Blogosz

MESE NINCS.

Könnyű nekem

2011. április 19. 00:25 - BlogoszEditor

Mától van új alkotmányunk, formálisan (gyakorlatilag januártól lesz, akkor lép érvénybe).  Magyarországnak van - helyesbíthetnének egyesek. Á-á: nekünk van - helyesbítenék akkor én.

Ugyanis a ma átnyomott új alkotmány immár a mienk is. Ez van. Sokan hajlamosak ezt elfeleteni. Hiszen a módosított törvényben szereplő magyar állampolgársági eskü/fogadalom során ez is elhangzik majd, a saját szánkból: "a Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom."
Úgyhogy tetszik, nem tetszik, ez a mi alkotmányunk is. És igen: ez itt a fő kérdés. Hogy tetszik-e a ma elfogadott új alaptörvény, vagy sem.
 
Nekem mindkettő egyszerre. Ugye már az újdonságnak számító preambulumról is sok vita megy. Nem beszélve a többiről. Hogy nemzetmentő, vagy kirekesztő. Hogy haladóan konzervatív, vagy visszahúzóan retró. Hogy hatalmi ránktelepedés és ücsörgés a nyakunkon, vagy a kommer múltból felszabadító, előremutató prófécia. Meg ilyesmi. Akit érdekel, olvassa el. Akár itt is megteheti.
 
Érdekelt, elolvastam. És tehát alapvetően kettős az érzés. Nem nyújtom el a dolgot (akit érdekel a téma, annak most úgyis lesz hosszabb olvasnivalója): az van, hogy nekem a szöveggel semmi bajom. Magyarként, keresztény gyökerűként, liberális konzervatívként (igen, van ilyen, sőt, a legtöbben ilyenek vagyunk ám, mert vegytiszta doktrínerek leginkább csak a tankönyvekben, tanulmányokban és a panoptikumban vannak - a terminust pedig bárkinek szívesen elmagyarázom), ráadásul kisebbségi magyarként kifejezetten azonosulni tudok azzal, ami ott írva vagyon. Úgyhogy nekem az alkotmány jó.
 
De nem csak én vagyok, nem csak mi vagyunk. És ha ezt valaki tagadja, akkor kifejezetten örülök annak, hogy nem csak a nagy többség van. Mert abszolút nem csak mi vagyunk magyarok - Magyarország, illetőleg a bővített változata pedig végképp nem csak a többség által prototípusoknak képzelt típusokból áll, (s mellesleg nem is csak mindenféle magyarokból). Ezért a közhelyszerűségig ismételgetett kérdések változatlanul jogosak. És kérdések maradtak. Mit kezdjen ugyanis a rá is kötelező érvényű - sőt, a megfogalmazása szerint közvetlenül az ő nevében is beszélő - alkotmánnyal az, aki magyar állampolgár ugyan, de nem keresztény, vagy épp úgy gondolja, hogy szabadulna tőle, és/vagy nem magyar nemzetiségű, és/vagy kifejezetten liberális stb., stb.?
 
Már hallom is a nép szavát: “az menjen a jó francba!” Aki azonban így gondolkodik, annak nem magyar alkotmány kell. Megteszi a napi feles, s valami régi Kincses kalendárium is, annak is a képes oldalai.
 
Szóval igen: sok kirekesztő passzust látok az új szövegben. Engem ugyan nem rekeszt ki, sőt, befogad. Mert én is a többéghez tartozom. De az én nevemben ne rekesszenek ki senkit, főleg ne alaptörvénybe iktatva.
 
Összetettebb és szerteágazóbb kérdés ez ennél, persze. Épp az összes ágán-bogán jár az eszem, órák, napok óta. De ez a lényege, amit röviden leírok most. Jó az alkotmány. Az én olvasatomban. Mert többségi vagyok, mert jelenleg épp annak a többségnek vagyok a tagja, amelyik – legalábbis fő, elvi kérdésekben – a Fidesszel ért egyet. (Elnézve, hogy merre haladnak a dolgok, hozzá kell tennem: egy ideig.)
 
Úgyhogy könnyű nekem. És épp ezért – mert könnyű nekem, mert többségi vagyok és mert elveim vannak – azt sem fogadhatom el, hogy épp az új alaptörvényt használják arra, hogy a mindenféle kisebbségieket csapkodják agyon vele.
 
Ameddig könnyű nekünk, legalább addig igyekezzünk észnél lenni. Kisebbségben meg nehéz. (Erről is van fogalmunk, más kontextusban.) De ha az ember gondolkodik, akkor többségben sem a legkönnyebb. Mert vigyáznunk kell(ene) arra, hogy amikor nagy egységben masírozunk fel-alá, ne tapossunk el másokat. Olyanokat, akik szintén hozzánk tartoznak, csak épp másfelé mennének - vagy épp lehuppannának már, egyet pihenni.
 
Na ezt kodifikálja valaki teljesen és alaposan és megnyugtatóan. Évezredek alatt sem sikerült. Nem is sikerülhet. Ez ilyen, mindig. Legalább ismerjük el. Ennyit megtehetünk. És nagyjából csak ennyit tehetünk.
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr142838474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rianna 2011.04.19. 22:03:01

ez jó, meg vagyok elégedve:D El tudom olvasni, anélkül, hoyg megfájdulna a szemem. Ha az én alkalmatlankodásomban is van köze a cseréhez, akkor köszi:D
süti beállítások módosítása