Nagyon tetszik nekem, hogy végre Váradon is bevezették az egyenruhát a közszállítási járművek vezetői és az ellenőrök számára. Egy kicsit retrós, egy kicsit jellegtelen a formaruha dizájnja, de a legfontosabb, hogy van.

Ilyen

Érzetet ad. Ma például egész nap kulturáltnak éreztem magam villamosozás és buszozás közben.
Sőt, még az ellenőröket is kulturáltnak éreztem, akik a végállomáson az új egyenviseletükben küldtek el éppen az anyjába egy jegy nélkül elkapott utast. És kulturáltnak tetszett a villamosvezető, aki az új jármű fülkéjében, vezetés közben cigizett, majd amikor leszállt átállítani a váltót, ügyesen összefüstölte az utasteret is. A kulturáltság érzetét keltette a buszsofőr is, aki ugyanúgy mobilozott menet közben, mint eddig, majd az egyik megállónál felvette a kabinba az egyik haverját - ugyanúgy tiltott módon, mint eddig.

Nem mondhatjuk tehát, hogy fénysebességgel változnának a dolgok. De legalább úgy tűnik, hogy változnak. Olyan benyomást tesz az egyenruha, mintha a rendezettség felé tartanánk. Mintha lenne rendszer, koncepció.

Pedig ugyebár összességében véve nem olyan óriási dolog az egész. (Bár tény, hogy a cuccok beszerzése jó nagy üzlet volt, majdnem kétmilliárd régi lejbe, száznyolcvanezer újba került.) De ezzel együtt jó, hogy pár napig - amíg meg nem szokjuk a látványt - derűsebben utazhatunk. És ahogy nézem, maguk a járművezetők és ellenőrök is egy kicsit büszkébben feszítenek.

Holnap sem megyek kocsival. Nemcsak azért, mert nincs benne benzin, hanem azért is, hogy nézzem még egy kicsit ezt. Ahogy a sofőrök néha kihúzzák magukat, mert talán egy picit azt érzik, hogy tartoznak valahova, és nem csak lapos, unott pillantásokat kapnak meg vetnek - s esetleg ettől nő egy hangyányit az önbecsülésük. Amitől javul a hangulatuk, viselkedésük, hozzáállásuk. Ettől meg netán egy egész picikét az utasoké is. Csak pár percre. Két megálló között, bármerre is tartunk.

Az egész országban, mindenki számára be kellene vezetni az egyenruhákat egy időre.
Hogy úgy tűnjön, elmozdulunk, civilizálódunk, adunk végre valamire. Hogy legalább pár napig azt higgyjük, legalább a ruha teszi végre az embert, s teszi majd a viselőikben a változást, a külalakhoz való belső igazodást.

Bár igaz: volt nemrég pár sötét évtized, amikor a fél ország mindenféle egyenruhában járt, s ez mégis egyenesen a fejlődés ellenkezőjét, a civilizálódás fonákját jelképezte, hozta. A természetes rend ellenségének rendszerét segített fenntartani.
De ez most nyilván más. Annak idején a sokszínűség ellen kellett az egyenruha. Most a szakadt egyenszürkeség ellen jó. A ruha tehát megteszi a magáét. De egyelőre ennyi.

Persze a zakó meg a nyakkendő is szorít, egy idő után kényelmetlen már. Épp ezért kellene sok más is ahhoz, hogy a kis változás nagyobba menjen át, fenntartható legyen. De ez még messze van és sok átszállást igényel. Nagyon sok mindenről le kell még szállni és sokat kell váltani.

Többek között be kell fejezni a sok dumát, bölcsködést.
Részemről máris megteszem. :)