Sőt, asszem, vannak olyan orgánumok, amelyek ma, kivételesen egy-egy igaz anyagot is becsempésznek. Poénból. Azt már úgysem hiszik el az ő olvasóik, nézőik, hallgatóik. Kiröhögik, ha igaz. Mert az eltekeredett fejükkel azt hiszik, épp az a kamu. Régebben néha a vicc volt a sajtóban. Újabban világszerte a sajtó egy része a vicc. Ezt viszont nem szúrják ki a fogyasztói. Hanem velük szúrnak ki.

És sajnos mindannyiunkkal is, mivel a médiában való kamuzás, sőt, újabban már a kamu média önmagában is akkora monstrummá növekedett, pár év alatt, és olyan összetett károkat okoz, annyira rángatja tévútra a társadalmakat, hogy azt egész estét betöltő lenne kifejtenem. Ráadásul ez az egész csak egy még összetettebb stratégia egyik eleme mindenütt, ahol médiabeli kamuzás, és/vagy kamu média rontja a levegőt.

Szóval április elseje, és a pár évvel ezelőtt még felhőtlenül vidám sajtóbeli megviccelések, álhírekkel. E viszonylag rövid idő alatt annyit változott a világ, e tekintetben is, hogy ma már az arcunkra fagyhat a mosoly. Április bolondjai egyre többen vannak. Sok országban jelenleg ők a többség, és ők döntik el, milyen rezsimet húznak mindannyiunk nyakára. És a sajtójukban minden nap április elseje.

Tehát ha úgy vesszük, ha a károkozás károsultjait nézzük, április bolondjai mindannyian vagyunk. És minden hónap április. (Hogy Ákost idézzem - haha, épp Ákost, a kamuzásra építő egyik ország kormányzatának egyik házi művészét -, Örök április.)

(Pedig amúgy ez speciel egy jó szám.)

(Kár érte.)

(Meg még egy csomó dologért.)

(Ami elbutul, kifordul, vagy elpusztul ebben a korszakban, annak következtében, hogy komolyra fordult az áprilisi tréfa, hogy a viccből komoly stratégia lett, hogy a hülyülésből hülyítés.)