Betörtek ma este hozzánk.
És levertek.
Azóta is némileg levert vagyok.
Épp egy jó Honfoglalót akartam nyomni (néha újra játszom, most meg ráadásul pont online bajnokság van), ekkor tört be megint az életünkbe a politika.
Iliescu csibéi, pontosabban az ő szárnyai alatt nevelkedett vércsirkék robbantak be és tették ezt.
Indítom a gémet, a háttérben meg közben sunnyog a tévé.
S bár vátható volt, mégis rosszul esett, amikor egy pillanat alatt a háttérből az előbe tolakodott az, ami épp az egyik hírcsatornán ment - az a hír, hogy a PSD és a PD-L megegyezett, ők alakítják meg a kormányt.
Doh! Megvárhatták volna, amíg befejezem a játékot. Mert egy ilyen baromi hír után már nincs kedvem. Mostantól úgyis megint csak ők fognak játszani.
Valakik terpeszkedés közben
Úgyhogy a kisebbségi magyarság térnyerése elmaradt. És nem azért, mert az RMDSZ-t megszívatták és kihagyták a kormányból.
Hanem azért, mert alig jelent meg Európa lealázandó térképe a Honfoglaló indításaképp a monitoron, egyből be is csuktam az egészet. Elment a kedvem tőle.
Vigye ezt is a PSD, a PC és a PD-L. Úgyis örökké ők váraznak le mindenkit akkor is, ha egy időre sikerül hátrébb szorítani őket. Mindig visszajönnek ezek a három hordába tagolódott barbárok, mint felszabadított régiókba a megszállók. Ők annyit játszottak már, hogy nem a tudásuk, a jó képességeik miatt nyernek, hanem a tehetetlenség miatt. Fejből tudják a paneleket, a rutinválaszokat az összes kérdésre, unfair módon nyomják, élvezhetetlenné téve az egészet.
Pedig mostanra ismét sikerült jó sok játékerő pontot összegyűjtenem. Akárcsak ennek a nyomott országnak. Csak végül a döntő kérdést hibáztuk el megint. Hogy milyen évet írunk most Romániában.
Mint kiderült, a helyes válasz: 1990. Vagy 2000.
De lényegében 0.
Szóval inkább azt figyeltem egy darabig, mi jön át a tévéből. És egyre rosszabb lett.
Persze lehetne most azon filózni, hogy az egész ügy, az ő állítólagos ellenségük kormányrasegítése talán csak valami stratégiai manőver, cseles húzás, és pár hónap múlva meglátjuk, mi a poénja. De szerintem nem poénos.
És aki ilyenre képes, az mindenre képes. Ezért nem várhatunk tőle semmi jót, legkevésbé szabályos gémezést. Eddig is láttuk, hogy szuperjó játékos, ravasz és bámulatos húzásai, elképzelései vannak, ügyesen gyűjti a pontokat, mindenre gyorsan és hibátlanul löki a válaszokat. Néha csalt, mégis lényegében azt mondhattuk: ügyes játékos. Ám - akármi is legyen a vége pár hónap, vagy akár egy-két év múlva - mostantól az is visszavonhatatlanul világos: az a tag, aki Băsescu nicket használva jelentkezik be, csak egyszerű csaló.
Mint sokan mások. Csak valamivel ügyesebb és trendibb. De ha beszállsz a játékába, végül átver. És pont a döntőben, amikor a legkevésbé számítasz rá, mivel eddig azokat is bőszen nyírta ám, akik a te ellenségeid is, meg az országéi - s eddig úgy tudtuk, hogy valamelyest az övéi is.
Vagy sokan jönnek most majd azzal, hogy összevetik: hogyan küldték el ordas módon egymást a sunyiba a választási kampány során, ehhez képest meg hogyan nyomják most az olyan orbitális arcátlanságokat, hogy "történelmi pillanat ez, mert két rivális erő összefog Románia érdekében" (M. Geoană), vagy épp "holnap aláírjuk azt az együttműködési paktumot, amely nem más, mint partnerség Romániáért" (E. Boc).
De az ilyen párhuzamba állítások is fölöslegesek. Itt egyszerűen az a helyzet, hogy élő moderációs felügyelet ugye nincs, a felvigyázó robot pedig nem zárta ki őket a játékból - ezért a végén megint ők nyertek.
Az utóbb említett két csaló televíziós nyilatkozata után már csak az hiányzott, hogy Cristian Tudor Popescu "szakértő" jelenjen meg a tévében, s elkezdje ontani a szokásos impertinens marhaságait. Ekkor lett igazán nyomasztó az egész.
Retró jelen, ami most van: ugyanazok kerülnek hatalomra, akik el sem mentek, csak nyomtak egy négy évnyi pause-ot a játékban. Volt már ilyen. S zömmel ugyanazok kommentálják vezető véleményformálóként a mostani történéseket, akik már négy éve - és régebben is - lassították a rendszert a floodnak beillő "véleménynyilvánításaikkal".
Hát gratula, Románia ismét magára talált.
Szerencsére én is rátaláltam a távirányítóra. A pár percnyi borzongás után egyből üdítően hatott már az is, hogy az igazán még csak most kezdődő lidércnyomásról (legalábbis látszólag) egyszerűen el lehet kapcsolni.
Sőt: aztán ki.
Úgyhogy gondoltam, mégis visszatérek a Honfoglalóhoz.
De - most zsírkomolyan - az van , hogy azóta egyszerűen nem működik. Ha indítanám, valami olyasmit ír ki, hogy nem tud kapcsolatot teremteni a szerverrel.
Ezek után nem is csoda.
Azt hiszem, sokan lefagytunk ma este egy pillanatra.
Úgy látszik, a számítógépnek is lelke van.
Nekem meg momentán herótom.
