Volt, hogy találkoztam már stricivel. A semmiből tűnt elő és az akkori barátnőmet környékezte meg azzal, hogy "jó pénzkereseti forráshoz" tudná juttatni a szép, fiatal hölgyet.
Aztán végül nem jutatta. Ugyanis amikor megtudtam ezt, és szemtől szembe kerültünk, a sarkamra álltam.
Olyan határozottan léptem fel és olyan súlyosan megfenyegettem a tagot, hogy ennek nyomán nyilván revideálhatta az álláspontját - mert a későbbiekben csak kétszer próbálta meg újra a dolgot.

Nem tudom miért (dehogynem), de ez a régesrégi sztori jutott eszembe arról, hogy már megint hallani az MDF-ről. S nyilván újfent rosszat. Ismét belekeveredett valami sötét dologba ez a szocialista szatellitpárt.

Ugyanis úgy állt a dolog, hogy egyszerűen megszűnik az Országgyűlésben a frakciójuk - mivel kilépések nyomán túl kevesen maradtak. Épp ma járt le a határidő: ha nem sikerül még egy embert előkeríteni valahonnan, akkor a frakció megszűnése életbe lép.
Erre a madam leszalajtotta a sarokra az egyik skacot, s némi futkorászás után vettek is ott egy embert, aki hajlandó volt belépni a frakcióba. Így a parlamenti csoport megmaradt.
Meg a hírük is...

Sőt, a legmegfelelőbb embert találták a dologhoz: az a Lengyel Zoltán csatlakozik ugyanis az MDF-frakcióhoz, aki eddig sem a párthűségéről és moráljáról volt híres. Így legalább nem kell sokat változnia. Sőt, tökéletesen illik napjaink MDF-jébe is.

Arról a Lengyelről van szó, aki miután összeugrott az őt igazoltatni akaró rendőrökkel egy pesti esten, a Fideszből kihullott. Majd a Független Kisgazda-, Nemzeti Egységpárt (FKNP) nevű humorpárt tagja lett - s ez nem vicc. Ott vegetált mostanáig, valami jobbra lesve.
(Aztán olyan képek is megjelentek róla a neten, amelyek állítólag őt ábrázolják meztelenül - de erre ne térjünk ki, ugyanis ez tényleg kétesélyes. Manapság ugyanis valóban akármilyen fotót össze lehet dobni egy ügyes program segítségével, s felpattintani a netre. Úgyhogy ha nem is Lengyel szőrösködött azokon a képeken, attól még a politikai karrierje és a más ügyekben tanúsított erkölcsi hozzáállása nagyon hasonlít egy középszerű prostiéhoz.)

Hát így vásárolták most meg.
Na jó: szentigaz, hogy Lengyel Zoltán pénteken még azt nyilatkozta, semmiképp nem lép be az MDF-frakcióba.
De ma már hétfő van ugye.
Úgyhogy belépett.

Ezek a képek keringenek a neten, s állítólag Lengyelt ábrázolják. Szerintem nem, de mindegy. Vele más a gond.

Nem kétlem, hogy az MDF-fel szembenálló erők (s főleg a Fidesz) a maga során mindenbe besegített azért, hogy a frakció széthulljon. De azt sem vonom kétségbe, hogy az egybentartásáért meg minden követ - na és forrást - megmozgatott a kormánypárti árnyéktámogatást élvező MDF.
Sőt, Dávid Ibolyáék annyira nyíltak voltak, hogy a vásárlást előre be is jelentették: nyilvánosan úgy fogalmaztak, hogy "szerezni kell még egy embert".

Na ekkor jött be a képbe a - volt pártjával, azaz a Fidesszel amúgyis haragban lévő - megélhetési honatya, Lengyel Zoltán.
S ekkorra már mindkét fél eljutott a pragmatikus hozzáállás ama szférájába, hogy tudták, érezték: nincs az a pénz, hogy ne tudnának végül megállapodni.

Szerintem nem is lehetett túl drága az univerzális frakciótag. Alkalmi vétel egy alkalomszerűen politizáló pártmaradvány számára.
Tesco gazdaságos parlamenti képviselő. Ember-jellegű termék. Természetazonos összetevőkkel. Bármilyen politikai miliőben ugyanúgy használható.

Szóval annak idején egyebek mellett azt is mondtam a strickónak: ha még egyszer hallok róla, akkor baj lesz. Én ugyanis nem állhatom az ilyesmit, s amúgy sincs semmi és főleg senki eladó.
Ez volt pénteken.
Hétfőn valahogy megkeresett, behízelgően, udvariasan, hogy azért mégis szeretné megbeszélni a dolgot. Rácsuktam az ajtót. Aztán még egyszer hívott "egyeztetni". Nem álltam szóba vele. Ezt erkölcsi minimumnak hívják, azt hiszem.

Az MDF és Lengyel azonban szóba álltak péntek után is. Ezt meg politikának hívják.
Azt hiszik.

És sajnos igazuk van.

Na persze az az árnyalatokat érintő kérdés még felmerülhet, hogy mi van az analógiával. Vagyis akkor ebben a pártos történetben pontosabban mi is a szereposztás - azaz kristálytisztán ki a stricinger és ki a prosti.
Nos, mindegyik fél.
Ezt meg önmenedzselésnek hívják ugyanis.

De persze nincs mindezen mit csodálkozni, hiszen nem ez az első és nem is az utolsó hasonló emberkereskedelmi-prostitúciós politikai húzás. És nem is csak Magyarországon van ilyen, hanem hozzánk sokkal közelebb és tőlünk sokkal távolabb is.
Nagyváradon például épp pár hete vásároltak ki egy tagot a saját kis magyar pártjából. Néhány napja meg a maradékot is megkínálták egy kis lével, hogy maradjanak veszteg a választásokon.

Egyszerűen a politizálásra - s különösen a parlamentet is implikáló válfajára - az ilyesmi néha jellemző. Hogy az adott téma magaslataihoz illően, valamint a konkrétumokhoz igazítva, adekváltan fogalmazzak: kurvára jellemző.
(Ki másra?)