Kertész leszek. És most nem szemétkedek egy tulajdonnévvel, dehogyis. Hanem tényleg Kertész leszek, lettem - egy kicsit legalábbis. Elmondom.
"Visszavonta Kertész Ákos író budapesti díszpolgári címét a Fővárosi Közgyűlés szerdai rendkívüli ülésén. A döntést a Fidesz-KDNP és a Jobbik képviselői szavazták meg." Így szól a friss hír. Kitűnő.
Ezzel a Fidesz-KDNP és a Jobbik képviselői bebizonyították, hogy Kertész Ákosnak leginkább igaza van. És nagyon találóan írt a kicsinyes magyarokról. (De persze azt is bebizonyították, hogy nem megy nekik a szövegértés. Magyarul. Mélymagyarul eleve nem is mehet, soha. Mert olyankor nem csak a magyarság mély...)
Hiszen olvassuk csak újra - most aztán főleg - Kertész levelét. Szerintem eléggé butának kell lenni ahhoz, hogy szó szerint értelmezzünk. Dehát egyetlen nemzet sem szűkölködik butákban. Akik általában a legharcosabbak, a legdühösebbek mindenre ugranak, könnyen, s a legfürgébben üldöznek boszorkányokat. Ebben segít nekik készségesen a politika, amelyik örömmel szolgáltat cirkuszt a szegényeknek - szolidaritásért, lojalitásért (s az utóbbi fogalmakat leképező későbbi szavazatokért) cserébe.
Ám okot adott a mai fejlemény egy kis szórakozásra is. :) Sőt, pontosan megmutathatom, ráadásul a saját példámon is, hogyan működik ez az egész szörnyűség, a megkövezés. Nem csak nálunk, persze: bárhol, mindenhol. A Kertész-eset kicsiben lezajlott az előbb velem is, épp a Kertész-eset kapcsán. :D
A hír megérkeztekor ugyanis a Facebookon a következőt posztoltam: "Ez az! Határozott, komoly, gyors, radikális lépésekkel, megalkuvást nem ismerve, következetesen meg kell védeni Magyarországot, a magyarságot a szólásszabadságtól!" Nos, pár pillanattal később olyanoktól is kezdtek jönni a lájkok, akik közismerten ősmagyarok és mélymagyarok, azaz nem csak egyszerűen magyarok. Dühmagyarok - hogy pontosan fogalmazzak. Néztem is, hogy mi történhetett velük... Felvilágosodás? Aztán hamar rájöttem: dehogy. Ellenkezőleg: a szokásos zártság.
Azért lájkolták ugyanis a Fácsén a bejegyzésemet, mert a hagyományos módon felületesek. Nem olvasták el rendesen, értően. Ahogy például a Kertész szövegét sem. Meg semmit sem. Nagy a sietség, üldözni kell a nemzetrontókat, szüntelen. Nincs idő nüanszokra, értelmezésre, empátiára, belegondolásra. Úgyhogy ők vélhetően annyit láttak csupán a szövegemben: "határozott, komoly, gyors, radikális lépésekkel, megalkuvást nem ismerve, következetesen meg kell védeni Magyarországot, a magyarságot". Naná. Ezek a hívószavak általában is. Ha ezek ott vannak, rendben, mehet a lájk, rokonszenves a szöveg, sőt, megveregetve a hát, kitöltve a feles, fasza a fiú, menekül megfelé a nemzet, fogunk épp össze. :))) :(((
De ahogy később visszajöttek, s meglátták végül az utolsó szót is, vonták is vissza a lájkokat egyből. :))) Hogy úgy mondjam - most születő szólással élve - úgy rántották vissza, mint Kertésztől a díszpolgárságot.
Na, ezt meg én lájkolom. Annyira buta és gőgös a magyar. Igen: pont annyira, mint más nemzetek. Még pontosabban: minden nemzet soraiban vannak ilyenek is, olyanok is. Ez nekem tetszik. Épp ez, a sokszínűség. Nekik nem. Szerintük legyünk mind nagyjából egyformák és masírozzunk egy irányba.
Rendben. Akkor ezen logika mentén mind buták és kicsinyesek vagyunk (a mostani döntés kapcsán, megint).
De fő az egység. Mi is lenne fontosabb? (Aki erre netán még válaszol is, azonnal megkövezni!)