Hogyan lehet egy jó kezdeményezést romániai módra becsődöltetni?
Körbetelefonálgattam ma a kulcsembereket, s egy anyaggá összeállt a kép: így.
Számos aspektust ráadásul meg sem írtam erről, több olyan háttérinfót megtartottam magamnak, amelyeket a budapesti forgalmazók elképedve osztottak meg, de csak off the record.
Amikor pedig a kolozsvári szervező egyik munkatársát megkértem, hívja fel ő a magyarországi szervezőket, s tisztázza velük személyesen, hogy akkor hogy is áll az ügyük, azt mondta, a jelen helyzetben neki nincs kedve oda telefonálni. Meg is értem. Ahogy eljártak a magyar szervezőkkel, az olyan tipikus balkáni.
És még csak egy közleményt sem voltak képesek kiadatni, hogy elmarad az egész - sem a váradi közreműködőik, sem ők maguk nem tettek meg Kolozsváron még ennyit sem. Ennek is a sajtónak kell utána járnia, ha akar. És még így is lesznek jópáran, akik fölöslegesen elzarándokolnak majd a mozikig, s ott tudják meg, hogy nincs semmi. Íme egy újabb produkció ettől a csapattól.
A lényeg, hogy a kolozsvári "szervezőnek" - akinek itteni, váradi érdekeltsége is van - nem ez az első ilyen húzása. Sőt, amióta ismerem a céget, gyakorlatilag ugyanilyen stílusban intéz, szervez mindent. Évek óta olyan, mintha fárasztaná az, amiből közben meg akar élni.
Nálunk megengedheti magának. De amikor külföldi partnerek is érintettek, akkor már nem tartható az a fajta üzletmenet, hogy őket magukat sem érdekli mindaz, amivel foglalkoznak, mindaz, amit szerveznének.
Szegény kultúra megint kapott egy pofont. Azoktól, akik közben előszeretettel fejnék.