Blogosz

MESE NINCS.

Sínképelemzés

2009. február 19. 02:02 - BlogoszEditor

Kicsi ez az ország végülis. És büdös.

Itt van ez a legutóbbi ügy is: egy Virgil Capriş Teodorescu nevű tag eladta a vasúti síneket. Egyszerűen kiárusította a Nagyvárad-Belényes-Vaskoh vonal egy szakaszát.
Az illető hamis papírokkal elérte, hogy a tulajdonába kerüljön pár terület, amelyen a vágányok futottak, majd csalások révén meggyőzött két céget is, hogy vegyék át ócskavasnak a síneket. Az egymillió eurós üzletet nyélbe is ütötték, jöttek is a munkások, s megkezdték szépen felszedni és szétvágni a síneket.

Az egészre akkor jöttek rá a hatóságok, amikor a vasúti társaság emberei rutinellenőrzést tartottak a szakaszon - ahol egyébként egy ideje szünetel a vonatforgalom -, s észrevették, hogy több kilométer hoszan hiányoznak a vágányok.
Azóta a sínárus ügye túlhaladta az egyszerű büntetőjogi eljárás kereteit: a nagy kártétel miatt épp pár napja átadták a dossziét az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnek (DNA). Úgyhogy Virgil Capriş Teodorescu egyre nagyobb bajban van.

Hát nem semmi. És milyen érdekes - gondolkodtam el épp a minap -, hogy volt egy ugyanilyen nevű egyetemi évfolyamtársam is.
Mostanság biztosan sokan sok hülye poént kénytelen elszenvedni emiatt. Jó rég nem is láttam őt egyébként...

Erre másnap megjelent a szerkesztőségben. Egy román kollégámmal együtt bevonultak a tárgyalóba, s Virgil Capriş Teodorescu egy csomó papírt teregetett szét, az iratok fölött szélesen gesztikulálva magyarázott odabent.
Aha, most biztosan kifejti, mennyire kellemetlen neki, hogy az újságok egy olyan bűnözőről írnak, akinek ugyanaz a neve, mint neki - futott át az agyamon. Még be is nyitottam hozzá, poénkodva: "Hé, ember, ezer éve nem láttalak! Hallom, fut a szekér, már a román vasutakat árulod, te kis hamis."
Mit mondjak, hülyén nézett vissza.

Később kiderült, miért: ő maga a tettes. Ez a volt kolléga maga a vágányárus.
S nem azért jött, hogy a névegyezés miatt panaszkodjon, hanem azért, hogy megpróbálja a sajtónak kimagyarázni az ügyet. (Sikertelenül amúgy.)

capris.jpg Virgil Capriş a tavalyi választási plakátján

Erről beugrott aztán sok érdekesség az egyetemi évekből: jellegzetes arcok, jellemző hátterek. Mert a Nagyváradi Állami Egyetem politológia szakán sok furcsa ember összegyűlt. Mi voltunk a legelső politológus hallgatók, az úgymond pilóta-évfolyam (1996-2000), előttünk ugyanis nem volt ilyen képzés.
És hát azon az egyetemen amúgyis rengeteg látszólag javulni próbáló bűnöző, gyorsan oklevélhez jutni akaró helyi és megyei vezető, korrupt politikus, diplomát vásárló arab, s talán még marslakó is megfordult. De a politológia szak rögtön a beindulásakor eleve, természeténél fogva is különösen festői lett - mind tanárok, mind hallgatók tekintetében.

Itt van rögtön ugye Virgil Capriş exkolléga, akiről az egész siserehad eszembe jutott. Most már nem ütközik etikai megfontolásokba nyilvánosan szólni róla, beszélhetek, hiszen tele van vele és sínes ügyével, meg politikai kóborlásaival a sajtó.
Már akkor, az első hetekben azt méregettük az egyetemen, hogy ő jóval idősebb nálunk.
S ő maga sem tagadta, hogy nem tudásszomj hajtotta közénk, hanem "bizonyos tervei" vannak, amihez kell az oklevél. Igen, mindig is voltak bizonyos tervei. Nem a mostani az első, amikor az ügyészséggel van dolga. Annak idején azt sem kendőzte el, hogy titkosszolgálati kapcsolatai is vannak és politikaiakra is törekszik.
Ráadásul nemrégiben még a Gigi Becali féle Új Generáció Pártjába (PNG) is belépett. Ez is sokat elmond azért, már önmagában is... Az már csak viccnek jó, hogy a tavalyi önkormányzati választásokon ő volt a megyei tanácselnökjelöltje a Becali-féle zsebpátnak.

De ennek kapcsán az egész akkori egyetemi arcképcsarnok elébem tolult most. Két-három ártatlan kollégámmal együtt szinte csak kapkodtuk a fejünket, hogy miféle környezetbe csöppentünk.

Feledhetetlen például az az évfolyamtársunk, akinek a nevét a szokásos süket módomon persze már elfelejtettem, s aki hozzánk hasonlóan zsenge volt még akkor. Mégis már eleve a belügy titkosszolgálatától jött és az ő munkatársukként ült be közénk a padokba. Sosem tagadta. Sőt - ha néhány összeröffenésünkkor kicsit becuppantott valamicske szíverősítőt és felhúzta magát - azzal érvelt a vitákban, hogy majd megfigyelés alá helyeztet bennünket és dossziékat nyittat nekünk.
Páran (foglalkozásunk okán) joggal modhattuk erre, hogy már elkésett vele, úgyhogy nincs mitől tartanunk.

Hasonlóan érdekes figura volt a mi Norocelünk, aki még velünk együtt gólya volt, amikor az összeköttetései és az általa nagyon fontosnak tartott "simulékony stílusa" miatt máris a szak titkárságán kapott állást. Némi összeférhetetlenséget véltünk felfedezni két minősége között, de a kettő gyakorlatban lazán összefért mégis.
Magyarul is kitűnően tud egyébként, de már akkor megkért minket: csak akkor szóljunk hozzá ilyen nyelven, amikor négyszemközt vagyunk. Ha ugyanis mások meghallják magyarul beszélni, az "veszélyezteti az előmenetelét"...

Vagy ott van Marius Batin, aki azóta szintén közszereplő lett (tehát róla is lehet teljes névvel szólni), mégpedig az igen dubiózus fajtából. Már az egyetem ideje alatt is a Vatra Românească tagja volt, majd a tanintézetből kikerülve a legnagyobb hazai titkosszolgálat, a SRI szatmári kirendeltségén kezdett el dolgozni. Eleve ez sem semmi.
Ám az még ütősebb volt, hogy miként tért vissza Nagyváradra. Amikor mát rég elfelejtettem volna, egyszercsak azt jelentette be Bihar Megyei Tanács új elnöke, Radu Ţîrle, hogy gazdasági ellenőrzői csoportot hoz a városba, amelyik átvilágítja majd a közintézményeket. Ennek a csoportnak a vezetője pedig nem más volt, mint Marius Batin...
Hogy miért pont egy SRI-s vizsgálódik gazdasági ügyek után, s egyáltalán hogyan lehetséges ilyen "munkaköri váltás", az persze nem derült ki. Még akkor sem, amikor pár hete Ţîrle irodájának várójában találkoztam Batinnal, s kicsit elbeszélgettünk...

Említést érdemel még Gheorghe Seica volt kolléga is, aki már annak idején is Iliescu lelkes híve volt. És annak az elképzelésének is, hogy "a korrupciót nem kell bántani, a korrupció teljesen normális dolog, az emberek közötti informális kapcsolattartást segíti, s bármilyen előrelépést is csak ezzel lehet elérni".
Aha: nem sokkal később a Filip-rezsim sok embere közül az egyik ő lett a váradi önkormányzatnál, ma pedig a rendőrségi hatáskörből épphogy kikerült Lakossági Nyilvántartót vezeti a korrupció akkori házi ideológusa.

Nagyobb traumákat aztán csak a tanáraink tudtak okozni politikai kérdésekre érzékeny, ám erkölcsi szempontból közelítő hamvas lelkeinknek.
Azzal hamar megbékéltünk, hogy megpróbálták PSD-s (akkor még PDSR) kárderképzővé alakítani az egész szakot. (Később erről letettek.)
Olyan tanáraink is voltak ugyanis, mint az Asztalos Imre néven született Virgil Măgureanu, aki a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója, s mindeddig legsötétebb vezetője volt. A legszörnyűbb poszkommunista idők teljében - 1990 és 1997 között - irányította a SRI néven újjélesztett Securitatét.
Vagy Ioan Mircea Paşcu, aki annak idején épp Románia védelmi minisztere volt, amúgy meg a Ion Iliescu nevű szörny sok jobbkezének egyike, elnöki tanácsadó.

Voltak ellenben igazán reménykeltő, komoly, szeretett tanáraink is - akiket a szemünk láttára falt fel a PDSR, pontosabban akik önként ugrottak bele a rendszerbe. Annak a rendszernek a kellős közepébe, amit azelőtt bíráltak, önként adtak fel minent, amit addig képviseltek.

A kedvenc professzorunk Vasile Puşcaş volt, aki a kolozsvári BBTE-ről járt át oktatni. Igazi oktatói szellem, tökéletes tartás, gerincesség jellemezte. És az, hogy kitűnően el lehetett beszélgetni vele: határozottan, logikusan, komoly tudás alapjain állva ostorozta a rendszert és ítélte el az országot visszahúzó akkori kormányzatot, Iliescuékat. Egészen addig, amíg egy napon csatlakozott hozzájuk.
Puşcaş egyszercsak pártfüggetlen politológusból, egyenlő távolságot tartó elemzőből a PDSR embere lett. Beiratkozott a pártba, s nem sokkal később parlamenti képviselőt csináltak belőle Iliescuék, majd Románia európai uniós főtárgyalója lett. Ma is ott van a kormányban, a jelenlegi hatalomnak is része PSD-s oldalról: az európai ügyek miniszteri rangú felelőse...

A másik döbbenetet az akkori tanszékvezetőnk, Lia Pop okozta. Ő hasonlóképpen egyenes, tisztán látó, el nem kötelezett tanerőként mutatkozott be előttünk. Ám hamar rájött, hogy mindez pénzre váltható: idén már a PSD színeiben volt képviselőjelölt - miután már vagy nyolc-tíz éve a háttérből szolgálta a pártot. Annak idején hallgatókként tanúi voltunk az ő metamorfózisa kezdeteinek is...
Tudok olyan jelenlegi politikusokról, akiknek manapság az egyetemi posztgarduális képzését intézi.

Ám az igazi nagypályás maga a dékánunk volt. Ovidiu Ţinca ma már nyugdíjas - és mivel ez Románia, szabadon van.
Már annak idején is egyenesen büszke volt rá, hogy dékánkodása előtt hosszú ideig főállásban volt a legnagyobb titkosszolgálat munkatársa. És elejtett olyan megjegyzéseket, hogy egyetemi vezetősködése közben sem hagyott fel a bedolgozással.
Búcsúzáskor, az egyetemi bankettünkön már kicsit szeszes állapotban volt, amikor - naiv, de szent dühtől vezérelve - megkérdeztük tőle: hogy volt képes úgy élni, hogy munkavégzésként minden nap bejárt a szekura, mit érzett, amikor úgymond dolgozni ment, mi járt a fejében? Válasza lefegyverzően döbbenetes volt: "Munkába menet mindig felnéztem a fák lombjaira és hallgattam a szél kellemes susogását a levelek között."
Ő volt az is, aki több szexuális zaklatási botrányba is keveredett, amelyekből annak idején sajtóbotrányok is lettek - majd amelyeket ennek dacára mindig elkentek.
Egy este például már zárva volt az egyetem, amikor ismeretlenek azért hívták oda a rendőrséget, mert a dékániban ég a villany és női sikolyok szűrődnek ki onnan. Az úr kicsit zilált külsővel nyitott ajtót a rendőröknek, ingén vörös folt. Mögüle az egyik titkárnő meredt az egyenruhásokra. Akiknek a dékán csak annyit mondott: nem volt itt semmi erőszak, kis ünnepséget tartottak kettecskén, a kiszűrűdő hangok pedig a jókedv megnyilvánulásai voltak. A vörös folt pedig nem vér, hanem bor.
Kész. Ebből sem lett semmi aztán, ahogy még sok más hasonlóból sem.

S hogy miért mondtam el midezt?
Nyilván azért, mert szimptomatikus. Nem csak a régi hatalom tért vissza a tavaly év végi választások nyomán, s nem csak az országosan ismert régi embereiket mozgósították újra.
Hanem - mint a sín ügyből indulva, az egykori egyetemi állatkertig eljutva látható - a helyi embereik is sínen vannak.

Ezért nem jut az ország többségét alkotó polgárok szerelvénye sehova. A vágányok ugyanis foglaltak. Szekusok, opportunisták, korruptak, bűnözők tolatnak, kapcsolódnak össze, állnak irányba ezeken a síneken.
Szó se róla, mi is jól vagyunk (sőt, sok tekintetben talán még jobban is mint ők), ám mégis nagyon zavaró, hogy a váltók ugyanoda visznek vissza, akárhogy is állítjuk át őket időnként, a kalauzok pedig kalózok.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr252637862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pavtsi 2009.02.19. 14:43:21

Hát igen, szépek az emlékek, de azért foghíjasak is egy kissé, különben nem feledkeztél volna el arról az igen dubiózus alakról sem a kollégák közül, aki Pap István fedőnéven intézgette piszkos ügyeit a Nagyváradi Egyetem politológia szakán... :)

blogosz 2009.02.19. 15:04:31

Dehogy feledkeztem el rólad, Pap István kolléga. Sőt, te is benne vagy a szövegben. Pl. itt: "két-három ártatlan kollégámmal együtt szinte csak kapkodtunk a fejünket". Vagy e többesben: "Nagyobb traumákat aztán csak a tanáraink tudtak okozni politikai kérdésekre érzékeny, ám erkölcsi szempontból közelítő hamvas lelkeinknek." Na meg itt is: "szent dühtől vezérelve megkérdeztük" a dékánt. És a szövegben előforduló több más hasonló többesben. Úgyhogy téged sem hagytalak ám ki. Csak te nem a setét oldalt képviselted. :)
süti beállítások módosítása