Blogosz

MESE NINCS.

A világ kicsiny voltáról

2008. április 18. 00:06 - BlogoszEditor

Nem kizárólag a feketék és az "ősamerikaiak" az érdekesek itt (szeretem szemlélgetni az embereket), hanem a magyarok is.
Találkoztam ugyanis Puskás egyik csapattársával, valamint az 1956-os forradalom egyik harcosával, meg az utolsó magyarországi komcsi vezetők egyikének rokonával.
Mind érdekes pályát futottak be. Amerikában már nem azok, akik otthon voltak. Úgyhogy íme néhány rövid esettanulmány arról, hogy mivé lesz az ember 10 ezer kilométerrel odébb (vagyis idébb).

Akinél lakom, Horváth Sándor, teljes ignoranciában élte gyermekkorát és családjával együtt nyomorgott otthon, Nagyvárad mellett, amíg - vagy negyven évvel ezelőtt - ki nem szökött. Most a sok amerikai milliomos egyike. És persze nagyon sok "barátja" van azóta.
Labdarúgóként kereste a kenyerét a legelején Amerikában is. Játszott Puskással is itt. Meg Pelével, akivel össze is batárkozott. De foglalkozott sok mással is: például annak a filmnek a díszleteit építette, amelyik A keresztapa címen híresült el később, vagy éppen Elvis egyik lakásának építésében segédkezett.

Érdekesebbek viszont a rossz példák. A minap találkoztam például Pongrátz Gergely (az egyik legismertebb 1956-os harcos, Corvin köz felkelőcsoportjának utolsó főparancsnoka, ugye) egyik testvérével. A tesó még 56-ban disszidált, és Phoenixben él már rég. Pongrátz Andrásról van szó, aki maga is ott harcolt annak idején Pesten. Dícséretes, sőt tiszteletre méltó.
Az viszont szerintem már kevésbé, hogy az 1956-os hős manapság kétes értékű magyarországi művészek amerikai haknijait intézi, és minden egyes centet igyekszik megspórolni rajtuk és saját magán is. Forradalmáról C kategóriás kultúrromboló lett. Igaz, legalább ős is kőgazdag.
Ő szervezte például az előző bejegyzésemben említett izét is.
(Többen érdeklődtek azóta, hogy milyen volt az a magyartalálkozónak csúfolt rendezvény. A kedvükért röviden összefoglalom: a magyarországi művészek közül három roma zenélt. Időnként aztán egy leszbikus volt irodai alkalmazott és önjelölt sztár énekelt. Igazán elhivatottan csak az állítólagos menedzsere és hálótársa figyelte: ő egy Pesten rendőrként dolgozó középkorú nő, aki csak úgy tudott kijönni vele, hogy a szervezőnek azt hazudták, hogy egymást elválaszthatatlanul szerető testvérek. Szóval a romák jók voltak, a leszbikusok érdekesek - főleg, hogy nálunk szálltak meg, és a szobámat is átadtam nekik arra az időre -, a produkció kriminális, a bor túl édes, a hangulat nemlétező. A vendégek fele meg már a szünet előtt lelépett. A másik fele pedig akkor, amikor a műsor után a fent említett Horváth Sándor elsőként rendelt egy nótát, s egy százdollárost tűzött a pírmás vonójára, aminek következtében a cigányzenekar más asztalok felé is elindult. Volna. Ha időközben villámgyorsan ki nem ürül a terem.)
Pongrátz András egyébként informálisan egy kedves öregúr. Ám sokan állítják, hogy "kultúrmissziós" tevékenysége és az ezzel összefüggő garasosokdása miatt az USA több részén élő magyar közösségek előtt is egyre szalonképtelenebb.

De van hírem arról is, mi lett Grósz Károly családjának egyik ágával. Már eleve fincsi az is, hogy Grósz Károly, az egyik utolsó magyarországi kommunista vezető testvére a kapitalista Amerikában élt, mégpedig elég jól. Grósz unokaöccse pedig még mindig itt él, tőlünk nem messze. Ám a nagy vagyonból már nem sok van. A Grósz-utód mostanság kamionsofőr és hobbialkoholista.

Sic transit gloria mundi.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr342637803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása