Blogosz

MESE NINCS.

A padlásra készülődve

2011. június 15. 15:37 - BlogoszEditor

 

Ezt sem gondoltam volna 1989 eufórikus végén, s az 1990-es évek reménnyel kecsegtető elején: az akkori kiadványokhoz képest immár egy egészen más jellegű kötetet tartok a kezemben arról az emberről, akit Tőkés Lászlóként tiszteltünk annak idején. Akkoriban - több mint két évtizeddel ezelőtt - az anyagokat, a nyomtatott elmékeket gyűjtöttem arról, amit forradalomnak hittem, valamint az ömlengő hangvételű (másmilyen nem is volt, s akkor nem is tűntek ömlengőnek) köteteket arról, akit eme forradalom szikrájának gondoltam-gondoltunk. De sebaj, hiszen tizenéves voltam még akkoriban. Egy időben például a Modern Talkingot szerettem. Egy időben meg Tőkés Lászlót. Sőt, az elején még az RMDSZ-t is, hiszen annak is lépre mentem, nagy forradalmi hevületemben. Mindegyiket fantasztikusnak gondoltam abban, amit művelnek. Ma már elég ciki ez. De mindenkinek vannak ilyen vicces kis ciki "bűnei" tinikorából...

Szóval ilyen tekintetben is sokminden változott 1989 óta: épp ma kaptam meg két helyről is azt a kötetet, amely immár egészen más, leleplező szándékkal, feltáró jelleggel, tabudöntögető módon, mítoszromboló célzattal szól Tőkés Lászlóról. Még én is szerepelek benne. Pontosabban a blogom: a könyv szerzője, Kuszálik Péter egész blogbejegyzéseimet is beidézi a kötetében (viszonylag korrekt, csak már elavult forrásmegjelöléssel amúgy - mert azóta erre a felületre költöztettem át az összes posztomat). A kiadvány címe: A forradalom szikrája - szamizdat.

És hát valóban szamizdat ez. Már az is mutatja, ahogy megérkezett hozzám. Egyazon napon tehát két forrásból is megjött. Érkezésemkor az a hír várt a szerkesztőségben, hogy valaki keresett, hívjam fel, mert egy könyvet akar átadni. Felhívtam, megkerestem, találkoztunk. Mint mondja, Szilágy megyéből küldte valaki nekem ezt a kötetet. Rákérdeztem, hogy ki, de az derült ki, hogy az illetőt nem is ismerem. S azt sem, akivel végül elhozta, s aki ideadta az előbb a szóban forgó szamizdatot. Ezzel egyidőben otthonra is megérkezett egy másolata: időközben ugyanis elküldte nekem postán maga a szerző, Kuszálik Péter is, Marosvásárhelyről. Ám ő már nem is kötet formájában, hanem magát a kéziratot, összefűzött lapokként. Benne a kis levélke: "Blogosznak, köszönettel a jó anyagokért, további jó munkát kívánva". Mármint a mindenkinek szóló blogbejegyzésekért, amelyeket felhasznált a könyvében.

Szóval tényleg olyan az egész körítés, mint az átkosban volt a tiltott kiadványok fű alatti terjesztése. És maga a könyv is olyan: sem kiadó nincs benne feltüntetve, sem a többi ilyenkor szokásos azonosítási adat. Kuszálik saját előszava szerint ugyanis tart valamelyest Tőkés esetleges retorziójától, továbbá amúgysem talált volna magát vállaló kiadót ehhez - mert szerinte az adott kiadót alkalmasint megfojtották volna utólag. A szerző viszont vállalja magát és az összes beidézett forrását ebben a kötetben.

Amely lényegileg is olyan, mint egy szamizdat: nem teljesen profi módon szerkesztett, bizony híjával van a komoly kutatómunkának, ellenben kényelmetlen igazságokra mutat rá, hivatalosan elhallgatott kérdéseket vet fel, eltagadott válaszokat vázol. A kurzussal szembemegy. És főleg olyan témaköröket feszeget, amelyek mint felötlöttek már az évek során mindenkiben, aki egy csöppet is nyitott szemmel vizsgálgatta a Tőkés-jelenséget. Szó van a könyvben például a szekus-vonzatokról, a fura püspökválasztásokról, a hősünkkel kapcsoltos egyes leleplezési próbálkozásokról és az adott válaszairól, a csöppet sem papi személyhez és konzervatív politikusi szerepben tetszelgő közszereplőhöz méltó magánéleti kalandozásokról, vadulásokról, s még sok másról. Jelentős részben antologikus stílusban, rengeteg forrásból idézve dokumentumokat, véleményeket, nyilatkozatokat. Megszólal benne - idézetek révén - maga Tőkés is, meg más közéleti szereplők, újságírók, bloggerek.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy teljesen készpénznek kell-e venni ezt  szamizdatot. Nyilván dehogyis. És természetesen: persze. Nagyonis hiánypótló ugyanis. Rengeteg kérdésünkre most először van némi nyomtatott válasz, kötetben. Még akkor is, ha ezen válaszok tőlünk magunktól jönnek, közéleti szereplőktől, meg bloggerektől, meg újságíróktól. És persze nem attól az egy személytől, aki igazán válaszokat tudna adni. Ő inkább kerüli a válaszadást. Na minden ilyen esetben szoktam én azt mondani: ha nem válaszolsz egyenesen és nyíltan és őszintén, akkor bárki bármit gondolhat. Mindenki azt gondol, amit akar. Mindeki összerakja magának, úgy, ahogy a puzzle darabkái alapján tudja. S utána meg nincs mit csodálkozni, vagy felháborodni. Akkor sem, ha tévképzetek alakulnak ki. De főleg akkor nem, ha netán egyesek az igazságra is rátapintanak itt-ott.

Szóval ennek a kötetnek éppen annyira ott a helye a polcon - meg főleg a fejekben -, mint a Tőkés Lászlót istenítő, és róla számos dolgot elhallgató kötetek kilogrammjainak, amelyek az elmúlt évtizedekben megjelentek.

Nekem például a következők vannak meg (utána felhagytam a fölösleges papíranyag gyűjtögetésével - amikor rájöttem, hogy ez ez, illetve ennél nem több): Oltványi Ottó, Oltványi Tamás - A vég; XX - A Conducator végnapjai; Sáfrán István - Íme az ember, Tőkés László. Na és Tőkés dedikálásával két saját kötete, az "Ideje van a szólásnak" és főleg a Temesvár ostroma '89. Ó, még örültem is neki annak idején... Mint most ennek. Úgyhogy ma pedig már be is próbáltam melléjük a polcra Kuszálik Péter A forradalom szikrája - szamizdat című kötetét. Csak hogy lássam, hogy fog majd mutatni, amikor odakerül. Nos, épp úgy mutat, mint a jelenünk: lassan kerülnek egymás mellé egy-egy történetnek az elemei. De egyszer úgyis meglesznek, összeáll majd az egész. Mire a kötetek lapjai megsárgulnak.

A polcaimon amúgy már nincs hely. Betelt mind. Lehet, hogy fel kellene vinni a padlásra pár ölnyit azon fércművek közül, amelyeket az idő, a történések sora, a tudatunk kitárulása "szakrális alapművekből" olcsó PR-szemétté komolyított-változtatott vissza.

Bár igaz, talán odafent sincs már hely: a padlásaink is tele vannak már a hülyeségekkel...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr72986344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása