Blogosz

MESE NINCS.

A Predator bosszúja

2010. november 21. 23:54 - BlogoszEditor

Ismét megkínzott minket Ceauşescu. Huszonegy évvel később mégegyszer kimutatta a foga fehérjét.
A legutolsó vetítésen néztük meg ma Váradon a Nicolae Ceauşescu önéletrajza című filmet.

És alapvetően rossz - de mégis jól sült el.
Mivel a vetítés is a kommunizmust idézte - maga film pedig olyan jellegtelen és céltalan, mint a hétköznapok voltak az Aranykorszakban.
escuceao.jpg Jelenet a filmből múltunkból

Dokumentumfilm. Ez alapvetően pozitívum - gondoltam a vetítés előtt -, hiszen nincs szépítgetés, csúnyítgatás, azaz semmi szubjektivizmus. És nincs színészi játék sem: kizárólag az archívumokból származó, kilencven százalékban eddig nem látott, korabeli felvételekből van összevágva. Semmi szöveg, semmi narráció, semmi más. Csak az eredeti képek, és kész.

Ehhez képest meglepő, hogy ilyen csodás nyersanyagból hogy lehetett ennyire unalmas montázst összerakni, egy ilyen aranybányában hogy lehet így elmenni a kincs mellett.

Én gyűjtő vagyok és emlékező is. Többnyire a korabeli nyomtatott anyagokat gyűjtöm, ugyanakkor azok közé tartozom, akik nem feledik azokat a borzalmas időket, s főleg nem értékelték át.
Ezért alig vártam, hogy megnézhessem, mit sikerült még összehozni arról a sátáni korszakról, ami máig hatóan tönkretett mindent.
Nos, nagyjából semmit.

Viszont ismét megtapasztalhattunk, hogy a kommunista manírok még mindig élnek.
A Szabadság mozi (Szabadság, ugye - eleve a fimszínház neve is ilyen komcsi még mindig) akaratlanul is megfelelő környezetet teremtett az egészhez. Kőkorszaki technológiával vetítették ezt a filmet is, rendezetlen környezetben, mint annak idején az összeset ebben a moziban is. Ráadásul fűtés sem volt, úgyhogy nagyon ráéreztetően vacoghatták végig a nézők a projekciót.
A film pedig három órás! És sajnos nem az a lényege, hogy izgalmas és/vagy érdekes eredeti felvételeket nézhetünk három órán át, hanem az, hogy többnyire érdekteleneket.

Az egyetlen újdonsága a megközelítés. Mert nem véletlenül az a címe, hogy Nicolae Ceauşescu önéletrajza. Ugyanis - kicsit, de csak nagyon kicsit empatikusan - az ő szemszögéből mutatja be a saját fénykorát.
Azaz nem tendenciózusan vannak öszevágva a felvételek: nincs bennük kritikai él, nem üzennek semmit, nem foglalnak állást, nem is mutatják be, hogy valójában hogyan élte meg azt az időszakot a lakosság. De még azt sem igazán prezentálják, hogy esetleg Ceauşescuék hogyan élhették meg. Ez utóbbi a szándék, de semmi nem jön át belőle.
Hogy érthetőbb legyen: copy-paste az egész, a koncepciótlan fajtából. Mintha maga a rendező, Andrei Ujică sem tudta volna, hogy a rendelkezésére álló 2000 órányi nyersanyagból mit válasszon ki.

Ez a film történelmietlen, bár historizáló akar lenni. Közömbös, bár a bemutatott nyersanyagot tekintve exkluzív lehetne. Üres, bár újszerű megközelítéssel próbálkozik. Semmilyen, holott sokatmondóan távolságtartónak szánja magát.
És főleg: a Ceauşescu-korszak nem olyan volt, ahogy itt megjelenik - maga Ceauşescu pedig egészen biztosan nem ilyen önéletrajzot állított volna össze. Mert ha ennyire steril lett volna az élete és a tevékenysége, akkor nem nyögnénk még most is a terhét.

Egyetlen rétegnek jó ez a film: azoknak, akik nosztalgiát éreznek azokkal az évtizedekkel kapcsolatban - azaz a sötéteknek és a tégláknak. Ez a film nekik szól, bár nem erre törekszik. A filmfelvételekből összeálló "önéletrajz" nagyrésze ugyanis úgy is értelmezhető, mintha a diktátor és hordája igazából építő és alkotó lett volna, de legjobb esetben is ártalmatlan kis szánalmas figura.
Holott nagyon jól tudjuk, hogy távolról sem intézhető el ennyivel.

Azt hiszem, ha ennek a filmnek a készítője valóban Ceauşescu önéletrajzírója lett volna (mint ahogy ebben a filmjében megpróbálta), akkor a művét sosem adta volna ki a diktátor. S a rendező a Duna-csatornánál szerezhetett volna konkrét tapasztalatokat arról, hogy a Kárpátok Géniusza nem olyan jellegtelen, szürke kis bohóc volt, ahogyan ő bemutatta.

Azért köszi: a film maga és a vetítési körülmények is hozták azt az érzetet, hogy túl vagyunk ezen az egészen, de bármikor újra megjeleníthető az a nyomasztó kilátástalanság, a tartalmasnak beállított vegetálás.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr662638155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása