Blogosz

MESE NINCS.

Kapás van

2010. május 17. 19:57 - BlogoszEditor

Nemcsak nem esszük forrón, hanem egyelőre kása sem lesz. Csak kerülgetjük, mint macska.
Vagy másfél órája ugyan benyújtották az Országgyűlésnek a kettős állampolgárságról szóló javaslatot - de a terveik szerint majd az augusztus 20-i nemzeti ünnepen léptetnék hatályba, s csak 2011. január 1-jétől alkalmaznák. Szóval még a jelképes döntés jelképe is csak jelképes lesz egy darabig.

Előkerült most erről a dologról egy emlék. Ugyanis mi - családi szinten - már öt évvel ezelőtt kértük a magyar állampolgárságot. A magyar államfőtől, levélben, csatolt visszahonosítási dokumentumokkal, érvekkel.
Egy hónappal a (kettős) állampolgársági folyamodványunk benyújtása után küldte meg az államfői hivatal az alábbi válaszlevelet.

ors0096.jpg

ors0122.jpg

ors0112.jpg

ors0133.jpg

Jelképesen kértük az állampolgárságot, na ja, de azért konkrétan. Meg is kaptuk a választ a magyar Köztársasági Elnöki Hivataltól, szintén jelképesen, na ja, de azért konkrétan. Lényegében azt írták: "összetartozunk, meg minden, de felejtsétek el".
Persze azért egy kicsit hosszabban fogalmaztak Mádl Ferencék (Sólyom László a jelen válaszlevél megfogalmazása után három nappal lépett csak hivatalba - de persze ő is ugyanezt válaszolhatta volna, ami az akkori konjunktúrát figyelembe véve érthető.)

Érdekes ezt most újraolvasni. Mire ez az elutasító levél öt éves lesz (augusztusban), vélhetően már hatályba lép a kettős állampolgárságról szóló döntés (érvénybe azért még nem, csak hatályba). Ezzel együtt azt mondhatjuk, néha végülis gyorsan változnak a konstellációk.
Politikai érdekek mentén, persze. Hiszen naivitás lenne azt hinni, hogy a Fidesz (vagy bárki más) nem a saját érdekeit is követve cselekszik bármilyen irányba. Most speciel úgy számítottak, hogy jók leszünk nekik tartaléknak.

Akik most fanyalognak amiatt, hogy a Fidesztől kapjuk meg a kettőst, azoktól megkérdem: kitől kaphattuk volna még meg? Az MSZP-től? Az SZDSZ-től? Vagy a Magyarok Világszövetségétől, esetleg attól a rokonszenves, jószándékú sarki boltostól? Heh, na ugye.
És van még egy rossz hírem azok számára, akik - amúgy szimpatikus, csak épp tarthatatlan módon - abban reménykedtek, hogy az ilyesmi politikai megfontolásoktól függetlenül, a politika mocskától be nem szennyezve, csak úgy, nagymagyar testvéri összeborulásként érkezik majd. Hát az a helyzet, hogy az ilyen jellegű döntések már természetüknél fogva is csakis politikai döntések lehetnek. Ez van. Nevezhetjük kicsit finomkodva nemzetpolitikai döntésnek, de ez csak máz. Politikai, és kész. Nem szép, nem olyan nemes, ahogyan azt szeretnénk, nem annyira piros-fehér-zöld, mint inkább narancsszínű, de ez az egyetlen módja.

Vagy mondok mást. Elfelejtettük, mennyire a politikától vártuk a megoldást még a legsötétebb kommunista időkben is? És mekkora volt a csalódás, amikor 1977-ben Kádár János és Nicolae Ceauşescu debreceni-nagyváradi megbeszélésén végülis semmi sem történt? Aztán 11 évet kellet várni a következőig, ami még nagyobb megaláztatás volt magyar szempontból - hiszen 1988 augusztusában Aradon Grósz Károllyal mosta fel a padlót Ceauşescu.
Erre már én magam is emlékszem. S arra is, hogy alig vártuk, hátha intéz valamit bármilyen ügyünkben Budapest. Gyűlöltük a komenistákat, oké, de akkor már tőlük is elfogadtunk volna valamilyen gesztust, valamit, ami azt mutatja, hogy Magyarország nem mondott le rólunk teljesen. Politikai gesztust vártunk bizony, nagy naivan, s helyette azt láthattuk, hogy lemondott. Már régebben.

Hogy azóta nagyon sokminden változott? Hát persze. Épp ez az.
Olyannyira, hogy mostanra, huszonkét évvel később olyan helyzet alakult ki, amikor egyenesen a kettős állampolgárságról hozható - kifejezetten politikai jellegű - döntés. Akit zavar a dolog háttere, az gondoljon bele: hol és mikor volt a történelemben olyan nemzetpolitikai jellegű előrelépés, amely csak nemzeti lett volna, s a politikum elegánsan távol tartotta volna magát tőle? Nyilván lehetetlen ilyesmi. A célokhoz eszközök és érdekek is kellenek. Talán van valahol a világegyetemben olyan civilizáció, ahol ez nem így megy, de azt még nem fedeztük fel. S ha felfedeznénk, valószínűleg nem értenénk a mechanizmusát. Mert a humán civilizáció keretein belül (sajnos vagy sem) ez csakis így kivitelezhető.

Aztán mindenki azt kezd vele, amit akar. Túlságosan sokat úgysem kezdhetünk majd vele, erre vigyázni fognak azok, akik kodifikálják az egészet.
Ám aki ép ésszel átvészelte a kommunista rezsimet, majd a sötét '90-es éveket, az szerintem érti, hogy nekünk nem arra a legfontosabb most koncentrálnunk, ami a háttérben van. Az legyen a Fidesz dolga, érdeke, machinációja. Jó, látjuk, tudjuk, oké.
De nyugodtan tekinthetjük mi most a dolog szimbolisztikáját. (Ami persze szintén erősebb lett volna, ha tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt adatik meg a kettős állampolgárság - csak akkor meg lehetetlen volt, s érdeke sem volt senkinek. Épp rajtunk kívül persze, akik viszont nem tudtunk beleszólni.)
Vehetjük a mostani fejleményt egy olyan jelképes döntésként, amely nekünk csak az ölünkbe hull. De némi kései elégtételként felidézi apáink, anyáink, nagyszüleink szenvedéseit, akiket meghurcoltak, ellehetetlenítettek, vagy éppen terrorizáltak, befűztek, zaklattak, kollaborációra kényszerítettek azokban az időkben, amikor megalázta őket az az ország, amelynek fennhatósága alá kerültek, s nemlétezőnek tekintette az, amelynek anyaországnak kellett volna lennie.
Nagy szavak ezek? Igen. De néha helyük van.
Engem abszolút nem érdekel, hogy Viktorék talán most azt hiszik, zsebrevágtak, s örökké a hívük maradok emiatt a gesztusuk miatt. Csakis az érdekel az egészben, hogy van, lesz egy ilyen szimbolikus döntés. Mi kapjuk meg a kettős állampolgárságot, s nem azok, akik igazán megérdemelték volna, évtizedekkel ezelőtt. De szerintem rájuk gondoljunk. S ne arra, hogy minek ez a vacak jelképes hülyeség, s miért nem küld inkább egy kis zsét ez az Orbán gyerek.

Meg azán teljesült egy másik vágyunk is az elmúlt években - igaz, az is, azóta is szinte észrevétlen: az EU polgárai lettünk. És létezik (bár jogilag nem teljesen hasonlatos ehhez) az európai uniós polgárság intézménye is. Azok is vagyunk. És ha körülnézünk, ez is leginkább csak jelképes (néhány konkrétuma van csak).
Na és? Vesztettünk vele valamit? Semmit. Nyertünk? Valamicskét.
Az EU-csatlakozás után is minden nap nagyjából arra ébredünk, mint előtte. Nincs ebben semmi csalódás, teljesen természetes. Ahogy akkor is hasonló napra virrad majd, amikor elfogadják a kettős állampolgárságra irányuló első kérelmeinket. Tőkés László utána sem fogja a nép között szétosztani az EP-illetményét, az RMDSZ utána sem fog az automómiáért harcolni, Orbán Vikor nem fog helyetünk bemenni dolgozni, Semlyén Zsolt nem viszi le majd a szemetünket, Schmitt Pál nem jön porszívózni, Lévai Anikó nem fogja lemosni az ablakainkat, és a megszűnőben lévő határátkelőknél a vámkezelők sem adnak majd egy cuppanósat arra a magyar orcánkra.
Ugyanitt leszünk, ugyanaz lesz, nyilván.
Aki állandóan csak anyagi, vagy egyáltalán konkrét haszonszerzési szemszögből szemlél mindent, nem értem, az mit keres még Romániában. Vagy Magyarországon. Annak egészen más állampolgárság kellene.

Hogy aztán a kettős állampolgárságról szóló jogszabályt csak jövő évtől alkalmazzák? Nem örülhetünk neki, de jelen pillanatban ez is érthető.
Hiszen ma épp csak benyújtották a javaslatot az Országgyűlésnek, Szlovákiában Robert Fico kormányfő már össze is hívta a nemzetbiztonsági tanácsot. Kampányhiszti, persze. De Magyarországnak továbbra sem érdeke, hogy Ficóékat segítse a június 12-i szlovákiai választások előtti korteshadjáratban. Sőt, az sem, hogy a magyarországi helyhatósági választások előtt megrohanjuk az ügyintéző helyeket, s ismét a mi rémünkkel lehessen ellenkampányolni az anyaországban.
Emellett azt is el tudom képzelni, hogy augusztus 20-ig, meg utána, a 2011-es érvénybe lépésig a Fidesz is átgondolja majd a jogszabályt, finomítja, az érdekeihez szabja. Úgy, hogy az a lehető legüresebb, legjelképesebb legyen, de bármikor ki lehessen egészíteni a Fidesz érdekei szerint.
Továbbá augusztustól jövő januárig még megnézhetik, elemezgethetik azt is, milyen hazai és főleg külföldi reakciókkal, fejleményekkel jár a dolog gyakorlatban, Szlovákián kívül is.

Hát nagyjából ez van: adják lassan a kettős állampolgárságot, kapás van. De ezúttal nem mi fárasztjuk a halacskát, hanem ő minket. Nagyon megfontolja, hogy mikor és hogyan engedje magát kiemelni. És ha kifogtuk, akkor sem fogunk nagyot lakmározni belőle.
Ez ugyanis díszhal. De annak tetszetős.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr972638046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Józsi bácsi 2010.05.18. 21:26:50

No ez az. Én többek között azért sem kérnék magyar állampolgárságot, mert unok hivatalokban sorban állni és nem értem a magyar hivatalos nyelvet. Másodsorban nincs pénzem ügyvédekre. Egyszer írtam levelet a HTMH-nak, javasolva, hogy az erdélyi írástudóktól ne vegyenek el 34%-os adóelőleget valamely írásbeli munkáért, mert nincs kedvünk még egyszer sorba állni, hogy visszakapjunk belőle valamit, továbbá mi nem használjuk a magyar infrastruktúrát, tehát sok az a 34%. Javasoltam, hogy az indiai titkár--angliai munkaadó mintájára találják ki, miként lehet az Erdélyben számítógép mellett görnyedő szellemi munkás adóját csökkenteni. Ez még Gyurcsány előtt volt. Válaszoltak: most alakítják ki a nézőpontjukat. Azóta már két kormányfő is lelépett, (HTMH és) álláspont sehol. Ne lássak hivatalnokot, adőellenőrt, pénzügyi tisztviselőt stb. (se itt, se ott). Figyelj! Viktor azt mondta: egy söralátét nagyságú papíron lehet majd adóbevallást tenni. Megeszem a kalapom, ha ezt megcsinálja. (Még volt két ideggörcsöm a magyar adóhatósággal, de kicsesztem velük: nem dolgozom többet nekik.) Blogosznak is ajánlom, hogy öltsön magára „kettős állampolgárság? Fújjátok fel!” narancs színű pólót.

Blogosz · http://blog.roon.ro/blogosz 2010.05.18. 23:28:35

Tudtommal nem kell sorban állni (bár majd meglátjuk, hányan igénylik a kettőst - s ha netán sorállás lesz, az szerintem pozitívum, nem negatívum). Ügyvéd meg egészen biztosan nem kell. A magyarigazolványhoz sem kellett. Azt írja még, "nem értem a magyar hivatalos nyelvet". Ez gond lehet. És nem biztos, hogy ez pozitívum, ez inkább baj. A hivatalos nyelvet ugyanis általában nem értjük. A románt sem. De nem a nyelvvel van a gond, nem a magyarral, hanem a hivatalossal. Én is írtam többször magyar lapoknak, periodikáknak. Rendkívül nehezen kaptam meg érte a honort, ráadásul persze megadóztatva. Idegesített. De nem gondolom azt, hogy kivételezniük kellene velünk. A rendszerükhöz kell igazodniuk, akkor is, ha mi sem értjük, és ők sem. Ha tévedek a fenti dolgokban - és ha ez majd bebizonyosodik - akkor kérem a pólót. Van ilyesmi amúgy? Ki gyártja? Ki a megrendelő? Ki fizeti? Milyen megfontolásból? Miből? Vagy ez is csak a magyar-magyar ellentét (agy)szüleménye? Azt hiszem, ez utóbbi lehet. Nem viselném, csak akkor, ha pl. Önnek mindenben igaza van. Amit kétlek. Nekem kell a kettős állampolgárság. Akkor is, ha csak felfújásra jó egyeseknek. Igaz, hogy arra is jó. De nekem akkor is a másik vonzata a lényeges: a történelmi, a nekünk és a halottainknak való igazságtétel, a jelkép. Ennél több nem lesz. Tehát ez a minimum és a maximum. Mivel magyar vagyok és az anyaország gesztust tesz felém, én elfogadom. Persze nem kötelező. Egyéni kérelemtől függ. Ami külön is jó benne. Akinek nem tetszik, az majd nem igényli.
süti beállítások módosítása