Holnaptól még nehezebb lesz kijárni, de kimenni így is ki kell néha. Újabb villanások tehát a városból.

Nyilván akkor is ki-ki kell lépni a városba, ha COVID-19 is lehet ott. És az utóbbi napokban ilyesmikre figyelek fel ilyenkor, hogy például.

Furcsa kukák, szellemes szemétládák: többnyire nem akartak azok lenni, sőt, nagyon is komolynak szánták az egészet – és ettől lett igazán jó. Összegyűjtöttem az ezekről készült képeimet, egy virtuális tárlatra.

Találtam az előbb egy egészségbiztosítási kártyát, javában érvényeset.

Megint ott az a tag: mindig piros-sárga-kék sapkában jár, amin emellett külön román zászlót formázó felvarró is van, továbbá mindig piros-sárga-kék övvel (bár azt hiszem, eredetileg sál az) vannak átkötve a derekán az amúgy szedett-vedett göncei. Remek kép, sőt, a múltkor, teljes díszben, mint…

Hú, rejtély, és fantáziát beindító lelet: valami kazamatát, vagy mit találtak Nagyváradon, a városközpont szívében. Vagy nem?

Meghaltál ma, ötvennégy évesen, úgy hallom, egy focipályán, hobbimeccs közben, infarktusban.

Egy sokkal kisebb isten hozott, jóval kisebb gyerekeket. Mindig szemet szúr ez, ha itt megyek el, így most is – pedig már rég díszeleg itt: a nagyváradi gyermekváros bejárata ez.

Ágyban voltam már ekkor, de kipattantam onnan: napra pontosan ma van három éve, hogy megkezdtük a PSD elleni legutóbbi nagyobb, országos tüntetéssorozatot. Egy nappal előbb ebben az órában – igen, éjjel – lehetett, hogy elfogadta a PSD-kormány az igazságszolgáltatást súlyosan korlátozó sürgősségi…

Ma van az utolsó napja az Egyesült Királyságnak az Európai Unióban – február 1-ének legelső másodpercétől ugyanis már hivatalosan kívül lesz. Azon, ahova többek között ő hozott be minket is. Pedig már akkor sem voltunk felkészülve erre – és ha csak rajtunk múlna, ma sem lennénk.

Tudják, mi ez?

Állítólag legalábbis. De a nyakamat teszem rá, hogy ez nem igaz.

Itt járt közöttünk: néhány napja még én is láttam az utcán Nagyváradon, a szokott komor büszkeségével, szinte masírozott. Most pedig jött a hír, hogy meghalt Ovidiu Ţinca tartalékos ezredes, aki térségünkben egyszerre volt a régi rezsim titkosszolgálati kiszolgálója és új generációk úgymond…

Napra pontosan ma harminc éves: megvan nekem annak a dokumentumnak a másolata, amellyel újjáalakult a legjobb nagyváradi, tisztán magyar tannyelvű iskola. Csak eddig megfeledkeztem róla, viszont előkerült, amikor az épp harmincéves romániai forradalommal kapcsolatos gyűjteményemet átnéztem. Ugyanis…

Brutális volt már az üzlethálózat megjelenésekor is annak az akaratlanul áthallásos neve is: Măcelăria poporului, azaz A nép vágóhídja. De lehetett fokozni, mindannyiunk örömére.

Nem. (És Ön, kedves olvasó?) De azért még mondanék ezt-azt a témáról, mivel e tematika kiindulópontja is most harminc éves.

Ismerős? Akik még valamennyivel 1989 előtt születtek, azok többségének biztosan.