Igenis ki kell jelenteni: tökéletes az új romániai egészségügyi miniszter. Aki egyébként ma töltötte első hivatali napját.
Mint sokan tudhatják, a Bihar megyei, közelebbről nagyváradi Ritli Lászlóról van szó. Ő váltotta az egészségügy-miniszteri poszton a leköszönt (s más fontos pártbeosztás, vagy pártos beosztás előtt álló), szintén Bihar megyei Cseke Attilát. Vagyis egy másik embert tett az eddigi helyére a Bihar megyei RMDSZ-t irányító érdekcsoport. (Ugyanígy áll össze persze az egész kormány, s a teljes közigazgatási szféra. Is. A mostani húzás egy a sok közül.)
Ritli László. Hmm. Eléggé retrós csengésű név. Nem véletlenül. A most 63 éves orvos volt már a Bihar megyei Egészségügyi Igazgatóság ellenőre, a nagyváradi gyermekkórház igazgatóhelyettese, majd a Bihar megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetője, aztán a váradi városi kórház orvos igazgatója. Az a hír járja, hogy orvosnak jó, jó orvos. Oké, nagyszerű. (Sőt, nem is árt, ha valaki, aki összevissza vezet mindenféle egészségügyi intézményt az évtizedek során, legalább jó orvos.)
Emlékszem viszont a most miniszternek betolt Ritli Lászlóra abból a sok-sok évből, amikor a már említett intézmények vezetője volt. Hogy úgy mondjam, nem az a harcos típus. Hanem az a tájbasimuló típus. Soha egy komoly, határozott állásfoglalás, soha egy igazán nyílt válasz egy-egy nyílt kérdésre, inkább kengetés, elkenés, csűrés-csavarás, kibújás. Fájdalommentesítés, érzéstelenítés, altatás.
A sajtóval fenntartott viszonyát a tipikus romániai hivatalnok-attitűd jellemezte: jaj, lehetőleg ne keressenek semmilyen ügyben, de ha mégis, akkor készséggel válaszolok semmitmondóan, hiszen legjobb hallgatni, nehogy meginogjon a székem. Nem szerette a konkrétumokat, a történéseket, a helyzeteket, azt, amikor állást kell foglalni, lépni kell, elintézni, kiharcolni, rendezni, netán utánajárni, kivizsgálni, szankcionálni. És - láthatjuk mindenfelé - az ilyesmi nem csak a nyilatkozatokra érvényes. Az ilyen vezetők hivatalnokok cselekedeteikben is ilyenek: ha egy mód van rá, nem cselekszenek. Nehogy baj legyen, nehogy érdekeket sértsenek, nehogy bármi. Addig biztos az állás, amíg nem csinál semmit a betöltője. Addig biztos az állás, amíg állás van. Talán ezt mantrázzák minden reggel, munkába menet.
Szóval persze: jó orvos. Az lehet nyugodtan. De közben eddig is intézményvezető volt, s most, hogy minisztériumba rakták be, még sokkal hangsúlyosabban alkalmazottjává vált egy Bihar megyei politikai-gazdasági klikknek. És hát mondom: nem arról híres, hogy komoly, önálló, rendteremtő, előremutató döntéseket hozna és verne keresztül és küzdene és harcolna. (Alig találtam megfelelően szürke betűszínt ehhez a bejegyzéshez...)
Úgyhogy tökéletes miniszter lesz. A politikum számára. A háta mögött állók számára, akik mozgatják.
Ja, és hogy a betegek számára, az egészségügyben dolgozók számára, a polgároknak? Ugyan! Micsoda beteg gondolat ez! Mióta szempont ez az egészségügyben? Vagy bárhol.
Jó munkát! (Jaj, de beteg vagyok! S azok is maradunk, mind.)