Blogosz

MESE NINCS.

Mindenütt jó

2009. augusztus 23. 00:13 - BlogoszEditor

Nem jó érzés befelé tartani ebbe az országba.
Az elmúlt mintegy harminc évben sosem örültem igazán, ha kintről elértük az ország legnagyobb nyugati határátkelőjét, a borsit. Régente - a komcsi rezsim által igen ritkán engedélyezett - családi kirándulásokról, később aztán hivatalos utakról, vagy nyaralásokból visszatérve mindig kellemetlen érzés fogott el, ha megérkeztünk a beléptetéshez és utána beléptünk. Elég körülnézni, sőt, időnként elég lélegzetet venni. Néha kriminális bűz terjeng azonnal, ahogy beér az ember Romániába, a látkép pedig tökéletesen illusztrálja, mi van itt: lepusztultság, komorság, rendezetlenség. Itthon vagyunk.

Gyorsan, minél hamarabb zavarjuk hát le az utolsó kilométereket, és be a házba, a négy fal közé, ahol valami otthonérzet, valami hazajöttem fíling még tényleg van. Siessünk, hogy ne is lássuk, mi az az állandósult kilátástalanság, az a nyomottság, ami odakint uralkodik. És ami a hazatérőt talán még jobban szíven üti, mint az errefelé tévedő utazót.

Az utóbbi alkalmakkor azonban valahogy elmaradt tőlem ez a több évtizedes szörnyű érzés, hogy ez (is) jelenti a hazaérkezést. Már-már egyszerűen csak hazajöttem és kész. Persze sok nem változott, de valahogy a percepciómat sikerült kikapcsolnom.
Már nem éreztem úgy, hogy a Ritzben töltött napok, hetek után vissza kell másznom a kukába.

Pár napja viszont, amikor a nyári szabadság lejártával ismét haza kellet jönni, újra ez fogadott Borsnál: na, már megint ez a szürke, poros, gonosz, pofátlan, rogyokban hőzöngő, rosszindulattól csepegő, ezer sebből kivéreztetett, s még így is a saját lakosait rugdosó, primitíven pöffeszkedő, lakodalmas rockos, manelés, pacelleveses, hónaljszagú, vastag aranyláncos, băsescus, geoanás, markós, soha kedvesen vissza nem váró és épeszűen sosem viszonyuló Románia. Undor.

De nem baj, majd beletemetkezem a munkába, az majd segít.
Megnézem, mi történt a bő egy hét alatt, amíg - a kíváncsiságommal küzdve - kerültem, hogy halljak róla. És megnéztem.

Bár ne tettem volna. Még csak három munkanapot töltöttem el, de máris, naponta többször leszakadt az arcom.
Ki kellene függesztenem a határátkelőnél, országimázsként, jelezve, hogy ez az arcátlanság hazája.

gc.jpg Ready for an update: kellékek a hírek világában való elmerüléshez

Azt láttam, hogy néhány nap alatt ilyesmik történtek: Tőkés feleségének leveléről több mérvadó forrás állítja már, hogy az irat eredeti, nem hamis, és a valós állapotokat tükrözi. Sőt, szigorúan a kulisszák mögött a két érintett sem tagadja ezt. (Ugye ez az a levél, amelyről maga Tőkés a nyilvánosság előtt még azt mondta, hogy hamisítvány. Ebben a Tőkés Lászlóné Joó Edith-ként aláíró szerző jelzi: nem kíván férje társaságában részt venni bizonyos rendezvényeken, mert elege van abból, hogy sorozatosan megcsalja, háttérbe tolja, magányba taszítja a házastársa. Az érintettek azóta teljes hallgatásba menekültek a téma elől, a levél pedig - amelyen az egyházközségi elnökséghez és a presbitériumhoz szóló megszólítás van - szinte teljesen eltűnt a netről, de itt még megtalálható. És ha itt is baja esne szegénynek, a biztonság kedvéért én is elraktároztam már.)
Ó, olyan jó úgy hazajönni, hogy tudom: a magyarság és Isten szolgálatában álló ikonunk töretlenül tevékenykedik...

Ugyancsak mostanság történt-történik, hogy úgymond Székely Nagygyűlést készül tartani az RMDSZ. Hehe, ez eleve vicces.
Ráadásul immár csak azt hívnak meg, akit akarnak, és külön szervezik a Székely Nemzeti Tanácstól, amelynek az ötlete volt az egész kezdetben. Továbbá egyre világosabban úgy néz ki, hogy a szeptember 5-re tervezett banzáj valójában az RMDSZ államfőjelöltjének valamiféle kampányrendezvénye lesz. S emiatt a velük nemrég lepaktált, Tőkés-féle EMNT is kicsit húzza már a száját. Az autonómia meg csak annyira fog szerepet kapni az egész rongyrázásban, amennyire kampányokban mindig szokás: szavak szintjén.
Majd jól el fogják mondani, hogy tessék Kelemen Hunorra szavazni ősszel, különben nem lesz autonómia. (Na jó, persze vele sem lesz, de egyrészt erről nem beszélünk, másrészt meg mégiscsak fáintosabb, ha jó magyar emberek nem tesznek semmit az önrendelkezésért, mint ha holmi rományok. Úgy-é?
Amúgy szerintem is más az úgy. Sokkal súlyosabb.)
Ó, olyan jó úgy hazajönni, hogy tudom: a magyarság szolgálatában álló másik ikonunk, a szervezet, amely nemcsak romániai magyar, hanem irtó demokrata és egyenesen szövetség is, szintén töretlenül tevékenykedik...

Továbbá e pár nap alatt kibukott egy néhány héttel ezelőtt történt eset, amikor a váradi közszállítási ellenőrök megbüntettek egy nőt, mert sem jegye, sem bérlete nem volt.
Mint kiderült, egy rendőr nőjéről van szó. És úgy derült ki, hogy a zsarukámnak volt képe megpróbálni intézkedni, hogy a drága hölgynek ne kelljen kifizetnie a 20 lejt: telefonálgatni és "tárgyalni" kezdett a közszállításiak főnökeivel. Amikor azonban a súlyos hivatali visszaélés révén sem érte el a büntetés visszavonását, még súlyosabbal tetézte: jól megmutatta a csajnak, hogy mekkora lovag, s mindenki füle hallatára egyszerűen felhívta a kollégáit, hogy várják meg egy adott helyen az ellenőröket szállító autót és mindenképpen büntessék meg. Elképesztő, de a kis nyikhajt a kollégái nem kinevették, hanem eleget tettek a kérésnek. Kifigyelték az autót, majd lecsaptak, 500 lejre büntetve az ellenőröket. A vállalat panasszal élt a rendőrségen, ám a nagy reformokat és polgárbarátságot ígérő Liviu Popa vezetése alatt álló itteni rendőrség nemhogy nem rúgta ki páros lábbal és azonnal ezt a pojácát, hanem az állítólagos vizsgálatot sem zárta le még most sem. Ez a fejlemény: hogy a vizsgálat nem zárult le.
Ó, olyan jó úgy hazajönni, hogy tudom: a polgár szolgálatában álló rendőrség aktív, van tartása és segít azon, aki bajba kerül.

Szintén a szabadságom idején történt, hogy egy kis jelképes pénzbüntetéssel lazán lezárták Váradon annak a pojácának az ügyét, aki pisztollyal fenyegette meg (és egyesek szerint meg is ütötte) az egyik buszvezetőt, aki rádudált. A Cristian Filip nevű kemíny gyerek BH-84-CRI rendszámú BMW-jével az út közepére parkolt, elállva a busz útját, s a dudálás annyira felidegesítette, hogy a végállomásig követte a buszt, ott pedig rátámad a sofőrre. Az igazságszolgáltatás mostani indoklása szerint ez az egyébként biztonsági őrként dolgozó lámer "nem jelent veszélyt a társadalomra és a pénzbüntetés elegendő ahhoz, hogy rábírja magatartása felülvizsgálatára".
Ó, de jó itthon, ebben a jó kis társadalomban, ahol a pisztolyos szellemóriások a magatartásukat vizsgálják épp felül. És olyan jó úgy hazajönni, hogy tudom: az igazság szolgáltatásával elfoglalt igazságszolgáltatás zavartalanul szolgáltat.

Vagy itt van az, aminek a lehetőségét egy régebbi bejegyzésemben már jeleztem, s ami ugyancsak addig történt meg, amíg én szabadon lógattam: hivatalosan elismert lett a Spiru Haret Egyetem. Ugyebár ez az a tanintézet (vagyis az egyik olyan), amely majdnem teljes egészében illegálisan működve diplomások tízezreit termeli és eurók tízmillióit forgatja. És amely ellen már példátlan minisztériumi szintű fellépés is indult.
Mi lett tehát a megoldás? A figyelmeztetések dacára törvénytelenül tovább működő, sőt, újabb felvételiket is szervező, ám akkreditálással sem rendelkező egyetemet nem bezárták, és nem a rendőrség vitte el a vezetését - hanem felvették az akkreditált egyetemek listájára és a vezetését arra kérték, hogy máskor figyeljen jobban a formaságokra. A PSD ezt is elintézte.
Ó, olyan jó úgy hazajönni, hogy tudom: a politikum továbbra is a szegény, nehéz helyzetbe került tömegek megsegítésén dolgozik, ráadásul az oktatás mostani színvonalának megtartása révén a jelenhez hasonlatos jövő is biztosítva van.

És van még. Ott van Udreának, a politikai prosti archetípusának az ügye, Băsescuék fegyverüzletének témája, az ezt és ehhez hasonló ügyeket előszeretettel szellőztető tévéket pénzelő Sorin Ovidiu Vântu és Dan Voiculescu sötét játszmái, amelyek révén az egyik sötét hatalmi klikk helyett a másikat szeretnék besegíteni Cotroceni-be.

Mindez csak pár példa volt abból, mi minden történhet egy hét alatt. És mi az, amitől az elmúlt három nap alatt hatvanhatszor világos lett ismét: ami Borsnál annyira lelombozóan elkezdődik, annak lényegében sosem lesz vége.
És mindegyik, egyenként is annyira felháborító, demoralizáló és fárasztó, hogy az ember egyből úgy érzi, szüksége lenne egy kis szabadságra. De nem is érdemes külföldre menni, mert utána nem jó érzés befelé tartani ebbe az országba. Bent lenni is olyan, mintha kint lennénk. Mondjuk Bangladesben.

Bár most jut eszembe: van amikor jó visszaérkezni erre a szemétdombra.
Egyszer voltam például a Moldovai Köztársaságban. Onnan nagy öröm volt mihamarabb újra belépni Romániába.
Ennyit Romániáról.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr112637906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hómanó 2009.08.23. 16:30:03

Bangladest illetően lehet, hogy tévedsz. Talán már oda is jobb hazamenni, mint ide.
süti beállítások módosítása