Blogosz

MESE NINCS.

Konzerv

2010. augusztus 02. 15:01 - BlogoszEditor

Azt terveztem, hogy viszek magammal egy kamerát, és a Szigeten a Kispál utolsó koncertje után készítek velük egy rövid interjút - valamelyest személyes búcsúzásképpen is. Meg ugye közszolgálatiságom erősítéseképp, a nemzeti együttműködés jegyében, a népért.

De aztán rájöttem, hogy épp akkor vélhetően nem lesz kedvem dolgozni. Meg némiképp meg is leszek hatva, s pont akkor én sem akarom azzal tölteni az időt, hogy hajkurászom őket a backstage-ben.
Ráadásul a sajtóiroda késő este már rég zárva lesz, úgyhogy feltölteni sem tudnám a filmecskét időben. Nem beszélve arról, hogy egy számomra is kedves korszakot nem interjúval kell zárni a helyszínen, nem a jó fényviszonyok és beállítás keresésével, egyes részek újraforgatásával, hanem koccintással és okosozással.

kozepes3.jpg A képeket a Kispál egyik pódiumbeszélgetésén készítettük 2008-ban, Budapesten

Különben is interjúztunk már az elmúlt években is.
Úgyhogy leegyeztettem velük, s a búcsúbeszélgetést egy jobb időpontban (azaz előre, már a mai napon) megejtettük. Lovasi András válaszai jönnek, telefonon beszéltünk jó hosszasan az előbb. Itt van az egész, s aztán majd később lehozom az újságban is valamikor.

Azaz még előbb egy kis türelmet kérek. Az alábbiakat lehetőleg augusztus 9-én este 24 óra után olvassák majd el.
Hiszen kábé ekkor fog lejönni utoljára a színpadról a Kispál. És adja majd a frontember az alábbi interjút. Amit azért már előre elkészítettünk, bedobozoltunk, csak Önöknek, drága kultúrolvasók.
Konzerváltuk a Kispált, hiszen ugye „tegyetek el befőttet”...

kozepes2.jpg Lovasi András is megbánt pár dolgot - mondja most

- Az, hogy pár perce jöttetek le utoljára a színpadról Kispálként, inkább megkönnyebbülés, vagy űr, vagy milyen most?

- Erre nem tudok válaszolni. Tényleg nem, mert nem tudom előre megsaccolni, pedig oké, épp konzervet készítünk. Válaszolhatna erre ügyesebben a PR-osunk. Vagy végülis akár én is megpróbálhatom, de én is csak PR-os választ tudok adni. Bár ha nagyon akarod, tudok úgy csinálni, hogy elképzelem, milyen érzés.

- Akkor nem akarom. Az túl mű, hagyjuk. Térjünk más témára. Szinte minden évben itt borozgattatok a szigetes fellépésetek után a Nagyszínpad mögötti lounge-ban. Volt, hogy a családtagjaitokkal együtt. Most, a búcsúestén mi a program a nem létező függyöny utolsó legördülése után?

- A különleges az lesz, hogy leülünk ott és valószínűleg a családjainkkal meg a barátainkkal megiszogatunk borokat. Az amúgysem volt jellemző a zenekarra, hogy fellépések után gyorsan távoztunk volna még a környékről is.

- Volt valaki közületek, aki inkább arra szavazott volna, hogy folytassátok még?

- Mindannyian. A nyári utolsó koncertek után, amelyek jól sikerültek, mindannyian erre szavaztunk volna. De ezzel kapcsolatban már előzőleg meghoztunk egy nehéz döntést. Most, az utolsó fellépésekkel ismét helyzetbe hoztuk magunkat, s ilyen a legutolsó, a Szigeten megejtett búcsú is. Szóval nagyon ritka, hogy egy zenekar így tudja abbahagyni. Ilyen értelemben szerintem ez annak is köszönhető - mármint, hogy a legutóbbi koncertjeinken ismét nagyon erősek voltunk - , hogy újra belead mindenki mindent.

- Igényelt valamilyen szokatlan, vagy a szokásosnál keményebb felkészülést, több próbát a Kispál búcsúkoncertje?

- Igen. Azokat a számunkra is újdonságnak számító elemeket próbáltuk, mint a dramaturgiai elemek, a vendégek jelenlétével kapcsolatos elemek. Továbbá a koncert végét is ki kellett találni, hogy az megfelelően fel legyen építve. Szóval voltak azért olyan dolgok, amelyeket próbálni kellett. Nem beszélve arról, hogy azt is a próbák közben döntöttük el, hogy melyik dal melyiket kövesse a színpadon. Ezek olyan apróságok, amelyek befolyásolják az egészet. Nagyon fontos még, hogy előre tudtuk: olyan körülmények között fogunk játszani, mint a nyugati zenekarok, s a produkciót is ahhoz hasonlítják majd az emberek. Tehát így különösen fontos volt intenzívebben próbálni, lényeges, hogy az az 50-60 ember, aki részt vesz egy ilyen produkcióban, az összehangoltan működjön. Nemcsak a zenekar hibázhat, de a fények, a hangtechnika, s minden más is, így az összes résznek is összehangoltan kell működnie ilyenkor.

- Magatokat untátok meg, vagy a körülmények változtak? Éreztétek néha már monotonnak az egészet?

- Azt sosem éreztük, hogy monoton kezd lenni a Kispál, hanem azt éreztük, hogy a dalszerzői kémia, amely megvolt a zenekarban mondjuk 2004-2005-ig többé-kevésbé, az valahova elment. És egy idő után ezt láttuk. Végülis ez volt az oka, amiért úgy a zenekar úgy döntött, hogy abbahagyja. Gondolatban, fejben már mindenkinek más dolga volt már. A Kispál András is más zenekarral dolgozik, én is csinálok más dolgokat és Dió is.

- A két alapember közül ki könnyebbül meg jobban, hogy vége? Kispi vagy te?

- Nézd, a Kispit nyomaszotta már az, hogy az utóbbi pár évben jóformán semmit nem csinált. S most az új zenekara láthatóan kizökkentette ebből a semmittevésből. Nekem meg fontos az, hogy úgy hagyjuk abba ezt a zenekart, hogy látom mindenkin, akivel együtt jöttünk: nem úgy végződik, mint amikor egy pályaudvarra befut a vonat és kész, hanem mindenkinek vannak tervei és ambíciói a következőkre nézve is. Ez most ilyen szempontból egy jó pillanat. Talán mindenki tudatában van annak közülünk, hogy a következő egy év döntő lesz abból a szempontból, hogy mit fog csinálni a következő tízben.

kozepes1.jpg Kispál András (Kispi) balra, illetve Dióssy Ákos (Dió) jobbra.
Észrevették, hogy fotózunk, de azt is, hogy közösen már unnak dolgozni

- Ugyan nem politizáltatok, de az előző kormány egyes kulturális projektjeiben, például a PANKKK-ban annak idején kicsit megütközve vettek észre benneteket sokan. Egyszer meg az LMP jelöltlistáján is szerepeltél. Szóval ha nem a Fidesz nyerte volna a választásokat, s nem ilyen konjunktúra lenne, akkor is pont most hagytátok volna abba?

- Azt gondolom, hogy a PANKKK, az nem politikai szerepvállalás. Illetve minden szerepvállalás politikai, ha az ember egy érdekcsoportnak - jelen esetben a magyar kultúrának - az érdekeit képviseli. Sőt, szerintem ez a képviselet kutyakötelességünk. Egyébként még 2002-en kezdtük el a PANKKK-ot, amikor még a másik oldal volt hatalmon, s az ő államtitkáruk keresett meg először. De akkor ők csak hangzatos kijelentéseket tettek, s nem történt semmi. Végül aztán a Gerendai Gyurcsánynál való lobbizása volt az, ami ezt odáig elvitte, hogy lett belőle valami. Aztán meg kell nézni, hogy azzal a miniszterrel milyen volt a viszonyunk, aki ezt elindította. S utána, amikor Hiller jött a helyébe, ő aznap abbahagyta volna a PANKKK-ot, amikor hivatalba került. Komoly lobbizás kellett, hogy ez végül ne így történjen. Amúgy az hülyeség, ha valaki azt hiszi, hogy pont a Fidesz győzelme miatt döntöttünk a Kispál mostani feloszlása mellett. Ilyen összefüggések nincsenek, ez összeesküvéselmélet. Emögött van, az az, hogy sokak szerint most nagyon rossz idők jöttek volna amúgyis a Kispálra. Ezt meg nem értem. Azt nem hiszem, hogy Magyarországon a politika azzal foglalkozik, hogy popzenekarokat basztat esetlegesen. Eddig sem voltunk a politika kegyeltjei. És nem is voltak politikailag ránkkényszerített szponzorok - ahogy van pár magyar zenekar, amelyiknek viszont vannak. De nem akarok itt példálózni. Mi azonban nem voltunk soha a politika kegyeltjei, vagy valamelyik oldal segítői.
A PANKKK program pedig a fiatal zenekarok támogatásáról is szólt. Hogy mi ezt felkaroltuk, azzal a saját konkurenciánkat teremtettük meg és támogattuk. Hát nekünk nem az lett volna a legegyszerűbb, ha marad minden a régiben, s van a Tankcsapda meg a Kispál ezen a piacon, más senki? S most, hogy valahogyan lett MR2, a PANKK és még egy csomó minden, ezzel megteremtettük azt, hogy - még Erdélyben is látható módon - nemcsak 1-2 ismert magyar zenekar van, hanem 8-10 olyan, amelyik más koncerzetik itt is, ott is. Én nem gondolom, hogy ez rossz lenne. Tehát nemhogy nem volt a mi saját bizniszünk ez a kormányzati támogatási program, hanem még a saját piacunkat rontottuk el vele. Engem mindig idegesít ez a fajta szűklátókörűség, amivel egyesek viszonyulnak, hiszen most az lett, hogy a támogatási programmal felfuttatott zenekarok segítik is egymást, s nem nyomják el az újakat még mielőtt ismertté válnának.

- Ti úgy fogalmaztatok, hogy nem megszűntök, hanem szünetelteteitek a Kispál tevékenységét. Azért kicsit pénzszagú is ez az óvatos alapállás...

- Mi sokféleképpen fogalmaztunk, sokfélét nyilatkoztunk. De egy darab búcsúkoncertben gondolkodtunk, ebben a mostaniban. Ha valaha még újra összeállunk, az nem kizárt, hogy megjelentet egy új anyagot a Kispál, de az kizárt, hogy csak úgy újra összeálljon a zenekar. Pedig nyilván lesz ennek érdekében folyamatos nyomás.

- Ha mégis folytatjátok valamikor Kispálként, akkor most, itt mit mondanál, mi lesz annak az oka? Azaz mi lesz, ami most nincs meg hozzá?

- Ami nincs, az az, hogy láthatóan nincs egy közös képünk arról, merre kellene tovább haladnunk zeneileg, merre kellene a Kispálnak folytatódnia - miközben meg egyénileg, külön-külön mindegyikőnknek vannak elképzelései. Nem akarunk olyan nosztalgiazenekar lenni, amelyiknek a húszéves dalaiért járnak az emberek koncertre. Az a baj, hogy Magyarországon azok a zenekarok a népszerűek amelyek húszéves dalokat játszanak a színpadon. Szerintem ez szánalmas.

- Neked és Lecsónak ezentúl is ott a Kiscsillag, meg van saját fesztiválod, kiadód, miegymás. De pontosan mivel foglalkozik a jövőben Dióssy és Kispál? Vagy nem zenélnek tovább együttesek szintjén?

- Kispál Andrásnak van egy zenekara, az a neve, hogy Velőrózsák. Nem tudom, mikor kezdenek el majd koncertezni, de próbálnak sokat. Vannak olyanok is abban az együttesben, akik a Kispálban már régebben eltöltöttek éveket. Dióssyt pedig most sokkal kevésbé érdekli majd a zenélés, mint a hangmérnökösködés. Van egy stúdiója, ahol elég sokat dolgozik, illetve mások koncertjein hangosít.

- Az utóbbi napokban, az utolsó fellépés előtt eléggé nyűgös voltál a sajtóval. Morcosan tévészerepléseket is le akartál mondani, a mi jelen beszélgetésünk is reggeli nyűglődéssel indult, hogy még álmos vagy, meg ilyenek. De ezen túlmenően mi a véleményed, milyen sajtója volt a Kispálnak az elmúlt több mint 20 év során? Inkább bután és/vagy felszínesen, vagy inkább értően és intuitívan viszonyult hozzátok a média?

- Nézd, az nagy kérdés, hogy Magyarországon miféle sajtó van. Ez szerintem amilyen, ahhoz képest nem panaszkodhatunk. Magyarországon a sajtóban van egyfajta óvatosság, nem olyan, mint mondjuk az angolszász sajtó, az a szakmaiság és öntudat nem jellemzi. Itt az újságírók körbenéznek és ha Józsi is azt írta, akkor lehet jó, s akkor én is írom azt most, hogy ez jó. Annak a fajta szakmaiságnak, ami rászánt időt, kemény munkát, odefigyelést feltételez, annak Magyarországon van még hiánya. De a Kispál végülis összességében nem panaszkodhat a sajtójára az elmúlt évek során.

- Jó sok úgymond alter csapat próbál máris beszaladni az általatok üresen hagyott játéktérre, több együttesnek is jól jön, hogy leléptetek. Szerinted kik a legjobbak a magyar zenében jelenleg?

- Nézd, ez majd ki fog derülni. Engem kevéssé érdekel.

- Az lehet, viszont engem érdekel.

- A népszerűséget áthagyományozni bárkire, az elég nehéz dolog. De azt gondolom, hogy a Quimby produkciói mindenképpen erősödni fognak a következő két-három évben. Az egy nagyon egybenlévő, nagyon jó szellemű, erős társaság. És amúgyis egyre népszerűbbek. Szerintem a szövegeikben meg másképp is ők azok, akik a következőkben nemcsak a Kispál helyére léphetnek, hanem akár a Kispál elé is.

- A Kispál az általad írt szövegek terén villogott igazán. Epigonjaitok vannak bőven, mind témaválasztás, mind nyelvezet, mind prozódia tekintetében. A 30Y-tól a néhai Kaukázuson át a Heaven Street 7-ig sokan próbáltak ilyesmit összehozni. De akár ilyen, akár más jellegű, igazán figyelemreméltó szövegek, szövegírók alig tűntek fel az elmúlt évtizedekben rajtad és a Quimbyn kívül. Hol tart ma a magyar dalszövegírás?

- Nem ismerem pontosan a környező népek dalszövegeit, de mondjuk az angolszászhoz viszonyítva sokka jobban áll. A magyar dalszövegek jobbak. Már persze van jópár dalszöveggyáros, aki ontja és arra törekszik, hogy a szöveg minél kevésbé legyen zavaró. Nem rájuk gondolok. Hanem az önálló produkciókra utalok. És ebben szerintem a magyar helyzet egészen jó most.

- Az utóbbi években megfigyelhető volt, hogy a bármilyen fesztivált biztosító és a közönséget szánakozva, megütközve fixírozó biztonságiak is megjuhászodtak, ha ti voltatok épp a fellépők: szinte már rokonszenvvel nézegettek a hátük mögé, ahol játszottatok. Teljesen konzumcikk lett szerinted az alter zene?

- Bizonyos értelemben mindig is az volt. De az alter mindig valamivel szemben határozta meg magát. Mint ahogy az avantgarde is valaki ellen szól, jön létre. Abban a pillanatban, ha ezt a keblére öleli a piac, akkor az történik, ami a hippikkel történt, vagy mondjuk a grunge-dzsal a kilencvenes években. Mondjuk, az megszűnik, de felpezsdíti a popzenei állóvizet, amely elnyeli magába. Aztán az már magának az adott előadónak a tehetségén és állóképességén múlik, hogy ezt hogyan dolgozza fel. Nem tudta mondjuk feldolgozni Kurt Cobain, vagy a hetvenes évek elején sorra meghalt idolok, mint Janis Joplin, Jimmy Hendrix, Jim Morrison. Igazából azt gondolom, hogy mi például annak idején alternatíva voltunk az akkori alternatívra is. Hogy mi alternatív zenekar lettünk, az azon múlott, hogy ezen a ghelyen volt játéktér. Tehát ahol mi az elején felléptünk, azokban a kulbokban alter zenekarok játszottak, ezeknek volt ott közönsége is. És azért játszottunk ilyen helyeken csak, mert máshova nem hívtak bennünket. Egyszerűen ott volt kevésbé zárt a tér.

- Megbántál-e valamit a zenekarral kapcsolatban az 1987-es megalakulásotok óta?

- Ennyi idő alatt sokmindent megbántam. Én gyakorlatilag nem voltam sosem egy nagyon elégedett ember. Ha végighallgatnám a Kispál munkásságát - mint ahogy nem teszem -, akkor inkább a mínuszok gyülekeznének, mint a pluszok. Ilyen értelemben sokmindent megbántam. Például, amikor a stúdióban azt mondtam, hogy ez így nem jó, de akkor elfogyott a stúdióidő, s én nem vertem tovább az asztalt azért, hogy még öt órát adjatok, hogy újraénekeljem azt a számot. Sokmindent ilyet megbántam. De persze az ember azért arra törekszik, hogy amit hagy maga után, az hallgatható legyen. Ám bizonyos szempontból a Kispálnak súlyos kérdőjelei is vannak. Mégis megpróbáltuk még a búcsúkoncertet is úgy összehozni és komoly pénzeket ráfordítva olyan minőségben rögzíteni is, hogy miél több olyan dolog maradjon a Kispál után, ami élvezhető.

- Ki marad a Kispál márkanév, azaz a szerzői jogok tulajdonosa?

- A szerzői jogok nagyrészét mi birtokoljuk Kispál Andrással. De minden egyes alkalommal, amikor úgy ítéltük meg, hogy a dal végső formájának elnyerésében a többieknek is döntő szerepük volt, akkor ők is kaptak jogokat. Nem olyan sokat, de mindenki, aki a zenekar körül volt, az kap szerzői jogdíjat.

- Lesz még valamilyen búcsú jellegű Kispál-kiadvány?

- A búcsúkoncertből lesz DVD, s elképzelhetően még egy film is. Ez utóbbit olyan minőségben készítjük, hogy moziban is játszható lesz. Még idén ki is kerül oda. Hiszen ez addig érdekes, amíg még tartanak a hullámok. És az utolsó koncertjeinket rögzítettük is. S mivel megvásároltuk a Universaltól a kiadási jogokat, úgy tervezzük, hogy ezeket is szép lassan nyilvánosságra hozzuk.

- Tudtommal a menedzseretek a Sziget-stáb tagja. Ezen kívül mi még az oka, hogy épp egy fesztiválon léptek fel utoljára, s nem külön búcsúkoncerten köszöntök el?

- Igen, a menedzser a Sziget-stáb tagja. De ez egyáltalán nem az oka most ennek. A menedzserünk, Tóth Tibor valóban a Szigetnél dolgozik. Annak idején, még az elején a Szigetet szervező Gerendai engem hívott el, hogy tudnék-e neki mondani jó vidéki szervezőket, akivel jó tapasztalataink vannak, így került Tibor a mostani helyére. Inkább azt mondanám, hogy a Szigettel való jó kommunikáció vezetett a koncerttel kapcsolatos döntéshez. A másik helyszín, ami szóba jött a lehetséges búcsúra, az Pécs. És természetesen az lett volna a legszebb, ha ott búcsúzunk el, mert onnan indultunk. De Pécs semmilyen módon nem keresett meg minket, hogy gondolnának ránk. Emiatt úgy gondoltuk, hogy akkor azt a fajta infrastrukturális fejlesztést, ami szükséges egy ilyen nagy koncerthez, nem is szeretnénk végrehajtani egymagunk. És ha mi csináltuk volna végül a búcsúkoncertünket egyedül, akkor nem próbálhattunk volna, hanem szaladgáltunk volna állandóan. Tehát nekünk baromi kényelmes, hogy végül itt volt az a koncertstuktúra, és lehetett vele dolgozni.

- A Sziget még csak most kezdődik. A ti zárásotok nyitja. Megnéztek valamit idén itt?

- Persze, engem például a vasárnapi nap vonz. A Muse kifejezetten érdekel, már lassan nyolc-tíz éve szeretem őket, s kint voltam az első szigetes koncertjükön is. Meg hát van még pár világzenei produktum is, ami érdekel.

kozepes.jpg

Az ilyenek is hiányozni fognak: Kispál-koncert a fenti pódiumbeszélgetés után Pesten,
Németh Juci közreműködésével

kozepes4.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr472638089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása