Blogosz

MESE NINCS.

Dicsértessék!

2008. november 21. 02:02 - BlogoszEditor

Majdnem a számra vettem hiába Isten nevét tegnap, amikor újabb szembeötlő jelét láttam annak, hogy mennyire nem figyel a mi gyarló hétköznapjainkra.
Ugyanis már arra sincs semmi reakciója, hogy az Ő házát (pontosabban telkét) is politikai kampányokra használják.

Mert mit látok, ahogy épp a Váradon lévő olaszi temető sarkánál álló úgynevezett rogériuszi református templom mellett haladok el?
Nos - többször is megnéztem, mert nem hittem a szememnek - a templom udvarán permanens választási kampány folyik!
Négy óriásplakát díszeleg ott (kettő magyar, kettő román szöveggel), a politikai korteshadjárat részeként. Két olyan jelöltet reklámoznak ezeken, akik a nagyobbik romániai magyar politikai tömörülés színeiben szeretenének bejutni a parlamentbe.

adsc00013.jpg

adsc00016.jpg A nevet és az arcot én takartam ki a képeken, ennél ugyanis jóval általánosabb érvényű a lényeg

Szó se róla, minden ilyen hadjárat során egyre agresszívebb direkt marketinggel kell élni, mozgósítandó a mind passzívabb szavazói réteget. Sőt, meggyőződésem (más bejegyzéseimben már itt is jeleztem), hogy az RMDSZ sok vonatkozásban nagyonis ügyesen, profin csinálja ezt a győzködést. Ebben a kampányban már eddig is sok kitűnő anyagukat láttam, jól megtervezett szórólapokat, szellemes jelmondatokat, cseles dizájnelemeket, és változatos a merchandise-felhozatal is. A legtöbb román párot lekörözik ebben. Sőt, valami perverzió okán még gyűjtöm is ezeket a négyévente megjelenő kortesanyagokat, s időnként összevetem, mennyit fejlődött a dolog 1989 óta. Hát sokat.
De vannak blődlik is. Sőt, akkora túlzások is, hogy nekik lehet támaszkodni.
S ilyen ez a vásári majomkodás az egykori sírhantok közelében, a templom árnyékában.

Nem mondom, vehetnénk isteni jelnek is azt, hogy mára két reklámtáblát kiborított a szél - de mégsem tehetünk így, mert egyrészt olcsó poén lenne, másrészt a másik két tábla még áll. Meg különben is: aki hisz Istenben, az sem várhatja el tőle, hogy ilyen pitiánerségek megoldásával molyozgasson. Az ilyesmik megakadályozására ott van (ott lenne) az erkölcsi érzék, a minimális disztingválni tudás, az önkontroll. Na meg a törvény, amely szerintem maga is csorbát szenvedett ezzel az óriási túlzásba átment kampányfogással.

A dolog további furcsa elemét az adja, hogy a területileg illetékes püspök épp az a Tőkés, akit állandóan politikai beavatkozással, a politika és az egyházi szolgálat szerintük elítélendő egybemosásával vádol - na mi? Hát éppen az a tömörülés, amelyik most a templom udvarán reklámozza jelöltjeit.

Tekintsünk most el ennek a dolognak a hipokrita vonzataitól (hiszen a másik oldalon, a katolikus püspök révén megvan a szóban forgó politikai tömörülésnek egy olyan támogatója, akinek a részéről viszont soha nem kifogásolják, ha politikai ügyekben nyilvánul meg, mivel ezt az ő szájuk íze szerint teszi.)
És tekintsünk el attól is, hogy eleve orbitális baromság elvárni, hogy az egyház ne politizáljon, hiszen mindig is politizált. S nem mindig proaktív, formáló módon, hanem sokszor védekezően. De mindenképp folyamatosan.
A szekularizáció sem köti az egyházat, nem tiltja, hogy fontos politikai ügyekben megnyilvánuljon - ezt sokan félreértik, mások meg szándékosan félremagyarázzák. Ellenkezőleg: arra jó a dolog, hogy a világi hatalom, a politikum káros befolyásától, terpeszkedésétől védje az egyházakat, elkölönítve az ő kvázi hatalmi águkat az államitól. És viszont.
Az egész téma kristálytiszta és egyszerű, mindössze disztingválni kell: az egyház őt érintő politikai ügyekben igenis tehet lépéseket, viszont konkrét, napi politikai szereplőként nem léphet fel.
Elvben így működik ez.
Gyakorlatban persze nem, mivel hol az egyik, hol a másik oldal szeretné Istent is kizavarni terepre, hol plakátragasztásra és kopogtatós kampányolásra küldeni, hol parlamenti képviselőként belültetni a T. Házba.

No, de térjünk vissza oda, hogy mi van, amikor találkozik a szavazatszerzésbe bepörgött jelölt, az Úr és a holt lelkek.
Tény, hogy a kampányban vannak meghökkentő elemek azon túl is, hogy két jelölt benyomult a transzcendens világba.

Itt van például az a másik eset, hogy egy Bihar megyei magyar szenátoraspiráns - vidéki körzetben indulva - a hadjárata részeként ezekben a napokban terményeket takarít be és jószágokkal foglalkozik. Ez is nagyon ultra, de ezzel együtt mégis simán elfogadható.
(Mellesleg azért kíváncsi vagyok, hogy nézhet ki egy olyan szavazó agyi CT-je, aki attól esik hanyatt, hogy egy jelölt tengerit tör a földeken és tehenet fej kampányakcióként. Érdekes lehet az, aki úgy gondolja, hogy egy jó államtitkárnak és leendő honatyának jól kell tudnia kukoricát betakarítani és tőgyeket húzogatni.
Épp fordítva: véleményem szerint egy politikus ne kukoricázzon, és legalább a kampány idején hagyja abba a fejést.
No, de ezzel együtt az ilyen korteskedés ugye alapvetően az emberarcú politikusi imázs építgetéséről, a rurális környezethez való leereszkedés demonstrálásáról szól - s mint ilyen, még sokkal inkább belefér, mint a templom bejáratánál való ordas politikai reklámozás.)

Nézhetjük a dolgot más oldaláról is.
Én is ismerek több olyan lelkészt is, aki ma már csak mellékállásnak, kiegészítő melónak fogja fel a paposkodást, s valójában politizál, ráadásul bizniszekben van benne nyakig. Zsiványkodik, üzletel, politikai partnerekkel együtt ingatlanügyleteket bonyolít, ingóságokkal kereskedik, a büntetőeljárások határmesgyéjén mozog, saját gyülekezete tagjait egymás ellen uszítva cseleskedik - azaz több lábon álló vállalkozássá alakította a parókusi szolgálatot. Fut is a szekere...

Azonban ne higgyjük azt, hogy csakis az egyházi oldal pár elbotlott képviselője lehet a hibás abban, ha adott esetben a politikai népbutítás már az istenháza ajtajában handabandázik. Ugyanígy felelős maga az a réteg, amelyik ezt az utóbbi oldalt, a politikumot képviseli.
Mert itt nem arról a romantikus kis esetről van szó, hogy a nagy román elnyomás viharában a mi magyar jelöltjeink a mi magyar templomunk védőszárnyai alá szorultak.
Ellenkezőleg: az egyházat szántszándékkal, saját céljaik érdekében hozzák sokszor kényszerhelyzetbe a politikusok, "visszautasíthatatlan együttműködési ajánlatokat" téve - ami ugye már felveti, hogy miként is állunk akkor az érdekképviselettel, s miféle érdekek is ezek valójában.

Lássuk akkor a gerillamarketing templomi változatát.
Ha már valakinek van arca az istenháza udvarán, a temető közvetlen szomszédságában rekámozni, akkor ugye nem is hagyja abba itt. Ennyi erővel beljebb is tolakszik, illetőleg beljebb invitálja az, aki ezt megengedte. Be, egészen a templomba. Már ott is, az istentiszteletek alkalmával is meg szokott jelenni egy-egy jelölt és rövid parasztvakítást tart.
De nem értem, miért állnak meg itt, ha eddig nem szégyelltek elmenni. Mehetnének még sokkal tovább is.

Az udvaron óriásplakáton unzsenír díszelgő két politikus, honatyajelölt immár teljes valójában ott ülhetne a lelkésszel együtt a papi gyakornok helyén. Pár perccel a szertartás kezdete után egyfajta legátusként ő maga, a jelölt vonulhatna fel a szószékre. És onnan prédikálhatna egy fáintosat - hiszen amúgyis sokszor ezt teszi, erről szól a kampány.
És végre nem a papnak kellene azon törnie a fejét, hogy milyen cseles mondatokba ágyazza és a Biblia milyen kifacsart, megerőszakolt idézetével illusztrálva mondja el virágnyelven, hogy "itt né, ennek a nevére pecsételjetek majd ott, na, tudjátok hol, akkor, na, értitek ti".

Hanem maga a jelölt beszélhetne lebilincselő nyíltsággal, valahogy emígyen: "Itt vagyok, szavazzatok rám. Nevem a szavazólapon a második, oda pecsételjetek. Ha nem, az istenkáromlás lesz és rátok uszítom a menny katonáit, s a pokol zsoldosait. Mert - kedves testvéreim - itt vagyunk, spirituális környezetben, ez is mutatja, hogy én vagyok a kiválasztott. S nagyon ajánlom, hogy megválasztott is legyek. Én hiszek. Magamban. Aki pedig bennem nem hisz - bizony mondom néktek -, elkárhozik az. Ha Isten velem, ki ellenem? Aki nem engem akar, az nem magyar, nem is keresztény és különben is bekaphatja. Én mondom ezt néktek, ímé, de amúgy Isten is így gondolja, a múltkor a választmányi ülésen összefutottunk, akkor mondta."

A Bilbliát is félre lehetne tenni, helyette ott van a választási program, amelyből ünnepélyesen idézni lehetne. Az énekeskönyvek is csak zavaróak, helyettük mindenkinek ki kellene osztani az alapszabályzat egy-egy példányát. Zsoltárok és dícséretek sem kellenek, el lehet gajdolni helyettük a választási indulót. Sutba az imádságokkal is, hiszen ott vannak a jó kis pattogós szlogenek.
A végén a Himnusz éneklése viszont maradhat - szegényt úgyis sok zöldségre használják mostanában, inkluzíve a kampányok egyik kedvenc slágere.

A pár méterre lévő volt temetőt sem kell lebecsülni. Itt - a térség kihaltsága miatt - egy kicsit passzívabb kampányfogások dukálnak. Igaz, hogy az olasziba már nem temetnek (attól azért még békén lehetne hagyni a hely szellemét), ám íme néhány javaslat, amely más temetőkben eredményesen alkalmazható.

A koporsóra - a halott neve és életkora mellé - csak diszkrét betűkkel illik odafesteni: "ide jutsz, ha nem ránk szavazol".
A koszorúk közül is csupán minden másodikon kell olyan díszszalagot elhelyezni, amelynek felirata azt mutatja, hogy a képviselőjelölt küldte (netán hozta). Esetleg a szenátorjelölt maga szedte a virágokat dolgos kis kezeivel, miközben a hajnali csípősségben kivillanó első tétova napsugarak halvány reményt és remegő fényt hoztak kisebbségi létünk, küzdelmeink sötétjébe. Mondanom sem kell, hogy virágból csak egyfajta megengedett.
A búcsúztatáskor a lelkésznek beszédében ki kell emelnie: a megboldogult a túlvilágról azt üzeni, minél nagyobb számban menjenek szavazni az egybegyűltek (hallgatás - beleegyezés). A fejfára vagy sírkőre pedig fel kell vésni, hogy az eltávozott hozzátartozói mely körzetekben adhatják le voksaikat.
A gyászhirdetés kívánatos formája a következő: "Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy Néhai Jenő visszaadta lelkét teremtőjének, ugyanakkor lelki megnyugvásra ad okot és vigasztalást, reményt jelent, hogy november 30-án választások lesznek, ahol mindannyian Atom Antira szavazuk."

Istentelenül hatásos lenne mindez.
De ha mégsem működik, vissza lehetne térni a protestánsok protestálók megégetéséhez.

Most pedig menjetek békével!
Szíveteket pedig töltse el a tudat, hogy csak 29-ig tart mindez, utána kampánycsend.
De vigyázzatok s imádkozzatok: jövőre két másik választás is lesz. Nyilván Isten kegyelméből - már ha hinni lehet a faragott képeknek.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr542637839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ccc 2008.11.23. 17:53:15

Szerintem is tulzas az RMDSZ ilyen jelegu kampanya mivel szerintem egy valaszto nem azert megy majd el szavazni hogy mennyi plakatot latott az elmult napokban!!?

RMDSZ Fun Club · http://negativkampany.blog.hu 2008.11.24. 12:23:13

Kedves Blogosz, utólagos engedelmeddel ötleteidet felhasználtuk egyik posztunkban: http://negativkampany.blog.hu
süti beállítások módosítása