Madonnát én is kifütyültem volna. Mivel nem tartom semmilyennek a dalait. De nem is mentem el megnézni, ugyebár. Ám ez ízlésbeli kérdés, amin ugye nincs mit vitázni.
Az viszont már nem ízlés kérdése, amit a közönsége művelt Bukarestben.
Madonna-rajongók egy csoportja Bukarestben
Már amerikai hírportálokon is vezető anyaggá küzdötte fel magát pár órácskára, hogy a sokak által dívának is mondott, szerintem meg leginkább jellegtelen, idősödő ripacsot alakító nőt, azaz Madonnát a saját rajongói hurrogták le "egy európai fellépésén". Nos, mi sajnos tudjuk, hogy ez épp itt történt, amikor a román fővárosbeli koncertjén felemelte a szavát a rasszizmus ellen.
Én is láttam a felvételt, amelyből leszűrtem: tényleg elég sok rasszista szereti Madonnát. Mert a nézők közül igen sokan fütyültek, amikor idoljuk csupán egy egyszerű, egyenesen közhelyszámba menő frázist dobott be arról, hogy ne legyünk már nyomott, kültelki parasztok. Pontosabban így fogalmazott: "A diszkrimináció számos megnyilvánulása tapasztalható Kelet-Európában. Ez elszomorít, mert nem hiszek abban, hogy bárkit is megkülönböztetésben kellene részesíteni. Mi abban hiszünk, hogy minden ember számára biztosítani kell a szabadságot és az egyenlőséget. A cigányokat, a homoszexuálisokat és mindenkit, aki más, mint mi, egyenrangúnak kell tekintenünk és tisztelnünk kell. OK?"
Szóval ennyi az egész. Igazán nem nagy ügy: ami elhangzott, az evidencia, ráadásul még a megfogalmazásban sem volt semmi eredeti, újszerű.
Ám a bukaresti közönség egy része nem azt kifogásolta, hogy a művészként számon tartott (tehát kreativitással esetleg meggyanúsítható) Maddie falvédőszövegnek is ciki módon adja elő a dolgot - hanem magát a mondanivalót fütyülték szét.
Mert Románia számos szegletében - sőt, hatalmas területein - még ma is azt vennék szívesebben, ha Madonna, vagy bárki más a következőképpen átfogalmazott üzenetet tolmácsolná: "A diszkrimináció számos megnyilvánulása tapasztalható Kelet-Európában. Ez felvidít, mert hiszek abban, hogy sokakat megkülönböztetésben kellene részesíteni. Mi abban hiszünk, hogy néhány ember számára biztosítani kell a szabadságot és az egyenlőséget. A cigányokat, a homoszexuálisokat és mindenkit, aki más, mint mi, alacsonyabb rendőnek kell tekintenünk és köpködnünk kell. OK?"
Na erre már kórusban harsogta volna vissza a bukaresti közönség, hogy "okéééé"!
Szívükből szólt volna a szó, a dal, a gyűlölet.
A művésznő köszönti Romániát
Ja, és ne feledjük: egy olyan koncert közönségéről van szó, amely tipikusan romániai, akárcsak maga a nézősereg. A helyszíni beszámolók szerint ugyanis csapnivaló volt a szervezés, porfelhő ült az egész helyszínen, ahol meg előtte fellocsolták, ott sártengerek húzódtak, toalettek alig voltak, az árushelyek nem megfelelően voltak kialakítva, a hangosítással elöl, hátul, oldalt is gond volt, a kivetítők is túl kicsiknek bizonyultak.
Tehát minden egybevág: egy pancser országban, egy rosszul megszervezett, a közönség egy részének csalódást okozó koncerten lép fel egy kétes művészi értékű nyugati sztár - akinek a romániai rajongóiról az derül ki, hogy szemellenzősek és latens bőrfejűek.
Rosszul sikerült rendezvény volt, sokan sajnálhatták, hogy pénzt adtak érte - de mégis leginkább a sok probléma helyett azon akadt fent a publikum egy része, hogy a fellépő egy adott pillanatban egy olyasmit mondott a színpadon, amit minden közepesebb képességű ovis is tud ma már.
Ügyes Bukarest, ügyes Románia: ül a saját mocskában, átverik a sajátjai, és mégis másokra hörög onnan.
És a hörgésbe még a sajtó egy része is bekapcsolódott. A legtöbb román lap ugyanis azt hozza kommentárjaiban, hogy Madonna hibázott, mert nem kellett volna ilyet mondania, és nálunk nincs helye diszkriminációellenességnek. Merthogy - az érv szerint - fogalma sincs a romániai realitásokról.
Értem én: arra céloznak, hogy a romániai realitások szerint minden roma lop, minden meleg fertőz, továbbá eleve mindenki, aki más, mint mi, veszélyes, arca pedig eltörendő. Érdekes: én is Romániában élek, de ezt a realitást nem ismerem magam sem. Mert ez hazugság, butaság. Olyan butaság, amely egyébként a világ más részein is nagyon népszerű tévképzet.
Szerintem speciel a romániai realitás az, hogy a lakosság fele sötétben él, és ha kimegy a Napra, rögtön visszamenekül a sötétbe - mert ott érzi jól magát, s csak ott ismeri ki magát.
Ez egy alpári, buta, elvadult hely. Leginkább egy putri, tele cigányokkal. Egy olyan cigánytelep, ahol gyűlölik a cigányokat. Is. És ahol ez nem abszurd, nem tragikomikus, hanem logikusnak tetsző és természetes.
Ugye, mennyire messzire jutottunk egy koncerttől? Kábé annyira, mint a romániai társadalom a Nyugattól. Amit csodál, ahova törekszik, amit irigyel - de amit lehurrog és kifütyül, ha a legkisebb mértékben is azt tapasztalja, hogy változásra akarják rávenni, szelídíteni, civilizálni kísérlik meg.
Pedig valójában a kifütyült Madonna az, aki fütyül az egészre. Részéről csak egy kis imázsgyakorlat, hangulati elem volt az antirasszista közhely bedobása. Showelem. Máshol, boldogabb államok koncerthelyszínein ilyesmivel már hangulatot sem lehet elérni, uncsinak számít az antirasszizmus. Mert természetes. Nálunk meg felháborítónak - mint láttuk.
Hát szerintem Madonnának kellett volna kifütyülnie a saját közönségét.
Hacsak nem csípi, hogy Európa ezen felén már ő is rasszista ikonnak számít.
Hiszen, mint kiderült - egy ideig bulizó polgároknak álcázott - mániákus gyűlölködők, zugnácik és hajjal ellátott bőrfejűek is nagy számban összegyűltek megnézni és imádni őt, a szerelem vérbő és liberális megéneklőjét Bukarestben. Ú, de kemény.
De ő maga továbbállt a következő koncertjére Szófiába.
Ez a sok hülye meg itt maradt. Azt sem tudják igazán, hogy ők maguk kik, mik. Hogy finoman fogalmazzak, elkektikusak ízlésben és magatartásban is. Csak azt vágják biztosan, hogy kiket kell utálni.
Ja, meine Führerin!
Heil, Madonna!
Maddie, Maddie über alles!
