Blogosz

MESE NINCS.

Helyzetkép

2009. október 19. 18:22 - BlogoszEditor

Mondjuk tényleg van egy olyan dolog, hogy sok-sok ezer kilométer távolságból átmenetileg olyan furcsának és valószerűtlennek tűnik az otthon. Nekem is annak tűnt. Kicsit olyan, mintha Románia, Magyarország, meg itt az egész környék valahogy nem is létezne, pedig onnan jön az ember.
De ezektől a furcsa érzésektől odáig eljutni, hogy Amerikából tökhülyének nézze az ember az itthon maradottakat - hm, erre talán csakis politikusok lehetnek képesek.

Hogy miről beszélek?
Szóval ismét az USA-ban volt megyénk tanácsának elnöke, Radu Ţîrle, aki ezúttal a prefektust, Gavrilă Ghileát vitte magával. Már vagy két hete haza is jöttek, de a hivatalosnak szánt három sajtófotót ma küldték el. Köztük az alábbit is.
Nézzük meg alaposan. Mindent elmond.

copy-of-street1.JPG

Ugye láthatjuk, hogy az elöljárók (bár lényegében nem szeretem ezt a szót, mert az annak nevezettek általában olyasmikben járnak elöl, amikért régebben talán még szapora atyai pofonokat kaptak, manapság pedig több év járna) nagyon adnak a kultúrára és a hagyományokra, nemkülönben a hazai értékek, a közösség képviseletére, megjelenítésére az USA-ban is. Már legalábbis ezt szeretnék elhitetni, üzenni a megjelentetésre szánt fotóval.

Hiszen Georgia és Észak-Karolina államokban bóklászva fontos emberekkel egyezteve eljutottak az utóbbiban lévő Transylvania megyébe is. És - mint látható - eme magasrangú képviselőink vették a fáradságot és felkeresték az Erdélyi Örökség Múzeumát (Transylvania Heritage Museum). Hát ez igazán nemes cselekedet. Bizonyára közösségünk üzenetét vitték el oda eme kultúrmisszionáriusok, akik ugyanakkor szomjúhoztak arra, hogy megtapasztalják, hogyan mutatja be Erdélyt ez a távoli szellemi zarándokhely. Ehe, persze.
Csakhogy a részletekre nem figyeltek eléggé. Így a szétküldött fotón az is látható, hogy a múzeum ajtaján ott a "Closed" ("Zárva") felirat.
Hát így. Szóval a jelek szerint egyszerűen csak a közelébe mentek a bezárt létesítménynek, s azzal annyi. Megálltak a kirakat előtt, hogy magukat tegyék a kirakatba. Azaz fotózkodjanak egyet az itthoni média számára. Látszatát keltsék annak, hogy.

Ám még rosszabbra is sikeredett ennél. A képen ugyanis az is látható, hogy még "hivatalos úton" sem tudják magukat megtagadni, eme látszat kedvéért sem.
Hiszen a jobb alsó sarokban szerényen, de jelentőségteljesen meghúzódva ott virít a romániaiak sokaságára olyannyira jellemző műanyag zacskó. A punga, a cekker.
Egy kis shopping volt valójában a kiruccanás oka, hát na.

Ţîrle gyakori amerikai delegációiban egyszer én is helyet kaptam, s akkor is éppen ezt láttam.
A küldöttség kilencvenkilenc százaléka polgármesterekből - tehát elvileg nem valami piaci viszonteladókból, seftelőkből, vagy minden pultra rácsodálkozó bangladeshi menekültekből - állt, de mindvégig alig lehetett őket kirángatni a bevásárólközpontokból. Ha mégis, akkor többnyire fotózkodni akartak - és kész.
A hivatalos programokból annyit élveztek csupán, hogy amerikai szenátorral, vállalkozóval, miegymásokkal beállhattak egy-egy vigyorra, kézfogásra. Kell az. Lássák majd az itthoniak, hogy milyen komoly megbeszéléseken vettek részt. A vakuk villanása után aztán halálosan unatkozva punnyadtak minden helyszínen, néha az óráikra pillantva, hogy mikor lehet már egy jót kiszabadulni a városba. De persze még ott sem körülnézni, vegyülni. Hanem shoppingolni újra és újra.
Hiába is jeleztem, hogy már vagy húsz éve nálunk is minden kapható, a válasz többnyire az volt, hogy "igen, de ez Amerika". (A beszerzett termékek túlnyomó többségén mellesleg az volt olvasható, hogy "Made in China", de ez már nem számított.)

Mindezeken a kis faluvégi trükközéseken túl a fotó leglényege az, ami magán a képen nem is látszik. De nem volt nehéz egy kis érdeklődéssel, netes keresgéléssel kideríteni: eleve blődség volt az előtt a múzeum előtt fotózkodni. Mivel ha nyitva is lett volna, akkor sem Erdélyről szól.
Az Észak-Karolina államban lévő Transylvania Heritage Museum ugyanis az ottani Transylvania nevű megye örökségét hivatott képviselni, a történetét bemutatni. Hogy magának a megye elnevezésének lehet köze egykori erdélyi betelepülőkhöz, az valószínű. De ennek a múzeumnak semmi köze tájainkhoz. Csakis a szóban forgó amerikai megyéhez. Sőt, a pár éve megnyílt kiállítóhely alapítója is sokadik generációs "ős-amerikai", s Európában ugyan járt, de Erdélyben sosem.

Úgyhogy ez a kép olyan nagyon romániaira sikeredett minden szempontból.
Tehát végső soron sajnos nagyonis hiteles.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr252637936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása