Egyszerre érkezett hír ma két olyan kisebb ügyről is, amiről már írtam – gondoltam, szólok a fejleményekről. Annál is inkább, hogy mindkét újdonság jellemző erre az egészre, amiben élünk.
Ezt a posztot én sem hiszem el
Pedig így történt. Eszem ott az étkezde teraszán. Mellettem ott nem is tudom, mit csinál egy társaság. Két szikár, elég csúnya és olyan turkálóból öltözködött, de valahogy agyilag is olyan szintűnek tűnő, hatvan év körüli ember – egy férfi és egy nő – csak németül beszél, eléggé szegényes…
Megint hülye táblák Váradon...
Akkor inkább nem kell, köszi. Már nem először mondhatjuk ezt, mindenféle kétnyelvű feliratokra, Nagyváradon is, meg országszerte. Ráadásul sajnos Váradon (is) sokszor független a dolog attól, hogy esetleg magyar vezetője van-e az adott hivatalnak, vállalatnak, gondoljunk csak arra, mennyi ordas…
No love, no wifi - egy csokor jó cucc Debrecenből :)
Ha már épp itt vagyok Debrecenben, és körül is nézek itt néha, mutatok pár apró érdekességet. Nem csak azért, mert a blognak néha enni kell adni, hanem főleg azért, mert a blog (is) egyenesen szereti az ilyen finomságokat.
Nem nagy ügy. Amíg nem piszkálod. De mostanság itt, Magyarországon (is) piszkálják. Úgyhogy akkor ez
(Egy dolgot szögezzünk le: rákattintással nagyítsa ki a képeket a drága olvasó, és úgy nézegesse, hogy az EU mennyire alap. Ne kelljen még egyszer elmondanom. Ellenőrzöm.)
Most az Öné a döntés! Ja, nem, most sem egészen
Nagyon fontos kérdést akarok most dűlőre vinni. Az van, hogy csomagolnom kellene, hogy menjek a Campusra, de helyette itt gépezek, és kitaláltam, hogy akkor posztolok valamit. A felvetendő kérdés alapvető. Ez a gépezés, közben zenehallgatás valójában pótcselekvés most. Igen komoly tétje van ennek a…
Margittán komolyan veszik a részletes tájékoztatást
Keresetlenül informálnak. Attól jobb, hogy ez mind nagyjából egy helyen van. A strand mellett, a volt lőszerraktárnál, hátul. Ami - már bocs az alpáriságért, én sem szeretem az ilyen poénokat, de ez komoly is - valószínűleg lószarraktár is. Mert persze valszeg nem igaz közlések ezek. De mindegy,…
Eddig bírtam kérdés nélkül
Van már legalább egy hete, de azt hiszem, több is, hogy ez megjelent itt, a környéken. És hát nem eléggé pontos. Minden nap látom, ott megyek el előtte. És nem világos, kire gondolt a művész. Így meg kellett már kérdeznem. Ma este aztán nem bírtam fel nem tenni a kérdést. Úgyhogy kimentem a…
Nehogy oda vigye, ha elromlik!
Az a vicc az egészben, hogy már a legelején átfutott az agyamon: és mi van, ha kilopnak belőle egyes alkatrészeket, kicserélik azokat régebbiekre? De aztán abban maradtam magammal, hogy ez lehetetlen, ilyen legfeljebb a sötét kilencvenes években történhetett utoljára, ma már csak nem. Aztán de.
Vesztésre állunk. Megint
Ugye más is látja, hogy mintha leállt volna a DNA? Már régóta figyelem, és nekem nagyon úgy tűnik. Az év elején zajlott tüntetések után – amelyek épp azért indultak, mert a PSD megpróbálta kimenteni a saját, meg más pártok rengeteg bűnözőjét az igazságszolgáltatás markából, többek között a DNA-t is…
Furcsaságok a színpad alatt...
Újabb érdekes helyre néztem be. És újabb olyanra, amiről nem is gondoltam volna, hogy létezik. (Pedig persze utólag logikusnak tűnik, hogy van, előtte azonban ki gondolta volna.)
Az ezredik blogbejegyzésem. (Ez itt)
Véletlenül vettem észre, hogy pont az ezredik jön: valamire rákattintottam, amire kiadta ezt az adatot is. Ezt itt tehát az ezredik blogposztom. És az is van, hogy idén lesz tíz éves is ez a blog. 2007. december 6-án 14:43-kor tettem fel az első bejegyzésemet. Huh, azóta sokminden történt, itt is.
Sor az élelmiszerüzletnél (olaj, vászon, 30x26 cm)
Művészetnek ugyan nem tartom (legalábbis a manapság dívó változatát), annak ellenére sem, hogy az – viszont érdekelt, mert ezúttal olyan kerete volt, ami kíváncsivá tett. Tegnap nyílt a váradi városháza tornyában egy olyan naiv festészeti tárlat, amelynek a címe az, hogy A kényszerű szabadság – a…