Blogosz

MESE NINCS.

Fröccs

2010. február 14. 16:40 - BlogoszEditor

Nem újdonság a Teleshop orbitális baromságain csámcsogni, de nekem az. Ugyanis nem szoktam nézni, nem fogyasztok ilyen maszlagot. Ma viszont, miközben porszívóztam, valahogy egy olyan adón maradt a tévé, ahol tádáám, jött is a Teleshop, elkerülhetetlenül, mint az elmebetegség.
És ugyanazt az egy reklámot ismétlik újra és újra és újra és újra és...

A motorzajon át is hallom, hogy megint valami olyan van eladó, ami mivel készült? Úgy van: nanotechnológiával.
Fuáj. Leköröztük a Jetson famíliát, de még a jövőt is: itt már minden nanotechnológiával készül - majd mindjárt meg is fogom nézni tüzetesebben a vécépapírt és a szemetesvedret is. De most éppen speciális tárolóeszközökről van szó az adásban. Mégpedig olyanokról, amelyek "a különleges frissesség funkció segítségével" tartják frissen az ételt, ráadásul nyilván laboratóriumban teszteltek, és - mint bevillantottam már - nanotechnológiával készülek.

Hadd lássam már, mi ez az újabb forradalmi eszköz: odapillantok. Egyszerű, zöld műanyagdobozokat látok. Amilyeneket az a furcsa arcú roma is szokott árulni itt a rogériuszi piacon. És amilyeneket valószínűleg kevésbé kreatív, öngyilkosságon mélázó, szürke szerda délutánonként fröccsent a fröccsöntő, a lét hiábavalósága előtt behódoló, katatón sóhajok közepette, rutinos unalommal.
Bezzeg ha tudnák, hogy nano... Vagy ha legalább azt sejtenék, hogy különleges frissesség funkciója is van a plasztikköcsögnek.

nano.jpg Vívmányok

Minden esetre úgy döntöttem, hogy szabadcsapatokat szervezek. El kel fognunk azt az ürgét, aki ezeknek a nanokamuknak a hátterében áll. Addig fogjuk simogatni megatechnológiával tisztított vízbe áztatott, mikrorostokat tartalmazó ultrakötéllel, amíg el nem árulja, hogy mi az egyszerű műanyagfröccsöntésben a nano. És persze hiperpofon segítségével tudakoljuk majd egyúttal azt is, hogyan lehet egy vacak műanyagdobozon aktiválni a különleges frissesség funkciót.

Na mindegy, közben épp egy döglött pókot porszívok fel a csőbe, amikor meghallom: "ha ebben a tárolórendszerben teszi a hűtőbe, akor akár ötven napig is frissen marad az étel".
Azta! Szóval tényleg elmebetegeknek készül. Vagy mi mással lenne magyarázható, ha valaki ötven napig tartja a kaját a hűtőben? Sőt, utána még meg is kóstolja.
Mi több, nem is véletlenül - hanyagságból vagy feledékenységből - pállik már félszáz napja az abrak a fridzsiben, hanem szándékosan. Az elkövető hidegvérrel kitervelte, s készült is rá, hiszen borzalmas tervének kivitelezéséhez még méregdrágán be is szerzett pár faking zöld dobozt, ugye...

De nem áll meg itt, az adás megy tovább. Azt mondja: "Ez a ropogtatnivaló már 40 napos, de - hamm, ropp - még mindig ropogós. Ez a csirkesaláta meg például egy hete van a hűtőben, s nyami, olyan, mintha ma készült volna".
He?! Boáááá!

Ha még sokáig hallgatom ezt, át kell állítanom a porszívót nedves szennyeződés szívására...
Úgy látom amúgy, ez a gép is nanotechnológiával készülhetett - hiszen műanyagból van fröccsentve a borítása. Ki kellene próbálnom, hány napig áll el benne a kaja, ha a porzsákba csomagolom, s az egész géppel együtt teszem a hűtőbe.
Hiába: ha egyszer nano, mindig nano.

Hát ilyenek jutnak eszembe porszívózás közben.
Már gyerekkoromban is többször megmondtam, hogy a házimunka kerülendő és káros... Tévézéssel keverve pedig egyenesen leépüléshez vezethet.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr932637980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása