Blogosz

MESE NINCS.

Hallgattassék el a másik fél is

2010. augusztus 11. 20:52 - BlogoszEditor

Tényleg nem akartam erre visszatérni - úgyhogy nyilván úgy alakul, hogy visszatérek rá.

Szép, ötletes, kellemes, de persze három órában is túl rövid fellépéssel rekesztette be magát a Kispál itt a Szigeten hétfőn. Aztán Lovasi András kedden (a Cseh Tamás emlékkoncert egyik fellépőjeként) részt vett egy beszélgetésen. Meghallgattam én is. Elmondta, hogy a Kispál előző napi utolsó - és igazán csodás, kreatív - jelenése után Dióssy összezuhant. Azaz a billentyűsük - akit nyilván nem kérték ki a véleményét a feloszlásukról, csak úgy belekényszerítették, de ezt az infót már csak én teszem hozzá - a több tízezer ember előtt adott búcsúkoncert után pár órával kopaszra nyiratkozott és hosszan sírt. Na. Szóval így.
És Lovasi még hozzátette másnap, hogy neki magának sincs fogalma arról még mindig, hogy milyen lesz nekik saját maguk nélkül. "Még dolgozik az adrenalin az utolsó fellépés után, ezért egyelőre nem látom, milyen érzés" - mondta.
Aztán még elárult egy meglepő dolgot.

Hogy a szövegei lényegét Cseh Tamás inspirálta. Ami meglepő. És kicsit fura is. De ugye minden viccnek fele igaz. Vagy ahogy egy kedvenc társam mondá: minden viccnek fele tréfa. De akárhogy is, ötven-ötven százalék az esélye annak, hogy Lovasi nem hülyült, hanem így a végén tényleg leleplezte magát.
Legalább tudjuk, honnak jött az ihlet.

Nos, a blogomban is közölt egyik utolsó kispálos interjújában azt mondta, hogy a másik alapember, Kispál András már régóta nem csinált semmit, azért is jó volt abbahagyni. Viszont érdekes, amikor az ellhallgatásukról meghallgattatik a másik fél is. Most megtörtént. És a saját változata egészen más. Ugyanis a semmit sem csináló Kispál Andrással meg a Magyar Narancs közöl egy egészen kitűnő, érdekes interjút. Akit érdekel, keressen rá akár a neten, olvassa el. Ő is elmondja, hogy miért hallgattak el, s azt is, hogy a saját szájukat fogták be végül. Mert abból már semmi nem jött ki.

Valóban olvasmányos. Ez itt a Szigeten és itt Pesten még most is téma.
Úgy látszik, volt aki sírt és tiltakozott, az alapembereknek viszont ettől függetlenül elegük lett magukból. Nézem itt a fesztiválon a bölcsészeket és az értelmes kislányokat. Úgy tűnik, ők máris találtak maguknak új idolokat. Végül az van, hogy nem értették igazán, miről szólt ez az egész.
De ettől is édes mindez. Egy korszak lezárult. S a korszak sokat ugrált, szavalta a szöveget, kicsit könnyezett, kicsit drukkolt, s próbálta elkapni a konfettiket. Aztán átment egy másik színpadhoz. Ahol máris újat látott. Jól van ez. A korszak változik. Hamarabb, mint mi.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr592638094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása