Február 3-án újabb mozi nyílik Nagyváradon. A Lotusban működő Cinema Palace ugyanis átvette az Oradea Shopping Cityben évek óta kihasználatlanul álló mozit, ahol előzőleg a Cortina filmszínház működött, és saját vállalkozásaként újranyitja. Tehát a második Cinema Palace ugyanott lesz, ahol régebben a Cortina volt.

Igaz, hogy a Nagyváradi Tömegközlekedési Vállalat (OTL) által használt utastájékoztató rendszer megállóhelyeken lévő digitális tábláin többnyire hülyeségek szerepelnek az érkező járatokkal kapcsolatban, valamit mindenféle más téves információ is, de legalább jó, hogy ha valahol elakadás keletkezik, azt valós időben megjelenítik rajtuk. Legalábbis így tervezték ez utóbbi dolgot, és mi is ezt gondolhatnánk.

Mindmáig az egyetlen román űrhajós, aki valóban járt is a világűrben: Dumitru Prunariu ismét vállalná a repülést, bár már 71 éves, ám, mint mondja, jelenleg nem foglalkozik újabb román űrutazás megvalósításával senki. Bár az ország attól még valamelyest aktív ezen a tudományos területen is.

Végre valami érdekes a tévében.

Sokan hangoztatják, hogy a karácsony, meg az azt megelőző időszak stresszes, tele van bosszankodással, dühvel, befeszüléssel – de hát szerintem ez egyáltalán nem így van.

Azt mondják, saját kezdeményezés, de azt is, hogy aztán még a cég is segített a kivitelezésében: ünneplőbe öltözött busz- és villamosvezetők is dolgoznak a tömegközlekedési járműveken mától, Nagyváradon.

Jó, általában sehogy, a legnagyobb mocsokságot is meg szokták úszni. Már ha legalább nem esztelenül csinálják. De van, amikor esztelenül csinálják.

Megvan a jó oldala is, de kicsit gyanús is nekem mindig az ilyesmi: irányítottan, közpénzből készülnek el újabb falfestmények Nagyváradon. A város legnagyobb ilyenjének befejezése e hét végére várható. Már ha el nem romlik az idő. De el fog. Úgyhogy talán még egy hetet rá kell húzniuk az alkotóknak.

Valami közjáték zajlik az állomással szemben, a Bukarest téren, már amikor először érkezem. Itt is fel van törve az aszfalt, és vagy négy munkás markológépezik, lapátol e helyszínen is, ahogy ezekben az években Nagyváradon egészen példátlan módon ezer más helyen egyszerre dolgoznak mindenféle munkálatokon.

Meglepő: egy afrikainak tűnő, fekete személy látható a nagyváradi városháza főlépcsője fölötti falfestményen, sőt, a háromosztatú mű középső elemének is a közepén. Ezt említettem már az előző blogbejegyzésemben is, de most utánajártam, mivel érdekesebb, mint gondoltam, és érdekesebb, mint a tisztelt olvasó gondolná.

Ilyen a mindenkori nagyváradi városvezető dolgozószobája. Mostantól ugyanis egy rövid ideig látogatható ez a helyiség is, hétvégente.

Ismét megpróbálkozik Nagyvárad azzal, hogy saját zenei fesztivált teremtsen. Néhány évvel ezelőtt merült fel az ötlet az önkormányzatban, hogy kellene egy ilyen, de aztán nem történt semmi – most viszont itt van ez az első ON Festival.

Hol tartja a Nagyváradi Tömegközlekedési Vállalat (OTL) az Aviatorilor utcán a sínek megolajozásához szükséges cuccokat?

Na jó, bocsánat a tegezésért, minden esetre Ön is az erre esélyesek között van, ha részt vesz nyereménysorsolásunkon.

Így múlik el a világ dicsősége – mondhatnánk erre. De nem mondhatjuk, mert nem egészen ez van. Hanem az, hogy egy enyhén szólva rengeteg kétes ügyben érintett RMDSZ-es vezető kénytelen-kelletlen visszavonult ugyan, de mindent megúszott, mindenféle büntetés nélkül, és most a háttérbe vonulva élvezi mindazt, amit az évek során összekapart magának.

Ennyit. (A kép – számítógépes böngészőben nézve – rákattintással nagyítható.)

Most mondd meg...

Nehezen hiszem el, pedig igaz: nincs semmilyen légzőszervi megbetegedésem az idei Sziget után. Mert – nagyon sok év után most először – a Sziget nem volt kriminálisan, felháborítóan és kínzóan poros. Sőt: lényegében nem volt poros.

Itt van néhány spontánul elkapott pillanat a Sziget fesztiválról, közösségimédia-posztjaimba szánt felvételeken. Összefűztem párat ezekből, találomra, egy hosszabb videóvá. A feszt egyébként idén két érdekes adattal is szolgált. Egyrészt 30 éves, másrészt most érkezett meg a tízmilliomodik látogatója.

Kezdjük azzal, hogy nagyon drága. Bár szervezők idén több rokonszenves és konkrét intézkedést is hoztak, annak érdekében, hogy normális keretek között tarthassa az ember a költését. Na, de az már az emberen múlik, hogy a legtöbbször azért lehetetlen betartani az ilyesmit. Mindjárt adom a példákat.

Idén például Billie Eilish is ugyanitt fog állni, ahol ma délután mi, de volt már itt az évek során rengeteg világsztár, David Bowie-tól Snoop Doggig: a szervezők meghívására felmentünk a nyitás előtti napon a Sziget nagyszínpadára, meg az azzal szemben lévő vezérlőtornyába. És egyúttal bevittek a kulisszák mögé is, megmutatták a nagyszínpad mögötti részt, valamint a fő fellépőknek a backstage-ben elkülönített zónát, terasszal, öltözőkkel.

Ez az első év, amikor igazán, a maga teljességében térhet vissza a Sziget fesztivál, a pandémia okozta szervezési és gazdasági nehézségek után – mondták el Európa egyik legnagyobb és leghosszabb ilyen rendezvényének szervezői ma, amikor egy nappal a nyitás előtt sajtóbejáráson tájékoztattak, és mutatták meg az újdonságokat is.

Téma: hogyan profanizáljuk és nevettessük ki a saját nemzeti jelképeinket, ráadásul épp nagy, námzáti buzgalmunkban?

Bevallom, először azt hittem, marketingfogás – annak pedig elég olcsó, bár nagyot mondóan merész – az, hogy a szervezők bejelentették: elfogytak a sima bérletek a kolozsvári Untoldra.

Mi volt ez? Mert, hogy nem tornádó – bár kicsit hasonlított hozzá -, az biztos. És mi lett utána? Nézzük.

Hat darab hatalmas raffiazsák, amiket az egész udvar rendbetétele során telepakoltam összelapátolt földdel, és így már ólomsúlyú lett mind, legalább kilencven kilósak lehetnek, egyenként. Most mit csináljak ezekkel?

Minden nagyobb városban dívik ez a műfaj is, persze. Most ezen belül a pillanatnyi nagyváradi irányzatokat foglalom össze.

Esetleg jókedvű? Derűlátó? Vagy bármi ilyesmi?