Blogosz

MESE NINCS.

Játék a tűzzel

2011. június 05. 16:20 - BlogoszEditor

 

Gyújtottak Nagyváradon, a trianoni békediktátum emléknapján - ami immár a Nemzeti Összetartozás Napja, hivatalosan is. De lényegében így is ugyanaz: Trianon-elméknap. Egy jó nagy T-t állítottak fel a város fölötti magaslaton, azt gyújtották meg: hogy vesszen Trianon, ugye. Hogy a tűz égesse meg. Miegymás. Rendben. De némileg olyan volt a dolog, mint a tarlóégetés: üresbe elfüstölt az egész, nem igazán célravezető - ráadásul maguknak az égetőknek is odapörkölt egy kicsit. Azaz a visszájára fordult.

Pedig kár. Mert oké, én is híve vagyok annak, hogy emlékezzünk néha, erre is. Gyújtogasson ilyenkor, ilyen körülmények között, aki akar. Nekem speciel különösen azért számít ez valamicskét, mert emlékszem, hogy 1989 előtt ez is lehetetlen lett volna. Úgyhogy tessék csak nyugodtan tüzelni a dombtetőn akár. Sokat nem számít ugyan, abszolút hatástalan, de egynek elmegy.

És mégsem sikerült. A jelképből épp az ellenkezője lett annak, aminek szánták. És ez már vicces azért. Az van ugye, hogy a jó nagy T-nek a vázát megalkották fából, s az egészet telerakták szalmával, hogy biztosan gyulladjon és jól égjen. Nehogymár ne lehessen elégetni Trianont, pont az emléknapon...

És biza nem lehetett. A szalma szépen, látványosan, határozottan, meghatóan, biztatóan kiégett a vázból. Ám amint a szalmaláng ellobbant, maga a Trianont jelképező T ott tornyosult továbbra is... Szinte sértetlenül. Mint makacs mementó. És sajnos ez ám az igazi jelkép, ez a valóság tárgyiasult metaforája.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyújtanák, égetnék a magyarok évtizedek óta: és mégis ott tornyosul, nincs vele mit kezdeni. Van. Csak úgy, van. Az ügyködések, próbálkozások, mozgolódások, alágyújtások dacára is. Megmutatta ezt magán az emléknapján is. Aztán később, legvégül is csak a teteje esett le nagy nehezen, a többi továbbra is ott maradt, állva.

Hogy is van a naiv mondóka, butácska mantrácska? "Elment innen orosz, török (tatár, török), Trianon sem örök". Nem tudom: a "sem" szócska helyett talán a "meg" lenne megfelelőbb. Ezt üzeni a talpon maradt faT is. Na persze öröknek azért nem örök, de csak annyira nem, amennyire a világtörténelemben - és eleve a világon - semmi sem az. Ez pedig nem eléggé biztató perspektíva azért. Legközelebb lángszóróval kellene megpróbálni. Vagy legalább eleve nem ilyen erős kontsukcióképpen megépíteni Trianont. Mert még a végén elbízza magát. Ha ez még egyáltalán lehetséges.

Szóval ki lehet menni a város fölé, meg lehet gyújtani, nedves szemekkel nézni, ahogy ég. S aztán azt, ahogy nem ég el. Ott marad. Majd le lehet jönni, vissza ide, ahol ugyanaz van. Ez a T-égetés leginkább játék a tűzzel. Nem abban az értelemben, hogy különösebben veszélyes, kockázatos lenne - ma már nem az. Hanem abban, hogy játék.

De legalább már tudunk játszani vele...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr592959362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása