Ó, jaj, olyan nehezen szokom vissza a szabi után az itteni butaságba valóságba.

Most például körülnéztem a neten, hogy mi történt itt. Egy ilyet is találok: "Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófőnöke elmondta, az EMNT üdvözli Kövér László azon kijelentését, miszerint az EP-alelnök az erdélyi magyar együttműködés pillére." Maga a mondat is pompás, persze, néhányszor el kell olvasni, annyira mély. De ami még mélyebb, az a jelentése.

Örömmel láttam Pesten, hogy szórakoztató is tud lenni a korteskedés. Főleg ha nem veszik teljesen komolyan, s ha street arttal keveredik.
Közeledik ugyanis az önkormányzati választás az anyaországban, s mint minden voksoláskor mindenütt, itt is ismét felerősödik a mindenféle ugatás. Ám ezúttal igaz, hihető hang is keveredik bele. Indul ugyanis a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. S ezek az "ebek" elsőként hallatták hangjukat, mindenki előtt megkezdve a kampányt.

Lefotóztam néhány plakátjukat a fővárosban. A hirdetőtáblákon még semmelyik másik párt nem kezdte el a ragasztgatást, így ezek a kis humorok egyelőre egyedül díszelegnek mindenfelé.

Vigyáz a zsebünkre a MÁV is. Ha például a Szigeten - vagy bárhol másutt - leamortizáltuk a költségvetésünket és hazafelé tartva már fáradtak, elcsigázottak is vagyunk, a vasút alkalmazottai rávezetnek, hogyan lehet minél olcsóbban és a vonatnál is gyorsabban hazajutni. Ajánlom mindenkinek ezt a megoldást, amire egy túlbuzgó kalauznáci - a saját szándékai ellenére - tanított meg.

Multikulti ide vagy oda, még mindig vannak érdekes villanásai a monokulturalitásnak is. Pár hangulatkép az agyak sötétebbik oldaláról.

Tényleg nem akartam erre visszatérni - úgyhogy nyilván úgy alakul, hogy visszatérek rá.

Szép, ötletes, kellemes, de persze három órában is túl rövid fellépéssel rekesztette be magát a Kispál itt a Szigeten hétfőn. Aztán Lovasi András kedden (a Cseh Tamás emlékkoncert egyik fellépőjeként) részt vett egy beszélgetésen. Meghallgattam én is. Elmondta, hogy a Kispál előző napi utolsó - és igazán csodás, kreatív - jelenése után Dióssy összezuhant. Azaz a billentyűsük - akit nyilván nem kérték ki a véleményét a feloszlásukról, csak úgy belekényszerítették, de ezt az infót már csak én teszem hozzá - a több tízezer ember előtt adott búcsúkoncert után pár órával kopaszra nyiratkozott és hosszan sírt. Na. Szóval így.
És Lovasi még hozzátette másnap, hogy neki magának sincs fogalma arról még mindig, hogy milyen lesz nekik saját maguk nélkül. "Még dolgozik az adrenalin az utolsó fellépés után, ezért egyelőre nem látom, milyen érzés" - mondta.
Aztán még elárult egy meglepő dolgot.

Alig van visszatetszőbb, mint egy helyi kiskirály. Erre kiderül, hogy egyeseknek én is az vagyok. Pedig nagyon undormányosnak tartom az olyan kisisteneket, akik állandóan csak rendezkednek, a maguk érdekei szerint alakítanak mindent a környezetükben, s akiknek fontos, hogy sokan tartsanak tőlük.

Meglepődve hallottam ma, hogy én is csatlakoztam az ilyen élősködőkhöz, infrastrukturális ügyben rendezkedtem. :)

Nézegetem egy pár éve ezt az autót, amely sokszor megfordul a környékünkön, hiszen a tulaja itt lakik. Mostanra azonban - az illető akaratán kívül, az utóbbi hónapok történései miatt - más, szinte kultikus jelentést kapott ez a rendszám. Ezért bátorkodom megosztani.

Régóta úgy gondolom, hogy a kommunizmust nem sikerült igazán legyőzni. Egyszerűen csak a feledés homályába merül lassan. Amivel végülis nyertesként távozik - ráadásul úgy, hogy el sem számoltattuk. És közben még mindig röhög rajtunk, még mindig megaláz, megdöbbent, szembeköp mindannyiunkat.

Itt van a ma este is, amikor az előző rezsim egyik szörnyetege ismét előjött és verbálisan bemutatta nekünk a középső ujját.
Biszku Béláról van szó, aki 20 év után most adott először interjút a sajtónak. Biszku, aki az utolsó élő magasrangú felelőse az 1956-os forradalmat követő megtorlásoknak. 1957-től belügyminiszter volt, s azon is dolgozott, hogy a forradalmárok büntetéseit súlyosbítsák, illetőleg azt is kifogásolta, hogy nem végeznek ki eleget közülük. A belügyek vezetőjeként az egyik közvetlen irányítója volt a retorzióknak. Aztán 1961-től két éven át miniszterelnök-helyettesként, majd 1978-ig az MSZMP KB titkáraként szolgálta, sőt, működtette tovább a kommunista rendszert.
Ma este a Duna tévében törte meg a csendet.
Elképesztő, amiket ez alatt a néhány perc alatt leművelt.

Azt terveztem, hogy viszek magammal egy kamerát, és a Szigeten a Kispál utolsó koncertje után készítek velük egy rövid interjút - valamelyest személyes búcsúzásképpen is. Meg ugye közszolgálatiságom erősítéseképp, a nemzeti együttműködés jegyében, a népért.

De aztán rájöttem, hogy épp akkor vélhetően nem lesz kedvem dolgozni. Meg némiképp meg is leszek hatva, s pont akkor én sem akarom azzal tölteni az időt, hogy hajkurászom őket a backstage-ben.
Ráadásul a sajtóiroda késő este már rég zárva lesz, úgyhogy feltölteni sem tudnám a filmecskét időben. Nem beszélve arról, hogy egy számomra is kedves korszakot nem interjúval kell zárni a helyszínen, nem a jó fényviszonyok és beállítás keresésével, egyes részek újraforgatásával, hanem koccintással és okosozással.

A képeket a Kispál egyik pódiumbeszélgetésén készítettük 2008-ban, Budapesten

Különben is interjúztunk már az elmúlt években is.
Úgyhogy leegyeztettem velük, s a búcsúbeszélgetést egy jobb időpontban (azaz előre, már a mai napon) megejtettük. Lovasi András válaszai jönnek, telefonon beszéltünk jó hosszasan az előbb. Itt van az egész, s aztán majd később lehozom az újságban is valamikor.

Azaz még előbb egy kis türelmet kérek. Az alábbiakat lehetőleg augusztus 9-én este 24 óra után olvassák majd el.
Hiszen kábé ekkor fog lejönni utoljára a színpadról a Kispál. És adja majd a frontember az alábbi interjút. Amit azért már előre elkészítettünk, bedobozoltunk, csak Önöknek, drága kultúrolvasók.
Konzerváltuk a Kispált, hiszen ugye „tegyetek el befőttet”...

Indult egy búcsúblog. Jó, hogy az utolsó Kispál-koncert promóciójának része, de attól még lehet érdekes is. Olyan, mint amikor a suliban az emlékkönyvek járak körbe.

A korszakot hamarosan lezáró koncert szervezői indították el az enkispalom.blog.hu felületet, ahol írókat, költőket, zenészeket és újságírókat kérnek fel megnyilatkozásra. Arra, hogy fejtsék ki a gondolataikat a távozó csapatról - és nem csak arról.

A hír így szól: újabb magyar politikai párt alakulhat Romániában. Az RMDSZ és az MPP után egy harmadik magyar politikai erő jöhet létre. A legújabb pártot a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alapíthatja meg, ha végül így döntenek.
Nem rossz, mi?

Ezzel a dologgal immár nyilvánosság elé is lépett az EMNT nevében Toró T. Tibor alelnök. Azt mondja, nem elvetendő mérlegelni, hogy pártot alapítsanak, pontosabban párttá alakuljanak.
Hát már hogy is lenne elvetendő? Ha az ember komoly pénzek közelébe kerül, legjobb, ha alapít a bankjegyhalom fölé egy pártot is. A másik ok a pártalapításra hagyományosan az, ha az ember szeretne komoly pénzek közelébe kerülni.

Újabb sminket vett magának a kormány, ráadásul az üzlettel nemcsak arculatot nyer, hanem pénzt is.
Nézem pár napja, mi folyik az újabb üres marhaság, azaz a fogyasztói árakat figyelő rendszer kapcsán. Aztán ma bejelentették, hogy meglesz. Arról van szó, hogy az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság (ANPC) egy árfigyelő rendszert fog felügyelni. Ennek a lényege, hogy 1400 nagy és közepes üzlet árait számítógépes rendszerbe viszik be, ahol össze lehet majd hasonlítani. Az adatok nyilvánosak lesznek.
Na persze joggal merül fel a praktikus kérdés: és akkor mi van? A válasz is hasonlóan egyszerű: semmi.

Megnéztem a Shrek 4-et. Mit mondjak, elég fércmunka, de azért jobb, mint az előző része volt. Viszont számomra kifejezetten zavarbaejtő volt. Immár halmozottan.

Shrek ugyanis - a fülét leszámítva - egészen pontosan úgy néz ki, mint a volt vízvezeték-szerelőm. Fiona pedig úgy, mint a szaki felesége.
Most hogy élvezze így az ember a rajzfilmet, amikor a főszereplője maga az aranyos kis zöld vízvezeték-szerelő? Aki ráadásul mindigis túlságosan drágán dolgozott, s még azt kellett érezni, hogy kegyet gyakorol, ha eljön.

A szaki és neje

Shrek annak idején többször is dolgozott nálam. S a vetítővásznon elnézegetve őt beugrott, hogy újra hívnom kellene, mert ki kellene cserélni egy fűtőtestet. A mester vonásai teljesen olyanok, mint amilyenekkel a derék ogre büszkélkedhet, ráadásul a mimikája és a testalkata is egy az egyben a szakit hozza - vagy fordítva.
A szerelő felesége nagyon kedves és barokkosan telt - bár élőben azt egy kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy amikor feljön a Nap, akkor mindig gyönyörű királykisasszonnyá változik.

Ám itt még nem értek véget a képzettársítási megpróbáltatásaim.

Nem bírok nem sátáni kacagni, valahányszor eszembe jut, hogy egy blogger szerint a Facebookon ellenőrzésként beírandó, véletlenszerűen elénk kerülő két szó nemrégiben ezt a kombinációt adta ki: "kill blacks".
Az igen! Pont egy amerikai találmány rasszistáskodik, ráadásul bájosan véletlenszerűen. :)

Arról van szó ugye, hogy a Fácsén is dívik, ami a neten sokhelyütt: mielőtt egy kívánt műveletet végre tudunk hajtani, a rendszer ellenőrzi, hogy valóban humanoidok vagyunk-e, s nem valami galád robot garázdálkodik, piszkálna bele a rendszerbe. Ehhez az ellenőrzéshez be kell írni két olyan szót, amelyet véletlenszerűen generál és dob elénk a képernyőre.

Szóval "kill blacks".
Nagyon állat. S ha már a random humor ilyen gyöngyszemeit képes generálni a rendszer, elindultam én is egy kis kincskeresésre a Facebook ellenőrző felületén.

Mit csináljon az ember, ha nagy esőben igazán cool akar lenni?
A sárban pogózás már koncerteken is eléggé ciki (bár ha elég fiatalok csinálják és jól, akkor csak cikoid), az ének az esőben túl nyúlós, továbbá a lemeztelenített felsőtesttel, égnek emelt arccal, széttárt karokkal való macsósokodás tüdőgyulladásban - a nézők részéről pedig röhögőgörcsben - végződhet. Ám itt van egy olyan húzás, ami ugyan már régóta szokványos, mégis méltatlanul elfeledett: ha nagyon nagy eső van, s nonkonformistán lazák akarunk lenni, aszfaltozzunk.

Guggolunk egy kicsi, szabályosan kerek gödörnél. A környéken még számos ilyen, fölbe vájt lyuk tátong. A mienk mellett kerámiadarabkák, gondosan körbe rendezve. A pasas letöröl az egyikről egy kis földet, pár pillanatig kapargatja, vizsgálgatja, majd átnyújtja:
"Na, ez például kábé hétezer éves".
"Hetes ezer?!" - ellenőrzöm a hallásomat.
"Aha. Nagyjából annyi. Jóval Krisztus előtt. S jóval sok más előtt. Gondoljon csak bele..." - mondja kicsit idegenvezetősen, kicsit rutinosan, kicsit unottan, de azért mosolyogva.
Ez már őt különösebben nem hozza lázba. Minket még igen.

Jóska régész, egy hétezer éves töredékkel

Egészen érdekes egy régészeti feltárás. Önmagában véve is, de akkor méginkább, ha a közelünkben van. És van.
Mégpedig itt, Nagyváradon a Szálka-dombon zalik épp egy nagyobb ásatás, azt látogattuk meg két kollégával együtt.

Eddig nem tudtam róla, de az van, hogy modern polihisztor lettem.

Igaz, hogy még tavaly ilyenkor államvizsgáztam, akkor végeztem el a filozófiát, de az oklevél csak mostanra készült el. Ki is vettem ma.
Ahogy nézem, mostanság már egy hivatalos melléklet is jár az egyetemi végzettséget igazoló diplomához - az előző oklevél megszerzésekor ilyet még nem kaptam vele.
Hát ez a román és angol nyelven készült melléklet egészen új távlatokat nyit az ember előtt.

Kellemes kis fotóra akadtam - ebben a rekkenő hőségben jó kontrasztú.
Valamelyik télen Finnországban készítettem ezt a képet. Január volt, és -22 fokban fagyott be az orrlyukunk, repedt a kezünkön a bőr.
Most július van és 34.
Ahogy a reklámtáblát elnézem, azért a finnek sem adják fel a reményt soha...

Lényegében véget ért a vébé.
Ja, van még a döntő, de számomra (meg még - gondolom - sokak számára) ez kevésbé érdekfeszítő, mivel azok nem játszanak már, akiknek eddig szurkoltunk. Az enyémek például bronzérmesek lettek.

És ahogy látom, megint megy a vita, hogy kell-e egyáltalán bronzmeccs.
Szerintem megszüntetni nem feltétlenül kellene. Viszont sok szempontból fölösleges lejátszatni is. És kínos nézni.

Wáháhá! Micsoda apró, s mégis king size humor! Szuper. :D
Nemrég már írtam a témáról, de épp most vettem észre, hogy a Youtube vuvuzela gombot vezetett be.
Nem minden filmecskénél van, de azért a legtöbbnél megtalálható. A kis focilabda-ikonra kell kattintani, ha a néző trendi háttérzajjal szeretne megtekinteni bármilyen témájú videót.
Kitűnőek az ilyen l'art pour l'art ökörködések.

Épp a Metallica egyik fellépését néztem, amikor rátaláltam a gombocskára. Tessék, itt például ki lehet próbálni, milyen a One című klasszikus, vuvuzela-alappal. (A kis gombot tessék ám megnyomni.)

:) Hát nem zseniális?
Ha tetszik, ha nem, megszokhattuk az elmúlt hetekben, hogy ami érdekes a tévében, az zümmög is. És immár (valószínűleg csak átmenetileg) magunkat is idegesíthetjük, kényelmesen, gombnyomásra, különösebb fáradság nélkül - ráadásul nem függünk attól, hogy épp mikor van meccsközvetítés.

Ugyanakkor ne feledjük az új funkcióban rejlő számos előnyös lehetőséget.

Bárki bármit mond (bár e témáról ezzel ellentéteset nem nagyon szoktak), ez az ország nem egy(séges), s talán nem is lesz az soha. Sok a törésvonal, nemcsak régiónként, társadalmilag, történelmileg, etinkailag, hanem az égvilágon mindenféle értelemben.
Újabb példa erre a sokadik árvíz.

Beindult a fesztiválidény. Nem újdonság, minden évben beindul.
És nagyjából egyforma minden feszt. (Olyannyira ugyanolyan, hogy mint észrevettem, például a Székelyföldi Rockmaraton az akkreditációs formanyomtatványának szövegét is a legnagyobb budapesti fesztiváléról koppintotta.)
De ez az egyformaság magukon a rendezvényeken alig tűnik fel, mindig eléggé újnak hatnak. Csak előtte látunk jól. Vagy pedig csak ott, a közepében. Nem is tudom.

Mi a szép ezen a képen?

Megérkezett Váradra is ez a műanyagból készült zavaró tényező, a vuvuzela.
Ma a szerkesztőségben végeztünk röpke nyálcserét ennek apropóján, mivel kipróbáltuk a zümmögőt.

Mégis ott vagyunk a vébén, kint vannak a magyarok. Bár nem úgy, ahogy szeretnénk.

A mai kapitális bírói tévedéseket elemezgeti mindenki - így tettem én is, végigkockázva a neten elérhető videókat, árgus szemekkel követve a felvételeket. És a hibásan elbírált gólok után egy kis kellemes színfoltot is felfedeztem, ami másnak nem szúrt szemet sehol. Szóval mégis magyar részvétellel zajlik a vébé.

A frászt hozzák az emberre. Meneküljön ki merre lát, visszatért ugyanis az ÁVH!
És a Fidesz hozta vissza. Tényleg beleborzongok. S a hideg futkoshat mindenkinek a hátán, akinek mond valamit ez a megnevezés. És most megint itt van.

Sikerült: "a lakosság érdekeiért küzdő" ellenzék elérte, hogy sokkal több embert érintsenek a megszorító intézkedések, mint az eredeti elképzelés szerint.

A PD-L és a az RMDSZ alkotta kormány a nyugdíjakat csökkentette volna, valamint a közszférában a fizetéseket, illetőleg néhány olyan további járandóságot, amelyet kisebb társadalmi csoportok kapnak. Ez is erősen vitatható, oké. De az ellenzék ennél is nagyobb megszorításokat harcolt ki végül.

Nem kellett túl sokáig törnöm a fejemet azon, mit találnak ki legközelebb a Nagyváradi Közszállítási Vállalat (OTL) alkalmazottai. Bemutatták ők maguk. Néhányszor ugyanis már megfuttattam magamban, hogy mi jöhet még, hiszen láthatóan bármit megengedhetnek maguknak munka közben, teljes a káosz a járművezetőik és az ellenőreik esetében is. Nos, a legújabb trend náluk a kutyasétáltatás. Igen, munka közben. Ez is megoldható, most minek csodálkozni? Itt ez is lehetséges. Mindjárt el is mondom, hogyan.

Eldőlt: Orbán Viktor kormányfő lesz Magyarország államfője is a következő öt évben. Magyar hangja: Schmitt Pál.
Utóbbit jelöli ugyanis a Fidesz államelnöknek, s kedden már szavaz is róla az Országgyűlés. Nem kétséges, hogy Schmitt Pál el is foglalhatja majd a posztot. Ahol kitalálóját, Orbán Viktort jeleníti majd meg.

Ezzel - lagalábbis a következő öt évre - vége annak az időszaknak, amikor volt államfője Magyarországnak. Sőt, a határokon is túlmutatóan: volt államfőnk. Mégpedig Sólyom László személyében. Mostantól - a leköszönése után - legfejlebb egy elnök lesz a helyén, azaz egy illető valamilyen poszton.

Részemről megoldottam ma a magyar utcanevek ügyét Váradon. Amit a polgár tehet, azt megtettem: megrendeltem a feliratokat, mára el is készültek, átvettem őket, majd hívtam a szakit, aki felpattintotta a falra a román és a magyar táblát is. Ennyi.
Nekem igazán ne kampányoljon ilyesmikkel egyik magyar szervezet sem - főleg, hogy közben a konkrét rendezésért semmit sem tesznek. Részemről ez az ügy is lezárva, hőbörögjenek másnak ezzel is.