Blogosz

MESE NINCS.

A Gencs-szindróma

2009. november 17. 01:41 - BlogoszEditor

Az újabb Chuck Norris-legenda a volt gencsi pap lehetne. Ha Magyarországon lennénk. Így azonban csak egy bugyuta rögeszme lett belőle. Bár engem így is szórakoztat az a mánia, amit egy-két ember szőtt köré.

Rendkívül jó szórakozást nyújt a - kiadóválallatunk által működtetett egyik portálon megjelenő - hozzászólások böngészése, ha az ember egy kicsit is perverz. Én nyilván az vagyok, mert hónapok óta be-bejárok járok nevetni az olvasók körébe.
Elég néha kinyitni egy-egy anyagot, s megnézni, hogy mi folyik alatta hozzászólások címén, s máris lehet fetrengeni. Nem újkeletű a jelenség, de nem is fakul: ott mindig rohangálnak páran kényszerzubbonyban.

Az erdon.ro-nak szerintem van erős pontja, mégpedig épp az, hogy egyáltalán van hozzászólási lehetőség, s annyira lazára véve, hogy bárki bármit elkövethet a cikkek alatt - amíg esetleg és néha ki nem moderálják. Szólásszabadság, ugye. Bár azt hiszem, ennek örömére és ennek nevében egyetlen más magyar nyelvű portálon sem szokott annyi futóbolond bulizni, mint itt. Igaz, máshol nem is nagyon van lehetőségük az beszólogatásra az olvasók közé vegyülő idülteknek. Sem.

Az egyik kedvencem a Gencs-szindróma felfedezője, aki egyúttal az egyetlen is, aki ebben szenved. (Arról van szó ugye, hogy a Szatmár megyei Gencs településen az ottani református lelkész, Báthori Gyula összeveszett Tőkés püspökkel, s ebből nagy botrány lett. Állítólag valami nagy összegű, telekügyletből származó pénz van a háttérben, bár hivatalosan ezt sosem emlegették. Meg amúgyis csak a rossz nyelvek szerint van ez. Tehát vélhetően igaz. Itt azonban most a lényeg az, hogy a gencsi pap pert is indított Tőkésék ellen, amit el is vesztett - s azóta már nem is pap, a püspökség általa levizelt falai ráomlottak és maguk alá temették.
Annak idején járt nálunk is, az újság szerkesztőségében, perrel fenyegetőzve, ha ezt vagy azt közöljük, vagy nem közöljük, vagy mittomén már. Másnapra azonban ügyesen megnyugodott, s azóta nem is hallottunk felőle élőben.
Az említett hírportálon viszont ekkoriban jelent meg két-három hozzászóló, aki szinte minden cikk alatt az expap védelmében kezdett el kommentelni. Ekkor még csak a csendes elmeroggyantság mutatkozott náluk. Hiszen a Báthori-Tőkésék meccs esetében nehéz eldönteni, kinek van igaza, de az tény, hogy még akkor is lejáratja az ügyet a gencsi fél a szüntelen, mániákus szövegelésével, ha esetleg neki.
A cikkek alatt ugyanis állandóan olyan beszólások jelentek meg, hogy "a gencsi pap visszatér", "a gencsi pap barátai lecsapnak majd", "tőlünk csak a sírban szabadultok", miegymás. Nem válogattak a fiúk, tematikától függetlenül mindenhova benyomták ezeket a maszlagokat. És amikor néha kikérték maguknak más olvasók, akkor még vitatkozni is kezdtek velük. S moderálás esetén is folytatták-folytatják.)

Szóval az elején furcsa volt, aztán idegesítő lett, mostanra viszont szerintem szórakoztatóvá lágyult. Agyilag. Pár hónapja meg is tudtam, ki az egyik gencsező, de ezt megtartom magamnak. Nem adom ki már csak azért sem, mert a Fegyházkerületnél figyelő isten bárányai szerintem ízekre szednék isten barmát.
Amúgyis olybá tűnik, hogy immár csak egy Gencs-szindrómás kommentelő maradt. A többiek vagy megunták, vagy meggyógyultak.
Ő viszont, a lászt eksün híró, szereti tömegnek feltüntetni magát, válaszolgat magának, megerősíti, amit ő maga mondott, más álneveken hozzáfűz a saját kommentjeihez. Veregeti a saját f hátát.

Amikor tehát be-benézek a hozzászólásokba dilibulikba, követni szoktam ennek a páciensnek a megnyilvánulásait is. Imádom a stílusát, teljesen idióta.
Idézek néhány gyöngyszemet, csak a mai napi munkásságából:
"A gencsi pap a vörös bolygón epítette ki az alapbázist, és onnan irányítja a támadásait."
"A gencsi pap csinálja a globális felmelegedést."
"Isten nem ver bottal, de hála Istennek, mert Tőkesnek a gencsi pap olyan, mint az egyiptomi tíz csapás."
"A babona Gencsről ered. Probáljátok ki, amikor Tőkés a legjobban ünnepel és szoórakozik, említsd meg a gencsi pap nevét, Tőkés azonnal útnak ereszti a szenteket, angyalokat és a többieket, átok formájában."
"A gencsi papot javasoljuk az autonómia kitüntetésre."
"A gencsi bűnök kivizsgálására javasoljuk Jumurdzsákot."

És már több mint egy éve nyomja az ilyen jellegű szövegeket. Fáradhatatlanul fárasztóan, de szórakoztatóan is. Mintha élő adást nézhetnénk, a nap 24 órájában bármikor bekapcsolódva, A zárt osztály humora címmel.

untttitled.jpg

A mai szüretből

untitlleed.jpg

tt.jpg

Ami azonban különösen elszórakoztat, az az, hogy a beteg még arra is szánt időt, hogy egy úgynevezett honlapot fabrikáljon "a gencsi papnak", s ezt is reklámozta egy időben. Ez már bestiálisan állat. Wáháháh!
Persze nem igazi honlap ez, de a lényeg amúgyis az, hogy egyáltalán van. Azt hiszem, ez is mutatja, hogy a Gencs-szindróma mire képes.

Hogy aztán valóban maga a volt gencsi pap-e a gencsező? Nos, személy szerint nem hinném.
Ugyanis a "honlapon" van pár neki tulajdonított levél is, amelyet azonban láthatóan olyasvalaki írt, aki nem tud írni. S bár a református egyházkerületnél mostanság az évgilágon minden megtörténhet, és mindenféle furcsa alakok is suhannak erre-arra, azt nehezen hinném, hogy az egyik volt lelkészük, a gencsi expap félanalfabéta.

Néha - amikor elnézem, hogyan rombolja a fórumokat ez a gencsomán illető, miként mocskolja az összes topicot, lejáratva magát a bírálatot is, amely viszont nagyonis jogos sokszor a püspök irányába -, elmélázom azon, hogy lényegében szívesen megismerném ezt az embert. Végtére is nincs ebben semmi rossz. Leülnék, s megbeszélhetnénk ezt-azt. Csak hárman lennénk egy csendes helyen: ő, én, s egy baseballütő.
Bemutatnám őket egymásnak. Talán egycsapásra megváltozna a magatartása, ha az ő szintjéhez megfelelő eszközzel élnék. De ha nem, akkor még mindig meg lehetne próbálni beleverni a fejébe a netikett alapjait. Vagy - hogy még kulturáltabbak legyünk - sakkozhatnánk is. Egyből leütném a parasztját.
Ezek azonban inkább csak játszi, pajkos gondolatok. Futó bárányfelhők, rózsaszín, romantizáló képek. Hiszen valójában nem lakozik bennem efféle agresszió, sőt, hiszem és vallom, hogy mindenkinek joga van a véleményéhez és a megnyilvánuláshoz is. Sőt, ha szellemileg kihívásokkal küzd, akkor még pozitívan diszkriminálni is kell. Én is szívesen diszkriminálnám, és ez annyira pozitív lenne.

És nem vagyok ezzel egyedül, hiszen a világon és annak hálóján minden olyan felületen megjelennek az elmebetegségükkel szórakoztató kártevők, ahol hozzá lehet szólni bármihez.
Nemrégiben olvastam egy minitanulmányt, amelynek központi témája éppen a fórumokat módszeresen rombolók kezelése volt, központi kérdése pedig az, hogy - idézem - "jár-e szólásszabadság a hülyéknek?"
A válaszok (és a netes felületek működtetőinek szavazatai) alapján nem. Illetve csak akkor igen, ha erősen szűrjük őket.
Nemtom. Szerintem jár. De csak akkor, ha cserébe vállalják, hogy nem élnek vene. Ha nem írnak egyetlen kommentet sem, s azt is cancelezik felküldés előtt. Minthogy azonban ilyen egyezség nem köthető, hiszen a megjegyzések egyik lényege, hogy a kommentelőket - néha irtó nagy szerencséjükre - nem ismerjük és nem érjük el, legjobb hagyni őket. Néha kimoderálják ezeket nálunk is, máskor meg nem.
S amikor nem, olyankor van min hahotázni, hiszen a megdöbbentő surgyelánság egy határon túl már nevettet.

Jó lenne egy olyan játékot végignézni, amikor a moderálást a hozzászólókra bíznánk. Hogy moderálják magukat, egymást azok, akik nem képesek magukat moderálni. Azt hiszem, a végén egyetlen hozzászólás sem maradna. Mániákusan figyelnék és írtanák is egymást, totális lenne a csend. Ez lenne a teljes szólásszabadság.

Említettem is az egyik fejlesztőnek egyszer. De azt hiszem, nem értette a lényeget.
Talán egy időben Gencsre járhatott hitéletet élni. Mint a jó öreg Chuck.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr632637944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása