Kíváncsi vagyok, mennyi időbe telik, amíg ide is bejegyez majd a párt. Vagy megjegyzések, vagy be(le)szólások formájában. Hogy ejnye és nahát ez meg az, meg no-no, meg ilyenek. Meg, hogy a magyarság érdekei így meg úgy, mert ők azt nagyon látják és nyilván éjt nappallá téve követik, képviselik, én meg itt mocskos, ganaj aknamunkát folytatok, bla-bla-bla. Mert az elmúlt tizenhárom év során sok ilyen marhaságot hallgattam végig a szerkesztőségben. Most már két párt is virnyákolhat azonban - tárul Miki mókatára.
PRMDSZ: ezt Besztercén fotóztam pár éve. S akár így néz ki még most is, akár nem, lényegében így néz ki: nyugodtan feldobhatnák mellé az MPP cégérét is, vagy más jó firmákat.
Mert ugye bejegyezték az új romániai magyar pártot. (Egyesek máris hasogatják itt a szőrszálat, hogy a most létrejött valójában az egyetlen rommagyar párt, mert az RMDSZ ugye nem pártként definálja magát. Tényleg? Hát, engem meg abszolút nem érdekel, hogy az RMDSZ önreflexiója milyen. Független megfigyelőként – uuuh, baby, de laza is annak lenni, kicsit hátradőlök és élvezem most, majd mindjárt folytatom - nekem csakis az számít, hogy túlnyomórészt pártként tevékenykedik, az akciózásai is ilyenek - ami más, mint a tevékenykedés, igen -, a politikusai is kifejezetten pártpolitikusi allűrökkel bírnak, a gépezet is profin pártos stb., stb. Úgyhogy csak ne trükközzünk itt: eddig romániai magyar párt volt, most meg kettő van, és kész.)
Ez a bejegyzés (nem az enyém, hanem a párté) kicsit történelmi esemény - csak már alig vesszük észre az ilyesmit. Az RMDSZ 1989 december 25-én született, s majdnem húsz év kellett amíg az itteni magyar politikum is felnőtt (tehát úgy igazából elkurvult) és kitermelte a maga haszonélvezőit, na meg azok ellenzékét.
Szóval szinte két évized telt el, mire az érdekképviselet sima párttá fejlődött (vissza). Mert igen, a politikában a fejlődés és a visszafejlődés ilyen szempontból ugyanazt jelenti. Attól függ, hogy pozitivista vagy negativista szempontból nézzük - ám ugyanazt látjuk.
A romániai magyar kisebbség 1989 végén alakult szervezete valóban érdekképviseletnek indult, s úgy változott, ahogy maga ez a közösség 1989 után. Kezdetben jószándékú, becsületes, tisztalelkű, naiv hülyegyerek volt, aki mindig csak csalódott, sőt, jól el is verték párszor. Aztán előrébb léptek azok a dörzsöltek, akik már kezdetben, a szervezet alapításakor is ott sertepetréltek, csak várták, hogy a forradalmi eufória csillapodjon, nehogy bajuk essen. Előrelépésük után hozák a többieket, s lassan, de módszeresen átvették az irányítást, és lepaktáltak a román politikummal is. Egyfajta kft-t, vagy Rt.-t csinálva a szervezetből.
No és itt álljunk meg. A nagy ügyeink képviseletének ugyanis valóban befellegzett, amióta ez bekövetkezett. Ám a kérdés marad: mégis mit képzeltek azok, akik most szörnyülködve kapkodnak a fejükhöz? Nem egyértelmű, hogy a nagypolitikába bekapcsolódni csakis így lehet, és csakis ez a végkifejlet? Hiszen lényegében minenhol erről szól a politika, s a pártstruktúrák is. Az egyik paravánja, a másik eszköze az érdekcsoportok gazdasági manővereinek, amelyeket politikai (törvényhozási, végrehajtási) hatalommal erősítenek meg.
Úgyhogy még mindig kizárólag a realitás talaján vagyunk - és abszolút nem dícséret, hanem tényközlés - ha elismerjük: az RMDSZ igenis nagyot fejlődött. Profi politikusi réteget termelt ki, profi húzásai vannak, profi(n) párt. Ja, hogy ez amúgy nekünk nem sokat segít? Ez így van.
Ám - hogy mondjuk csak a határokon belül maradjunk - melyik az a román párt, amelyik sokat segít a románoknak? Hm? Na ugye.
Tehát az RMDSZ felnőtt, maturizálódott. Szükségképpen eltávolodott a saját választóitól (amely történetesen a magyarság jó része volt), közeledett viszont a saját érdekszférájához és klientúrájához. Ugyanígy szükségképpen eltávolodott az érdekképviseleti status quo-tól és betolatott a pártstátusba.
És mit párt bevégezte azt, amit képviseleti szervezet korában elkezdett: mint a macskát, úgy vágta ki azokat, akik rosszul helyezkedtek és utólag próbáltak odatolakodni a bödönhöz, zavarva és bántva azokat, akik már javában ott „érdekképviselnek”. Ezek a vesztesek pedig kivártak, s most (szerintem amúgy pragmatikus szempontból helyesen) úgy ítélték meg, olyan lett a politikai-társadalmi konstelláció, hogy külön pártot lehet és kell alapítani. És ehhez kétségtelenül Bukarestből és Budapestről is kaptak segítséget. Bár igaz, hogy e két nagy segítő más és más érdekek, erővonalak mentén mozdult, egymástól függetlenül, csakhogy ugyanabba az irányba – a pártcsináláséba – hatva.
Így aztán 2008. január 29-én ki is mondta a bíróság az MPP bejegyzését.
Lám, lám, mennyit változtak az idők...
Annak idején, azaz a kezdet kezdetén tényleg a frász tört volna ki mindenkit, ha két romániai magyar párt megalakulása fenyegetett volna – s ilyen mumusokkal riogattak is rendesen. Ugyanis ebben az esetben tényleg kockára került volna a magyarság érdekeinek képviselete. Csakhogy azóta – mint láthattuk – igen sok tényező változott. Úgyhogy mióta lényegében nincs érdekképviselet, azóta veszély sincs. Mert érdekképviselet évek óta nincs. Lassan tűnt el, olyan lassan és fokozatosan, hogy a legtöbben nemhogy nem vették észre, de még most is pánikolnak attól, hogy kinyissák a szemüket és meglássák a nagy űrt. (Ha csak nem vagyunk annyira buták, hogy a posztokra kerülve mindenkihez hasonlóan korrumpálódott és tőlünk elfordult, ám magyar nemzetiségű opportunistáinkat érdekképviselőnek nevezzük. Ahogy én mondani szoktam: nekem nem esik jobban, ha a mi kutyánk kölyke ugat meg, netán fordul ellenem, mintha másé tenné ugyanezt.)
Szóval, nyugi: két párt ide vagy oda, nincs veszélyben az érdekképviselet. Sajnos. Mindez már csak az egyik párt retorikai húzása a másik ellen. Ahogy az új párt például - replikázva - a választás szabadságával érvel. Na, ahogy a másikat sem, ezt a maszlagot sem veszem be azért.
Ugyanis valóban nagyon kellett már valami, amivel protestképpen büntetni lehet az RMDSZ-t. Csakhogy ime a testet öltött abszurdum: amint olyanná válik a helyzet, hogy két pártot megbír -sőt, igazából már rég igényel – a magyarság, abban a pillanatban tökmindegy, hogy melyikre voksolunk. Ugyanis ekkor már rég pártpolitikáról (azaz klikkesedésről, csoportérdekekről, gazdasági és politikai nagyfiúk vállalkozásairól) van szó, a mi valós reprezentációnkról nem. Az érdekeink már régen egy távoli sarokba menekültek és ott hol sírnak miattunk, hol meg röhögnek rajtunk. De még ők is tudják, hogy ilyen a politika: az érdekképviselet szépen, lassan, de biztosan feloldódik benne, ha kapcsolatba kerül vele.
Zárásképpen van egy érdekes válaszom azoknak, akik - akár RMDSZ-pártiak, akár MPP-hívők - amiatt sikoltoznak itt, hogy most aztán a megosztottság intézményesült és uramfia, mi lesz a magyar képviselettel a parlamentben, meg netán az önkormányzatokban is. (Hamar hozzáteszem: ez a fajta képviselet, vagyis az a tény, hogy magyar nemzetiségű emberek is bekerülnek a román törvényhozásba, kormányba, s a politika egyéb bugyraiba egyáltalán nem tévesztendő össze a romániai magyarság jó messzire elkergetett, leköpdösött és megalázott, olcsó ribanccá tett valós érdekképviseletével.)
Szóval, drága véreim! Ha valóban ilyen nemes és nagyívű gondolatok aggasztanak benneteket, s igazán ennyire felülemelkedtek a snassz kis pártpolitikai szempontokon, ugyan szavazzatok már át! Hiszen ha nem a pártok lövészárkaiból tüzeltek egymásra, hanem a nagy összkép, a magyarság izéje, meg a micsodája foglalkoztat, akkor nem lehet nehéz ezt bizonyítani is. Tessék minden MPP-hívőnek az RMDSZ-re szavazni, vagy minden RMDSZ-esnek az MPP-re. Na gyerünk! És akkor nem lesz megosztás, megoszlás, kiesés, szétesés, csernobil.
Kérdés még, hogy akkor most melyik tábor szavazzon át, a sok erkölcsös közül, hogy mindenki jól járjon. Nos, szerintem itt a sima logika és az igazságérzet dönt. Tessék megnézni, hogy 1989 óta melyik magyar szervezet volt monopolhelyzetben, azaz melyiknek volt eddig sok-sok esélye, valamint, hogy melyik az új. És akkor most az újnak is lehet adni egy esélyt.
Ja, hogy az előzőek már sokat loptak és vertek át minket, az újak meg üresebb zsebekkel és olyan dumákkal érkeznének, amelyekben a többség nem látja meg elsőre a maszlagot, mert másfajta hazugságokhoz van szokva? Na ja. De ez van.
Ne felejtsük már megint el: nem érdekképviseletről beszélünk. Hanem politikáról, profi politizálásról. Tök más.
