Blogosz

MESE NINCS.

Játék a tűzzel

2010. április 01. 14:38 - BlogoszEditor

Olyan laza nálunk minden. De nem az igazán jó, nyugodt, laid back módon. Nálunk azért olyan laza minden, mert sokszor olyan rendezetlen is.

Például az nagyon király volt, hogy tegnap újra lövöldözhettünk a csendőröknél, sportlövészeti sajtókupa apropóján. (Itt, valamint itt a női versenyzők akcióban, majd a találatok összesítése, majd pedig az eredményhirdetés.)
Éles lőszerrel nyomtuk, így volt az igazi.
De az csak később ugrott be, milyen igazi, kőkemény élmény lett volna, ha valakinek épp akkor kattan be valami. Vagy csak nem tudja, hogy a élessel van csőre töltve, s rossz irányba hülyül egy jót. Sőt, ahogy elnéztem, hamis adatokat megadva akárki érkezhetett volna - például azért, hogy így próbáljon meg egy fegyvert szerválni magának, s - akár a használata révén is - elhúzzon vele. Az más kérdés, hogy azért figyeltek a fiúk, úgyhogy az illető nem jutott volna ki egy darabban onnan.

Minden esetre – bár már itt van az ilyesmi, a környezetünkben is történnek furcsa dolgok, nemcsak a filmeken – ez inkább csak a képzelet sétája ezúttal. Viszont ami ma zajlott, az már nem.

 

Az egyik váradi lap szerkesztőségében ugyanis, amint hallom, azt az áprilisi tréfát szervezték meg ma, hogy egyes szerkesztők belügyiseket, kommandósokat kértek fel egy kis “támadásra”. A fekete, maszkos szekrényajtók egy adott pillanatban berontottak a szerkesztőségbe és lefogtak pár be nem avatott újságírót. A kommandósok áldozataiban meg is állt az ütő rendesen, amikor váratlanul rájuk törtek a rambók, s elkapták őket.
Ilyenkor talán arra is gondol az ember, hogy hátha mégis elkövetett valamit. :)
Emlékszem, egyszer például rám rendőröket küldött az akkori megyei rendőrfőkapitány, azzal az üzenettel, hogy másnap reggel vár az irodájában. Hát, nem értettem a dolgot, meg a szekusmódszereit, s végül már csak arra tudtam csak gondolni, hogy talán mégis elkövettem valami súlyos bűncselekményt, ráadásul még nem is emlékszem rá. Úha! Vajon ki halt meg, s hogy történhetett ez, hogy nem is rémlik semmi? Aztán kiderült, hogy a hirhedt egykori rendőrfőnöknek azért volt képe berendelni, mert szerinte nem álltam meg időben a gyalogátkelőn az autóval, hogy a nejével együtt átengedjem őt.
Alig tudtam vele megértetni, hogy amit művelt, az a hivatali visszaélés iskolapéldája. Aztán a kollégái megsúgták, hogy más polgárokkal is rendszeresen eljátszik hasonlót, mert kisistennek képzeli magát. Bájosan vicces ez is… Olyan romániai humor. A káosz mosolya.

Na, minden esetre szerintem jópofa volt a kollégák mai tréfája az adott szerkesztőségben. Szívbetegeknek nem ajánlott. Ők rendben is vannak, van fantáziájuk, humoruk.
Kérdések viszont azokat illetően merülhetnek fel, akik kötélnek álltak. Szóval a romániai kommandósokat, elitegységeket így lehet használni. Valami szabályzat, szolgálati időben érvényes előírások, vagy ilyesmi esetleg…?
Úgy gondolom, már egy határral Nyugatabbra is óriási botrány lenne ebből, nem beszélve még távolabbi államokról. Hasonló kis gegek a terrorelhárítók laza voltát is mutathatják, oké, de mást is.

Egy alkalommal egy szintén zseniális poén rajtam csattant. Az egyik kollégám akkor egy katonatisztet küldött be hozzám, aki a szerkesztőségben odajött, s közölte, hogy behívóm van, hozta a parancsot, holnap már sorozás. Mondom, szó sem lehet róla, ezeken a dolgokon én már túl vagyok, majd viszem a papírokat, rám nem teszik a kezüket sem többé. De – azt mondja – ez rendkívüli utasítás, ő sem tehet semmit, csak a hírt hozta. Közben kituszkoltam a folyosóra, s vörösödő fejjel jeleztem, hogy nem és nem, ha mondom. Csak akkor kezdett vigyorogni, majd röhögtünk mindketten egyet, amikor már azt követeltem, hogy mondja meg, ki a parancsnoka.
Ez is jó volt, szó se róla.

De nemcsak szimpatikusak mindezek, hanem szimptomatikusak is. Hát mi van itt? Már tervezem is, milyen politikusokra lehetne ráküldeni esetleg a korrupcióellenes ügyészeket. Persze csak viccből, hiszen soha nem szokott komoly lenni az ilyesmi. Ők úgyis csak akkor szoktak mozgásba lendülni, ha megrendelést kapnak, s valaki gonosz kis tréfát akar űzni az egyébként teljesen alkalmas egyik-másik alannyal.
Egy vicc ez az ország. Kicsit fekete humor, kicsit durva, kicsit túlspílázott, kicsit a akasztófa-. Elvagyunk.
De legalább néha szórakozunk.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr202638015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tough 'n' weird 2010.04.01. 20:22:26

Gratulálok, és persze a MIDAS-díjhoz is. :-)
süti beállítások módosítása