). Budapest, Budapest, te csodás!

Pedig a miniszterelnök-jelöltjük, Bokros már épp azt művelte, amihez ért: csomagolt.
És Dávidra is ráférne egy kis konzervatív mélázgatás otthon, ahelyett, hogy "nemzetközi sajtótájékoztatókon" hisztizne állandóan.

Nagyon megtisztelő, ahogy fixálódott a mi utcánkra a város önkormányzata és a köztisztasági vállalat. Az már kevésbé, hogy a kosz is.

Megkaptuk ma az aktuális kimutatásukat arról, hogy miként halad a tavaszi nagytakarítás a városban. (Tényleg, nagytakarítás van? Abszolút nem tűnik fel. Nem látni a sok kosztól és portól. Ami ugyanott van, ugyanúgy kavarog. Amikor ilyen profelhőben kénytelen az ember járni az utcákon, vagy várni a buszt, vagy akármi, akkor lelki szemeim előtt látom is előtűnni magam a felhőből, kimért, ruganyos léptekkel, amint két kezemben egy-egy beélesített és maximumra kapcsolt pofozógéppel a városháza felé tartok... )

Nem tudom, mitől lettek ennyire szerelmesek az utcánkba, de tény, hogy háromszor is szerepel ugyanazon a listán.

Ahogy az várható volt, elkenték a nagyváradi megyei kórházban az orvosok gondatlansága miatt meghalt fiú ügyét. (Sőt, azóta - meg nyilván előtte - is volt haláleset a kórházban, de azokat is eltussolták, felelős egyik esetben sincs.) Most arról a 17 éves srácról van szó, aki egy balesetben a lábát törte, de csak napokkal később műtötték meg - majd meghalt. Felelőst azóta sem találtak. Ezért ma az elhunyt szüleinek szervezésében csendes tüntetés volt Váradon, amelyen a felelősök megbüntetését követelték.

Egy lábtörésből nálunk idáig lehet jutni. Az áldozat édesanyja a mai demonstráción.

Egyszerűen vérlázító, hogy itt tart az "egészségügy". Minimum gondatlanságból ölnek, ráadásul ahelyett, hogy a felügyeleti szervük és a szakminisztérium előállítaná és szankcionálná a vétkeseket, még a gyászoló családnak és támogatóiknak kell tüntetést szervezniük.
Aminek - borítékolhatjuk - semmiféle igazi eredménye nem lesz. Ahogy az ügyben megejtett eddigi "vizsgálatoknak" sem volt.
Mi pedig mind mantrázhatjuk a magunkét. És annyi.

Azért azt is mutatja ez az egész, mennyit ér egy szakminiszteri poszt mostanában. Nagy nullát.

Yes, yess, hell yeah, yesssss!
Olyan jó a káröröm - kár is lenne tagadni. Főleg, ha ok is van rá.

Kellemesebb lett a ma este például, mióta tudom, hogy az MDF közelebb került az Országgyűlésből való kieséshez, implicite a szakadék széléhez, amely körül eddig táncikált.
Hiszen az is valami, ha a galádok közül egy belebukik. Egyszerűen csak jobban érzi tőle magát az ember. Már aki követte az MDF disznóságait az elmúlt években.

Azt meghiszem...

Szóval a kárörömteli jó hír, hogy a többiek kitúrták Dávidékat. Ma délután ugyanis elutasították a Dávid Ibolyáék pártjának budapesti listáját. És mivel főleg Budapesten van szavazóbázisa az MDF-nek (ennek szociológiai megalapozása az, hogy a pestiek egy része kimutathatóan és következetesen idióta), kívül maradhat e párt a parlamenten, ha épp a fővárosban nem tud listát állítani. Olé!

A legfincsibb, hogy szinte mindenkinek elege lett már Ibolyáékból. A lista elutasítását ugyanis a Fővárosi Választási Bizottságban a fideszes delegált javasolta, de ezt a jobbikos és a szocialista képviselő is támogatta - így hozták össze kéz a kézben a nemleges döntést.
Mily' fesői! Most nézzük meg lassítva is a hátbaszúrást hivatásszerűen gyakorló Dávid Ibolya hátbaszúratását.

Már vártam a magyarországi választási kampányt, mivel itt nálunk most nincsenek ilyen állatkerti nyílt napok. Pedig mindig olyan páratlan lényekkel és pompás show-val szolgál az ilyesmi. És nem csalódtam most sem: igazán exotikus - sőt exobiológiai vétetésű - lények Földön kívüli kaladjait követhetjük.

A hét vadszamara persze megint a Jobbik, hiszen ők eleve erre specializálódtak. Annyira szórakoztatóan jellemző az a történet, ami a kampány teljében a szóvivőjük kapcsán zajlik épp. Király Andrásról van szó, aki a Jobbik dörgő szavát vitte. A fiatal tagról aztán váratlanul kiderült, hogy normális. Erre kirúgták.

A hideg is kirázott ma, amikor Nagyváradon felavatták a NATO egyetlen hírszerzőket továbbképző intézetét. Nagy volt a nemzetközi VIP-felhozatal, meg a katonáskodás, operatívan zajlott minden az elején a most átadott székházban.
A hibát ott követtük el, hogy néhány kollégámmal együtt a legnagyobb hóhullásban és szélfúvásban egyszercsak kimentünk a konferenciateremből a belső udvarra. Mert hát rövidesen érkezik Băsescu elnök is, a díszszázad meg már javában gyakorolja a fogadását odakint. Pár perc lesz csak az egész...
Amint elfoglaltuk stratégiai helyünket a placcon, szépen és gyorsan alakzatba fejlődött mellettünk egy hegyivadász-osztag, odébb egy nemtommilyen másik katonai különítmény állt össze, a parancsokra rángatózó díszszázad meg elzárta az udvarról kivezető utat. Túszul ejtett a NATO.

Egy kis összefoglaló a ma rengeteg helyen elhangzó beszédekből - egyben szamárvezető is azoknak, akiknek megint beszélniük kell, de nem készültek.

*

Magyar testvéreim, tisztelt egybegyűltek!

Március 15-e van. Emlékezzünk tehát a hősökre, akik nem hiába haltak meg. Hiszen ha nem haltak volna meg, akkor most nem tudnék rájuk hivatkozni.

Ne feledjük: a márciusi ifjak hittek egy célban és mi, a kései leszármazottaik azért gyűltünk ma itt össze, mert ma is szükség van a hitre. Kérem tehát, higyjenek nekem. Szükségem van rá, szükségem van Önökre. Ebből is láthatják, hogy szükségünk van egymásra.

Az ősök áldozathozatala ismét mutatja: jó úton haladunk. Amiért ők küzdöttek, az még ma is aktuális: témát ad az ilyen beszédekhez.
Merjünk nagyot álmodni! De azért közben persze a kis lépések politikáját kövessük.
Így lehetünk alvajárók.